Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
» Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Sajnos nem ismerjük fel a szavak ürességét, és úgy támaszkodunk rájuk, mintha igaziak lennének. Ezért van az, hogy a kedves szavaknak örülünk, míg a kellemetlen szavak bántanak és felbosszantanak. Ezek a reakciók is azt bizonyítják, hogy hiszünk a szavak valós voltában.
(Kalou Rinpoché)
Enveco Free Stat

Mellettem imádkozott

Cruz · 2004. június 7., hétfő · fórum » 14

« előző   
Néhány újabb vers, amit az elmúlt fél évben írtam. Talán egy kissé már kiforrottabb nyelvezettel, a világ mindenféle dolgairól.



Mellettem imádkozott


Mikor mellettem imádkozott,
Úristenhez fohászkodott.
Csendben, mint egy kicsi gyermek,
Fénylettek a fakeresztek.

Mikor mellettem imádkozott,
A lelkemmel találkozott.
Két kicsi kéz összeforrott,
Angyalarca világított.

Mikor mellettem imádkozott,
Szívem ott bent virágozott,
Csöpp kis szája szavakra nyílt,
S én őrzöm őket, mint csillagrubint.



Tűzzel játszottam


Éjjel tűzzel
játszottam
álmomban
Forró zsarátnok
parázslott
hullott ,
omlott
testemre
s nevetve
bírtam,
s húztam
közelebb
(egyre) melegebb
testét,
hevét
éreztem,
s szerettem
a percben,
a lángok
külön kis világok
harcoltak,
s arcomat
égette
perzselte
a láng
s lány
halkan,
boldogan
súgta-
búgta
fülembe
a szavakat
s a falakat,
mik álltak,
elzártak,
porrá,
hamuvá
perzselte,
őrölte
a vad tűz,
s a fűz
mi alatt
ezalatt
hevertünk
szerelmünk
őrizte
örökre...



Erdőben


Nem tudom, hogy mi az élet
Csak a cseppjeit érzem néha,
Ahogy végigfolynak léha
Testemen, s égek.
De a bőröm didereg ilyenkor,
Mint az erdei vadaknak,
Mikor a sűrűből kifelé rohannak,
Menekülök én is magamból.

Megállok egy tisztáson pihegve,
Alattam gallyak törnek recsegve.
S csak a szívem ver hangosan,
Ahogy körülnézek óvatosan,
A fák állnak néma sorfalat.
De köztük a napsugarak
Áttörik ezt a sötét mezőt,
adva újult erőt.

Körbevesznek lassan a fák,
Én csak nézem ezt az isteni csodát.
Mintha nem érne soha-soha véget.
Közben a lombok halkan énekelnek

Majd a szél ujja megkondít belül egy kis harangot,
S a csengettyű hangja ad álmom mellé
Földöntúli szelíd altatódallamot.



Elindult

(R.S.: Egy lélek állt...)

Isten intett keményen-szigorún:
"Készülj, indulj és Menj!
Vár rád egy test, halandó,
Kicsi, bölcsőben ringódzó!"

"Megyek, Uram, indulok."
Szólt a lélek csendesen,
De visszafordult a kapuban,
"Úgy félek, ó, Jóuram!"

"Ne küldj el, kérlek, Magadtól,
Oly jó itt énnekem,
Oly kedvesek, becéznek, játszhatok
Vigyáznak rám az angyalok!"

S szólt az Úr szelíden-finoman:,
"Ne félj, én drága gyermekem,
Keress a Földön, s ha fel nem adod,
Megleled ott is testvér-angyalod!"

Lásd!

Nézd az embereket!
Nézd úgy, ahogy Isten látja őket!
Elesettek, mint a juhok, pásztor nélkül...
Balga, nagy suttogó tömeg,
Szanaszét sodródva
Úttalan utakon
Merev arcokon
Félelem mindenütt.
Tétova életek
Hová lettetek
Nagy álmok
Dicső jelszavak
Porba hullanak
S utánuk mondd, mi marad?
Nézd az embereket!
De lásd bennük, a Lényeget!



Karácsony


Még mindig nincs a szívemben igazán karácsony,
Még mindig messze vagy tőlem, oly távol,
Még mindig érzem néha a nagy Semmit,
Még mindig félek, hogy nincsen, ami enyhít.

Még mindig keresem legbelül a Békét,
Még mindig várom, hogy elérem a végét,
Még mindig kérlek, hogy célt találjak,
Még mindig suttogok néha a Magánynak.

Pedig már megérintett az Ünnep igazi lényege,
Minek a Földön köztünk nincsen már helye.
Csillagszórók, vásár és forgatag,
Ha belül üresség, minek a kirakat?

Távozz hát tőlem, fény, ragyogás, pompa!
Én le akarok feküdni a porba,
Érezni akarom a széna illatát,
Istállóból nézni a kinti zúzmarát!

Kicsi Jézus, hadd lássam szép orcád,
S a csillagot, mely elvezetett Hozzád,
Bölcset és királyt annakidején,
Járja át a szívem hótiszta, új Remény!


Az elveszett szív


Ködlepte sötét éj kopog,
Hazafelé baktatok.
Kísérőim a csillagok,
Keresik szívem hol dobog.

Hiába figyeltek fényes csillagok,
Én sem tudom, a szívem hol dobog,
Elveszett az Úton valahol,
Azóta hasztalan kutatom.

Keresem, de lelni nem lehet,
S tőletek, ha valamit kérhetek.
Ha onnan fentről jól széjjelnézetek,
S valahol tán szívem meglelnétek;

Jövök majd, ha fényetek rám ragyog,
De először mindenképp Nekem szóljatok!



Egy pillanatra


Egy pillanatra ma megállt az élet,
Egy pillanatra kihunytak a fények,
Egy pillanatra az órák más ritmusra jártak,
Egy pillanatra sóhajtani hallottam a fákat.

E pillanatban udvara volt feje felett a Holdnak,
E pillanatban nem érdekelt, mit hoz majd a holnap.
E pillanatban csak szeme tiszta tüzét láttam,
Mikor elégtem e drága fénysugárban...



Ami marad


Mire gondolsz, ha egyszer majd öreg leszel,
S egy este majd ránk emlékezel.
Eszedbe jut néhány halvány emlék talán,
Akkor majd, azon az éjszakán.
Gondolsz-e akkor, ott majd énreám,
Hogy az a fiú most vajon merre jár,
Megtalálta-e mit úgy keresett,
S nem lett világban-elveszett.

Mert az a fiú Tőled is sokat tanult,
S hogy nem lett kiábrándult, életunt
Azt mások mellett Neked is köszönheti,
S íme ezt itt most meg is teszi;
Köszönök mindent, mit adtatok,
Most már tudom én is, mi a legnagyobb:
Az Élet múlik, az Idő halad,
De a legnagyobb, a Szeretet megmarad!



Egy mosoly


Esőben fürödtek éjjel a fák,
Nem látták odabent azt az édes kis csodát,
Azt a szívet melengető gyengéd kis mosolyt,
Mi egy lelket szelíden szivárványba font.

Esőben fürödtek éjjel a fák,
Nem érezték édes illatát,
Nem látták azt a kinyílt kis szívet,
Azt a rejtelmes finom szájszeglet-ívet.

Esőben fürödtek éjjel a fák,
Nem hallották könnyű léptei zaját,
Mikor elment, s tiszta tűz parázzsal,
Boldoggá tett egy mosoly varázzsal.



Requiem



"Isten halott!" mondta, s megőrült,
Érezve a belül növekvő űrt,
S megmaradt örökre – magának,
Őrölte, s megölte a búbánat...



Eltűnt


Valami elveszett,
Valami szétesett.
S nem maradt,
Csak egy pillanat,
S egy szép
Kép,
Egy álom
S várom
Hogy elérem
a végét,
Megértem
A Létét.
S remélem,
Ha keresem
Meglelem
elveszett
életem.



Áprilisi Éj


Csak a szél fúj vadul odakint,
Veri dühödten, rázza az ablakot.
Április csontos ujjai kaparnak-kopognak,
Keresik az elmúlt, megfakult Tegnapot.

Különben csend, csend ott távol, s itt közel
Hallgat a hegy szürkén-feketén,
Néma völgye nem felel.
Felhőfátylas szomorú az ég,
Csillagok ma éjjel nem látszanak
Fényük megtörik valahol magasan,
A földre nem ér, elakad.
Kóbor macska fázósan húzza össze magát,
Tuja tövén csöndben lapul,
S riadtan nézi az Éjszakát.
Szőrt borzolva némán figyel,
A széllel kavargó holt lelkeket,
Azok fülébe súgnak halkan valamit,
Felhőfátylon át sápadtan intenek.

Csak a szél fúj vadul odakint,
Veri dühödten, s rázza az ablakot,
De a lelkem nyugodt idebent,
Nem féli a jövendő Holnapot.



Palotaforradalom


Nekem temető itt ez a furcsa hivatal,
Egy feldíszített ékes-sötét ravatal,
Mit ragyogóra mímelnek,
S közben mégiscsak sírva temetnek.
Lassan ölő, romboló, halálos méreg,
Fakéregben mozgó, undorító féreg.
Börtön, sziklába vert erős rácsokkal,
Leláncolt, körbezárt ember-álmokkal.
Palotának hazudott kísértettanya,
Mit szép lassan szétmar az Idő vasfoga.
Hol sápadt szellemarcok világítanak,
Kiskirályok szemétdombon irányítanak.
Kívül hamvas csoda, belül rothadó gyümölcs,
S már ahhoz sincs erőd, hogy üvölts,
Hogy nyissák már ki végre azt a kaput,
Hol e klastromba a fény végre bejut.
Hogy tisztuljon végre e belső penészes világ,
Hogy kinyíljon végre a szívekben a virág.
Nyissák ki végre! Vagy majd én kinyitom
Belülről, mert addig úgysem nyughatom,
Amíg innen ki nem török,
Mert ez nem, ez nem lehet örök,
Hogy itt bent e korhadó veremben
Életem lassan, szétfolyón tengetem
Míg ott kívül tarka, színes a világ,
Érzem, beszívom mélyen az illatát
Itt bent többé én nem maradok!
Ha kell, akkor eztán ezért harcolok...
Állok fent a barikád tetején
Széjjelnézek új eszmém dicső seregén
És aratunk végső, győztes diadalt.
"Romboljatok le minden hivatalt!"




Évszakok


1.

A tél havat hozott,
jég ragyogott
az utca kövén.
A remény
kihalt
a szívekben,
s a kertekben
meghaltak a fák.

2.

Tavasz jött a világra
s ezernyi virágra
ontotta a Nap fényét.
Kereste az ízét
s illatát
a bogárka,
s madárka
dalolt a fán.

3.

Nyár heve fűtötte a földet
napsugár a völgyet
lágyan símogatta.
S hívogatta
magához
verőfény
volt az ég,
és csupa-csupa kék
volt köröskörül mindenütt.

4.

Szomorún érkezett az Ősz
a kalapos öreg csősz
fogta vándorbotját.
Járta régi útját
s elsárgult
minden virág,
lelassult a világ
és lassan elaludt.
« előző   



Új téma létrehozása

Főtéma: Versek
Témanév:
Versek: Mellettem imádkozott (Cruz - 2004.06.07.)
Az első hozzászólás (bevezetés):

Új téma létrehozásához be kell jelentkezned, amit most egyúttal meg is tehetsz (persze ha korábban már regisztráltad magad):

Név:

Jelszó:

2017. június 24., szombat
Szerzők, alkotók »
Cruz
Ne ítélj


Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységbõl a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyûn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erõ
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevõ.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

(Reményik Sándor: Ne ítélj)
Versei:
»Mellettem imádkozott (2004.06.07.)
 Új versek (2003.08.27.)
 Egy kinyújtott kéz... (2003.05.27.)
 
Versek » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Miranda: Túl sok a szó; Angyali látomás 2006.11.23.
  Zipp: Pillanatok lobbanása 2006.11.22.
  Nyugodt Némber: Az éj dala 2006.11.22.
  Árvai Emil: Kispróféták nagy igéi 2006.11.16.
  Nyugodt Némber: Fekete Leves; Takaró 2006.11.16.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Friss fórumtémák »
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Írj te is verset! (728 · Árvai Emil)
  Ünnep (93 · Árvai Emil)
  Istenes versek, történetek (59 · Árvai Emil)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Publikálnád a verseidet, képeidet?
Szeretnéd ezeken az oldalakon megosztani a többiekkel a verseidet vagy a képeidet, fotóidat? Nincs más dolgod, mint először is regisztrálni, aztán összeszedni pár dolgot és elküldeni nekünk emailben!
Hogy mit kell ilyenkor elküldeni a képek, versek mellett? Ha megnézed a már meglévő verseket, galériákat, akkor kiderül, mi mindenre van szükség, hogy felkerülhessen az oldalra:
» a beküldött versek/képek összefoglaló címe,
» rövid bevezetés a versek/képek elé,
» és ha akarsz, akkor küldj egy fényképet is magadról.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu