Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
» Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
A "személyiséggé nevelés" manapság nevelési eszmény lett, ellentétben az általános tömegmentalitás követelte szabványos kollektív- vagy átlagemberrel. Eközben helyesen ismerik fel azt a történelmi tényt, hogy a világtörténelem nagy fölszabadító tettei vezető személyiségektől indultak ki, és sohasem a mindenkori szekunder, lomha tömegtől, amelynek a legcsekély megmozduláshoz is folyton szüksége van demagógra. [...] Magától értetődően csodálom ezt a magas nevelési eszményt. Csakhogy kik nevelnek személyiséggé? Első és legfontosabb helyen a megszokott impotens szülők, akik sokszor maguk is félig vagy egészen gyerekek holtukig.
(C. G. Jung: A személyiség kialakulása, 1932)
Enveco Free Stat

Írásaim

femis · 2003. március 24., hétfő · fórum » 2

Fuchs Éva vagyok azaz "femis", 53 éves. ("Femisségemnek" semmi köze nincs a feminizmushoz - név-rövidítés.) Tudom, - annak ellenére, hogy néhány versem és írásom megjelent újságban és irodalmi folyóiratban, - mégis amatőr vagyok. Nem "művészi értéke" (?!) miatt tartom fontosnak az írást, hiszen nem az... Sokkal inkább őszinte önvallomások, s talán valami más...

Két dolgot becsülök: a meghittséget és azt, hogy az ember képes legyen örülni az életnek. Születési hibám az optimizmus. Génjeimben hordozom az erőt és hitet, amelynek segítségével mindig volt és van erőm újrakezdeni. Rengeteg pluszt kaptam a szüleimtől, otthonról hoztam ezt a vidám, szeretetteljes mentalítást. Fel tudom venni a harcot az élet mínuszaival szemben, holott azokból is kijutott bőven. Ha történik velem valami rossz, két másodperc sem telik bele, és azonnal megtalálom a dolog jó oldalát.

Talán azért írok, mert nem tudom más módon gondolataimat és érzéseimet elmondani. Talán azért, mert úgy érzem írásaimmal sikerülhet kisugározni ezt az áradó életszeretetet, amivel telített vagyok, és így is segíthetek másokon.

A magam módján hagyok nyomot magam után, hiszen néha úgy érzem, csak kiránduló vagyok ezen a földön, ebben a létidőben. Időnként nem tudok írni. Béke van bennem, csönd. Hallgatom a csönd lélegzetvételét. Ilyenkor nem erőltetem. Töltődöm.



Az első


Sokat gondolok Rád, még mindig... Tápláltalak, óvtalak, dédelgettelek. Beszéltem Hozzád.

A földi létezés tökéletlen megjelenési formáját meg sem várva, átlépted ezt a világot, valami megfoghatatlan létezésbe, dimenzióba. Te nem akartál erre a világra érkezni, nem érezted ezt a bolygót otthonodnak, még nem.
Megmutattad, hogy vagy, létezel, bennem, ezt érezni engedted. Tudom, nem szálltál csak úgy el a semmibe.

Igen. Még mindig fájsz, mert nem tehettem Érted semmit, nem foghattam kezed, amikor csetlő-botló kezdő lépteid róttad, rakoncátlan fürtjeid nem simíthattam ki homlokodból, nem mondhattam Neked esti mesét, hogy álomba merülj egy átjátszott nap után, nem adhattam esti puszit, hogy nyugodt legyen álmod, s nem adhattam "gyógyító puszit" sem, hogy apró horzsolásaid ne fájjanak. Nem kerekíthettem Veled az "o" beüt, nem taníthattalak semmire - Te tanítottál engem, türelmes várakozásra. Megértettem. Egyszer eljön majd a Te időd is.
Csak hiányod felfoghatatlan. Világom örökre és visszavonhatatlanul szegényebb nélküled. Más lett a város, nyugtalanítóan más és érthetetlen, még a napsütés is.

Virágot hiába veszek, hiszen sírod sincs, csak itt bennem kicsim.
Gyertyát gyújthatok. Ha lángja ellobban mindig Rád gondolok, hiszen Te is olyan voltál, mint a gyertyaláng. Lobogtál, világítottál, meleg, tiszta szeretettel boldogítottál, s idő előtt ellobbantál.

Valami történt, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Egyszer találkozunk.
Az idő végtelen.


Monológ


Veszett fejsze keresi nyelét riadtan,
izgatottan zörögnek a csövek a falban,
a szélcsend a semmiről mesél,
sok elgondolt ötlet elvetél,
bár a ház még áll,
már üres...
A téglák feszengenek a vakolat alatt,
vérfoltokat mázol szórakozottan a nap,
mint szenilis piktor festeget,
pedig a sarló félhold
már meghasította az eget,
s a réseken át bekukkant az este,
piciny emlék-morzsákat keresve,
de csak felszáradt könnyeket lát,
megfakult porlepte szobát,
és engem, ahogy idebenn
Téged kereslek, egyre csak,
nem is veszem észre,
hogy közben rég
lement a nap...



Ima


Irgalmazz a vétkeseknek!
Adj erőt, -
felégetnem a zöldellő mezőt,
adj lángot tüzemnek,
értsem azt, mit a szikrák üzennek,
adj értelmet földi valómnak,
adj testet a reménynek,
oly édes az enyészet,
szavaim koppanva kemények,
rög temet, kereszt jeltelen jelez,
pusztulni születtem, de célom, nem ez,
firkálok remegő-reszkető ujjakkal,
azután a „girbe-görbe” betűket szélnek eresztem.

Istenem! Adj értelmet a létezésnek...



Mit keresel


Mit keresel örülten, hevesen
hajszolva, azután depresszióba
lassulva önmagadba?
Vagy talán másokban?

Zuhantál parttalan semmibe,
emelkedtél már végtelenbe
összes erőddel kapaszkodva
a másikba, mert féltél,
hogy lezuhansz megint, mint mindig,
Mit adhatsz, és mit adhatok neked?
Lehet, hogy jó, de nem kell nevet
adni annak, ami elfogadható
ami önmagában és azon túl is jó,
szép, és éppen látszólagos értéktelensége
miatt érdekes, a többiek érdektelensége
ne törje le a kezdődő szárnyalást,
nem viselhetsz el ilyen csalást!

Mit adhatunk hát egymásnak emberek?
Mindent, semmit, mindent és semmit.
Meg kellene tanulnunk élni már...



Képeslap


A Lét ellentéte a Nemlét
és hát bármit is tennék,
eszembe jut sok kavargó emlék.

Cigarettám füstjébe gubózva állok az erkélyen
és az éjszakai égbolt kacéran adakozva kitárja
felém kegyes ölét.

Közel és távol villódznak a város fényei,
és valami megfoghatatlan egész
részévé olvaszt a sötét. -

Körülöttem így hát a végtelen űr lebeg
de bensőm esdekelve-vágyakozva remeg
- Téged kíván.

A Van ellentéte a Nincs
és mondhat bármit, bárki nevenincs -
örökre ez maradsz már nekem: drága kincs.



Partvonalon


Már teljesen mindegy, hogy mit írok én.
Az ajtóm már rám zárult, érzem vasát -
túl vagyok már életemnek felén,
emberként szoptatom Róma farkasát.

A hideg kiráz, lehanyatlik fejem,
pókokból hálót sző körém az élet.
A földön és túl nem találom helyem,
a semmi örökre a semmié lett.

Szilánkokra törik szemembe a fény,
most én vagyok az utolsó remény,
az örökre önbőrébe zárt fogoly.

Néha az űrtelen űrben tátong oly
üresség, mint kutyában a rühesség.
Hát ugrom, hogy magadhoz ölelhess ég.



FÓRUM: Írásaim

a témát indította: madlen, 2003.10.14. 04:42 - 2 üzenet

főtéma: Versek

mosoly - #3328 - 2004. január 16., péntek - 15:47 - Válasz erre...
Nagyon tetszenek a verseid, hát még a bevezető az elején.
Sokban önmagamra találtam és segítettek.köszönöm:)
madlen - #2236 - 2003. október 14., kedd - 04:42 - Válasz erre...
Ahol Fuchs Éva van, ott értelem és minőség és szeretet van.
2019. október 20., vasárnap
Szerzők, alkotók »
Fuchs Éva
Széles látókör jellemző rám, valamint a kultúra szeretete. A Barátok verslista moderátoraként felkeltette érdeklődésemet a "merengő" - a cím nagyon tetszik! :-)
Amatőr író/költő vagyok, s ez is elég későn jött elő.
Érdekel még a képzőművészet és a zene, valamint a számítástechnika, azon belül legfőképpen a honlapkészítés.
Versei:
 nem akarom (2006.06.10.)
 Femis jelentkezik (2003.10.31.)
»Írásaim (2003.03.24.)
 
Versek » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Miranda: Túl sok a szó; Angyali látomás 2006.11.23.
  Zipp: Pillanatok lobbanása 2006.11.22.
  Nyugodt Némber: Az éj dala 2006.11.22.
  Árvai Emil: Kispróféták nagy igéi 2006.11.16.
  Nyugodt Némber: Fekete Leves; Takaró 2006.11.16.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Friss fórumtémák »
  Istenes versek, történetek (60 · Árvai Emil)
  Írj te is verset! (731 · Árvai Emil)
  Ünnep (94 · Árvai Emil)
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Publikálnád a verseidet, képeidet?
Szeretnéd ezeken az oldalakon megosztani a többiekkel a verseidet vagy a képeidet, fotóidat? Nincs más dolgod, mint először is regisztrálni, aztán összeszedni pár dolgot és elküldeni nekünk emailben!
Hogy mit kell ilyenkor elküldeni a képek, versek mellett? Ha megnézed a már meglévő verseket, galériákat, akkor kiderül, mi mindenre van szükség, hogy felkerülhessen az oldalra:
» a beküldött versek/képek összefoglaló címe,
» rövid bevezetés a versek/képek elé,
» és ha akarsz, akkor küldj egy fényképet is magadról.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu