Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
» Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Ég és föld között élek, van bennem valami halhatatlan és isteni, de szoktam az orrom is piszkálni, ha egyedül vagyok a szobában,

lelkemben elfér India minden bölcsessége, de egyszer pofozkodtam a kávéházban egy részeg iparlovaggal,

órákon át tudom nézni a vizet és a madarak repülését, de öngyilkossági tervekkel is foglalkoztam már, mert egy hetilapban pimasz hangon írtak egy könyvemről,

Kung-fu-ce testvére vagyok az emberi dolgok megértésében és a bölcs közönyben, de nem bírom ki, ha a hírlapok nem említik meg a jelenvoltak között a nevem,

megállok az erdő szélén, és káprázó szemmel nézem az őszi lombok színeit, de nem tudok másként érezni a természet iránt, mint fenntartással és gyanakvással,

hiszek az értelem felsőbbrendű erejében, s egészen ostoba társaságokban fecsegéssel töltöttem el életem legtöbb estéjét,

hiszek a szerelemben, de legtöbbször fizetett nőkkel vagyok csak együtt,

hiszek az égben és a földben, mert ember vagyok, ég és föld között,

ámen.
(Márai Sándor: Ég és föld)
Enveco Free Stat

Verseim

Vigi · 2004. február 9., hétfő · fórum » 7

  következő » 
Sok szeretettel köszöntelek Benneteket! Szeretném kérni, hogy a versecskéimet engedjétek fel a "merengőre".



Papushoz


Egy képre esik pillantásom,
fájó emlékeket idéz.
Papuska van a képen,
szívem a múltba néz.
Emlékszem, sétálunk a Duna-parton,
"Picikém, ne siess, van még időnk",
majd gyengéden a karjaiba vesz és
csókot ad homlokomra féltőn.
Látom őt, és anyu szól: - apu gyere,
kész az ebéd.
Ő leteszi szerszámait,
s a konyhába sietve belép.
Együtt ülünk a terített asztalnál,
anyus őt kínálja elébb,
papus elém tolja a tányért,
"jól rágd meg tutyikám! Van még elég"...
Látom őt a tetőn, ahogy
széllel, esővel harcba száll,
cserepeket igazit,
- Kicsikém, jó legyél, jövök már, a papa
csinált neked valamit...
Elteltek az évek, az idő meg nem áll,
Papus halántéka deres,
ereje sem a régi már.
Az idő vasfoga nem kímélte őt,
pedig küzdött hősiesen,
de a szemében láttam a régi tűz
már nem lángol oly hevesen.
Kihunyni készült, egyre távolodott tőlünk,
búcsúzott ő akkor már,
Magához ölelt reszkető kezével,
"Tutyikám, kérlek ne sírjál..."



Miért?


Miért nem lehetek veled,
Miért nem foghatom a kezed,
Miért nem csókolhatom a szád,
Miért nem ölelhetlek át.

Nem szabad szerelmesnek lenni?
Hiú ábrándokat kergetni,
Szemed tükrében elégni,
Mindent és semmit remélni...



Üvegcserép


"Szívemen megtörik a hajnali fény,
száz és száz üvegcserép az út kövén.
Tapossa boldog, boldogtalan és talán
észre sem veszi, hogy száz darabban
a képmásodat őrzi.

Képmásod, mely össze már nem rakható,
száz, meg száz láb tapossa, őszi szél sodorja.
Néha csillan meg rajta egy kósza fénysugár,
a halovány és gyenge késő őszi napsugár.

(Kezemben a képed,
szívem már nem őrizhet többé Téged!)



Hármak szeretete


"Rég letűnt kor, de nem feledett
az idő hiába dacol véle, itt rekedt
bennem él, és benned, ő benne,
vulkánként tőr a felszínre, híveit
követve a jelenbe...

Ne hagyd eltűnni újra, mert
pendül újra az idő húrja...
Eltűnik majd és nem leled
többé már nem neked suttog
a múlt üzenete: gyere, Zesen gyere...

Nut lilioma, hármak szeretete
milliók aranya, Maat tüze...
évezredek homályában majd elvész,
szívedben keresd a választ ha kérdez
a múlt és Te remélsz...

Válaszra vársz minden percben
remélve hogy látsz majd és hallasz
zengve zeng majd egész valódban
egy dallam: megváltozol, megváltoztatsz...
Gyere Zesen, gyere! Hív a hang és én...

Mennék, múltam a jelenemben...
ugye nem csak emlékkönyvben emlék...
Várok rád, vártam mindig, most már tudom,
a ős szeretet ad erőt nékem utamon
Félek nagyon, félek nagyon...

Megérkezni vágyom álom szárnyon
kéz a kézben veletek, repülve át időn
és korláton, mely akadályt állít elébetek
és elém, mily nehéz az út, keserves utazás
Zesen en Nut - halál, elmúlás..



Vigasztalanul


Lelkem küldöm hosszú útra,
hogy leljen meg Téged.
Mondja el helyettem:
Nagyon szeretlek.
Leheljen csókot szeretett ajkadra,
és lelkedet lelkem vigasztalja...



Az Úr meghallgat


Életed csak Te élheted, a Te életed...
adjál hozzá szeretetet, hitet, reménységet,
az Úr meghallgat Téged...

Ne felejtsd el a mások szavát, válaszolj
ha hívnak, engedd át...
Az Úr meghallgat Téged...

Szíved kitárod, lelked készen áll,
sohase zárd be, ha ajtód nyitva áll,
Az Úr meghallgat Téged...

Bármily nagy a teher, és bánat nyomja szíved,
Ő mindig lát és meghallgat Téged...
Szíved ha kitárod, tán én is beleférek...

Az Úr meghallgat Téged...



Kérlek


Ne kérdezd meg,
de gondold...
Tudod a válaszom,
tudom a válaszod.

Ne nézz kérdőn!
Bízz bennem kérlek!
Múltam múltadat
nem kutatja, szeretlek.

Ne nézz rám
kételkedve!
Szívem mindig
szívedet kereste.

Ne ítélj el,
Hozzád tartozom,
fogadj el kérlek,
még ha nehéz is nagyon.

Adj erőt és hitet
Istenemben hiszek!
Szerelmed mutatja az utat
Uram, életem jó úton halad?

Szólj hozzám, csak
ne hallgass!
Hallgasd lelkem dalát,
eldalolja neked életem álmát.

Légy boldog, az vagyok én is.
Boldog az az óra, nem feledem:
Rám leltél és én rád leltem
kedvesem.



Az Utam...


Keresni az "utam" és meglelni,
nem korlátaim közt lépdelni,
megismerni önmagam mily nehéz,
te angyal és Isten, ki bennem élsz,
csak körbe-körbe járok én, önmagam
titkos rejtekén, és éldegélek, pedig
élnem kellene: Tedd, vagy ne tedd:
mérlegelnem kellene...

Szeretni önmagam és titeket,
mert van feltétel nélküli szeretet,
már nem is oly nehéz, hiszen nincs véletlen...
ha túlcsordul szívemen az érzelem.
Meglelem az utam, életcélom,
van már nékem jó tanítóm.
"Ismerd meg önmagad és megismered
az Isteneket". Szívem újra szeret.



Csak úgy...


Életemben éjszakák, hajnalok
váltakoznak és nappalok,
örök körforgás ez és én is
benne vagyok, hagyom hogy
legyen, mert végtelen az idő,
és benne örök a szeretet,
nem múlhat el soha, éltetem
veletek...



Egy dallam fogant


Hunyt szememmel hallva szívem dobbanását,
egy érzelmes dallam fogant meg ott benn, mélyen
égi fénnyel, csillag ragyogással, bölcsőjében.
Dédelgetve, felhők között tündökölve, fodrozódó
víztükörre ráfeszülve, barlang mélyén szétterülve,
a világot is újra szülve zengi az ég felé: kedvesem,
te vagy a mindenem.



Valami elveszett


Valami elveszett,
keresem
Szívem rejtekén,
nem lelem.
Mint harmatcsepp a virágon,
Felszáradt könnyeim a párnámon.
Álmatlan éjszakák,
gyötrelmes nappalok,
tovatűnt boldogság,
múló pillanatok.
Igaznak hitt szerelem,
őrjítő szenvedély...
Ébren álmodott álom?
Vagy a múlt mesél?

"összeeszkábáltam" én.



Távolság


A magány hűvössége járja át szívem,
Fázom. Érintésed várom, vágyom...
Távol vagy, de mégis oly közel,
szívemhez ér fel sóhajod, ezerszer
suttogott szó: lelkemmel ölelem,
szeretlek kedvesem, szeretlek kedvesem...



Rideg világ


Panaszosan sír a szél odakinn,
ablakomon a jégvirág vert tanyát
Miért is ne tette volna, bennem
sem lát nyarat, meleget, csodát...

Szívemben a nyár tovaszállt, s
benne megfagyott egy világ,
Reméltem tán száz csodát,
butaság, butaság...

Dagadt dunnát ráz a tél,
vaskos pelyhekben hullik a hó
Fehér köntösbe öltözik a táj,
minden csoda-puha takaró.

Rideg a világ, de nem odakünn,
csak a szívemben szorít a jég,
Vasmarokkal, kegyetlenül,
Elég! Még nem elég?



Mandalám


Reggel nyolctól bezárva
egy irodában, de
lelkem nincs korlátok
között,
szívemben tűzpiros virág bontja
szirmait,
bár a nyár már elköszönt...

Képzeletem szárnyán szállok, már
nem félek, nincsenek korlátok..
hegyek és völgyek rejtekén egy tisztást
találok.
Fűzfa áll közepén, de nem szomorú
hívogató karja szerelmesen suttogó...

Hát megérkeztem, szabadon és örvendezve,
szívemben mandalámat festegetve,
lelkem rezdülése színezi a képet,
körbe zárt világomat, melyben megfestelek
Téged.



Céltalanul


Sebzetten szívemben céltalanul
járom úttalan utamat
Szem merre ellát közel s távol
nincs ki szánna, hozzám szólna,
kezét nyújtva, magához húzna....

Nem kellek immár sehol, senkinek
gyászba borult a világ, sivár és rideg,
öltözzetek ünnepi ruhába, vigadjatok
ünnep vagyon, boldog óra,
szívem, lelkem immár halott...

Temetésem napja ismeretlen,
ha tudnátok sem érdekelne senkit,
érdektelen emberek között éltem,
élettelen életet, kívánom nektek
éljetek "tartalmasabb" életet!



Egyedül


Szobám rejtekén magányosan
gondolataimba merülve,
fáj a szívem, üres a lelkem,
nincs mellettem senki sem...

Szerettem én szívemből,
bocsássátok meg nekem,
magamnak sem tudom,
tőletek hogyan kérhetem...

Egyedül vagyok teljesen,
rossz tanácsadó a magány,
senki nem fogja a kezem,
nincs párom, barátom, gyermekem...



Rendelésre


Rendelésre valóban nem lehet írni,
a szív, ha szeret néha úgy fáj...
Az írói véna nem szárnyalhat kényszerítve,
nincs egyforma éj, hajnal, nappal és táj.

Van szeretet, féltés, mindent elsöprő érzés,
várakozás, szívet markoló kínok közt,
kérdés, választ remélve, a fényképed nézve,
lelkem úton feléd...

Szívemben mélyen, hozzád szól gondolatom,
megérkezik-e nem tudhatom.
Versbe szedtem, melengettem, szerelmemmel
átkötöttem, átnyújtom most tenéked,
fogadd szeretettel kérlek.

Ne szólj, ne írj, lelked rezdülése válasz nekem,
Hidd el, érzem, megérzem.
itt vagyok, itt leszek, ha akarod csak neked.
Lelkem úton feléd.



Boldogan boldogtalanul


Vagyok én boldogan boldogtalan,
lennék bár boldog boldogtalanul,
Hitemben, szerelmemhez híven,
sírva vigadva, hozzád símulva
visszavonhatatlanul.

Szárbaszökötten, kinyílva feléd,
szerelmed fényében ölelkezve,
ajkaid édes nektárjában fürdöve
halnék édes halált kedvesem,
nem bánnám tiszavirág életem.



Sosem volt mese


Sosem volt mese, csak elménk szülötte.
Szépreményű jelen a múlttal övezve,
Múlt és jelen az időben szertefoszlik,
Te sem vagy, mi sem leszünk,
emlék csupán mi él bennünk...
Él-e bennünk, s ha igen mivégre?
Múltunk nélkül jelenünk mesélne?
Milyen mesét? Mese talán?
Sosem volt múltunk talány, talány...



Végső tánc


Végső táncukat lejtik a
haldokló falevelek,
az őszi szél húzza a
talpalávalót,
kegyetlen vígasság vette
kezdetét,
a Nyár halott...
Démoni erővel támad az
elmúlás,
fagyos leheletét érzed
zúzmarával vonja be szíved
egészét,
jaj, ki ad melegséget
néked?
Fázom. Nyirkos és enyészet
szagú a táj,
rothadás szagát árasztja,
elmúlik minden ami édes, ami
fáj,
meghal a Szerelem,
meghal a Nyár.
  következő » 



FÓRUM: Verseim

a témát indította: zorba, 2004.02.09. 19:52 - 7 üzenet

főtéma: Versek

Vigi - #20060 - 2006. december 19., kedd - 12:36 - Válasz erre...
Tisztelt Olvasók! Nagy örömömre szolgál, hogy az Internet jóvoltából újra itt lehetek és olvashatok értékes gondolatokat, kivéve a sajátjaimat, (régmúlt időkből fennmaradt, 2004-2005. év, "megsárgult" lapokról), mert ha lennének is publikálásra érdemes gondolataim, azoknak itt a tények ismeretében nincs helye. Én sajnálom a legjobban.
Cruz - #3853 - 2004. február 26., csütörtök - 07:54 - Válasz erre...
Nagyon kedves vagy, köszönöm, és látom megértetted az üzenetem. :)))
Vigi - #3813 - 2004. február 25., szerda - 18:40 - Válasz erre...
Kedves Cruz! Köszönöm, a jótanácsot és a gyönyörű verset is. Kérlek fogadd Te is szeretettel tőlem....

Georges Chopieney : Lét

"Képzeljetek el egy messzi, titkos kertet,
és a kertnek távol-mélyén
a legismeretlenebb rózsát,
amely valaha virágzott,
anélkül, hogy valaki is tudott volna róla.
Hinnétek-e, hogy ez a rózsa
megváltoztatta a föld színét?

És mégis:
mindent átalakított,
egyedül azáltal, hogy
szeretetének csendjében engedte,
hogy Isten rózsa-terve megvalósuljon."


"Az Isten küld, testvéreim, tinéktek,
Hogy sugarai eleven tüzét,
Amik Arcáról a szívembe égtek,
Sugározzam csendesen szerteszét
A testvéreknek, kik az éjben járnak.
Az Isten küldött, szentjánosbogárnak."


" Mindig vannak, akik készek segíteni, s ez igaz a körülményektol függetlenül is. Valaki mindig hajlandó szeretettel kinyújtani kezét s meghallgatni téged, ha életed átmenetileg zátonyra futott vagy szertehullott. Amikor igazán nagy bajba kerülsz, sohasem vagy egyedül. Mindig tapasztalhatod azt az életfenntartó rendszert, melyet az Úristen rendel melléd, olyan embereken keresztül, akikkel talán még sohasem találkoztál.

Ez a legnagyobb menedéked, mert menedéked az Úrban van.

Ezért ...,

Áldott legyen a Fény, mely Rád világít, és az is, mely Benned van. Az áldott napfény sugározzon be Téged, és melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog, mint a kandallók tüze, hogy ha kell, minden barát és idegen melegedni jöhessen Hozzád. Sugározzék szemedbol a Fény, mint ablakba állított gyertyák fénye, mely az élet viharában az eltévedt vándorokat hívja megpihenni.

Áldott legyen a Rád hulló lágy és édes-élteto eso. Hulljanak lelkedre a cseppek, és csíráztassák abban az élethez oly szükséges boldogság-virágokat, hogy mindnyájunk örömére illatukkal megteljék a levego.

Szeresd az embereket, és ne feledd, hogy nincs ellenség, csak Tanító van. Aki rosszat tesz, az is tanít valamire. Áldd meg ot is, mert mindannyian egy léleknek gyermekei vagyunk és mert sorsunk is közös ezen a földön, ha menedékünk az Úr. "


Prohászka Ottokár: Kő az úton

" Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike
De nem azért, hogy visszatartson téged
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.
Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked az Istennel találkozott,
Utadba minden kő áldást hozott."

szeretettel: Vigi
Cruz - #3782 - 2004. február 25., szerda - 09:23 - Válasz erre...
Kedves Vigi!

A "szellemes" tröténeteid után elolvastam a verseidet. Nagyon szépek, tényleg. Csak mindegyik olyan fájdalmasan borongós (mondom ezt én, aki szintén sok ilyen verset írok-de azért nem csak ilyet). Sokszor van az életünkben olyan pillanat és ez állandósulhat is, amikor szomorúak vagyunk, egyedül érzezzük magunkat magányosnak, elhagyatottnak. Ezen azonban túl kell lépni kedves Vigi, és azt kellelhinnünk, hogy soha nem lehetünk igazán egyedül, mindennnek, mindennek van értelme, ami velünk történik, és senkit sem veszíthetünk el, mindenki bennünk van és mi ott vagyunk mindenkiben. Végezetül fogadd el kedvenc költőm, Reményik Sándor ide illő versét. :) És fel a fejjel! Soha nem szabad feladni! :))

Omnia mea mecum porto



Mindenemet magammal hordozom.
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon,
Mert lélek vagyok, végtelen, szabad.
Bennem elférnek mind, kik rámhajoltak,
A fák, s a lombok - s az aluvó rét,
Bennem elférnek az élők s a holtak.

Ki vehet el éntőlem valamit,
S szegényebbé ki tehet engemet?
Mindenemet magammal hordozom,
Ha nem vesztettem el a lelkemet!
Felidézem a hegyek szellemét
És a fűszálak kicsiny lelkeit,
S megkérdezem: hány nőtt azóta még.

Nem enyém tán a házam, ha leég,
Vagy véletlenül más foglalta el? -
A kémény most már bennem füstölög,
És illatot a kert bennem lehel.
Bennem hallik az eső kopogása,
Amint veri a hű öreg tetőt.
Bennem van mindennek igazabb mása.

Bennem van mindennek a mennyországa,
Aminek temetője lett az élet,
Bennem jár az angyal a harsonával,
És hirdeti az örök üdvösséget.
Mindenemet magammal hordozom,
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon.
1922 szeptember
Vigi - #3645 - 2004. február 18., szerda - 17:06 - Válasz erre...
köszönöm endre!
endre - #3622 - 2004. február 16., hétfő - 10:22 - Válasz erre...
nekem tetszenek ezek a versek. endre
zorba - #3531 - 2004. február 9., hétfő - 19:52 - Válasz erre...
Szep Napot!
Nem rosszak a verseid,de:van amelyikben sok a szosz!
Hagyd a verset porogni,ne legyen benne
oda nem kivankozo,sokra viheted!
Minden jot kivan,udvozol: zorba;o) .
2017. szeptember 21., csütörtök
Szerzők, alkotók »
Sillingi Julianna (Vigi)
Slam lahon! Béke veletek!


Versei:
 Félszeg madár (2007.03.28.)
 Kérés (2005.04.06.)
 Az idő (2004.07.28.)
 Szösszeneteim (2004.05.24.)
 A város és a csillagok (2004.04.22.)
 Lelkem mélyéről (2004.03.21.)
 Az öreg (2004.03.07.)
 A legszebb szó az életben (2004.02.28.)
 A hűtlen kedveshez (2004.02.18.)
 Született pár vers... (2004.02.13.)
»Verseim (2004.02.09.)
 
Versek » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Miranda: Túl sok a szó; Angyali látomás 2006.11.23.
  Zipp: Pillanatok lobbanása 2006.11.22.
  Nyugodt Némber: Az éj dala 2006.11.22.
  Árvai Emil: Kispróféták nagy igéi 2006.11.16.
  Nyugodt Némber: Fekete Leves; Takaró 2006.11.16.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Friss fórumtémák »
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Írj te is verset! (728 · Árvai Emil)
  Ünnep (93 · Árvai Emil)
  Istenes versek, történetek (59 · Árvai Emil)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Publikálnád a verseidet, képeidet?
Szeretnéd ezeken az oldalakon megosztani a többiekkel a verseidet vagy a képeidet, fotóidat? Nincs más dolgod, mint először is regisztrálni, aztán összeszedni pár dolgot és elküldeni nekünk emailben!
Hogy mit kell ilyenkor elküldeni a képek, versek mellett? Ha megnézed a már meglévő verseket, galériákat, akkor kiderül, mi mindenre van szükség, hogy felkerülhessen az oldalra:
» a beküldött versek/képek összefoglaló címe,
» rövid bevezetés a versek/képek elé,
» és ha akarsz, akkor küldj egy fényképet is magadról.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu