Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
» Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Harry S. Truman seriff (sírva): "Nem értem az egészet. Egyszerűen nem értek semmit."

Cooper ügynök (átöleli): "Mind így vagyunk ezzel..."
(Twin Peaks, 25. rész)
Enveco Free Stat

Egy kinyújtott kéz...

Cruz · 2003. május 27., kedd · fórum » 9

  következő » 
Már több éve írogatok, gondoltam megosztom a hallgatósággal két versemet, mindkettő szerelmes ihletésű. A második pedig szabadvers, ami most írtam először, talán nem lett olyan rossz...




Mint egy angyal...

(Verának)


Mintha angyal szállt volna a Földre puha szárnyakon,
Áttörve szürke, tétova árnyakon,
Fényt hozva a nehéz, hideg sötétbe
Hitet és reményt az emberek szívébe.

Angyal Ő tényleg, vagy csak álmodom,
És a napsugár játszik az ablakrácsokon?
Képzelet szülte, csalóka idea,
Mely eltűnik lassan, ha eljön az éjszaka?

Szivárvány az égen nyári zápor után,
Kéklő búzavirág kint a réten talán,
Daloló, szárnyaló apró kismadár,
Tarka lepke kit elrejt a holdsugár?

Hétpettyes katica a hajlongó fűszálon,
Puha macskakölyök régi padláson,
Vidám bárányfelhő a kéklő égbolton,
Vagy kicsiny fenyő a magas hegycsúcson?

Angyal Ő mégis... Azt hiszem az lehet,
Hiszen róluk mondják, hogy ilyenek.
Angyalarca ontja a meleget,
Csillagszeme maga a Szeretet!

Ha leül mellém, szárnyatlan Angyalom,
Megfogom a kezét, ezt most így akarom.
Csendben figyelem a szíve ritmusát,
S hallgatom a Szeretet ősi dallamát!


(Egy februári éjjelen)



Egy kinyújtott kéz...


Elmondta a Lánynak, hogy szereti,
De a Lány, csak hallgatott
és nézett...
Nem mozdult az ajka,
Ki tudja, mi járt a fejében,
Mikor elmondta az esetlen Vallomást a fiú,
Vajon mire gondolt
ott, akkor, abban a
percben,
Mikor az órák megszűntek ütni egy pillanatra
és
Egy kicsit megállt az
Idő,
Rohanása
és a Fiú azt hitte, ezt talán az
Isten
is hallja, és
nemcsak, hogy hallja, de
megsegíti
Ott, akkor, abban a
pillanatban, és
szép, csodaszép szavakat hint a
Lány
ajkaira,
De a Lány, csak hallgatott
és nézett... őrá
Nem mozdult az ajka,
Ki tudja, mi járt a fejében,
Talán sajnálta akkor
egy kicsit,
szánakozva és búsan,
Midőn látta szemében,
Igen, a Fiúéban
a bánat és a
Remény
furcsa egyvelegét,
És szíve meg sem mozdult, mikor a Fiú
Kimondta a ´szót´,
mit ki kellett
Mondania,
Vagy megmozdult, de
csak dobbant egyet és az
A kicsi, kemény
Szív
csak megrezdült;
vagy hideg nagyon és hűvös az a szív,
jégpáncél takarja örökre,
Vagy talán nem értette azt az esetlen
Vallomást,
azt, ami benne volt, abban az egy
félénken kimondott szóban,
hogy szereti
a homlokát,
a száját,
a kis fülét, hogy
szereti simogatni haját,
és azt a kicsi copfot,
és csókolni azt a puha bőrt
és vállakat, és
azt az arcot; hogy
szereti a szemét, azt az apró
kis gyöngyöt,
a nyakát harapni és közben ,magába szívni édes illatát,
Nevetését hallani, amikor
vidám, vagy amikor
töprengőn komoly arccal néz,
és mikor szomorú volt, mert
bántották,
mert az élet néha kegyetlen
és igazságtalan dolgok érik még azt is,
Aki jót akar;
és szerette akkor mikor sírva
mondta el a bánatát, mert
Bántották
és átölelte és arra gondolt, hogy megvédi majd mindentől,
amíg lehet, mert
Gyenge ésTörékeny,
még ha erősnek érzi is magát,
egy kicsi kősziklának,
és az
Isten
mindig fogja is a kezét,
azért még kell valaki itt
a Földön is, aki
mellette áll és
Kinyújtja a kezét;
Talán nem értette ezt a Lány
Ott, akkor, abban a
pillanatban...
Vagy valami fal zárta el a Fiú szavait és a szerelmet
Tőle,
mint a foglyot zárja a
Néma
Börtön
a külvilág zajától,
De az a fogoly, ott bent
azért még él, csak
Láncok
súlya alatt szenved és várja a
Szabadulást,
ami eljön egyszer,
nem lesz ott bent örökké,
hiszen semmi sincs örökké,
csak az
Isten,
aki mindenre vigyáz, és
Őrzi
a Lány szívét és egyszer majd kimenti
ebből a börtönből,
elűzi félelmeit és a
Kétségeket,
mint ahogy elűzi talán a Fiú szívéből is
a gyötrő fájdalmat és bánatot,
mert fájt, amikor elküldte, hogy
többé már nem találkoznak, nem
simogathatja haját,
és azt a kicsi copfot, és
nem csókolhatja a puha bőrt és vállakat,
és azt az arcot,
ami angyalra emlékeztette,
bár nem tudja miért, hiszen soha
nem látott még ily´ égi lényt,
lehet, hogy Ő volt az
Első,
aki megérintette szívét úgy igazán, és
Kiszabadította,
magánya tornyából,
abból, ami elefántcsontból készült,
és ahonnan kinézve,
Szürke és hideg a
Világ,
aminek falai vastagok voltak és
Erősek,
ide még nem jutott be soha
igazán a
Szerelem
tündöklő sugára,
csak gyenge kis fénycsíkok,
pásztázták néha azt a sötét, apró szobát,
és a lélek egymagában élte
gyarló életét
Rideg nappalokon és hánykolódó éjjeleken;
Mert a Lány mellett ott volt az
Isten,
aki mindig fogta a kezét,
nem volt magányos, talán csak
Társtalan,
de a Fiú egymaga volt, mindig
Egyedül,
Ő és a Világ, pontosabban Ő a Világ ellen,
Haragban a Világgal,
a békekötés vágya nélkül,
vadan és dühösen,
lángoló
Tűzzel a lelkében, és
bár tudta, hogy az
Isten
Ott van mindig vele, és
fogja a kezét,
de soha nem volt ereje megfogni
azt a
Kinyújtott kezet,
S csak akkor,
ott,
amikor
megismerte a
Lányt, és Ő
Kiszínezte
az életét,
Elhozta neki a szerelmet, és
angyali némaságával
egy kicsit,
Megtisztította
az életét, mint az
Isten
Ki a lelkeket tisztítja
fehér izsóppal;
És a Fiúnak fájt mikor
elküldte,
lelkét égette a seb, mit az a szó
okozott,
és az érzés, hogy "kit szeretsz,
az lám nem szeret",
és hiába volt minden,
nem marad más, mint a fájdalom,
és a hosszú gyötrelmes utazás.

De ott,
akkor
Megértette, hogy
soha nem volt és nem is lesz
igazán magányos,
mert az
Isten
ott van vele és tényleg fogja a kezét,
talán csak társtalan, és
meg kell fogni azt a
Kinyújtott kezet,
és midőn erre gondolt,
a felismerés és a bor
delíriumában egy
álmot látott,
vagy nem is álom volt talán
csupán egy látomás,
csak az elméje játszott furcsa játékot.
Látta azt
Istent,
mint ősz öregembert, kinek
deres szemöldöke mögül
vidám szemek néztek,
látta ezt az vén öreget,
amint
Lehajolt a Lányhoz,
gyengéden megsimította az arcát, és
szelíd szavakat
suttogott fülébe:
"Tudom Leányom, nem vagy
magányos,
a magány lángja nem égeti
szívedet, úgy mint azét a fiúét
égette,
De az sem kell mindig, hogy élj
társtalan.
Az a fiú elmondta, hogy szeret,
De Te csak hallgattál
és néztél,
Nem mozdult az ajkad,
Én tudom, mi járt a fejedben...
De Leányom, Én mondom,
Ne félj,
szeretni azt, aki szeret, és
Fogd meg azt a - másik - kinyújtott kezet...!"

  következő » 



FÓRUM: .

a témát indította: manócska, 2003.06.23. 15:47 - 9 üzenet

főtéma: Versek

Cruz - #2087 - 2003. július 21., hétfő - 15:35 - Válasz erre...
Sziasztok!

Nagyon köszönöm a bátorító, dícsérő szavakat. Nemsokára újabb verseket fogok küldeni, csak össze kell illesztgetnem őket a végleges formákba. Addig is jók legyetek, sziasztok!

Cruz
manócska - #2079 - 2003. július 17., csütörtök - 19:19 - Válasz erre...
Rendben Gábor, ennek örülök, mert a világért sem akartam gondot okozni, egyszerűen csak leírni ami kiíródott belőlem a vers elolvasása után.
Gaba - #2078 - 2003. július 15., kedd - 16:52 - Válasz erre...
manócska: dehogy gond, csak meg akartam említeni, hogy tudni lehessen...
Ancsiga - #2076 - 2003. július 15., kedd - 12:42 - Válasz erre...
Sziasztok! Szia Cruz!
Én csak véletlenül találtam rá erre a honlapra, de örülök, mert elolvashattam a versedet. Hihetetlen, tényleg nagyon magával ragardó. Szerintem nagyon tehetséges vagy, és csak gratulálni tudok. Tényleg nagyon tetszik!

Ancsiga
manócska - #2066 - 2003. július 6., vasárnap - 00:56 - Válasz erre...
Ja és Cruz! Nagyon szívesen, tényleg csak azt írtam ami a vers elolvasása után az eszembe jutott... Merthogy szép.
Szeretem a verseket, de sajna nekem valahogy nem eléggé költői a vénám a gondolataim, érzelmeim ilyen formában való kinyilvánításához... Sebaj, ígyis megtalálom őket mások verseiben.
Érdekelnének más verseid is, ha nem okoz nehézséget, és van kedved etc. szívesen elolvasnám azokat, amiket "szabad" :)
/ sandra@intermail.hu/
manócska - #2065 - 2003. július 6., vasárnap - 00:40 - Válasz erre...
Igen Gábor, miután leírtam a gondolataimat, azután már megláttam...
Sorry ha ez most olyan nagy gondot jelent, nem néztem körbe.
Cruz - #2064 - 2003. július 3., csütörtök - 11:17 - Válasz erre...
Kedves Manócska!

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat. Hát igen... nem egy egyszerű helyzet, az bizonyos... Mégegyszer köszönöm, és örülük, hogy tetszik!

Üdv: Cruz
Gaba - #2043 - 2003. június 23., hétfő - 16:21 - Válasz erre...
Korábban itt kezdődött a dolog...
manócska - #2042 - 2003. június 23., hétfő - 15:47 - Válasz erre...
Nem értem. Hogyhogy nem szólt még hozzá, ide senki?
Majd én...
Fájóan szép, olyan szívbemarkolóan. Amikor átérzed azt, amit érezhetett "a fiú"...
Nem jönnek a gondolataim, de szerintem ezzel a két mondattal is eléggé megértettem magam, hogy mennyire megragadott az "Egy kinyújtott kéz..."
Így azthiszem nemis írok ide elcsépelt jelzőket...
Szép...Nagyon szép...
2017. április 24., hétfő
Szerzők, alkotók »
Cruz
Ne ítélj


Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységbõl a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyûn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erõ
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevõ.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

(Reményik Sándor: Ne ítélj)
Versei:
 Mellettem imádkozott (2004.06.07.)
 Új versek (2003.08.27.)
»Egy kinyújtott kéz... (2003.05.27.)
 
Versek » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Miranda: Túl sok a szó; Angyali látomás 2006.11.23.
  Zipp: Pillanatok lobbanása 2006.11.22.
  Nyugodt Némber: Az éj dala 2006.11.22.
  Árvai Emil: Kispróféták nagy igéi 2006.11.16.
  Nyugodt Némber: Fekete Leves; Takaró 2006.11.16.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Friss fórumtémák »
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Írj te is verset! (728 · Árvai Emil)
  Ünnep (93 · Árvai Emil)
  Istenes versek, történetek (59 · Árvai Emil)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Publikálnád a verseidet, képeidet?
Szeretnéd ezeken az oldalakon megosztani a többiekkel a verseidet vagy a képeidet, fotóidat? Nincs más dolgod, mint először is regisztrálni, aztán összeszedni pár dolgot és elküldeni nekünk emailben!
Hogy mit kell ilyenkor elküldeni a képek, versek mellett? Ha megnézed a már meglévő verseket, galériákat, akkor kiderül, mi mindenre van szükség, hogy felkerülhessen az oldalra:
» a beküldött versek/képek összefoglaló címe,
» rövid bevezetés a versek/képek elé,
» és ha akarsz, akkor küldj egy fényképet is magadról.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu