Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
» Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
... És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.
(Márai Sándor)
Enveco Free Stat

Mellettem imádkozott

Cruz · 2004. június 7., hétfő · fórum » 14

« előző   
Néhány újabb vers, amit az elmúlt fél évben írtam. Talán egy kissé már kiforrottabb nyelvezettel, a világ mindenféle dolgairól.



Mellettem imádkozott


Mikor mellettem imádkozott,
Úristenhez fohászkodott.
Csendben, mint egy kicsi gyermek,
Fénylettek a fakeresztek.

Mikor mellettem imádkozott,
A lelkemmel találkozott.
Két kicsi kéz összeforrott,
Angyalarca világított.

Mikor mellettem imádkozott,
Szívem ott bent virágozott,
Csöpp kis szája szavakra nyílt,
S én őrzöm őket, mint csillagrubint.



Tűzzel játszottam


Éjjel tűzzel
játszottam
álmomban
Forró zsarátnok
parázslott
hullott ,
omlott
testemre
s nevetve
bírtam,
s húztam
közelebb
(egyre) melegebb
testét,
hevét
éreztem,
s szerettem
a percben,
a lángok
külön kis világok
harcoltak,
s arcomat
égette
perzselte
a láng
s lány
halkan,
boldogan
súgta-
búgta
fülembe
a szavakat
s a falakat,
mik álltak,
elzártak,
porrá,
hamuvá
perzselte,
őrölte
a vad tűz,
s a fűz
mi alatt
ezalatt
hevertünk
szerelmünk
őrizte
örökre...



Erdőben


Nem tudom, hogy mi az élet
Csak a cseppjeit érzem néha,
Ahogy végigfolynak léha
Testemen, s égek.
De a bőröm didereg ilyenkor,
Mint az erdei vadaknak,
Mikor a sűrűből kifelé rohannak,
Menekülök én is magamból.

Megállok egy tisztáson pihegve,
Alattam gallyak törnek recsegve.
S csak a szívem ver hangosan,
Ahogy körülnézek óvatosan,
A fák állnak néma sorfalat.
De köztük a napsugarak
Áttörik ezt a sötét mezőt,
adva újult erőt.

Körbevesznek lassan a fák,
Én csak nézem ezt az isteni csodát.
Mintha nem érne soha-soha véget.
Közben a lombok halkan énekelnek

Majd a szél ujja megkondít belül egy kis harangot,
S a csengettyű hangja ad álmom mellé
Földöntúli szelíd altatódallamot.



Elindult

(R.S.: Egy lélek állt...)

Isten intett keményen-szigorún:
"Készülj, indulj és Menj!
Vár rád egy test, halandó,
Kicsi, bölcsőben ringódzó!"

"Megyek, Uram, indulok."
Szólt a lélek csendesen,
De visszafordult a kapuban,
"Úgy félek, ó, Jóuram!"

"Ne küldj el, kérlek, Magadtól,
Oly jó itt énnekem,
Oly kedvesek, becéznek, játszhatok
Vigyáznak rám az angyalok!"

S szólt az Úr szelíden-finoman:,
"Ne félj, én drága gyermekem,
Keress a Földön, s ha fel nem adod,
Megleled ott is testvér-angyalod!"

Lásd!

Nézd az embereket!
Nézd úgy, ahogy Isten látja őket!
Elesettek, mint a juhok, pásztor nélkül...
Balga, nagy suttogó tömeg,
Szanaszét sodródva
Úttalan utakon
Merev arcokon
Félelem mindenütt.
Tétova életek
Hová lettetek
Nagy álmok
Dicső jelszavak
Porba hullanak
S utánuk mondd, mi marad?
Nézd az embereket!
De lásd bennük, a Lényeget!



Karácsony


Még mindig nincs a szívemben igazán karácsony,
Még mindig messze vagy tőlem, oly távol,
Még mindig érzem néha a nagy Semmit,
Még mindig félek, hogy nincsen, ami enyhít.

Még mindig keresem legbelül a Békét,
Még mindig várom, hogy elérem a végét,
Még mindig kérlek, hogy célt találjak,
Még mindig suttogok néha a Magánynak.

Pedig már megérintett az Ünnep igazi lényege,
Minek a Földön köztünk nincsen már helye.
Csillagszórók, vásár és forgatag,
Ha belül üresség, minek a kirakat?

Távozz hát tőlem, fény, ragyogás, pompa!
Én le akarok feküdni a porba,
Érezni akarom a széna illatát,
Istállóból nézni a kinti zúzmarát!

Kicsi Jézus, hadd lássam szép orcád,
S a csillagot, mely elvezetett Hozzád,
Bölcset és királyt annakidején,
Járja át a szívem hótiszta, új Remény!


Az elveszett szív


Ködlepte sötét éj kopog,
Hazafelé baktatok.
Kísérőim a csillagok,
Keresik szívem hol dobog.

Hiába figyeltek fényes csillagok,
Én sem tudom, a szívem hol dobog,
Elveszett az Úton valahol,
Azóta hasztalan kutatom.

Keresem, de lelni nem lehet,
S tőletek, ha valamit kérhetek.
Ha onnan fentről jól széjjelnézetek,
S valahol tán szívem meglelnétek;

Jövök majd, ha fényetek rám ragyog,
De először mindenképp Nekem szóljatok!



Egy pillanatra


Egy pillanatra ma megállt az élet,
Egy pillanatra kihunytak a fények,
Egy pillanatra az órák más ritmusra jártak,
Egy pillanatra sóhajtani hallottam a fákat.

E pillanatban udvara volt feje felett a Holdnak,
E pillanatban nem érdekelt, mit hoz majd a holnap.
E pillanatban csak szeme tiszta tüzét láttam,
Mikor elégtem e drága fénysugárban...



Ami marad


Mire gondolsz, ha egyszer majd öreg leszel,
S egy este majd ránk emlékezel.
Eszedbe jut néhány halvány emlék talán,
Akkor majd, azon az éjszakán.
Gondolsz-e akkor, ott majd énreám,
Hogy az a fiú most vajon merre jár,
Megtalálta-e mit úgy keresett,
S nem lett világban-elveszett.

Mert az a fiú Tőled is sokat tanult,
S hogy nem lett kiábrándult, életunt
Azt mások mellett Neked is köszönheti,
S íme ezt itt most meg is teszi;
Köszönök mindent, mit adtatok,
Most már tudom én is, mi a legnagyobb:
Az Élet múlik, az Idő halad,
De a legnagyobb, a Szeretet megmarad!



Egy mosoly


Esőben fürödtek éjjel a fák,
Nem látták odabent azt az édes kis csodát,
Azt a szívet melengető gyengéd kis mosolyt,
Mi egy lelket szelíden szivárványba font.

Esőben fürödtek éjjel a fák,
Nem érezték édes illatát,
Nem látták azt a kinyílt kis szívet,
Azt a rejtelmes finom szájszeglet-ívet.

Esőben fürödtek éjjel a fák,
Nem hallották könnyű léptei zaját,
Mikor elment, s tiszta tűz parázzsal,
Boldoggá tett egy mosoly varázzsal.



Requiem



"Isten halott!" mondta, s megőrült,
Érezve a belül növekvő űrt,
S megmaradt örökre – magának,
Őrölte, s megölte a búbánat...



Eltűnt


Valami elveszett,
Valami szétesett.
S nem maradt,
Csak egy pillanat,
S egy szép
Kép,
Egy álom
S várom
Hogy elérem
a végét,
Megértem
A Létét.
S remélem,
Ha keresem
Meglelem
elveszett
életem.



Áprilisi Éj


Csak a szél fúj vadul odakint,
Veri dühödten, rázza az ablakot.
Április csontos ujjai kaparnak-kopognak,
Keresik az elmúlt, megfakult Tegnapot.

Különben csend, csend ott távol, s itt közel
Hallgat a hegy szürkén-feketén,
Néma völgye nem felel.
Felhőfátylas szomorú az ég,
Csillagok ma éjjel nem látszanak
Fényük megtörik valahol magasan,
A földre nem ér, elakad.
Kóbor macska fázósan húzza össze magát,
Tuja tövén csöndben lapul,
S riadtan nézi az Éjszakát.
Szőrt borzolva némán figyel,
A széllel kavargó holt lelkeket,
Azok fülébe súgnak halkan valamit,
Felhőfátylon át sápadtan intenek.

Csak a szél fúj vadul odakint,
Veri dühödten, s rázza az ablakot,
De a lelkem nyugodt idebent,
Nem féli a jövendő Holnapot.



Palotaforradalom


Nekem temető itt ez a furcsa hivatal,
Egy feldíszített ékes-sötét ravatal,
Mit ragyogóra mímelnek,
S közben mégiscsak sírva temetnek.
Lassan ölő, romboló, halálos méreg,
Fakéregben mozgó, undorító féreg.
Börtön, sziklába vert erős rácsokkal,
Leláncolt, körbezárt ember-álmokkal.
Palotának hazudott kísértettanya,
Mit szép lassan szétmar az Idő vasfoga.
Hol sápadt szellemarcok világítanak,
Kiskirályok szemétdombon irányítanak.
Kívül hamvas csoda, belül rothadó gyümölcs,
S már ahhoz sincs erőd, hogy üvölts,
Hogy nyissák már ki végre azt a kaput,
Hol e klastromba a fény végre bejut.
Hogy tisztuljon végre e belső penészes világ,
Hogy kinyíljon végre a szívekben a virág.
Nyissák ki végre! Vagy majd én kinyitom
Belülről, mert addig úgysem nyughatom,
Amíg innen ki nem török,
Mert ez nem, ez nem lehet örök,
Hogy itt bent e korhadó veremben
Életem lassan, szétfolyón tengetem
Míg ott kívül tarka, színes a világ,
Érzem, beszívom mélyen az illatát
Itt bent többé én nem maradok!
Ha kell, akkor eztán ezért harcolok...
Állok fent a barikád tetején
Széjjelnézek új eszmém dicső seregén
És aratunk végső, győztes diadalt.
"Romboljatok le minden hivatalt!"




Évszakok


1.

A tél havat hozott,
jég ragyogott
az utca kövén.
A remény
kihalt
a szívekben,
s a kertekben
meghaltak a fák.

2.

Tavasz jött a világra
s ezernyi virágra
ontotta a Nap fényét.
Kereste az ízét
s illatát
a bogárka,
s madárka
dalolt a fán.

3.

Nyár heve fűtötte a földet
napsugár a völgyet
lágyan símogatta.
S hívogatta
magához
verőfény
volt az ég,
és csupa-csupa kék
volt köröskörül mindenütt.

4.

Szomorún érkezett az Ősz
a kalapos öreg csősz
fogta vándorbotját.
Járta régi útját
s elsárgult
minden virág,
lelassult a világ
és lassan elaludt.
« előző   



Új téma létrehozása

Főtéma: Versek
Témanév:
Versek: Mellettem imádkozott (Cruz - 2004.06.07.)
Az első hozzászólás (bevezetés):

Új téma létrehozásához be kell jelentkezned, amit most egyúttal meg is tehetsz (persze ha korábban már regisztráltad magad):

Név:

Jelszó:

2017. december 11., hétfő
Szerzők, alkotók »
Cruz
Ne ítélj


Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységbõl a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyûn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erõ
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevõ.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

(Reményik Sándor: Ne ítélj)
Versei:
»Mellettem imádkozott (2004.06.07.)
 Új versek (2003.08.27.)
 Egy kinyújtott kéz... (2003.05.27.)
 
Versek » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Miranda: Túl sok a szó; Angyali látomás 2006.11.23.
  Zipp: Pillanatok lobbanása 2006.11.22.
  Nyugodt Némber: Az éj dala 2006.11.22.
  Árvai Emil: Kispróféták nagy igéi 2006.11.16.
  Nyugodt Némber: Fekete Leves; Takaró 2006.11.16.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Friss fórumtémák »
  Írj te is verset! (729 · Árvai Emil)
  Ünnep (94 · Árvai Emil)
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Istenes versek, történetek (59 · Árvai Emil)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Publikálnád a verseidet, képeidet?
Szeretnéd ezeken az oldalakon megosztani a többiekkel a verseidet vagy a képeidet, fotóidat? Nincs más dolgod, mint először is regisztrálni, aztán összeszedni pár dolgot és elküldeni nekünk emailben!
Hogy mit kell ilyenkor elküldeni a képek, versek mellett? Ha megnézed a már meglévő verseket, galériákat, akkor kiderül, mi mindenre van szükség, hogy felkerülhessen az oldalra:
» a beküldött versek/képek összefoglaló címe,
» rövid bevezetés a versek/képek elé,
» és ha akarsz, akkor küldj egy fényképet is magadról.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu