Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
» Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Semmit nem lehet megtanítani egy embernek. Csak segíteni abban, hogy rátaláljon önmagán belül.
(Galileo)
Enveco Free Stat

Újra csend

csend · 2005. október 11., kedd · fórum » 23

« előző  következő » 
Azt hiszem, már ismertek picit. Így nem írok semmiféle ajánlót. Ezek is kacatversek, hálával losangelnek.



pogány hétköznapok


mikor már velem leszel
csak ülünk a tűznél,
fogom a kezed,
ujjaid buja játékát
csitítom csendben
s, nézem a képet,
az egészet
mit szavaid festettek
lelkem farostlemezén.
egységet és ígéretet
valóságot és könnyeket
mosolygó reményt,
s, látni fogom mivé tettél,
hogyan csiszoltad gyémánttá
konok magányom.
rád nézek majd
csókolom lehunyt szemed
lángokkal ölellek
s, a képet a farostlemezen
tűzbe vetem.
mert hagyom,
elhamvadjon eddigi életem.
te így maradsz velem.
oltár és kereszt nélkül
de szentségben
áldottá téve a felkelő napot
a pogány hétköznapok
átkos csendjét.



a filmeken


néha nem marad más
csak a csendért könyörgő este
az elfojtott szavak vézna teste
és a lemondás
mi úgy üldögél mellettem
akár én egy távoli kertben
hol a cseresznyefák ajándéka
édes álom veled.
szeretkezésünk örök
akár a filmeken
kockáról kockára ismerem
és élem újra meg újra.
akkor hajam ág nem húzza
a pad nem szálkás és hideg
a földön nincs bogáncs
nem kopog ütemesen a fakopáncs
minden tökéletes.
te szeretsz és én élvezem.
de a lemondás
néha gondol egyet
feláll rámnéz
gőgösen nevet
majd arcul csap
figyelj öcsi
a filmeket csak nézni kell
nem abban élni.
akár hogy akarod
te is tudod
nem lehet.
kit úgy szeretsz nincs veled.
szerelme csak szavakban tied.
forrón saját álmod ölel.
mert másé gyönyöre
s te valósága töredéke.
így van ez.
és csak nevet és nevet.
Úram! csak egy percet kérek
fohásznyi csendet
míg az újabb jelenetre
felkészülve
kérem a lemondást
hallgasson végre
vagy menjen a pokolba
hagyjon végre
éljem az életem
s talán egyszer
akkor melletted ébredek.



vizes ruhák


Párkányon
vihararc párolog
gőzzé szelídült
indulat a betonon
jéggel vert
gondolatszatyrok
tekintetek
és mozdulatok
csak az ég
szórja átkát
rám meg rád
arra ki mellettem
álldogál
szavának jussa
törött esernyő
hisz senki sem tudja
mit akar
mért kiált
talán a macska
autó alatt
fülel kushadva
ő érti
az égben
mért kiáltanak
angyalok
arcok és harcok
viták és csókok
ölelés
se te se én
se itt se most
csak a majd
csak a szeretném
vizes ruhák
a kövön foltokban
cseppek
csak az ég szava
felszárad meglásd
nyoma sem marad.



kipp-kopp


Múltból jöttem
- csendben -
évszázadok árnyaként
sodródva,
keresve téged
mert jövőm vagy.
Szived immár
bennem dobban,
magányod így
életem záloga.
Akár egy öreg hegedű,
keserű hangja.
Lélekrapszódia...
Hallod?
Neked dalol
minden hang
Gyere velem!
Varázslat nélkül
sivár a nap
- ez hát a halál?-
vágy és mormogás.
Mélyben izzó feloldozás,
mert a jövőm vagy...
Emlékedből lépek elő.
Ereid kíváncsi játéka,
- fojtva -
bilincsként tapad rád
ajkam.
Véred oltja szomjam,
míg szól a hegedű
keserű hangja.
A szavak
márványba faragva
- pihennek -
lábad előtt.
Oldozz fel!
Ajándékom
az engesztelő pillanat,
s a homály
mi ránk tapad.
A legszörnyűbb lecke
ránk maradt...
A magány
az örökkévalóság
szent akarata.
Felszabadító kárhozat,
folyékony áldozat,
vérző illatodért
fohászkodva
magamba fogadlak.
Míg szól a hegedű,
- emlékszel? -
A táborok hangja
még érted sóvárog.
Megtagadott emlékeid
Szűk sikátorok
és a kőarcok
- tudod... -
Egy mindíg néz,
rezzenéstelen
pillantásában
ott vagyok.
Nyisd fel a szemed!
Suttogj nekem!
Itt vagyok!
Mélyen alszom,
így álmodok,
- újra élve kéjed -
véred bennem lobog.
Mert a művem vagy,
múlt és jövő,
kántáló papok.
Széttárt karok ölelésében
magam vagyok.
Tudd..
erősebb a holnap,
mint egy ringó csípő
vagy egy csók...
Mert benned zihálva,
perzselem titkod
- magányod táplálom -
míg szomjad hozzám űz.
Itt vagyok!
Öreg utcákon
reszkető istenek lépte
- kipp-kopp -
ajtódon
szavaim emléke.
Mutasd meg!
milyen volt az idő
- nélkülem -
míg nem léteztem.
Oszd meg velem!
- érzékek? -
Hunyd le a szemed!
Sóhajom forró,
szólnak a dobok.
Szívverésre várva,
lebegő vágyban
meghal a szenvedély.
Add a kezed!
Felemellek.
Szépnek látom
gyarló lelked.
Általam élő leszel.
- értékesebb mindennél -
Bőrömbe karcolva arcodat
Mutasd magad!
Félek!
Akarod még?
Már bennem
suttog a mindenség
Te nem félsz?:
Míg szól a hegedű
keserű hangja,
lüktetve hívlak,
oltsd szomjad
általam!
Kezed a magasban
új imát alkot a száj
Akarod még?
Árnyékod ízlelve,
neked vetkőzöm,
hogy az igézet
életre kelljen.
Úgy állj előttem
akár egy ősi isten.
Pőreségem
átkod oldja.
Csak suttogj nekem!
Vigyél magaddal!
- ölj újra és újra -
Elemésztve múltad
- mi én vagyok -
hogy jövőd legyek.
Hullámsírok felett
lebegj velem!
Haza térve,
a hétköznapok édenkertjébe,
véredben lüktetve,
- csendben -
reméltem
létezik e hely,
mi bennem kísért.
Öröklétben
- nélküled -
kapcsolatban az élettel
- általad -
hol nincs végzet,
elfecsérelt ígéret
és szó.
Csak a felkelő nap sugara
és Te Királyom!
Teremts új világot!
Jöjj Szerelmem,
hisz erre vágytam.
Karodban hulljak földre,
ajkadon égjen lelkem,
mert utolsó csepp vérem
neked adom.
S vele
hallhatattlanságom...
- így megmaradok -
Életedért,
életemmel fizetve.
- egy pillanatba merevedve -
Álmaim kőarcomon.
Élnek tovább
csak hagyd,
had szóljon
a hegedű
keserű hangja...



kakaó


...watch the space...
egy virág gubbaszt a szemtelenül sárga abroszon,
míg selyemtestén motoszkál a por.
hideg ez a reggel.
kint is bent is közönyfátyolba burkolóznak a gondolatok,
talán itt vékonyabbnak tűnik.
velem szemben fagylaltot nyal az unalom.
nyúlt pulóver szinei fecsegnek.
kiflimorzsa pereg az aszfaltra.
felsejlik arcod a kakaógőzben,
talán még alszol...
you are the one...
nyúlós sajt fészkelődik a zacskóban,
szakállas security sétál,
és egy végzés, lapul a táska mélyén, míg rág a száj.
a tömött villamos meg fulladozik.
time after time...
felébredtél bennem.
a papírpoharat ledöfte a szívószál.
piros tálcán nem látszik a vér..
hová menjünk moziba?
bőröndök másznak be egy csomagtartóba.
hirlapokat ropogtat a szél.
always, always be in love...
kabát huppan székre,
szalvétát mocskol a száj.
sziréna sikolt,
létra alatt kartondobozok gurulnak.
ma nekik sincs szerencséjük..
oh, oh, oh baby... nananananananana...
kisüt a nap
cibálják egymást a falevelek
a kabát felkel.
goromba tükörarc telefonál
míg csendesen szuszog egy babakocsi
reszket a kéz,
viszi az abroszt, meg a virágot.
vége a drámának a tálcán.
szelektív temetés jár..
oh, Africa.. oh Africa...
fekete mű anyag mögé bújik az esti pofon.
füstkarikába kapaszkodó szavak
meg sem festett arcod új világot mar belém.
elesik egy tábla
áruszál... tás..
mért nem segíti fel valaki?
touch my mine...
csámcsogó húsdarabok,
krumplikigyó tekereg,
felzavarta egy csók.
elmentek a galambok..
hideg van ám babám, Marci
vedd fel a kabátod.
az újságon idilli pár
mosolyog..
wild boys, never close your eyes..
kihült a kakaóm,
a maradék menekülési útvonalat rajzol.
szól a zene.
végigcsörtetsz a gondolataimon.
dream, never stop...
az újságra mosolygok
és összébb húzom a kabátom.



egy kedd reggel



elvesztek a hajnalban megálmodott szavak
a szóvirágok, és képek
mit neked küldtem gondolatban, csókokba fonva
hogy ébredésedben ott legyek.
nincs itt semmi, csak a hűs szoba
kint a magányos lépések tömeggé olvadt teste
és kabátba bújt reggeli hideg.
most tüsszentenek a falak,
kezemben csésze, a porcelánvirágok szirmai átmelegítenek,
míg kortyolom az esti vágyképeket.
éledő testem melegét küldve feléd, kívánva, ezzel takarózz be Kedves
hogy, ne fázzak én se benned.
kéjes nyújtózás dorombol mellettem, irigyen érintem, mintha te lennél
s, ujjaim máris hátad lankáin szánkáznak,
kipirult vággyal játszva, csak azért, hogy elfáradva
hozzád bújhassak, lélegzetedbe kapaszkodva,
kérve vigyél magaddal, ne halljam a bennem acsarkodó gondolatokat.
arrébb fekszik a sértődött macska. kidob az ágy,
és már nincs itt más, csak a magány.
az éjszakai álmok illata, mamuszok szuszogó hada,
grafit farkas, kire ha ránézek, hűséges szemét a tiédnek képzelem.
a nyíló ablakon beömlik a hideg, megkarmol a pára,
én csak állok és nézem, ahogy e hatalmas itatóspapír
magába szívja szétszórt álmaim, felitatja a takaróval szeretkező nedveim,
míg nem marad más, csak ez a száraz keddi reggel,
ébredésem romjai s, valahol köztük a neked álmodott szavak,
a gondolatban tökéletesre faragott versek és egy csendes érzés,
akár hol is jársz itt vagy velem, lelkem repedéseiben megbújva, magamban hordozlak,
keserédes reggeleken csókolva, mert én így szeretlek.
vén dallamok bújnak elő a rádióból, s, a seprő megmozdul a sarokban.



kék szajkó


kék szajkó! kicsi szajkó...
rikoltásod bizserget
fordulj el, fordulj el
míg a vízbe be megyek
a tó víze, hűvös víze
mint zöld bársony átölel,
gyere szajkó! kedves szajkó...
változz azzá, kit szeretek!
állj előttem, sudár faként,
szegezd reám szemedet!
ne szólj semmit! ne szólj semmit
vedd birtokba testemet!
emelj ki a tó vizéből,
ölelj engem Kedvesem,
nap hevétől izzadt tested
hűtse csókom, engedd meg...
bőr zekédet, fehér inged
gyere babám, vetkezd le,
fehér vászon inged legyen
édes nászunk színhelye
kék szajkó, kicsi szajkó
rikoltásod bizserget,
ajkad íze, csókod méze
hűs árnyékként fedjen be.
zúg az erdő, öreg erdő
szél oson a fák között.
kék szajkó, kedves szajkó
rikoltásod köszönöm.



angyalmagány


ma éjjel meglestem
mert a szövet felfeslett
hogy egy angyal térdel
a plafont nézve
a szőnyegen.
egy pillanatra hittem
itt a fent és lent
a pokol meg a menny
de lehet csak átmenet
mibe kapaszkodik az akarom
vagy megtermékenyül
az örök és a véletlen.
gyermek test,
hatalmas szárnyak
és pisla fény
zsindely színek
és minden mi kell,
hogy hihető legyen.
néztem
freskók áhítatát
pufók, és persze mosolygó arcot
keresve
de csak vézna karokon csüngő
posztót leltem
reszketeg térdeken
kántáló néma imát
mért süket az Isten?
adnom kellett volna egy párnát
hogy azon térdepeljen tovább
vagy bújjon mellém
aludja ki végre magát�
talán érezte,
talán képzeltem,
rám nézet
ajka tovább kántált
szemében se szikra
se félelem
értem imádkozik?
vagy�
én vagyok büntetése�



éj királynő


éjből jöttem hozzád
ide le...
lelked sötétjébe
hogy öleljelek
s súgjam
hiába futsz
enyém vagy
velem maradsz
mert akarlak
konokul
csak magamnak
éj királynőd leszek
bűntetlek
s felemellek
ölem vágyát
adva neked
kényeztetlek
s csókolom tested
halálos örvényben
kereslek
űzlek
vaddá teszlek
nászod
élvezet
hulló vércseppek
a lelked
magányodban arcod
akaratod
skarlátbetűként
bőrödön ragyog
- csak te nem tudod -
jelem viseled
mi magam vagyok
hallod?
suttogó szárnyak
fekete madarak
nászdala
neked s nekem
most és soha
miből a mindig terem
mert fájsz nekem
hogy létezésed
megérintett
lopva
kérve
nyöszörgő könyörgésben
éjjed sötét királynője
így lettem
te teremtettél
pusztíts hát
vagy légy holnapom
megváltó halálom
légy kegyes
hajolj fölém
vedd vérem
ízleld lelkem
s én...
szolgállak
méltósággal királyom



tulipános kispad


ülj mellém és lóbáld a lábad :o)

Szeretnék újra gyermek lenni, nézni anyám finom mozdulatait ahogy virágait érinti.
Szeretnék újra ott ülni azon a kispadon, simogatni a festett tulipánokat az oldalán,
Hallgatni a cipők kopogását és kitalált dallamokat dúdolni.
Szeretnék újra álmodni Rólad, hogy eljössz értem, magaddal viszel, mint a mesékben.
... és várni, hogy megtudjam végre milyen az első csók íze.
Reméltem megtudom, hogy Csipkerózsika és Hófehéke ugyan olyat kapott- e...
Hányszor ültem azon a padon... honann is tudhatnám már azt?
Hisz, ki számolta mikor annyi meglepetést és álmot rejtegetett az a zöld bódé ott a Kőrúton!
Néztem az arcokat, ki mosolygot angyalnak képzeltem, szárnyakat festettem a táskák és hátizsákok helyére.
Aki szomorú volt, annak virágszirmokat dugtam a kezébe, és reménykedtem angyal lesz belőle hirtelen,
mert hittem ha a virágok engem mosolyra késztetnek ők mért lennének kivételek?
Jöttek magányos felnőttek. Vittek egy - egy szál rózsát kardvirágot vagy gerberát.
Csak a vázába kell, mert otthon olyan szürke minden, vagy a kedvesről meséltek.
Mert szép azért veszem, nem mondta de tudtam nem a virág számít hanem a szerelme.
Csókot reméltek az ajándékkért cserébe. Biztosan várták ők is!
Olyan érzés lehetett az a furcsa izgalom a hangukban mint amit én éreztem szerdánkét a moziba menet.
Mikor csörrent anyám tárcájában a fémforintos, hogy hűvösen símuljon a tenyerembe míg a pénztárhoz nem érek.
Nagy lány voltam akkor, és talán soha többé nem fogom érezni azt a melldagasztó büszkeséget mint azon a 300 méteren míg a bódétól a mozihoz értem.
Később a moziból operettszínház lett, de az már egy másik világ, más érzések.
Most szeretnék újra az a gyermek lenni, a virágok illatába burkolozva ülni a tulipános kispadon, nézni anyám hogyan dolgozik,
miként köt álmokat, ki nem mondott szavakat csokorba hogy mást boldogságának része legyen legalább néhány pillanatra.
Most szeretnék a boldogság lenni, szeretnék az a kéz lenni, ki mindezt megköti, hogy Neked adja, hogy a részed legyen néhány pillanatra, s, így veled lehessek hangtalan.
Szeretnék ott ülni újra, a piros tulipánokat simogatni és álmodni, újra álmodni, mert akkor még tudtam.



fáradt utcák


Fáradtak voltak az utcák azon a délutánon.
Az ősz lassan kiterjesztette pasztellszárnyait, a faágak siratták lehulló leveleik.
Csoszogva haladtak a percek, belefásulva az értelmetlen körbe-körbe menetelésbe.
Ennek ellenére mindenki rohant, tűsarkon kopogva, szandálban csattogva, tornacipőben surranva.
Szatyrok, táskák, zsákok lógtak unottan, vagy dörgölődztek össze neszekkel dobálva a csendet.
Aki a buta kölykökre mosolygott, és csak bámulta az életet, süket füleit már nem sértette a zsivaj.
Kiégve indultam haza, leballagva a sárga gilisztához vezető lépcsőn.
Földalatti... Gyerekként félelemmel kullogtam a föld alá, hogy utazhassak. Most pedig közönnyel haladok felé. Megszokás kérdése minden.
Recsegő hangok kíséretében megérkezett a kopott jármű, én pedig felszálltam, birtokba véve az ajtóval szemben lévő állóhelyet.
Csöngetett és rándult, siklott, beszélt majd megállt, falva az állomásokat. Csúcsidő ellenére alig néhányan lézengtek a szerelvények gyomrában.
Oktogon megálló - recsegte a hang. Az ajtó sziszegve kinyílt, kiköpte a benne lévőket, helyet adva az ülésekre lecsapó felszállóknak.
Aztán valami mozdult... egy pillanatra, életre kelt minden, figyelt és várt. Akár egy feszes testű, ragadozót szimatoló zebra...
De nem történt semmi... csak egy alig 150 cm alacsony vagy magas, csak a jó ég tudja eldönteni, hány éves lehet korú hölgy szállt fel egy ormótlan barna bőrszatyorral és két szokatlanul nagy gyöngyházfényű lufival a kezében. Az üres helyeket figyelmen kívül hagyva, megállt velem szemben, és összemosolyogtunk.
Az ajtó bezárult, hogy a giliszta csúszhasson következő állomása felé.
Lassan a frissen nyírt fű kesernyéje keveredett a levegőbe, befészkelve magát az orromba. Az élénk illat ajándék volt portól vergődő sejtjeimnek. Így utólag visszagondolva eszembe sem jutott, honnan az illat... az idegen, mosolygó varázslata volt ez is biztosan...
Nézni kezdtem őt. Először lopva, részleteket csenve belőle, majd ámulattal, nyíltan. Éreztem, nem bánja kíváncsiságom.
Engedte kibomlani a képeket, engedte befogadni önmagát.
Mivel legalább 10 cm-rel magasabbra nőttem, így a haját néztem meg először. Lángoló, mégis mélyvörös, erős szálú korona ékesítette a fejét. Csodálkozva, majd sajnálattal nyugtáztam, milyen hatalmas mennyiségű és vastagságú haj van feltekerve, és mekkora állandó súlyt kell cipelnie. Akkor még átsiklottam azon az apróságon, hogy több méternyi volt kontyba zsúfolva.
Döbbenten érzékeltem, hogy mindkét oldalon, zizegő hangot hallatva mozogni kezd a hajszálrengeteg... Lassan szürke bőr kezdett kibújni a szálak közül, lassú de egyenletes tempóban nőve. A füle. Mesekönyvekből ismert, hegyes testrészekre bámultam, apró szőrszálakat fedezve fel rajta. Elképedt a csend. Még ő is csak nagyon ritkán volt tanúja hasonló jelenségeknek... Hát még én!
Kapkodva szedtem a levegőt, gyomromban a pánik rázendített fals citerajátékára, a lábaim kőoszlopokká nehezülve gátolták a fellángoló menekülési vágyam...
De a kíváncsiság gyötrőn elhatalmasodott felettem, szemem tovább siklott a nyugodtan álldogáló utason.
Arcán fénytelen bőre áttetsző szürkében feszült, mire árokmély barázdákat harapdált unalmában az idő.
A részletek lassan kibontakoztak átalakulásuk öleléséből.
Az apró barna hölgyszemek kerekedni kezdtek, míg jóformán két malomkőnyi üreg nézett rám. Borostyánkövek ragyogtak benne.
Fénye elvarázsolt, ellopva a félelem utolsó szikráit is.
Fitos kis orra gyors tempóban kampós bottá alakult, méretes orrlyukakon át habzsolva a levegőt.
Formás, húsos szája elvékonyodva mosolygott, fogai párosával üldögéltek.
Tömzsi, vaskos nyak tartotta a kicsit ovális fejet.
Ittam a látványt, megrészegültem falva a részleteket.
Nevetve nyugtáztam a felismerést - moha kabátkát visel, melyen még a lassan elszáradó virágok szirmait is felfedeztem. Innen hát az illat.
Kezei pálcikavékony ujjakban végződtek, körmei fényesen ragyogtak a szürke bőrön.
Lenéztem, bátran, nyíltan mustráltam csodálatom tárgyát.
Meg sem lepett a felismerés, hogy mélyszürke fűzfakéreg harisnyát visel, és lábfejét, gyerekkoromból jól ismert banyacipőbe bújtatta, annak is a fekete, nagyon hegyes orrú, nagyon vékony sarkú fajtájába.
Kezeiből a lufik régen eltüntek, gyöngyház álom font körbe minket.
Így nem vehetnek észre. Nyugtatott meg a semmiből szakajtott gondolat.
Hirtelen nesz bújt a fülembe, vékonyka lába mellett a régimódi bőrszatyor mocorogott.
Az eddig mozdulatlan, elhanyagolt táska üstté változott. Súlyos, aranyröggel teli pakolt ólomüstté. Kopott felületén cirkalmas betűkkel egy név állt. Csak egy. A gazdájáé.
Ki vagy Te? - motyogtam a szavakat.
Mosolyogva biccentett, bennem pedig nagyon mélyen, valahol legbelül egy elfeledett barát neve koppant halkan. Morthilla....
Ahogy felfogtam a nevet, megállt minden, úgy mint ott abban a pillanatban. Megfeszült a valóság.
Élesen sikoltott az elhasznált csengő hangja, szólt a hang, a beszállást kérjük befejezni, záródnak az ajtók.
Deák tér - hasított belém. Az ajtóhoz rohantam és az egyre fogyó résen át kipréseltem magam.
Sziszegve tűnt el a sárga giliszta.
Álltam perceken keresztül a peronon, az emberek elfogytak körülöttem, a hideg levegő az arcomra tapadt, így kényszerítve vissza a valóságba.
Elindultam felfelé a fény zajába, újra élni.
Újra csoszogott, kopogott, kattogott, surrant, sípolt és dudált az utca, és csak azt éreztem, hogy mindenütt végtelen fáradtság honol



múltam vagy


Tudod azt sem tudom hol kezdjem.
Már számomra is olyan akár egy mese. néha ok néha okozat vagyok.
A szivem azt súgja ott kezdődőtt azon a hegyen. A múltban. Mikor még sötétség volt.
Mikor még ember sem volt aki higgyen, és asszony sem hogy bűnbe essen .
Csak Isten volt meg az angyalai, és mi. A kitaszítottak.
Követtem őt. mert szerettem. Áldást kértünk, de tagadást kaptunk, meg átkot.
és a szót száműzlek.
Néztem büszke tartását, néztem a szemét. Azt hittem lehunyja, de nem.
Állta a haragot állta a megvetést, én meg csodáltam.
Hallottam a szavakat... a halk, egyenletes szózatot...
A vétekért. Az önálló akaratért.
Láttam a szárnyakat... hogyan váltak ébenfekete valósággá a szavak.
...és én tiszteltem. mert kitartott.
Láttam a társakat, láttam az elforduló arcokat, a fehér tollak csendjét.
...és láttam, hogy lehunyja a szemét, mikor utoljára hagyta el a helyet,
Utoljára csókolta meg az Úr kezét.
Elől haladt, szárnyai némán szaggadták a levegőt, egyenletes mozgásában nyugalom lüktetett
De tudtam, háborog a szive, éreztem ahogy magához szorított.
A Föld akkor még puszta volt, nem más, csak homok, víz meg persze a csillagok és a hegyek.
Közöttük is egy, mi otthonunk lett.
Boldog voltam akkor. velem volt, mellettem.
Emlékszem... egyszer megajándékozott.
Kérdeztem miért? De csak azt mondta, hát fontos ez?
A sivatagba vitt, ahol született. a homokbuckák mögött elrejtőzve néztem hogyan születnek az angyalok.
A sivatagi láng hatalmas, és izzóbb ezer meg ezer vulkán tüzénél, mert ezeket a lángokat Isten szivének dobbanása táplálta.
Csak kuporogtam és néztem a lángokból születő angyalokat.
Néztem őket és tudtam, Isten egyetlen alkotása sem lehet náluk tökéletesebb már.
A szárnyaik erőtlenül lógtak gerincük ívén. a Teremtő lehelletével szárította meg a tollakat, hogy teljes pompájában ragyogjon minden teremtménye.
Tudod ilyen volt Ő is. Láttam
Bűbájt bocsátva szememre visszavitt az idők kezdetére, hogy ott legyek, vele legyek abban a szent pillanatban.
Láttam őt megfoganni a lángok nászából, láttam alakot ölteni és kilépni.
Láttam kiváncsi akarását mi merészségre sarkalta, hogy ne lépjen ki azonnal a lángnyelvekből.
Hagyta, hogy a legkülsőbb láng átölelje, hagyta hogy szárnyaiba égjen a fény.
Így teremtetett Ő a sivatagi tűz legkülső lángjából, és lett a fény hordozója. Isten legszebb angyala.
« előző  következő » 



FÓRUM: Újra csend

a témát indította: med, 2005.10.12. 15:43 - 23 üzenet

főtéma: Versek

med - #20328 - 2007. január 28., vasárnap - 12:33 - Válasz erre...
nessuno írta (#20303, 2007. január 25., csütörtök - 10:57):
>
> már elnézést, de ennél didaktikusabb,rosszabb sorokkal még nem volt szerencsém találkozni...egyszerűen..nincs rá szó..ez élvezhetetlen. ebben nincs meg a SZÉP, nincsen varázsa. üres, közhelyes, egymás mellé 'pottyantott' szavak sokasága
> üdvözlettel
> egy olvasó

Ezert regsiztraltal be, h ezt leird?:-)) Nagy elszantsag lehet benned.:-)
csend - #20323 - 2007. január 28., vasárnap - 10:06 - Válasz erre...
nessuno írta (#20303, 2007. január 25., csütörtök - 10:57):
> már elnézést, de ennél didaktikusabb,rosszabb sorokkal még nem volt szerencsém találkozni...egyszerűen..nincs rá szó..ez élvezhetetlen. ebben nincs meg a SZÉP, nincsen varázsa. üres, közhelyes, egymás mellé 'pottyantott' szavak sokasága
> üdvözlettel
> egy olvasó

szia!
nincs miért elnézést kérned :o)
nagyon hathatott rád az irományom, ha képes voltál regelni miatta :o)
a negatív vélemény is vélemény, becsülöm azt is. szóval köszönöm!
nem mondom, hogy sajnálom. azon már rég túl vagyok, hogy meg akarjak felelni mindenkinek. ez lehetettlen, és eszem ágában sincs (de építő véleményt mindíg szívesen veszek)
az hogy egymás mellé pottyantott szavak halmaza az irományom és nincs bennük szépség? nos ez van. ilyen vagyok.
szóval köszi :o)
üdv
csend
nessuno - #20303 - 2007. január 25., csütörtök - 10:57 - Válasz erre...
már elnézést, de ennél didaktikusabb,rosszabb sorokkal még nem volt szerencsém találkozni...egyszerűen..nincs rá szó..ez élvezhetetlen. ebben nincs meg a SZÉP, nincsen varázsa. üres, közhelyes, egymás mellé 'pottyantott' szavak sokasága
üdvözlettel
egy olvasó
csend - #16156 - 2006. február 16., csütörtök - 21:00 - Válasz erre...
Kata vagyok 28 írta (#16150, 2006. február 16., csütörtök - 16:07):
> Kedves Csend!
>
> Belém martak soraid:
>
> "te is tudod
> nem lehet.
> kit úgy szeretsz nincs veled.
> szerelme csak szavakban tied.
> forrón saját álmod ölel.
> mert másé gyönyöre
> s te valósága töredéke."
>
> A verseid édesen keserűek, fényesen sötétek, fájón gyönyörűek.
>
> Üdvözlettel:Kata


versek? no nem rég kaptam olyan kritikát hogy kiestem a bugyimból, hogy amit versnek hittem nem is az egyik sem.
köszönöm Kata a véleményed! Örülök hogy elolvastad a kacatjaim! :o)
üdvözlettel
csend(katha)
Kata vagyok 28 - #16150 - 2006. február 16., csütörtök - 16:07 - Válasz erre...
Kedves Csend!

Belém martak soraid:

"te is tudod
nem lehet.
kit úgy szeretsz nincs veled.
szerelme csak szavakban tied.
forrón saját álmod ölel.
mert másé gyönyöre
s te valósága töredéke."

A verseid édesen keserűek, fényesen sötétek, fájón gyönyörűek.

Üdvözlettel:Kata
csend - #16092 - 2006. február 9., csütörtök - 22:01 - Válasz erre...
kedves IMERETLEN FELADÓ A MERENGŐRŐL! :o)
itt köszönöm meg, hogy olvastál és a véleményed!
üdv
csend
csend - #15755 - 2005. december 18., vasárnap - 22:08 - Válasz erre...
Eni írta (#15752, 2005. december 18., vasárnap - 09:31):
> Szerintem egyáltalán nem béna a cím...
> Az a vers úgy tökéletes, ahogy van :)

köszi! naaaaaaaaaaaa megpróbálom meggyőzni losangelt :o))
csend - #15754 - 2005. december 18., vasárnap - 22:07 - Válasz erre...
Szabolcsi Erzsébet írta (#15751, 2005. december 17., szombat - 22:42):
> Kedves Csend!
> Nagyon szép sorozat ez. Nekem most legjobban az "egy kedd reggel" tetszett. Tökéletesen átérzem.
> Szeretettel kívánok neked minden jót!
> Zsóka

kedves Zsóka! régen beszéltünk már :o) köszönöm hogy elolvastad őket!
üdv csend
(katha)
Eni - #15752 - 2005. december 18., vasárnap - 09:31 - Válasz erre...
Szerintem egyáltalán nem béna a cím...
Az a vers úgy tökéletes, ahogy van :)
Szabolcsi Erzsébet - #15751 - 2005. december 17., szombat - 22:42 - Válasz erre...
Kedves Csend!
Nagyon szép sorozat ez. Nekem most legjobban az "egy kedd reggel" tetszett. Tökéletesen átérzem.
Szeretettel kívánok neked minden jót!
Zsóka
csend - #15748 - 2005. december 16., péntek - 19:27 - Válasz erre...
Eni írta (#15745, 2005. december 16., péntek - 12:56):
> Kedves csend!
> A kipp-kopp nagyon megfogott...
> Nem is tudom, mit mondjak... Még a hatásod alatt vagyok.
>
>
>
> Gratulálok, és KÖSZÖNÖM.

losangel egyik kedvence csak a címe béna :o)
örülök, hogy elolvastad. köszönöm a figyelmed és a szavaid!
Eni - #15745 - 2005. december 16., péntek - 12:56 - Válasz erre...
Kedves csend!
A kipp-kopp nagyon megfogott...
Nem is tudom, mit mondjak... Még a hatásod alatt vagyok.



Gratulálok, és KÖSZÖNÖM.
csend - #15401 - 2005. október 18., kedd - 18:51 - Válasz erre...
almajanos írta (#15393, 2005. október 16., vasárnap - 17:12):

> Régi:

> Szorítok Neked, hogy még nagyon sok szép verset írjál, mert verseid olyan magasröptűek, hogy hiába nem sokat fejeznek ki első olvasásra, de minél többször olvassuk őket, annál több mélységet hoznak a felszínre a titkos lelkek rejtelmeiből... Soha el nem múló szeretettel üdvözöl

> > a János

>

> Bocs, javítok: Szorítok Neked, hogy még nagyon sok szép verset írjál, mert verseid olyan magasröptűek, hogy LÁTSZÓLAG hiába nem sokat fejeznek ki első olvasásra, (csak azoknak érthető, akik megértik mélyenszántó gondolataid), de minél többször olvassuk őket, annál több mélységet hoznak a felszínre a titkos lelkek rejtelmeiből...Minden újraolvasásnál egy-egy újabb versnek tűnnek, mert mindig hozzáadódik a régi érzésekhez egy-egy újabb "magasröptű gondolat", mely a sorok mögül jelenik meg, onnan, ahol azelőtt még nem is láttunk semmit... Gondolataidnak, érzéseidnek önteremtő formát adtál. Még egyszer igazán gratulálok.

> Soha el nem múló szeretettel üdvözöl

> almajanos





én pedig ismételten köszönöm a figyelmességed és a véleményed!

szeretettel

csend
csend - #15400 - 2005. október 18., kedd - 18:49 - Válasz erre...
almajanos írta (#15392, 2005. október 16., vasárnap - 16:52):

> csend írta (#15388, 2005. október 15., szombat - 21:33):

> > almajanos írta (#15383, 2005. október 15., szombat - 11:40):

> > > Szia, kedves Csend...

> > > Sok-sok csendes nap után csendesen elmerengek ég, föld, szeretet, szerelem kérdésein. Mennyi érzést, bűvöletet,

> > > bű -bájt jelentesz losangelnek...És mennyi őszinte, titkos érzés köt össze titeket? Neked szívből gratulálok és Jos Angelt nagyon irigylem... aJános

> >

> >

> > nocsak előkerültél? :o)

> > szép estét!

> > Köszönnöm a figyeled és a gondolataid.

> > érzés és bű-báj? hmm... az van :o) mint minden nőben !

> > hogy ez mit jelent losangelnek?

> > hát... ezt ő tudja talán igazán, én meg remélem hogy azt amit ő nekem. :o) ki tudja? :o)

> > őszinte és titkos érzések ? no igen ez a lényeg köztünk azt hiszem :o)

> > de nem mondom meg, hiszen ezért titkosak :o)))

>

> Szia, Csend ...

> Nagyon boldoggá tesz az, hogy még nem felejtettél el és emlékszel rám.

miért ne emlékeznék? :o)

figyelmet szenteltél rám, ezért úgy gondolom ez természetes :o)



Távolról azóta is figyellek, azért távolról, mert nem engedsz közelebb magadhoz.

pedig nem harapok! :o))

na jó viccet félre téve : meglepett a mondatod.

őszintén szólva nem is tudom mit mondjak.

aki ismer tudja nem vagyok egy hűvös, távolságtartó típusú ember .

szeretném tudni mi váltotta ki belőled ezeket az érzéseket.

úgy érzem a verseimben ott vagyok talán az vagyok igazán.



De én mégis nagyon közel érzem magamat hozzád.

köszönöm!



Szorítok Neked, hogy még nagyon sok szép verset írjál, mert verseid olyan magasröptűek, hogy hiába nem sokat fejeznek ki első olvasásra, de minél többször olvassuk őket, annál több mélységet hoznak a felszínre a titkos lelkek rejtelmeiből...

titkos lelkek mélysége... :o) ez széééééééééép!

mégegyszer köszönöm Neked "a János" !!

szeretettel

csend



Soha el nem múló szeretettel üdvözöl

> a János
almajanos - #15396 - 2005. október 16., vasárnap - 15:12 - Válasz erre...
Régi:

Szorítok Neked, hogy még nagyon sok szép verset írjál, mert verseid olyan magasröptűek, hogy hiába nem sokat fejeznek ki első olvasásra, de minél többször olvassuk őket, annál több mélységet hoznak a felszínre a titkos lelkek rejtelmeiből... Soha el nem múló szeretettel üdvözöl

> a János



Bocs, javítok: Szorítok Neked, hogy még nagyon sok szép verset írjál, mert verseid olyan magasröptűek, hogy LÁTSZÓLAG hiába nem sokat fejeznek ki első olvasásra, (csak azoknak érthető, akik megértik mélyenszántó gondolataid), de minél többször olvassuk őket, annál több mélységet hoznak a felszínre a titkos lelkek rejtelmeiből...Minden újraolvasásnál egy-egy újabb versnek tűnnek, mert mindig hozzáadódik a régi érzésekhez egy-egy újabb "magasröptű gondolat", mely a sorok mögül jelenik meg, onnan, ahol azelőtt még nem is láttunk semmit... Gondolataidnak, érzéseidnek önteremtő formát adtál. Még egyszer igazán gratulálok.

Soha el nem múló szeretettel üdvözöl

almajanos
almajanos - #15395 - 2005. október 16., vasárnap - 14:52 - Válasz erre...
csend írta (#15388, 2005. október 15., szombat - 21:33):

> almajanos írta (#15383, 2005. október 15., szombat - 11:40):

> > Szia, kedves Csend...

> > Sok-sok csendes nap után csendesen elmerengek ég, föld, szeretet, szerelem kérdésein. Mennyi érzést, bűvöletet,

> > bű -bájt jelentesz losangelnek...És mennyi őszinte, titkos érzés köt össze titeket? Neked szívből gratulálok és Jos Angelt nagyon irigylem... aJános

>

>

> nocsak előkerültél? :o)

> szép estét!

> Köszönnöm a figyeled és a gondolataid.

> érzés és bű-báj? hmm... az van :o) mint minden nőben !

> hogy ez mit jelent losangelnek?

> hát... ezt ő tudja talán igazán, én meg remélem hogy azt amit ő nekem. :o) ki tudja? :o)

> őszinte és titkos érzések ? no igen ez a lényeg köztünk azt hiszem :o)

> de nem mondom meg, hiszen ezért titkosak :o)))



Szia, Csend ...

Nagyon boldoggá tesz az, hogy még nem felejtettél el és emlékszel rám. Távolról azóta is figyellek, azért távolról, mert nem engedsz közelebb magadhoz. De én mégis nagyon közel érzem magamat hozzád. Szorítok Neked, hogy még nagyon sok szép verset írjál, mert verseid olyan magasröptűek, hogy hiába nem sokat fejeznek ki első olvasásra, de minél többször olvassuk őket, annál több mélységet hoznak a felszínre a titkos lelkek rejtelmeiből... Soha el nem múló szeretettel üdvözöl

a János
csend - #15391 - 2005. október 15., szombat - 19:33 - Válasz erre...
almajanos írta (#15383, 2005. október 15., szombat - 11:40):

> Szia, kedves Csend...

> Sok-sok csendes nap után csendesen elmerengek ég, föld, szeretet, szerelem kérdésein. Mennyi érzést, bűvöletet,

> bű -bájt jelentesz losangelnek...És mennyi őszinte, titkos érzés köt össze titeket? Neked szívből gratulálok és Jos Angelt nagyon irigylem... aJános





nocsak előkerültél? :o)

szép estét!

Köszönnöm a figyeled és a gondolataid.

érzés és bű-báj? hmm... az van :o) mint minden nőben !

hogy ez mit jelent losangelnek?

hát... ezt ő tudja talán igazán, én meg remélem hogy azt amit ő nekem. :o) ki tudja? :o)

őszinte és titkos érzések ? no igen ez a lényeg köztünk azt hiszem :o)

de nem mondom meg, hiszen ezért titkosak :o)))
almajanos - #15386 - 2005. október 15., szombat - 09:40 - Válasz erre...
Szia, kedves Csend...

Sok-sok csendes nap után csendesen elmerengek ég, föld, szeretet, szerelem kérdésein. Mennyi érzést, bűvöletet,

bű -bájt jelentesz losangelnek...És mennyi őszinte, titkos érzés köt össze titeket? Neked szívből gratulálok és Jos Angelt nagyon irigylem... aJános
csend - #15375 - 2005. október 12., szerda - 18:28 - Válasz erre...
tsabee írta (#15369, 2005. október 12., szerda - 19:54):

> Csend! Ezek valami fantasztikusak. Nem tudtam teljesen a végéig olvasni, de nagyon jók!

>

> Köszönöm, hogy felraktad!





egyszer csak a végére jutsz :o))

én köszönöm a figyelmed !
csend - #15374 - 2005. október 12., szerda - 18:26 - Válasz erre...
med írta (#15364, 2005. október 12., szerda - 16:46):

> med írta (#15363, 2005. október 12., szerda - 16:43):

> > Verseid egyre ossztttettebbek, egyre valtozatosabbak - egyre jobban tetszenek.:-)

> Huuu! Ez aztan az osszetett szo!:-)

> osszetettebbek:-)

> > Csak ezt a losangelt ne irigyelnem annyira!:-)

> >





köszönöm! megtisztelsz. :o)

kíváncsi lennék losangel mit szól az"irígységhez" ? :o)))
tsabee - #15372 - 2005. október 12., szerda - 17:54 - Válasz erre...
Csend! Ezek valami fantasztikusak. Nem tudtam teljesen a végéig olvasni, de nagyon jók!



Köszönöm, hogy felraktad!
med - #15368 - 2005. október 12., szerda - 14:46 - Válasz erre...
med írta (#15363, 2005. október 12., szerda - 16:43):

> Verseid egyre ossztttettebbek, egyre valtozatosabbak - egyre jobban tetszenek.:-)

Huuu! Ez aztan az osszetett szo!:-)

osszetettebbek:-)

> Csak ezt a losangelt ne irigyelnem annyira!:-)

>
med - #15293 - 2005. október 12., szerda - 14:43 - Válasz erre...
Verseid egyre ossztttettebbek, egyre valtozatosabbak - egyre jobban tetszenek.:-)
Csak ezt a losangelt ne irigyelnem annyira!:-)
2020. február 20., csütörtök
Szerzők, alkotók »
csend
http://egyvizkopoalma.blog.nlcafe.hu
http://lelegzoerintes.blog.nlcafe.hu
http://igylatomenafilmeket.blog.nlcafe.hu
Versei:
 Szüzek gyönyöre (2005.10.17.)
»Újra csend (2005.10.11.)
 Versek csendtől (2005.02.08.)
 
Versek » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Miranda: Túl sok a szó; Angyali látomás 2006.11.23.
  Zipp: Pillanatok lobbanása 2006.11.22.
  Nyugodt Némber: Az éj dala 2006.11.22.
  Árvai Emil: Kispróféták nagy igéi 2006.11.16.
  Nyugodt Némber: Fekete Leves; Takaró 2006.11.16.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Friss fórumtémák »
  Ünnep (95 · Árvai Emil)
  Istenes versek, történetek (60 · Árvai Emil)
  Írj te is verset! (731 · Árvai Emil)
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Publikálnád a verseidet, képeidet?
Szeretnéd ezeken az oldalakon megosztani a többiekkel a verseidet vagy a képeidet, fotóidat? Nincs más dolgod, mint először is regisztrálni, aztán összeszedni pár dolgot és elküldeni nekünk emailben!
Hogy mit kell ilyenkor elküldeni a képek, versek mellett? Ha megnézed a már meglévő verseket, galériákat, akkor kiderül, mi mindenre van szükség, hogy felkerülhessen az oldalra:
» a beküldött versek/képek összefoglaló címe,
» rövid bevezetés a versek/képek elé,
» és ha akarsz, akkor küldj egy fényképet is magadról.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu