Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
» Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Amennyire képesek vagyunk felismerni, az emberi létnek az az egyetlen értelme, hogy világot gyújtson a puszta létezés sötétségében.
(C. G. Jung)
Enveco Free Stat

Versek csendtől

csend · 2005. február 8., kedd · fórum » 31

  következő » 
Nincs bennem semmi különleges. A hétköznapok emberének vallom magam, mert hiszek a csodákban. Vallom, hogy ezek a csodák a pillanatokban rejlenek. Csak meg kell állni és észrevenni őket. Íme, néhány versem. Aki világmegváltó és monumentális műveket vár, az ne engem olvasson... Ezek egyszerű kacatversek.



reneszánsz vágy

-losnak-


fahéjillatúnak képzelem az érintésed
és spanyolvörösnek a csókod.
vágyat éget belém...
utánad...
milyen érzés?
akár mandulaforgács a fürdőben:
ég és horzsol, karcol és akar,
mégis lágy, mint a gyűrtfátyol kombiné...
látni akarod?
nyújtózom, hogy indaként tekeredjen,
kontyba fogom a kételyt, és hagyom...
a nehéz liliomgondolatok gőze elfed mindet.
hallod?
a bágyadtsárga csendbe súgom,
reszketeg szépség a szenvedély...
míg kerubok röptét idézi az alázat...
érzed már?
most vezúvi akaratodból testemen születhet hajnal...
a gőgösbarna szemérmet felhabzsolja az izgatott nász...
szemed kíváncsisága még áttetsző mozdulatlanság.
érints meg...
ereim kék lüktetése benned éledő hívó szavam,
ujjad nyakam ívén olvas parázna sóhajokat
igen!
akár egy kegyencnőt, úgy hajts igába,
finomgyöngy érintésed legyen tett,
bennem keményedő élet,
könnycsepp... Orlov gyémántja...
suttogj nekem...
szemérmetlen zöld szavakat,
alabástrom borzongást,
marengófekete álmokat...
gyere...
illatos olajba mártom kezem,
megérintelek...
míg mézsört kortyol szád,
hátadon ujjam folyékony táncba kezd,
mutatva a nedűnarancs vágytól
a bíbortébolyba vezető utat.
szoríts hát magadhoz...
feszítő combok törékeny árnyával
ölelkezik, a kulcsolódó kábulat.
Mária erénye csak várrom valóság,
Éva bűne karcsú borzongás
haraphatsz is...
testem ajkadon érő zamata
fűszeres óborként buggyan,
hússzín szenvedély lepi el a kíváncsi falakat.
mondd ki...
hogy sikamlós szavad korbácsként terelje kancavágyam
deres mámorba.
akkor
beszívom feszes illatod... s ráébredek...
fahéj... mit elképzeltem.



zsolozsma

-losnak-


hajnalnak álmodlak
hogy, elűzd az ébredő magányt.
érints, hogy átéljelek,
akár egy látomást.
most imára hajtom fejem,
hozzád bújok csendesen.
nem kérek tőled semmit,
csak fogdd meg a kezem.
bennem az arcod ragyog,
mosolyod zsolozsma.
érintésedbe burkolozva
tudom jól, álmodlak.



ezerszer súgva

-losnak-


lágyan marok beléd,
ahogy szavaid tépnek...
szemed szilaj vágya
ékszerként ragyog.
ujjam mohó akarása,
hátad ívén, botladozó
jeleket karcol...
tested így lesz oltár,
s, én most neked áldozok.
eléd rogyva,
karodba bújva
sóhajod morzsolom.
ezerszer súgva:
jöjj, kedves,
a tiéd vagyok...



némán

-losnak-


ne mondj semmit, kérlek...
legyen miénk a csend.
kezem kezedben
akár régen...
mosolyod már kutat,
ruhám alá bújva
keresi az utat
hogy, gyönyöröd forrása
én legyek.
szótlanul dicsérj,
vállam ívét ajkad védje,
csókod, nyakam tépje
míg bennünk sikolt a hajnal.
csak ne mondj semmit, kérlek...



messze vagy

-losnak-


hűvös ez az este,
takaró rejtekén
tested melegét
keresem egyre...
de nem lelem
akár az édes szavakat...
látod kedves?
most messze vagy.
keserű vágyam
elnyeli a csend.
míg bőrömön, hulló
jégvirágszirmot
görget a képzelet.
fanyar mosolyodra
emlékezve,
lepedő ráncába
arcod képzelem.
ujjam érintene
de nincs test,
csak néhány
reszkető gondolat.
hűvös ez az este
s, látod kedves...
most messze vagy.


légy nekem...

-losnak-


ha szerelmem vagy
légy végzetem!
zengje vágyaink a csend,
szeretlek...
úgy nyögd e szót,
akár rab kéri
bitófa árnyékában
a kegyelmet!
a világ légy nekem!
ne emlék,
de örök látomás.
mit nem cserélnék el...
te kellesz érted?
nem a feloldozás.



csendéletszavaid

-losnak-


mozdulatod bársonyát hajtogatva,
orgona csendbe feszül a pillanat.
kisérteném ajkad puha mosolyát,
de márvány akaratod fogságban tart.
így, csendéletszavaid rakosgatom,
s, kérdések selyme közt örlöm illatod...



legyezővilág

-losnak-


mindenbe téged teremtelek
feloldva a magányt.
némaságod bennem lüktet
gyere velem
vár ránk, egy legyezőre festett világ.
az ég akár egy elnyúlt barna medve,
szürke hegyeken játszik a fény.
kék tó vizén, mi csak felhőpamacs
cölöp hajó úszik csendben.
látom a reszkető csikot a kékben
ez szíved a tenyeremben.
tus sziklákon kék lombot fúj a szél
s, tán őz legel a firka erdő rejtekén.
acélfényű alakzatok a háttérben
ha akarom komor hegylánc,
vagy egyszerűen borús ég.
itt mindent lehet
hisz csak legyezőre festett kép.
csendes hegyek, bősz sziklák,
nyújtózó égbolt, kék falevél.
s, tán megbújva egy redőben
csak te és én.



te az eső...

-losnak-


csak az eső ölel,
tenyeremben a múló élet,
felolvadt percek ezrei...
feléd nyújtom,
kezem fogod kezedbe,
ajkadhoz emeled,
pillanatok tükrében látod
az ősz hömpölygő tüzét,
benne, rohanó gondolataid,
réveteg álmaid szakadékába
hulló, meg nem született
könnyeid apró kis testét.
sápadt arcod emeled...
itt vagy,
velem vagy,
s én nem félek többé...
esővé olvadt testem
elfedi szomjad dühét.


cím nélkül

-losnak-


kimondatlan szavaid szeretem
a simogató, csendes mosolyod.
fáradt arcod ólomszárnyú álmát.
és minden tőled kapott
csendes pillanatot



démon

-losnak-


mikor az éjszaka megszólítja vágyaid
s csak saját kéjed nyög kínzón füledbe
éled a démon, a sötét úr
karjába vesz, s elvarázsol.
hangja a szél...
testedben zúgva...
forralja véred,
lángnyelvekkel símogat,
jégvirágot csókol ajkadra,
s csak űz, egyre űz...
felém sodor minden pillanat
nekem adod magad...
s, én fuldoklón iszom bőrőd illatát,
részegült mámorban
korbácsként dobban szívem,
cinkos mosolyt küldve
a démonnak,
ki vihart kavar tested tengerén



csak mesélj

-losnak-


testemre fonódó ujjaid
súgják a szavakat
add meg magad...
nyitott könyv légy...
sóhajommal olvaslak.

ajkam a toll
reszkető tested betűi
bőrömbe olvadva
engedd, hogy mesét írjanak...



tenyeremben szorongatva

-losnak-


kerteket álmodtam,
bús érintéseket.
lágy csendben nyíló vágyat
szemed tüzében égő
kopjafákat, mire arcod
könnyemmel festettem,
véstem örök fogadalmat
el nem hagylak, magamban hordozlak
akár gyermek az édes cukorkát
tenyeremben szorongatva
viszlek, viszlek magammal.
s, a téren kopott padon ülve
ízed ujjaim fonják körbe,
míg csordulsz bennem,
rózsablakok titkát kutatva
harangzúgásba bújva rád lelek.
itt vagy velem, nem kereslek
nem álmodom többé kertet,
mert valóság vagy...
gyere! Kedves fogd a kezem.
hallod? végre csend van bennem...



...itt, a mélyben

-losnak-


haragvókék gondolataimba temetlek,
s, magammal húzlak ide...
ide le, lelkem csendjébe.
akár a tenger, úgy ölellek,
tajtékpárnára fektettlek, s,míg alszol
korallszívem őrködik feletted.
sebeid halk morajjal gyógyítom, és hagyom,
hogy hűs kéjem véredben lángoljon.
egy hajnalon füled betapasztom, hogy ne halld
a hangom, mikor hozzád imátkozom.
szemedre kacér álmot csókolok,
ne lásd alázatba font mosolyom.
ne félj Kedves,
az alkony édes narancsával takargatlak,
hogy ne fázz a mélyben,
itt lent, lelkem csendjében.
így őrizlek...
akár eretnek gondolatot
anyám márványarca mellett, az oltáron.
szent szavakkal dícsérve
hullámsírba temetve
velem maradsz örökre
itt lent a mélyben
lelkem csendjében.



csak egy puszi

-losnak-


egy az ajkadra,
érezni nemes ízeid,
egy a nyakadra,
követve ereid lüktetését,
egy a füledre,
mi súgja, vágyom rád.
egy mellkasodra,
érezni tested melegét.
egy hasadra,
süppedni szuszogásodban,
egy ágyékodra,
alázattal, finoman
egy combjaidra,
feszes ívük dicsérni
egy fenekedre,
belekapaszkodni érzékiségébe
egy a hátadra
verejtéked gyöngyeit itatva
egy vállaidra
erős pillérként csodálni
egy tarkódra
borzongatni édes vágyad
s, egy újra ajkadra
megköszönni, hogy rád találtam



egy kéz emléke


bár lennék sötétség...
egy puha árny a sarokban,
a hold utolsó lehelete
arcodhoz simulva,
egy elnyűtt kabát,
szekrény mélyén pihenve,
szövetébe égett, néhány szó,
s egy csontos kéz emléke.



morzsanyakék


reszket minden fáradt illat,
halkan szuszog a hideg takaró.
a falon lila sárkány
tátott szájjal várja
a meg nem született holnapot.
megkopott szonettet
suttognak a hajszálak,
s, a dallam felolvad a polcon.
pókhálós csendbe mártja
álmát egy szemüveg,
míg ceruzaforgács simogatja
a morzsanyakékben tekergő
szőnyegpadlót.



mozdulatlan


ajkad simul hozzám
mozdulatlan,
ujjaid rejtekén
reszkető vágyad kuporog.
érints meg...
súgja bőröm parázsa,
add nekem
minden illatod.



zöld csiga


zöld házú csiga mosolyog
bőszen, e világra.
fekete ecsetről cseppent
szemeibe egy törött
pillanat lett zárva.
mázas szarvairól
foltokban lopott
az idő festéket.
korgó hasa
álomképek rejteke.
elnyúlva pihen benne
fémszagú filléres
nyalókát veszek!
nem, nem kisautót!
vagy tükröt fésüvel!
ezernyi gondolat,
elsuttogott titok bőlcsője,
porcelán mosoly
örködik csendesen fölötte.



lélekérintés

-losangelnek ajánlom-


Puha álmot sző egy érintés
elképzelt varázs
egy arcot hordoz a tenyerén
ködös látomás

oly lágyan súgja minden szavát
átölel, megóv
most csókkal melegít egy szempár,
lelkem megborzong

vágyat lehel az üres éjbe
a csend elpirul
teste vonalát megérintve
szemérme lehull

most csak ujjaink érnek össze
lélekérintés
szenvedély szerelmez a ködben
így simít az éj



pillangó memoár


Gyere... bújj ide mellém, a paplan melege megóv minket.
Fekszünk egymással szemben, arcunk a párnán pihen. Fogod a kezem.
Ahogy régen? Látod... nem emlékszem...
Most nyugodt az arcod, szép és hideg.
Szegénykém, majd én átmelegítelek.
Akarod, ugye akarod..., hogy itt maradj velem?
Beszélgetünk? Tudod, csendesen, míg alszanak a gyerekek.
Én kérdezek, te felelj nekem. Ugye, megteszed?
Oldozz fel...
"Mire emlékszel szívesen?"
Na, ez nem ér! Úgy volt, hogy én kérdezek!

A templom hajnali csendjére, a borzongásra, mikor a hűssárga falakat
érintem.
...és a félelemre, hogy valaki mindig figyel.
Az ablakok színes történeteire.
...a festett fájdalomra, mi kizárta a fényt, a meleget.
Arra, hogy volt egy ember, egy büntelen, meghalt értem, bár nem is
ismert.
s, arra, én vágytam, hogy szolgáljam,
...míg azt mondták nem lehet, hisz nem vagyok bűntelen.
A hajnali szerepekre a misék megrendezett felvonásaiban,
...szalmakosárba gyűjtöttem a csörgő, ropogó megváltást.
Suttogtam örömöm, hogy a Holdon törpék élnek, sárkányok óvják a
Földet
...de a márványpadlónak és a kopott fapadoknak nem álmodtam fület.
A gyóntatószék néma szájára, hogy feloldozást nyerhetek.
...a rettegésre, megtudják szörnyű bűnömet:
fillért, meg forintot csentem cukorkára, mikor a közértbe sörért küldtek.

Erre emlékszem. Látod? Mennyi bűn nyomja a lelkemet?
Látod, a gyarlóságom, mégis simogat kezed, mondd el, mondd el, mért
teszed?
"Jaj, hát nem bűn az, ha a hited elveszett."

Lassan átmelegszik a kezed. Az arcod még oly merev!
Nem jó itt velem? Elmész? Kérlek, ne menj, maradj még! Maradj velem!
Mesélj! Most mesélj nekem!
Úgy mint régen? Megint nem emlékszem...
Csak mozzanatokban, felvillanó képekben érezlek.
Ennyi maradt belőled?
"De hát mit akarsz még?"
Nem ettél az első főztömből!
"A tojást mikor felütötted, a tál mellé folyt a fehérje, a hús kemény és
rágós volt akár a bakancs talpa, a bundája meg kokszos."
...de hát csak nyolc éves voltam! Nem mertem elmondani, féltem, hogy
haragszol majd rám...
"Apád mesélte másnap. Azt is elmondta, hogy együtt festettétek ki a
szobákat a húgoddal,
és büszkén jelentetted ki, szobafestő leszel..."
...de.
"Segítettél meggyógyulni."

Már a karod is meleg. Bújj közelebb!
Ha azt mondom szeretlek, elhiszed? Mért nem mondtad nekem soha?
"Soha?"
Igaz! Egyszer mondtad, ott abban az ágyban fekve...
"Mégis elég, nem igaz?"
Nem tudom, hiányoznak a szavaid. Az érintésed.
Tudod, mi hiányzik a legjobban? Amikor éjszakánként a lábszáram
simogattad.
Fájt, sírtam. Ugye nem tudtál vele mit kezdeni? Mégis meggyógyítottál.
Gyakran botlom ezekbe a képekbe, ilyenkor akarom, hogy fájjon...
De Te, nem jössz el.

"Azt mondtad, kérdezel!"
Jaj, tényleg! Neked mi hiányzik a legjobban?

"A pillangók."
Tessék?
"A pillangók, a bennem élő pillangók.
Párizs ősze adta nekem őket. Ott voltam igazán boldog. A férfival, akit
szerettem.
Sétáltunk, kart karba öltve, az utcán hömpölygött a harmónikaszó...
Először a gyomromban verdestek, ezer színt teremtve bennem.
Te nem érezted még?"

Nekem is vannak pillangóim... és, talán mindenkiben élnek.
Pillangószárnyak suhogása óvja a perceket... a perceimet.
Ez az életem? Mért nem mondtad el nekem?
Benned már nem élnek, ugye ott a csendben elhallgattak ők is?
"Már benned élnek, te hordozod őket"
Igen, az emlékeimben. Vigyázok rájuk, ígérem.
Vigyázok rád, így én óvlak már?

Sokáig beszélgettünk azon a hajnalon. Hol nevetve, hol sírva
meséltünk egymásnak.
A pillanatokról, melyek ott ragyogtak a verdeső lepkeszárnyakban.
Boldog voltam újra.
Az átmelegedő testéhez bújva elnyomott az álom. Mikor felébredtem
már nem volt sehol.
Saját magam öleltem. Bámultam a csendbe.
Ekkor felragyogott egy pillangó. Molyhoslila szárnya csillogott.
Az utolsó emlékem róla...
A fehér márványlapokat néztem - akár a templom köve is lehetne - Ott
feküdt. Megszürkült lábak közt, középen. Akár egy mesebeli
hercegnő... - meghalt, szeretett - Mesztelen testén műanyag takaró -
nemrég az én paplanom alatt pihent - és álmodott.
Talán Párizsban járt. A pillangói megelevenedtek a gyomromban.
Szerettem volna búsősz szemébe nézni. De ő csak álmodott.
S míg kezek rángattak el, a halottaskamra ajtajából, könnyekkel írtam
a szárnyakra:
Kelj fel, Anyám, mert megfázol!
  következő » 



FÓRUM: Versek csendtől

a témát indította: med, 2005.02.08. 13:58 - 31 üzenet

főtéma: Versek

csend - #16629 - 2006. június 6., kedd - 14:32 - Válasz erre...
Dida írta (#16603, 2006. május 31., szerda - 19:26):
> Szia csend!
> Asszem tudod, mit gondolok a verseidről...
> De azért megint mondom: csodálatosak.
>
> Van egy titkom, amit most elmondok:
> Mikor először jöttem ide, nem ismertem senkit...
> "Egyszer írtam neked vmit egy versedről,
> te kedvesen válaszoltál rá...
> Megint írtam...megint kedves voltál...
> Te voltál az első, akit megismertem,
> És azt hiszem...
> Te lettél a példaképem."
>
> Üdv: én
> :o)))

Szia kiscsibe! :o)
köszönöm a titkod! :o) nagyon jól esett!
de hogy példakép? jaj azt hiszem ez túlzás!
hogy kedves voltam... nos? miért ne lennék az? ez természetes!
és mások is azok itt hidd el :o)
köszönöm mégegyszer!
puszillak
csend
csend - #16630 - 2006. június 6., kedd - 14:32 - Válasz erre...
Dida írta (#16603, 2006. május 31., szerda - 19:26):
> Szia csend!
> Asszem tudod, mit gondolok a verseidről...
> De azért megint mondom: csodálatosak.
>
> Van egy titkom, amit most elmondok:
> Mikor először jöttem ide, nem ismertem senkit...
> "Egyszer írtam neked vmit egy versedről,
> te kedvesen válaszoltál rá...
> Megint írtam...megint kedves voltál...
> Te voltál az első, akit megismertem,
> És azt hiszem...
> Te lettél a példaképem."
>
> Üdv: én
> :o)))

Szia kiscsibe! :o)
köszönöm a titkod! :o) nagyon jól esett!
de hogy példakép? jaj azt hiszem ez túlzás!
hogy kedves voltam... nos? miért ne lennék az? ez természetes!
és mások is azok itt hidd el :o)
köszönöm mégegyszer!
puszillak
csend
Dida - #16603 - 2006. május 31., szerda - 19:26 - Válasz erre...
Szia csend!
Asszem tudod, mit gondolok a verseidről...
De azért megint mondom: csodálatosak.

Van egy titkom, amit most elmondok:
Mikor először jöttem ide, nem ismertem senkit...
"Egyszer írtam neked vmit egy versedről,
te kedvesen válaszoltál rá...
Megint írtam...megint kedves voltál...
Te voltál az első, akit megismertem,
És azt hiszem...
Te lettél a példaképem."

Üdv: én
:o)))
csend - #16599 - 2006. május 31., szerda - 10:06 - Válasz erre...
gericco írta (#16593, 2006. május 29., hétfő - 21:07):
> Kedves csend...
> Gyonyoruen irsz:)) Ne haragudj , hogy
> igy ekezet nelkul rontom itt a levegot
> de koszonom neked azon sok gyonyoru
> percet mit szavaid varazsolnak a szivembe
> es azt hiszem megannyi ember szivebe ,
> aki olvas :)))
>
> Olellek csak en a kiscsibe :)


szia te csak én a kiscsibe! :o)))
kedves vagy de túlzol!
neked mindíg örülök!
pusza
gericco - #16593 - 2006. május 29., hétfő - 21:07 - Válasz erre...
Kedves csend...
Gyonyoruen irsz:)) Ne haragudj , hogy
igy ekezet nelkul rontom itt a levegot
de koszonom neked azon sok gyonyoru
percet mit szavaid varazsolnak a szivembe
es azt hiszem megannyi ember szivebe ,
aki olvas :)))

Olellek csak en a kiscsibe :)
csend - #16245 - 2006. március 19., vasárnap - 20:44 - Válasz erre...
Idő Péter írta (#16239, 2006. március 17., péntek - 04:20):
> Szerintem !!! --- moOond - AZT - HoGY _VÉGE'_
> aztán !!! --- Bátrabban_FOLYTATOD !!!
>
> mintahogy, mindenNnapnak, _VÉGE_VAN.
>
> AZTÁN ??? ***CSEND***
>
> üdv : HARCOS

naná hogy vége, és jön egy szebb nap szebb holnap! :o)))))
Idő Péter - #16239 - 2006. március 17., péntek - 04:20 - Válasz erre...
Szerintem !!! --- moOond - AZT - HoGY _VÉGE'_
aztán !!! --- Bátrabban_FOLYTATOD !!!

mintahogy, mindenNnapnak, _VÉGE_VAN.

AZTÁN ??? ***CSEND***

üdv : HARCOS
csend - #16238 - 2006. március 15., szerda - 20:21 - Válasz erre...
Idő Péter írta (#16236, 2006. március 15., szerda - 16:13):
> kedves csend !
>
> még mindíg elbűvöl ahogy írsz , és hozzászólsz (bármihez).
> látom, nagyon szeretsz írni, ÉN is .
>
> és ahogy kiadod magadból "CIRÁNÓ"-ra emlékeztet.
>
> köszönöm , hogy , - VAGY -.!!!
>
> nélküled , üres lenne a VILÁG .
>
> És !- TÉNYLEG ! csend nélkűl , élni , NEMLEHET !
>
> Mégegyer KÖSZÖNÖM ! hogy VAGY !
>
> és nehagyd abba az írást,!, ebből, az ERŐBŐL , sosemelég.
>
> Üdvözlettel : Péter

jajjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj te! :o)
ezek után hogy tudjak értelmes választ adni?!
zavarba hoz a túlzásod.
köszönet hogy olvasol! és öröm hogy tetszik amit írok.
igen jól látod, nagyon szeretek írni. sokáig úgy gondoltam "csak" önkifejezeési eszköz, de... - fene vigye! meg sem tudom fogalmazni, csak érzem ott belül a muszájt...-
nem szeretném abbahagyni. de azt sem mondom örökre. talán erő kell ahhoz is hogy azt mondjam vége.
hogy nélkülem üres a világ? és nélkülem nem lehet élni? ez butaság! nélkülem lehet. az igazi CSEND nélkül nem.
én köszönöm a figyelmed!
üdvözlettel
csend
Idő Péter - #16236 - 2006. március 15., szerda - 16:13 - Válasz erre...
kedves csend !

még mindíg elbűvöl ahogy írsz , és hozzászólsz (bármihez).
látom, nagyon szeretsz írni, ÉN is .

és ahogy kiadod magadból "CIRÁNÓ"-ra emlékeztet.

köszönöm , hogy , - VAGY -.!!!

nélküled , üres lenne a VILÁG .

És !- TÉNYLEG ! csend nélkűl , élni , NEMLEHET !

Mégegyer KÖSZÖNÖM ! hogy VAGY !

és nehagyd abba az írást,!, ebből, az ERŐBŐL , sosemelég.

Üdvözlettel : Péter
csend - #13990 - 2005. július 13., szerda - 20:27 - Válasz erre...
csend írta (#13989, 2005. július 13., szerda - 20:27):
> Maggie írta (#13988, 2005. július 13., szerda - 19:51):
> > *
> > Kedves Csend!
> >
> > Gyönyörűen írsz!
> > Nem is!
> > Varázslatosan!
> > Ennek titka pedig a szívedben rejlik!
> > Nem is tudom méltóan megfogalmazni, mennyire elbűvölőek az írásaid!
> >
> > Szeretettel: Maggie
> > *
>
> túlzol! de öszönöm a figyelmed és a szavaid :o))
> szeretettel
> csend

köszönöm :o))
csend - #13989 - 2005. július 13., szerda - 20:27 - Válasz erre...
Maggie írta (#13988, 2005. július 13., szerda - 19:51):
> *
> Kedves Csend!
>
> Gyönyörűen írsz!
> Nem is!
> Varázslatosan!
> Ennek titka pedig a szívedben rejlik!
> Nem is tudom méltóan megfogalmazni, mennyire elbűvölőek az írásaid!
>
> Szeretettel: Maggie
> *

túlzol! de öszönöm a figyelmed és a szavaid :o))
szeretettel
csend
Maggie - #13988 - 2005. július 13., szerda - 19:51 - Válasz erre...
*
Kedves Csend!

Gyönyörűen írsz!
Nem is!
Varázslatosan!
Ennek titka pedig a szívedben rejlik!
Nem is tudom méltóan megfogalmazni, mennyire elbűvölőek az írásaid!

Szeretettel: Maggie
*
csend - #10824 - 2005. március 23., szerda - 21:10 - Válasz erre...
Seszter írta (#10752, 2005. március 23., szerda - 15:36):
> Szia Kata! Ugye emlékszel még rám? A stílusod változatlan. Tele vagy szeretettel és kedvességgel. Már nem rakom fel a verseim, mert úgy gondolom, hogy nem osztom meg mással. Ez nem rosszindulat, vagy önzőség, csak addig nem szeretném, amíg ilyen stílusúak. Most azon dolgozom, hogy olyan verseket, műveket írjak, amik tanítóak.
> MInden jót neked, remélem még hallok rólad. PUSSSSSSSZ!!!

persze, hogy emlékszem! :o)
remélem sikerül elérned a célod.
várlak vissza! :o)
puszi
csend
csend - #10825 - 2005. március 23., szerda - 21:10 - Válasz erre...
Seszter írta (#10752, 2005. március 23., szerda - 15:36):
> Szia Kata! Ugye emlékszel még rám? A stílusod változatlan. Tele vagy szeretettel és kedvességgel. Már nem rakom fel a verseim, mert úgy gondolom, hogy nem osztom meg mással. Ez nem rosszindulat, vagy önzőség, csak addig nem szeretném, amíg ilyen stílusúak. Most azon dolgozom, hogy olyan verseket, műveket írjak, amik tanítóak.
> MInden jót neked, remélem még hallok rólad. PUSSSSSSSZ!!!

persze, hogy emlékszem! :o)
remélem sikerül elérned a célod.
várlak vissza! :o)
puszi
csend
Seszter - #10752 - 2005. március 23., szerda - 15:36 - Válasz erre...
Szia Kata! Ugye emlékszel még rám? A stílusod változatlan. Tele vagy szeretettel és kedvességgel. Már nem rakom fel a verseim, mert úgy gondolom, hogy nem osztom meg mással. Ez nem rosszindulat, vagy önzőség, csak addig nem szeretném, amíg ilyen stílusúak. Most azon dolgozom, hogy olyan verseket, műveket írjak, amik tanítóak.
MInden jót neked, remélem még hallok rólad. PUSSSSSSSZ!!!
csend - #10596 - 2005. március 16., szerda - 19:03 - Válasz erre...
Miranda írta (#9952, 2005. március 2., szerda - 22:14):
> nagyon kedvesek a verseid!nagyon mély szertet sugárzik belőlük!
> Gartula!

köszönöm a figyelmed !
jól érzed az érzéseim :o)
üdv
csend
Miranda - #9952 - 2005. március 2., szerda - 22:14 - Válasz erre...
nagyon kedvesek a verseid!nagyon mély szertet sugárzik belőlük!
Gartula!
csend - #9253 - 2005. február 23., szerda - 21:54 - Válasz erre...
thinker írta (#9204, 2005. február 23., szerda - 20:08):
> nem tudom leírni mennyire tetszettek a verseid! nagyon megérintettek, csak gratulálni tudok!


én meg csak megköszönni a figyelmed.
és persze örülni, hogy tetszett! :o)
üdvözlettel
csend
thinker - #9204 - 2005. február 23., szerda - 20:08 - Válasz erre...
nem tudom leírni mennyire tetszettek a verseid! nagyon megérintettek, csak gratulálni tudok!
csend - #8292 - 2005. február 11., péntek - 18:36 - Válasz erre...
Cauchy írta (#8248, 2005. február 10., csütörtök - 22:48):
> Szia Csend!
>
> Először is szeretném megköszönni, hogy elolvastad a verseim. Én is végigolvastam a tieid. Különösen a 'pillangó memoár' tetszett. Nehéz ezt megfogalmazni, hogy miért: talán mert annyira beszédes, szomorú és fennséges is egyben.
> Én kicsit fordítva írok, általában akkor, ha valami bánt - vagy inkább úgy fogalmaznék: a hangulatot írom le, egy pillanatét, egy gondolatét.. kevésbé tevékenyet, inkább szemlélődőt.
> Szerintem egy vers akkor szép, ha olvasva átélhetem szinte azokat az érzéseket, amiket az író megélt; vagy kelt valami erőt ott mélyen, gyomortájékon, s ez felszabadít. Úgy gondolom a Te írásaid ilyenek.
>
> Üdv.:
>
> Cauchy

köszönöm a figyelmed és a véleményed.
csend - #8291 - 2005. február 11., péntek - 18:35 - Válasz erre...
bítia írta (#8141, 2005. február 9., szerda - 00:40):
> Áááááá...értelek.
> Bár szerintem a rosszat is ki lehet úgy írni, hogy az másnak ne fájon. Asszem...

persze, igazad van.
biztos hogy ki lehet. van kinek nagyon jól sikerül.
nekem... nem tudom.
Cauchy - #8248 - 2005. február 10., csütörtök - 22:48 - Válasz erre...
Szia Csend!

Először is szeretném megköszönni, hogy elolvastad a verseim. Én is végigolvastam a tieid. Különösen a 'pillangó memoár' tetszett. Nehéz ezt megfogalmazni, hogy miért: talán mert annyira beszédes, szomorú és fennséges is egyben.
Én kicsit fordítva írok, általában akkor, ha valami bánt - vagy inkább úgy fogalmaznék: a hangulatot írom le, egy pillanatét, egy gondolatét.. kevésbé tevékenyet, inkább szemlélődőt.
Szerintem egy vers akkor szép, ha olvasva átélhetem szinte azokat az érzéseket, amiket az író megélt; vagy kelt valami erőt ott mélyen, gyomortájékon, s ez felszabadít. Úgy gondolom a Te írásaid ilyenek.

Üdv.:

Cauchy
bítia - #8141 - 2005. február 9., szerda - 00:40 - Válasz erre...
Áááááá...értelek.
Bár szerintem a rosszat is ki lehet úgy írni, hogy az másnak ne fájon. Asszem...
csend - #8131 - 2005. február 8., kedd - 23:12 - Válasz erre...
nem nem viccelek.
ezek kacatok belőlem.
ahogy almajanos irta a sírig álmodok- mint mindenki más- .
így amíg álmodok, az álmaim ilyen kacatokba zárom.
Eszter azt írja a tragikumot fogja rímbe.. én nem akarom.
amikor valami nagyon fáj akkor nem írok, megállítom magam. nem akarom a bánatom másnak átadni, ne lássa a könnyeim más. azt hiszem mindenkinek van elég. ha szavakba zárom a könnyeim akarva akaratlanul is mást bántok. és ezt nem akarom.
a kacatvers jelzőt nem a minőségére értettem.
azon már túl vagyok hogy leszóljam a saját verseim. ez a szintem most. volt rosszabb és remélem. hiszem, hogy lesz jobb is. ez a célom: fejlődni, kiforrni.
talán sikerül. ha nem, hát üsse kavics, majd legközelebb!
köszönöm mégegyszer.
szeretettel
csend
bítia - #8129 - 2005. február 8., kedd - 21:49 - Válasz erre...
Most viccelsz???????????? Mondd, hogy igen!!

Ami jó, az jó! Amúgy ezeket a verseket hívhatod bárhogy, csak nem kacatverseknek. Úgy ismerem magam, mint őszinte embert...ha más lenne a véleményem, azt is megmondanám. :))
2020. február 20., csütörtök
Szerzők, alkotók »
csend
http://egyvizkopoalma.blog.nlcafe.hu
http://lelegzoerintes.blog.nlcafe.hu
http://igylatomenafilmeket.blog.nlcafe.hu
Versei:
 Szüzek gyönyöre (2005.10.17.)
 Újra csend (2005.10.11.)
»Versek csendtől (2005.02.08.)
 
Versek » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Miranda: Túl sok a szó; Angyali látomás 2006.11.23.
  Zipp: Pillanatok lobbanása 2006.11.22.
  Nyugodt Némber: Az éj dala 2006.11.22.
  Árvai Emil: Kispróféták nagy igéi 2006.11.16.
  Nyugodt Némber: Fekete Leves; Takaró 2006.11.16.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Friss fórumtémák »
  Ünnep (95 · Árvai Emil)
  Istenes versek, történetek (60 · Árvai Emil)
  Írj te is verset! (731 · Árvai Emil)
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Publikálnád a verseidet, képeidet?
Szeretnéd ezeken az oldalakon megosztani a többiekkel a verseidet vagy a képeidet, fotóidat? Nincs más dolgod, mint először is regisztrálni, aztán összeszedni pár dolgot és elküldeni nekünk emailben!
Hogy mit kell ilyenkor elküldeni a képek, versek mellett? Ha megnézed a már meglévő verseket, galériákat, akkor kiderül, mi mindenre van szükség, hogy felkerülhessen az oldalra:
» a beküldött versek/képek összefoglaló címe,
» rövid bevezetés a versek/képek elé,
» és ha akarsz, akkor küldj egy fényképet is magadról.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu