| Címlap | Fórum | Versek | Galéria | Biblia | Idézetek | Rosszcsont | Indiánnapló |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||
|
|
|
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
 |
Új versekCruz · 2003. agusztus 27., szerda · fórum » 24
Mellékelten küldöm néhány újabb versemet, amik szeretném, ha felkerülnének a korábbi kettő mellé. Van közte két "ősrégi", amit még régebben írtam, de úgy gondolom ma is vállalható a tartalmuk. Az egyik "régi" (ezt még középiskolásként "követtem el"), egy Goethe-fordítás. Biztos lesznek akik felkapják a fejüket, és furcsán néznek. A múltkor egy barátomtól megkaptam, hogy miként merészelek én ilyen "magasságokba" emelkedni, hogy Goethet fordítok! Nos, hát én megtettem, megpróbáltam, vállalom a következményeit. Ennek a kis versnek amúgy is van legaláb 20 fordítása, talán nem követtem el túl nagy szentségtörést, hogy beálltam a sorba!
ÁlomTavaszi szél fűti lelkem, Forrón éget, bántva mélyen. Ébren vagyok, de álmodom, S vasbilincs a vágyakon. Szállnék, szállnék, messze szállnék, A felhőkig meg sem állnék. Onnan néznék le Tehozzád, S mondanám az Istenhozzád. Mondanám, de nem tehetem, Elvarázsolt a vak Szerelem, Behálózott lágy selymével, Örök tüzű szép szemeddel. Mint lágy szellő a hegygerincen, Kinek percnyi nyugta sincsen, Úgy kereslek én is Téged, Folyton várok és remélek. Remélek, mert a remény éltet, Hogy megérted ezt az egészet, Hogy nem való ha egy kicsi szív, Kőfal mögött rejtőzik. De tudod a falak milyenek, S mi Jerikónál megesett, Megszólalt a csodás kürt, S ózsdi fal a mélybe tűnt. Ha ezt kürtöt meglelem, Az lesz az én fegyverem, S e roppant fal ott leomlik, Szabad lesz a kicsi szív... Bús esti szél hűti lelkem, Álmom már rég elfeledtem, Nem tüzel már a homlokom, De lesz még ajkam az ajkadon! A vándor éji dalaJohann Wolfgang Goethe Odafönnn a sziklacsúcson, néma csend. Alig hallik sötét lombon, Érzed ezt a lágy szelletet. Kicsiny madár ül a fészkén, Tűrd a sorsod, várj csak békén, S nyugalmad Te is megleled! Néma szerenádNem tudok nem gondolni Rád, Pedig próbáltam már százszor, Erővel elűzni a képzetet, Mi rámtör olykor, Ha a nyári égboltot figyelem. Keresve egy csillagot, Az én csillagomat, ami vezérel, És elmondja tán, hogy mit tegyek... Próbáltam feledni, Mást keresni, Legyőzni a gondolatot, De már nem küzdök Vele, Hagyom, Hadd legyen kedvére nálam, Nekem már nem árthat, Már nem fáj, nem éget, Atölel. És felemel. A Szívedig. Hagyom, járjon át teljesen... Valahol meg volt írva... Így kellett, hogy legyen, És talán nem lehetett másként. Hogy Te akkor ott voltál, ahol voltál, S minden úgy történt, ahogy történt... - Vagy ez csak egy furcsa, mély álom, Kábulat, mely elvakít? Néha azt hiszem... - Valahol meg volt írva... Így kellett, hogy legyen, Hogy elbűvölt az a báj, ami Abból az arcból árad, És az a fény, ami abból a Kis szívből, Átjárja a lelkem... Melegít ott belül, Valami elmondhatatlan, és Megfoghatatlan erővel, Nem lehet szavakba önteni, Nem lehet leírni, Hogyan mondjam el, Hogy megértsd, Ha nincsen rá szavam? A fény... Szívom magamba, mint szikkadt Föld a nyári esőcseppeket. Lehull, pattan egy kicsit a kemény göröngyön, és Ráomlik gyengéden, Beleárad. Akár a fényed. Talán Te nem is tudod, Csak én érzem... Azt kívánom, sose érjen véget, Csak még egy kicsit, Csak még egy percet, Hadd sütkérezzem. Csak sose mennél el tőlem, Sose zárnád be azt az átkozott szürke pléhkaput, Amit gyűlölök . Tompa, hideg, sápadt, és szemtelen, Rámkacag, Kárörvendőn, hogy elszakít. A szemeid... Néha magamat látom bennük, Belül a kis zöld csillagon, A pupillád fekete tükrében, Saját magam szebbik énjét, Azt, ami szép és szelíd. Ilyenkor tudom, nem akarok rosszat, Csak keresek egy lelket, Aki megérint, aki megmozdít, S ott bent ezt megtalálom... Néha éjszakákon, ha felébredek, és A Holdat bámulom, Sápadt, vén cimborám, ki meghallgat, mikor némán őrzi a csillagok seregét, Apró, csintalan kölykeit. Rád gondolok... Ahogy ágyadon alszol. Szelíden. Puhán. Mélyen. Gyermekien. Lélegzel. Sóhajtasz. Mosolyogsz. Megrezzensz. Mintha ott lennék Veled. Ott ülök az ágy szélén, és nézlek. Hajad érintem, azokat az édes tincseket az ujjam köré tekerem finoman, elringatlak... Senki se látja, csak a néma Éj tekint befelé az ablakon, rámkacsint cinkosul, És fejed ölemben fekszik. Halk dallam kúszik fel a platánok ágain, A nyári szél muzsikál csendesen, S levelek zörgőn Rólad énekelnek, Hozzád énekelnek. Mikor e titkos zene hozzám ér, Dúdolom én is, Szemem behunyva magamban, némán, szelíden, Hogy ne zavarjam álmaid. Nincsenek szavak. A Csend sző hálót Kis szobád falán, S mikor egy éjjeli lepke, Megpihen a párkányon, Zavartan pislog befelé, Látva ezt a furcsa párt. A fiút, ki karjában tartja képzelt kedvesét, S a lányt, ki valahol messze jár. Néma, néma szerenád. (Tán hallod, ha üzenek...) Nem tudok nem gondolni Rád, Pedig próbáltam már százszor, Erővel elűzni a képzetet, Mi rámtör olykor. Nem tudlak feledni, Elűzni gondolatot. De már nem küzdök Vele, Hagyom, Hadd legyen kedvére nálam, Nekem már nem árthat, Már nem fáj, nem éget, Csak átölel. Felemel a Szívedig. Átjár teljesen... 2003. július 22. Boldognak lenniSemmit sem csinálni... A puha, zöld fűben Mellette heverni, A Holdat és a csillagokat nézni, A lehullók után valamit kívánni. A nyár esti szelet bőrödön érezni, A kabócák énekét hallgatni, Az ezernyi tücsköt kutatni. Arcát fürkészni, Mire gondol - kitalálni, Szemed behunyni, Hangjába merülni. Szavait ízlelni. Illatát beszívni, Ajkait keresni. Nevetését figyelni. Boldognak lenni. Szabadnak lenni. Szeretni. Élni. És csak lenni, lenni, lenni... A FiúCsend, Béke, Nyugalom, Kereszt, porlepte utakon. Tudás, Hatalom, Bölcsesség, Szívekbe zárt Szelídség. Hit, Remény, Bizalom, Szeretet fénylő arcokon. Bocsánat, Kegyelem, Türelem, Lassan szétoszló Félelem. Boldogság, Öröm, Ragyogás, Őszinte, halk Vallomás. Segítség, Védelem, Oltalom, Új Erő megfáradt harcokon. Rend, Egyensúly, Teljesség, Mélyről jövő Szerénység. Boldogság, Élet, Győzelem, Örök, végtelen Szerelem. Bátorság, Hűség, Becsület, Ha Ő Veled, ki lehet Ellened? Én, megyek...Reményik Sándor emlékére "Azóta szívem mélyén ég, ragyog A viharfújta, széllengette láng, És el nem oltják semmi viharok." R.S. A lét határán táncoltam, Átélve bút, bánatot s örömöt. Nem értve, hogy mindez csak test és pillanat, De a szellem az ifjú, az örök. Nem múlik el soha, Végtelen és teljes amíg világ a világ, S bár vad szelek is tépik olykor, Azért mindig ég ott az a láng. Rájöttem lassan, Felértem ésszel, hogy mit ér a remény, a hit. S ha álmélkodom is néha-néha, Már nem firtatom az élet dolgait. Csak figyelem nevetve, Derűvel, ahogy jön fogadom, Ő tudja úgyis mi jó énnekem, Én csak azt és csak úgy akarom. Megyek az úton, megyek tovább, Mint Villon ment egykoron, Isten szelíd és vad gyermeke, Nem töprengem sorsomon. Teszem azt, mit a szív diktál, Az enyémben már Ő lakik, S vezérel - tudom - jó utakra, Nincs többé semmi, ami eltántorít!
Vallomás
Csak azért van minden hogy velem légy. Érezni arcodon kezem melegét. Tudni hogy itt vagyok veled S bármi lesz fogom majd apró kezed. Ezt akartam csak, de nem adhatom. Meghaltál szerelmem s elemészt bánatom. Sírnék de tudom nem szabad. Látom mosolygós, megrovó arcodat. Bár csak ne lenne bennem érzelem hideg volnék és üres, talán kietlen. Nem fájna úgy gondolatod itt lelkemben................... mely haldokló szemeidben megfagyott. De itt vagyok s rád gondolok. Tudom nem szabad, még is zokogok. Bár elválaszt tőlem jéghideg sírod Szerelmem................... mindig veled maradok. Thorin
Belül
Felhők között is csak magányos volnék Magányomban miért szárnyalnék? Sivatag homokján is csak hideg volnék Oázisom fái közt miért sétálnék? Számodra oly szép hegyek ormán Lángolnék csak egyedül s némán. Szavak nélkül kiáltva a világnak Miért ég bennem annyi fájdalom s bánat. De csak némán vernék vissza kiáltó hangom Arcomba vágva hidegen szóló valóm. Nem segítene semmi hisz csak én vagyok Hegyek ormán lángoló megfagyott halott. Ez az enyém s el kell rejtenem A fájdalmat melyet belül éreztem Minden jót át kell most adnom ti néktek S talán boldog lesz valami bennetek. Halk dallam kél akkor ajkamon Hideg szelet söpörve szól majd dalom Hogy elmegyek innen messze s itt hagyom Magányom komor hegyén.... lángoló bánatom. Thorin
Draga Baratom,
gyonyoruek az irasaid, bar nemelyiket mar ismertem elobb is. Csak ismetelni tudom magam, csodalatos ember vagy s nagyon jo barat. Soha nem haragudtam Rad, s soha nem is tudnek. Remelem ez tudod. Szeretlek!!! Bettus
Egyetértünk, azért író az író, és költő a költő.... Már írtam a nagyokról (Petőfi stb.)....Na, de nem hasonlítgassam én magamat (magunkat) hozzájuk :))
Egyetértünk, azért író az író, és költő a költő.... Már írtam a nagyokról (Petőfi stb.)....Na, de nem hasonlítgassam én magamat (magunkat) hozzájuk :))
Nincs az a magyar költő, író, aki ne foglalkozna kora társadalmi problémáival!
Nos, azt javaslom, nyissunk egy új topicot ennek a témának, ne itt a versek alatt írogassunk. Megnyitom Közélet, demokrácia, értékrend címszó alatt. OK? Tehát ott keressétek%
Igen érdekes kérdéseket feszegettek (bát láthatóan nem ugyanarra gondoltok, mikor a "politizálni" szót használjátok), magam is igen kíváncsi lennék az ezekre adott válaszokra.
- Vajon létezik-e a mai Magyarországon, vagy egyáltalán az európai "parlamenti demokráciában" olyan politika, ami nem pártpolitika? - Tud-e egy átlagos, nem közvetlen politikával foglalkozó ember "önálló véleményt" alkotni a politikai kérdésekben? És ha azt gondolja, hogy igen, akkor ez mennyire "önálló", és mennyire befolyásolja a média, a pártok? Vajon átláthatja-e bárki közülünk politikai elemzők, iránymutatók nélkül az egyes kérdéseket? - Ha olyan véleményünk, kijelentésünk van, amely egybeesik egy aktuális párt véleményével, akkor automatikusan felsorakoztunk a párt mögött? - Vajon mennyire a nemzet érdekét, mennyire az igazságot, és nem saját vagy pártjuk érdekeit szolgálják az elemzők, szószólók, politikai vezetők? - Hogyan vegyünk részt a nemzet sorsának irányításában? Korlátozzuk magunkat a parlamenti és önkormányzati választásokra? Vegyünk részt tüntetéseken? Ki-ki vegyen részt a maga természete és tehetsége szerint?
Kedves Kalok!
Nem, nem éltem a Kisz-esek alatt... De úttörő még voltam, ha ez számít valamit...És nem értettél meg.. Én ITT nem akarok politizálni!! Legalábbis nem "prózában". Ellenben ha valaki egy versbe beleírja a világról országról stb. szóló gondolatait, abban semmi kivetnivalót nem találok. A dolog másik részéről biztos, hogy sokáig tudnánk vitatkozni, de ahogy látom úgysem tudnálak meggyőzni arról, hogy éppen azért kell bekapcsolódni mindenkinek a közéletbe, hogy "ne tudják átverni"! Na, de hagyjuk...
Kedves Cruz!
Nem, kedves baratom (...), nem a fuvesek neveben irok, nem is annak a partnak a neveben, amire te celoztal. En, a hetkoznapi emberek, a jozanok neveben irok. Reg tul vagyok mar azon, hogy barmelyik politikai part, barmelyik kepviselojenek akar a kotoszavait komolyan vegyem. Az aktualis hatalom karos hatasarol beszelsz, a szavaidbol erzem, hogy ez csak egy MEGHATAROZOTT hatalomra vonatkozik (:-))). No, hat ez a problema. Nekem tokmindegy, hogy melyik part van hatalmon, tudom, hogy vegso soron at akar verni, mert pitianer, kisszeru erdekek vezerlik. Lehet, hogy 20 ev mulva ez nem igy lesz, de MOST igen. A NEMZET erdekeit azzal kepviseljuk, ha nem hagyjuk magunkat befolyasolni, mindig megprobalunk onallo velemenyt alkotni. Az erveid emlekeztetenek az elozo atkos kiszeseinek ervelesere. Lehet, hogy mar akkor is eltel?:-))) Na, ezt visszavonom, irj inkabb verseket, legy boldog.
Kedves Cruz!
Nem, baratom (ez csak szonoki fordulat!:-)), en eppenseggel nem akarok politizalni, es ettol ovok is mindenkit. A nemzeti onbecsules lozungja kozismerten politikai parthoz kotheto, igy felesleges minden tovabbi szo. Szerintem nem nemzeti onbecsulesre van szukseg, hanem sajat magunk megbecsulesere, az elet ertekeinek megbecsulesere, a masik ember megbecsulesere. Ebbol is osszeadodik talan valami...
Hú, bocs, ez kétszer ment el. Sorry!
Kedves Kalok1!
Hát erre nem igazán tudok mit mondani! De ha Te mindenáron politizálni akarsz...Tudod szerintem van ma Magyarországon egy bizonyos réteg, aki mindent elkövet, hogy a szőnyeg alá vágja ennek az országnak a megmaradt önbecsülését. Ha pedig valaki ellenük szól, akkor egyből azt hörgik vissza, hogy ne politizáljunk, mindegy ki van hatalmon stb. Politikai agitáció??? És Petőfi, Ady, Arany, József A. stb???? Ők mit csináltak??? Ja, hogy akkor más korszak volt? Hülyeség!! A költészetnek az a szerepe, hogy visszaadja az emeberek mindenkori életérzéseit! Mindegy, hogy az szerelem vagy éppen politika. Ez nem demagógia szerintem! Miért ha arról írnék, hogy milyen jó volt befüvezve feküdni és hallucinálni az tetszene Neked? Ez lenne az "önállóan gondolkodás". Nagyon nem szeretem az efféle gondolkodást meg kell mondanom. Destruktív és káros. Éppen az a baj, hogy az emberek nem vszenek részt a politikában, mert nem érdekli őket, aztán ha átvágta őket az éppen aktuális hatalom bőszen lázadoznak, ahelyett, hogy a fejüket használták volna korábban!! Nem a gagyitévéket kell nézni és sörözni, hanem nyitott szívvel és ésszel járni, és akkor meglátjuk mi a helyes út. Különben pedig egyetlen politikai párt mellett sem érveltem, csak egyszerűen gyűlölöm a szemetet! Ha az bűn, akkor én vállalom, és büszke vagyok rá!! Ajánlom "önálló gondolkodás" előtt olvasd el mégegyszer Jókai Annát! Ja, és részemről ezennel befejeztem a politikát.
Kedves Kalok1!
Hát erre nem igazán tudok mit mondani! De ha Te mindenáron politizálni akarsz...Tudod szerintem van ma Magyarországon egy bizonyos réteg, aki mindent elkövet, hogy a szőnyeg alá vágja ennek az országnak a megmaradt önbecsülését. Ha pedig valaki ellenük szól, akkor egyből azt hörgik vissza, hogy ne politizáljunk, mindegy ki van hatalmon stb. Politikai agitáció??? És Petőfi, Ady, Arany, József A. stb???? Ők mit csináltak??? Ja, hogy akkor más korszak volt? Hülyeség!! A költészetnek az a szerepe, hogy visszaadja az emeberek mindenkori életérzéseit! Mindegy, hogy az szerelem vagy éppen politika. Ez nem demagógia szerintem! Miért ha arról írnék, hogy milyen jó volt befüvezve feküdni és hallucinálni az tetszene Neked? Ez lenne az "önállóan gondolkodás". Nagyon nem szeretem az efféle gondolkodást meg kell mondanom. Destruktív és káros. Éppen az a baj, hogy az emberek nem vszenek részt a politikában, mert nem érdekli őket, aztán ha átvágta őket az éppen aktuális hatalom bőszen lázadoznak, ahelyett, hogy a fejüket használták volna korábban!! Nem a gagyitévéket kell nézni és sörözni, hanem nyitott szívvel és ésszel járni, és akkor meglátjuk mi a helyes út. Különben pedig egyetlen politikai párt mellett sem érveltem, csak egyszerűen gyűlölöm a szemetet! Ha az bűn, akkor én vállalom, és büszke vagyok rá!! Ajánlom "önálló gondolkodás" előtt olvasd el mégegyszer Jókai Annát! Ja, és részemről ezennel befejeztem a politikát.
A temavalasztas nehez dolog. Sokat segitenek a politikai hirek... Kesz panelek ajanlkoznak.
A temavalasztas nehez dolog. Sokat segitenek a politikai hirek... Kesz panelak ajanlkoznak.
A temavalasztas nehez dolog. Sokat segitenek politikai hirek... Kezspanelak ajanlkoznak.
madlen verse melle betenni Jokai Annat...
Lehet, hogy nem ertem a verseidet Cruz? Ismered az a szot, hogy "demagogia"? Es: mi a szerepe a kolteszetnek? Politikai agitacio? Ezt en irodalmi impotencianak tartom a mai Magyarorszagon. Nem lehetne az ujszeru, eredeti hanggal feltunni? Nem kellene az embert kozeppontba helyezni? Es nem a politikai partok szocsoveinek erveit? Esetleg eszre sem venni, hogy melyik part van hatalmon, es melyik van azon kivul? Lehet, hogy ehhez onalloan kellene gondolkodni? Merengj el rajta...
Én nem haragszom, hogy ide tetted a verseidet, bár a témájuk "kissé" eltér az álatlam közöltekétől... Egyébként a bankáros verseddel egyet tudok érteni, bár némely kifejezést én máshogy írtam volna, de hát ez csak az én szubjettív véleményem. Ajánlom olvasd el (olvassátok el) Jókai Anna: Ima Magyarországért c. versét!
Sőt ide is teszem Nektek! Sziasztok! Öregisten, Nagyisten nézd, hogy élünk itt lenn katlanba zárva csodára várva csöbörből vödörbe magyarok. Itt élünk se élve se halva hurrá a vödörben hal van süthetünk szálkás kis pecsenyét a friss húst viszi már a fürge menyét körben a bozótból ragadozók szeme villog az elhevert csordákon áldozati billog. (csitt, csak csendesen, ne kiálts mormold csak, mormold az imát) Öregisten, Nagyisten ha Te nem, ki segítsen? Sovány lakomára nohabort kínáltak s akik ezt megitták bódultakká váltak. (... csak csendesen, ne siránkozz, halkan szólj elkábult hazánkhoz) Öregisten, Nagyisten érted sóvárog ma minden akik hortyognak szanaszét vagy éberen vigyáznak síkos savas eső alatt biz egyformán áznak. (... csak csendesen, mind aki lázad, báránybőr jelmezben figyelik a házad) Öregisten, Nagyisten erősíts a hitben hogy ami késik azért el nem múlik él még a Te nyájad bárha szőre hullik. (... csak csendesen, nem használ a lárma, mostohaszülők közt még árvább az árva) Öregisten, Nagyisten más remény nincsen mint igazad, kegyelmed hogy Te szabj végül rendet maradék országnak adj életes kedvet a lecsonkolt többit gyógyítgasd ne engedd önnön gyilkosává válni ? haza kell találni! (... csak csendesen, mert vád alá vesznek, jönnek janicsárék, kerék alá tesznek) Öregisten, Nagyisten nem hoztak, de vittek a vak lóra azt hazudták bátor suba alatt kupec lett a pásztor műdalokkal altat nejlonfurulyája dagonyáztat minket langyos pocsolyában. (... csak csendesen, ne élvezd a táncot, csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot) Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk hegyeink elcsórták, eladó a rónánk fulladunk a füstben a folyónkban cián sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány mértékadó értelmiség minden mérték nélkül! hóhér a halottal cinikusan békül dús szobákban álparasztok a búzát égetik ők nem harasztot melósvezér nyüszít, uszít munkásember helyben fut itt a hajléktalant rendőr verte shoppingcenter országszerte mocskos pénznek nincsen szaga gaztól rabolt s gaz lett maga és a művész? búsan kérded megvették a tehetséget sirasd őket Ősi Anya zsoldospénznek sincsen szaga (... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni, végtelen időben mindenkit megtérni) Öregisten, Nagyisten kit kövessünk s kit nem? Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd hisztériát űzz el indulatunk meghagyd a reánk szabott leckét beteljesíthessük gőgösek se legyünk kétségbe se essünk nácítudat, bolsitudat csak álarc a Szörnynek egyképp meggyötörtek lám egymásra törnek gonosz század elment nehéz évek jönnek melegítsd eszünket, okosítsd szívünket, biztass hogy a testvérharc megszűnhet göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe édes hazánkat annak is kellős közepébe a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke... Annyi gyalázatos koron át őrizd meg számunkra misztikus koronád. (? csak csendesen, akinek füle van, hallja; a látónak látható, hasad az Ég alja) Öregisten, Nagyisten mit akarjunk s mit nem: törvényed vezessen hogy e kis nép oda ne vesszen át ne lyukadjon helyünkön a térkép ki ne radírozzon a világi lét végképp serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét kend meg könnyektől elhomálylott szemét küldd le a magasból újra e véres-veres földre tartsd köztünk szellemét most és mindörökre. (A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent - hiszen az életünk hovatovább ráment ? mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)
madlen versehez.
Stilszeruen: szart se er. El kellene gondolkodni egy pszichiatriai kivizsgalas lehetosegen...
nem tom madlen, mert igazából sztem itt Cruz verseinek hozzászólásainak volna a helye, dehát tényleg nem tudom:)
madlen:
ANTIKRISZTUSOK A MAGYAR UGARON Fagymosolyú, sziklaarcba rejtett ős-szellemek, álpróféták, hamis istenek, lelketlen korcs dögök itt beleszarnak a fazékba, majd egyenként ugatnak, ha már az ő szájukig ér, hogy "bűz van!" Állampénzen tömik, mint libát, a bankokat, a nép száját meg hús helyett hazugságokkal; ideje lesz bankot nyitni az állami hazugságoknak! Épülnek is bankok, mint gomba, szaporán, mert kell sok templom és fellegvár az új isteneknek, kiket nem láncol szegénység, gond, igazságosság, hisz érdekkorona-bilincs az ő fejük éke, s kemény, mert a tekintélyhez olykor tekintetnélküliség is elég... Mit számít nekik, ha áll is a balhé, mert nem érti meg ez az "ostoba, demagóg" nép, hogy mért az ő bőre lesz véres-piros, amikor a világbankárok rántanak egy nagyot a saját nadrágszíjukon... Tombol a vírus, a ragály, szabadon ki-bejár halál, nemzethalál, pénzistenek és istenült pénzesek agyából gomolygó járványos kriptabűz-dagály... S ha ránk csurog a "mennyek" szennyvize, a mi pofánknak mindent bírni kell, mert mi megszokhattuk láncra vert sorsunk évszázadai alatt ?!? ___________________
madlen: Nem tudom, jó helyre passzintom-e asját versemet:
MEA CULPA Reumám szaggat Mindkét lábomat paplan alá dugom Fázik a lelkem, fagyos a gondolatom. Akit ma bántottam, nem hagy aludni itt kering bánata a fejem fölött. Úgy esd az árva, könnyei árja az Isten szívén is kolomp, csak én vagyok konok pedig hát önmagam gyűlölöm, egyik énemet püfölöm, s nagyokat rúgok itt ebbe a barátba ki egy abból, aki voltam s tán vagyok, csak nem tudja még, hogy nem őt ostoroztam: önmagam kínoztam régi bűneimért, s most nem jön álom a szememre, mert sebeim sajognak. Pucér a lelkivilágom, aludj, ó aludj el fájdalom Hajnal közeleg, ne késlekedj Remény, nehogy megelőzzön méreg, gáz, netán kötél - Béke! Óvd meg tőlem az énjeimet, kiket bántok s akikkel egymáshoz sok közünk van - Szeretet, őrizz meg minket!
Huh. Nem tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy nagyon jó verseket írsz. Ezek a versek csak megerősítettek a gondolatban. Annyira... hogy.... illessz be jelzőket,szavakat a kihagyott helyre, nekem nem jut eszembe megfelelő.
A néma szerenád ragadott meg a legjobban, el tudtam képzelni magam ugyanígy, az emberrel, akit reménytelenül szeretek... A fordítás pedig szerintem nagyon jól sikerült. Elfogulatlanul írva. |
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tartalom RSS
