Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
» Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Ég és föld között élek, van bennem valami halhatatlan és isteni, de szoktam az orrom is piszkálni, ha egyedül vagyok a szobában,

lelkemben elfér India minden bölcsessége, de egyszer pofozkodtam a kávéházban egy részeg iparlovaggal,

órákon át tudom nézni a vizet és a madarak repülését, de öngyilkossági tervekkel is foglalkoztam már, mert egy hetilapban pimasz hangon írtak egy könyvemről,

Kung-fu-ce testvére vagyok az emberi dolgok megértésében és a bölcs közönyben, de nem bírom ki, ha a hírlapok nem említik meg a jelenvoltak között a nevem,

megállok az erdő szélén, és káprázó szemmel nézem az őszi lombok színeit, de nem tudok másként érezni a természet iránt, mint fenntartással és gyanakvással,

hiszek az értelem felsőbbrendű erejében, s egészen ostoba társaságokban fecsegéssel töltöttem el életem legtöbb estéjét,

hiszek a szerelemben, de legtöbbször fizetett nőkkel vagyok csak együtt,

hiszek az égben és a földben, mert ember vagyok, ég és föld között,

ámen.
(Márai Sándor: Ég és föld)
Enveco Free Stat

Az idő

Vigi · 2004. július 28., szerda · fórum » 14

« előző  következő » 
A sok változva száll, marad az Egy;
a földi árny fut, örök fény az Ég;
az élet mint színes ablaküveg
őrzi az öröklét tündökletét...

(Shelley)


A még meg nem valósult szintek "alszanak" bennem, és közben keresem létem igazi értelmét. Járom az utam, és közben megszületik egy-egy újabb szösszenet.



Egy országban


Egy országban békében magammal,
olyan életet, hol valaki marasztal
hol nem hazug a szó és nem hiábavaló
sosem csal a látszat és valódi a való

Egy országban a szabad ég alatt,
hol szabadon szárnyalhat a gondolat
nyíló rózsák tövisétől sebzetten
valódi fájdalom lüktethet az eremben

Egy országban bátran és szabadon
sose kelljen félnem ha kimondom:
SZERETEK és elhiszik majd szavam
nem gyötör a kétség, a bizonytalan...

Egy országban kendőzetlenül,
hol felvállalhatom csupasz énem,
élhetnek szegényen és egyszerűn,
de az emberek szívében ott az érdem

Egy országban hol a tudás
nem cicomázott kelléke a létnek
hol a szemébe nézhetsz bárkinek
és nem a ruhád alapján ítélnek

Egy országban hol meghallgatnak,
ha hallgatok is marasztalnak
kezüket nyújtják, ha elbotoltam
hellyel kínálnak, ha elfáradtam

Egy országban...



Elcsépelt szavak


Hogy várhatod el tőlem, hogy ne mondjam,
mikor szívemmel a szó együtt dobban...
Legyintesz rám..., elcsépelt szavak
hitelt érdemlően, semmit nem mondanak...

Agyő! - mondanád..., s mennél inkább
hajszolt életed inkább választanád.
Düledező kerítés és omladozó házikó
a szerény lakoma után nincs borravaló!

Utazóként a hamis álmok tengerén
a "Két életút" hajón hajózol felém..
Majd elbúcsúzol, és a Te Életed
úticél felé én már nem utazom veled.

Nem jöttél fehér lovon, jöttél egyszerűn
kürtök és trombiták nélkül nagyszerűn
Sosem kértél tőlem, nem is kínáltál
Lám újra, s újra mindíg csak felálltál...

Hol gyönge lábbal, hol futásra készen
vajon a drága lánc most szakad éppen?
Zajongó lelkemet hozzád már nem kötnéd,
szomorú szívemet jégverembe löknéd.

Arra késztet az Életed, hogy megtegyed
véget vetni a kalandnak, ég veled!
kincsed nem lévén, semmit sem viszel
szíved nagy terhétől szabadulnod kell!

Harcol az egyik benned és csitít a másik
önmagadban a két ember megbékélni látszik
Szeretet fénye öleljen át újra téged
Akkor is, ha én már nem leszek véled!



Életünk


Csordultig telik életünk önmagunkkal:
gonddal, bajjal, örömmel, bánattal,
hol jobb, hol rosszabb napokkal...
Éljük nyugtalan, sietős perceinket,
néhol gúzsbakötött mindennapjainkon
megpróbáljuk a csomót meglazítani
és vele együtt lélegzethez jutni...

Közben tiszta forrásból merített
gondolataink színültig megtelnek
a létünk perceinek fájdalmával,
a csomók egyre jobban folytanak,
és vágyaink, csodát váró álmaink
a holnap reményeinek temetőjében
kivégzettként hevernek temetetlen...

Íme lásd, így foszlik semmivé majd
a sápadt remény, a hollywoodi álom,
az éjben el nem csókolt csókok íze,
a szeretetvágy és Keserves zokogásod...
Egy szívedbezárt szerelmes dallam,
a hajnalhasadás és gyöngyházfényű reggel
s közben kérlel és esküdözik a sorsod

de neked már soha többé nem kell...



Mit mondhatnál nekem még


Nézd ahogy a párás hajnal
beléhal a napfelkeltébe,
látod-e a fényes nappalt
elveszni a mélyfekete éjbe

Minden, mi emberi múlandó
örömünk és gyönyöreink,
s halálunk Szent Törvény
fejünk hajtva, beletörődvén...

A nap, mit együtt tölthetünk
meglehet gyötretés szívednek,
de a percek, órák és napok
alaktalanul, rohamosan telnek...

Idáig eveztem én, vagy ki tudja,
hogyan utaztam ebbe a világba,
nyíló rózsával hintették utamat
s én daccal néztem a halálra

A harmat esővé gyűlt a szirmokon,
s megelevenedett az emberi nyomor
én mégis bíztam Benned Élet:
minden kincsnél fényesebb a Léted

Most verejtékes homlokom törlöm,
s intenék búcsút neked te vidék...
Csalfa álom, te hazug világ!
mit mondhatnál nekem még...



Te lehullt szirmú rózsa


Egészen közel vagy hozzám,
mégsem érlek el Téged
a tegnap szépsége veled
mára csak meddő kísérlet

Már a könny sem altat el,
ami elaltatott minden éjjel,
takaróm lett a csillagos ég,
néma, éjfekete leplével

S míg álmát alussza a világ
én virrasztok néma éjjelen,
a fel-fel gyúló csillagok
kísérik szomorú életem

S egy új nap virrad fel,
az Élet tündöklő fényében
sápadt arcom feléd fordítom
de Te némán nézel engem...

Minden, ahová léptem
Tőled lett virágos,
most bárhová tekintek
minden fekete és gyászos

Menj, ha jólesik!
Hagyj itt engemet, nem fáj!
Fátyolos fényű csillagom
elkísér majd utadon...

Lelkemnek lobogó tűzét
jégcsap szíved sem oltja,
egyetlen kedvesem maradsz
Te lehullt szirmú rózsa...



Sose tudd meg


Ha tudnád mily nehéz nekem
hazámtól e távoli parton
döntésemmel szembesülni
sorsom elől elmenekülni

Látni szomjazó önmagam,
és szerelmes éveim múltját,
érezni most is , mint akkor
két kezed ölelő forróságát

Fülemben cseng a hangod,
tán meghallotta a part is,
egy közeli sziklán hosszan
távoli visszhangként csobban...

Fájó és kegyetlen az érzés,
ami a hiányoddal tölt el,
a remény s rémület tébolya
esztelen szenvedéllye ölel

Zúdítottam magamra ádáz háborút
sorsom elől elmenekülvén,
gőgös harcot vívtam ellened
sóhajoddal nem szembesülvén

De úgy kell nekem, sorvadjon!
vakmerő és lázadó szívem,
Sírhalmomon majd ez álljon:
Sose tudd meg, ki voltál nekem



Kedvesem az egész világ


Kedvesem az egész világ,
s az Élet, mi oly csodás,
nincsenek városkapuk,
nincs pénz, nincs áru,
nincs bitó, nincs hóhér,
s nem hull többé a vér..

Hol nem hervad a virág,
illatát bőségesen ontja,
nem lobban el a vágy,
örökké dobog a szív,
az ajkakról nem búcsúzik
a dallam s örökké táncra hív.

A haldoklónak nem int a kaszás,
csak hiszi, hogy a halál vár reá,
s nem rebben el a lélek többé,
bús szemét nem teszi vörössé
a könny, hol ismeretlen a közöny,
s az Élet itala nem méreg,
siratva megélt, eltékozolt élet.

Itt hagyom hát nektek a térképet,
Útmutatót, hogy révbe érjetek,
ott leszek majd magányos ösvényeken,
mikor kél a hajnal, s az éj mesél:
őrzöm majd lépteteket, s vigyázok,
hogy megláthassátok e Világot...



Egy ország


Valahol biztos létezik egy ország,
hol a boldogság kék madara él
lágyan ringnak a szélben a virágok
s a napnyugtára boldog hajnal kél...


Valahol biztos létezik egy ország,
buja erdők és sejtelmes hegyek közt
hol fűszeres, szerelmes illat száll,
s kőkemény sziklákkal nem harcol az ár...


Valahol biztos létezik egy ország,
hol a szomorúság nem vert tanyát,
szíved bánatát nem kell elsírnod,
mert szívedet a boldogság hatja át.



Egyedül


Élnek emberek,
kik azt hiszik boldogok,
pedig csak szokásból
szólnak a szónokok...

Azt hiszik,
mit mondanak hiteles,
de az álarc mögött
hamisak az érzelmek...

S szól egy hang,
azt hiszed őszinte,
csak valahol mélyen
legrejtettebb csücskébe...

Szárnyal az idő,
pillanatok, percek, órák
élvezd a pillanatot hát,
mielőtt szólásra nyílna a szád

Szótlan az esti csend,
gondolataid csatáznak veled,
csendes vizekre vágysz,
egyedül tán megleled...

Boldogan sírsz?
álarc mögé rejtezetten?
nézd meg magad...
Egymagad ülsz a kövezeten...



Egy szerelmes nap éjszakája


Felhevült testek és arcok
kígyózó tengerében elveszek
a lámpák tompa fényében
egymáshoz símuló emberek...

Lágy ütemű halk melódia
szenvedély és forróság,
száz ölelő kar gyűrűjében
tobzódik a fél világ...

Csak hallgatom egyre,
s halkan sóhajt a lelkem
forró ajkam kiszáradt,
ki ölel ma engem...

Lassú, nehéz léptekkel
egy lugas mellé érek
csillagfényes éjjelen
szerelmet remélek

Egy hang szól hirtelen
szívem ijedten dobban,
Emlékszel rám? - kérdezi -
...ne siess oly gyorsan...

Mézédes bor illata száll
a szerelem üzenetével,
az éjben felcsendül egy dallam
ég s föld között halkan...

Csak én hallom és ő
elmerülők vágyai tengerében
szerelmes nászunkat csak az éj látja,
csillagfénnyel áldja...



Az álom


Álomra hajtom fejem,
és szívem éberen vár
forrón lüktet a vérem,
de a túlparton senki sem vár...

Úgy vágylak érinteni Téged
bár érezné szíved szívemet,
de forró könnyeimen át
már nem látom a partot s Téged...

S kínom csak nőttön nő,
a nyirkos félelem ölel át
tán bújócskát játszol vélem,
s hogy magányos lettem, én érzem

A kegyetlen éjjel gúnyosan,
még hallani engedi halk szavad,
ám szobám csöndjében eszmélek
s egész testemben reszketek

Csak Isten látja nyomorúságom
fájó szívem nagy kínját
a párnádra esik pillantásom
s remegő kezemmel ölelem át...



Emlékszel?


Déli, langyos, azúrkék tenger,
hol lágy eső öntözi a partot...
komor, de szemetgyönyörködtető,
havas hegygerincek lopva intenek:
Itt ismerted meg...

Hol egy ócska bárka vár reám,
vitorlája bátran feszülne a szélnek,
szinte sóvárogja a vad égiháborút
hiv, csal, kérlel, s súgja a széllel:
Itt ismerted meg, hidd el...

Susog, zizeg az őszi lombkoszorú,
gyászolja Isten tudja hányadszorra
a tovatűnő nyarat és harmatos hajnalt.
Magányos ösvényen haladva írja a porba
a nevét..., Nem emlékszel?
Innen ismered rég...

Az elmúlás fekete gyászával,
mégis hófehéren rámköszönt a tél,
a városon átsuhant egy angyal:
"Emberek, a kis Jézus él..."
Ünnepi asztal és egy üres szék;
Rád gondolok, megjöhetsz még...

Zord telet tavasz követ,
majd beköszönt a mézillatú nyár
a parti fövenyen andalogva
kéz a kézben egy szerelmespár...
éjjeli órán a hold pajkosan kacsint:

"Itt ölelt számtalanszor át,
tűzes csókja szinte égette a szád..."

S közben napra nap követi egymást
Úgy hasonlít minden hozzád...
Megálmodtalak egy titkos órán
varázsod talán már csak bennem él...
Ismertelek-e valaha Téged...
csalfa emlékek szívembe tépnek...



Talán egyszer


Talán egyszer számotvetek,
eljön az óra s eljön a perc,
s lám odakinn a hajnali dér
ablakomra régmúlt emlékeket fest...
felidézem majd kedves arcát,
érintése selymét, mámoros éjszakát,
s kérdezem, ott volt-e a kedves,
mikor csókra volt szomjas a szám...

Igaz volt-e az érzés, mit
boldogan magaménak tudtam én,
hogy csak engem szeret,
velem képzeli el az életet...
a végtelenbe úszó éjjeleken
ezerszer is elmondott: szeretlek,
...hiszen éreztelek...

Fásult hétköznapok magányában
mert ilyen is volt számtalan
mikor szám szóra nyílott és
csókját kérte, de hasztalan...
Gondolt-e rám egy lopott percben
szívét megdobogtatta-e egy érzés
igaz volt-e, vagy hamis? - kérdés...

Egyszer majd megtudom biztosan
bár ne tudnám meg soha tán,
szerettek-e engem teljes szívből,
önzetlenül, igazán...
Feltenni a kérdést és a múltba nézni,
forró ölelését újra s újra felidézni...

Álom lesz csupán, rossz álom,
felébredvén kedves arcát látva
tán görnyedten, tán megfáradva,
de szemében az ifjúkori tűzzel
százszor, ezerszer is kimondva:
Gyere ülj mellém kedvesem,
szorosan ölelj, el ne ereszd a kezem...
« előző  következő » 



FÓRUM: Az idő

a témát indította: Vigi, 2004.10.11. 19:01 - 14 üzenet

főtéma: Versek

juanitaescudo - #14746 - 2005. szeptember 7., szerda - 19:25 - Válasz erre...
tsabee - #14741 - 2005. szeptember 6., kedd - 18:38 - Válasz erre...
Köszi! Nagyon jó vers volt!
qtasy - #14738 - 2005. szeptember 5., hétfő - 22:32 - Válasz erre...
Idő, hajlott háttal vénen, lassan halad,
magával jelent, mint tolvaj drága porcelánt
kérdés nélkül csendben elviszi
Pillanat, kedves, tűz, fájdalom
Mi fontos volt egykoron
Zsákjában csendesen tűnik el.
Múltból hagyatékként mi ránk marad
Csak lámpások fényük füzére,
mint megannyi igazgyöngy, drága gyümölcse
tengernek, mit ember, olysokkra tart, emlékeid,
Idő, mint jó anya, ha gyermekéről mesél,
a jót említi, szépet kedveset
Tanúságul ön magát hívja
kérkedve mondja, emlékezem
Feledi a rosszat, fájdalmasat, hűtlenséget,
Reméld lelkedben, az idő múlásával
emlékül ez marad.

2004 Nyara

qtasy
csend - #14737 - 2005. szeptember 5., hétfő - 20:24 - Válasz erre...
Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban fénylő eget,
Egy órában az örökkévalóságot,
S tartsd tenyeredben a végtelent.

(William Blake
tsabee - #14733 - 2005. szeptember 5., hétfő - 10:47 - Válasz erre...
Az idő az, amit az ember nem tud felfogni, pedig érzi, pedig saját bőrén tapasztalja. És mégis: mi az, hogy végtelen. Mi az, hogy van, volt, lesz??? Ezekre soha nem tudjuk meg a választ.
Az idő az mindig ismeretlen marad előttünk.
juanitaescudo - #14726 - 2005. szeptember 4., vasárnap - 21:34 - Válasz erre...
felix44 írta (#14719, 2005. szeptember 3., szombat - 22:58):
>
> Ki a legokosabb? Az idő.Mert bármilyen problémát előbb-utóbb megold.
Es ki a legnagyobb hajcsar? Az ido: konyortelenul halad elore, vissza nem fordithato. Elsz a jelenben, toltekezel a multbol, es epited a jovot.
felix44 - #14719 - 2005. szeptember 3., szombat - 22:58 - Válasz erre...
Ki a legokosabb? Az idő.Mert bármilyen problémát előbb-utóbb megold.
Remélem, a szomorú emlékek kicserélődtek" Az álom " versedben és már csak örömteljes álmaid vannak.
Nagyon szépek a verseid. Talán egyszer... Ha majd idővel elolvasod ezt a hozzászólásomat, kérlek, egy búcsúverset is írjál, hiszen Te olyan szépen tudsz írni, mint senki más. Azóta is keresem a verseid között...
Szeretettel ...felix44
Vigi - #14580 - 2005. agusztus 18., csütörtök - 17:52 - Válasz erre...
A Te világod sem lehet kedves Kheanton kevésbé szép sőt..., mert örömödre válik "e világban" járni-kelni. Sok szeretettel üdvözöllek, Vigi
Vigi - #14579 - 2005. agusztus 18., csütörtök - 17:51 - Válasz erre...
Cruz hálásan köszönöm Neked is. Minden szépet és jót kívánok, szeretettel: Vigi
Vigi - #14578 - 2005. agusztus 18., csütörtök - 17:50 - Válasz erre...
Szia Lacko! Bocsáss meg, meglehetősen későn válaszolok Neked, talán már el sem jut hozzád....
Én köszönöm, hogy időt és figyelmet szenteltél a szösszeneteimre. Szeretettel: Vigi
Kheanton - #5791 - 2004. október 21., csütörtök - 23:37 - Válasz erre...
"Fülemben cseng a hangod,
tán meghallotta a part is,
egy közeli sziklán hosszan
távoli visszhangként csobban..."

csodaszép, és törékeny a Te világod, Vigi!
egy gyönyörűen naiv, és tiszta női léleknek lehettem a részese néhány pillanatra. köszönöm.
vigyázz magadra!
Kheanton
Cruz - #5786 - 2004. október 20., szerda - 14:51 - Válasz erre...
Nagyon szépek a verseid kedves Vigi!

Őszinte szívvel gratulálok!

Cruz
Lacko - #5785 - 2004. október 19., kedd - 23:32 - Válasz erre...
Kedves Vigi!

Csak néha jövök fel verseket olvasgatni erre az oldalra, de őszintén mondhatom, hogy a verseid számomra kimagasodnak a többi közül. Óriási gondolatokat, hatalmas érzéseket tudsz szavakba önteni. Számomra ez csodálatra méltó.
A legjobban a "Te lehullt szirmú rózsa" és korábbról a "Ne menj el, kérlek" című "gyermekeid" tetszettek, talán mert ezek mondanivalója elég aktuális most az életemben.
Köszönöm, hogy olvashattam őket.

Szép napot, Laci
Vigi - #5716 - 2004. október 11., hétfő - 19:01 - Válasz erre...
Hogy vagytok és hol vagytok kedves "merengők"????
üdvözlettel: Vigi
2017. november 23., csütörtök
Szerzők, alkotók »
Sillingi Julianna (Vigi)
Slam lahon! Béke veletek!


Versei:
 Félszeg madár (2007.03.28.)
 Kérés (2005.04.06.)
»Az idő (2004.07.28.)
 Szösszeneteim (2004.05.24.)
 A város és a csillagok (2004.04.22.)
 Lelkem mélyéről (2004.03.21.)
 Az öreg (2004.03.07.)
 A legszebb szó az életben (2004.02.28.)
 A hűtlen kedveshez (2004.02.18.)
 Született pár vers... (2004.02.13.)
 Verseim (2004.02.09.)
 
Versek » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Miranda: Túl sok a szó; Angyali látomás 2006.11.23.
  Zipp: Pillanatok lobbanása 2006.11.22.
  Nyugodt Némber: Az éj dala 2006.11.22.
  Árvai Emil: Kispróféták nagy igéi 2006.11.16.
  Nyugodt Némber: Fekete Leves; Takaró 2006.11.16.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Friss fórumtémák »
  Ünnep (94 · Árvai Emil)
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Írj te is verset! (728 · Árvai Emil)
  Istenes versek, történetek (59 · Árvai Emil)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Publikálnád a verseidet, képeidet?
Szeretnéd ezeken az oldalakon megosztani a többiekkel a verseidet vagy a képeidet, fotóidat? Nincs más dolgod, mint először is regisztrálni, aztán összeszedni pár dolgot és elküldeni nekünk emailben!
Hogy mit kell ilyenkor elküldeni a képek, versek mellett? Ha megnézed a már meglévő verseket, galériákat, akkor kiderül, mi mindenre van szükség, hogy felkerülhessen az oldalra:
» a beküldött versek/képek összefoglaló címe,
» rövid bevezetés a versek/képek elé,
» és ha akarsz, akkor küldj egy fényképet is magadról.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu