Egy tücsök éneke

Kicsi tücsök ciripel,
vajon, van ki rá figyel?
nem kottából játssza a dallamot,
maga az élet ír meg minden hangot
ezért időnként hamisan cseng játéka
de mindig szívből jön, mit mondana.
Füled becsukhatod,
de lelked nem zárhatod
előle,
mert felelős lettél érte
mikor szemed fénye
megpengette első kicsi húrjait
mikor megszólaltatta élete legszebb dallamait.
Néked énekelt, s te beleszerettél,
ne feledd hát most sem, mit akkor annyira értékeltél!
Vékony szálak, melyeken a muzsika zengedez,
s ezért könnyen elszakadhatnak ezek
megóvni csakis te tudod a kis tücsök énekét
ha nem hagyod magára csepp kis életét.
Kicsi bogár, rövid élet
mit annál nagyobb szeretetben él le.
Bogárka téged szólít hát, Szerelem!
mi szándékod velem,
áruld el végre nekem!!!


Szeged, 2007. április 8. Tücsök

A Tücsök élete

Az égre pillantok,
türkizben mosolyog szemem világa,
kis fehér pamacsok
- mint egy festő kezdő ecsetvonása -
cinkosan játszotok,
izegtek-mozogtok,
a nap selymesen cirógató sugaraival
s a nagy kék sportpálya határaival
egyre csak kacérkodtok.

Őrzőtök, a Szél, unva gyermeki játéktokat
időnként közétek fenyít nagyokat,
rátok küldi gomolyogva sompolygó segítőit,
háborgó hangját, villámló tekintetit,
keserves sírásra fakasztva kis növendékit.

A feddés nem tart sokáig,
nyugodalmas tiszta csöndig,
Az égi pálya kiürül,
a nap sugarainak örül!

Méltóságos, ezerkarú óriások, fák!
szintén a nap fényét vágyják
Nem az évgyűrűk száma, mi megmondja létüket,
nem a számok határozzák meg vénségüket.
Uruk, parancsolójuk a nagy négyek szövetsége
Folytonos újjáéledésük e körforgás eredménye.

Kis zöld egerek - miket a Tavasz aggat karjuk végére -
cincogva vedlik le bundájukat az évszak végére.
Majd beköszönt a szerelem, s a házasságok egész sora
vőfély a Szél, tanú a Nyár s a koszorúslányok egész hada
színes pompában hirdeti, hogy nagy nap van ma!
Ősz hozza a gyermeket, s nem a gólya,
zúgó-búgó bogarak jelzik, jön a baba!
Utód születik, ős, szülő öregedik
üde színük megkopik, szép ruhájuk elfeslik,
fáradt karjaikról lepotyog minden,
a Tél már csupaszon talál mindent.

A tücsök sem ciripel egész évben,
a fény az, mi irányítja énekében.
Fényt nem csak a nap adhat neki
a te melegséged kell csak neki!
vedd már észre! Bogárkád nagyon fázik
perzselő tekinteted tüzére vágyik.
Sötétben nem láthatod lénye színességét,
napfényben nem hallhatod lelke rezdülését
légy egy vele, s együtt egész nap
várva mit tartogat a közös holnap!


Szeged, 2007. április 8. Tücsök

Piros folyó

Piros folyó az erekben,
fehér patak könnyeimben.
A víz mindig nagy úr,
mely most is minden gátat töretlenül átfúr.

Tűz lobog az arcokon,
sós víz folyik be ajkamon.
Tűz lobog a testeken,
hideg ráz ki hirtelen.
Forrón izzik lelkem folyama,
keményen dolgozik a motor, mi hajtja.
A gép bár elég fiatal,
nem ártana egy újabb felhozatal.
Sárgán tündöklő szemek távozzatok,
nincs mit én néktek adni tudok.

Gyilkos a világ,
kínos a Virág!?
Fél, Ki szeret;szeretne Ki fél...
MindenKi fél, Ki él!

Rózsaszín szemüveg helyett piros mögül látom a világot,
kifordult minden, emberbeleket látok!
Kiáradt folyókat, hömpölygő patakokat,
mik elsodorják a partjukon ácsorgó kíváncsiskodókat.
Nem a természet, mi ezeket szabályozni tudja,
megvan mindegyiknek a maga mozgatórugója.
Jól működnek, nem úgy, mint a sajátom,
tartalékoljátok csak, de minek, "drága jó barátom"!

Nem nagy jóslat, ha azt mondom,
özönvíz mossa el hamarosan partom,
s a te partod is, meglásd,
hisz vörösben úszik már e világ.
Menekvés nincs, a vizek egy ponton összefolynak,
világok majd eggyé összeomolnak!

Hiszen pirosan háborog a kesernyésen sós íz - zavaros víz!


Szeged, 2007. március 10. Tücsök

Tücsök ciripel...

Száj nem nyílik, szó nem hallik,
szív beszél, szem beszél,
de vajon kiért, s miért?

Te vagy némaságom okozója,
szívbeszédem mozgatórugója,
szívem világának tükre,
mondd, mégis ki vagy Te?

Ki vagy, s honnan kulcsod,
mely szájamat bezárja, szívemet kitárja?

Honnan e hatalom,
mely létezéséről csak én tudom?

Csak én tudom, mert fáj,
te nem tudod, nem látod, nem hallod,
mit e hatalom számodra felkínál...

Mellékútvonal vagyok én országutadon,
mi nem árt ha ott van, (szükség szerint)
de megfelelő az is ha nincs!

Vajon meghallod-e valaha szívem kiáltását,
remélhetem-e főútvonalad leváltását?
Ki tudja ezt, ha Te sem,
Vajon az idő tud-e segíteni ezen?

Csupa kérdőjelből áll most az életem,
ami bizonyos, hogy én őt nagyon szeretem.


Szeged, 2007. március 9. Tücsök