Négy vers

Miért

Miért gondolom, hogy az a jó,
Ami nekem jó?
Önző vágy kísért.
Miért csapom be önmagam?
Hisz semmi nem lehet az enyém.
Álmaim világában, mégis minden az.
Vágyom a kezed érintését.
A tested melegét.
Bűn ez az érzés? Nem hiszem.
Hisz a létem része vagy.
Ha veled vagyok, megszűnik a világ,
S úgyérzem csak mi létezünk.
Lehet néhány órára csupán,
De bút, s bánatot kacagva feledünk.
Feloldódunk az érintés gyönyörében.
Így tehát, hogy is lehetne bűn a Jó?
Hisz belőlem vagy, s én belőled vagyok.
Nincs is semmi, mi ehhez fogható.
Ha együtt vagyunk, minden.
Csak értünk van, s velünk ünnepel.
Engedd hát, hogy újra átélhessem.
Ahogy a boldogság megérint, s átölel.


2009.10.08.

Szeretve, szeretetben

Miért önző az ember?
Időnként mért oly buta és vak?
Ha belátnánk végre, semmi nem a miénk.
Jutalmul a mindenség lehetne az!
Hogy is mondhatnám, csak az enyém vagy?
A másik ember nem birtokolható.
Mi a határ, meddig szerethetünk.
A válasz hol található?
A szeretet bilincsbe verhet.
de ami megköt, az magam vagyok.
Szeress hát szabadon, s én is így szeretlek.
Hisz csak a gyönyör számít,
Ami te vagy, s én vagyok.


2009.10.10.

Fény és árnyék

Fény és árnyék.
Most éppen melyik oldal
Mi hozzád tartozik?
Ellenségünk a sötét
S úgy gondoljuk, csak a fény boldogít?

Honnan is tudhatnánk, mi a világosság?
Ha nem ismerjük a sötét oldalunk.
Áldásért miért is könyörgünk?
Ha hazug, és rideg minden szavunk.

Szeresd hát először is önmagad!
Fény és árnyék benned együtt él.
S ha ezt el tudod fogadni.
Az örök áldás, Hidd el.
A tiéd lesz, és kéretlenűl is elér.


2009.10.12.

Hajnal

Szeretem a hajnalokat
A csend körbe ölel.
Egyedül vagyok, és még sem.
A képzeletem repít el.
Messzi tájakon járok.
Oly messze, és mégis kézzel fogható.
Meseország határán?
A valósága mégis megkapó.
Hisz otthonom az egész univerzum,
S bár létem benne oly apró, rövid.
Mégis milliónyi csoda vár rám.
A lelkem szabad, s a magasba röpít.
Látom az emberek mosolyát,
Hallom a kacagásukat.
De bánat, és nyomor is részesünk.
Túl sok még a könnyes arc.
Ha tehetném, letörölnék minden könnyet
Hisz az időnk oly rövid, elszalad.
Angyalszárnyon repülve, simogatnám az arcokat.
A szeretet mindenkié, hisz csak így létezhetünk.
Elég egy mosoly, egy érintés.
S boldogságot adva, boldogok lehetünk.


2009.10.10.