Feltűntek valakinek a falak? Miért teljesen simák és zárnak be derékszöget egymással általában? Nem hinném, hogy a természetben létezett ilyen -- már a barlangok falaira gondolok --, nem voltak sima falak, teli voltak hepe-hupával, sem derékszögek nem léteztek. A fehér szinről ne is beszéljünk. Minden épitmény kifejezi, jelképezi, képviseli a benne lakók gondolkodásmódját, lelkét.

Miért van szükség az ennyire szabályos dolgokra? Talán az emberek egóját jelképezi minden egyes ház, amely "uralja" a tudattalant, az ösztönöst, a természetet? A fehér szint esetleg betudhatjuk a baktériumokkal szembeni túlélési harc eredményeként, ami valahogy megszokásként megmaradt. Gaudinál persze sokkal kényelmesebb minden: lyukak, kiugrások, mélyedések, színek. Az ember egyből másképpen érzi magát, más iányba terelődnek a gondolatai.

Látszólag minden ember ugyanaz: két szem, két fül, egy fej stb. (normális esetben, ugye), nem tudom, hány száz csont ugyanott, ugyanúgy kötődve egymáshoz. És mégis, kicsit mindenkinel máshogyan futnak az inak, néhol erősebbek, néhol gyengébbek, idegszálak futnak mindenhonnan az agy felé. Olyan, mint egy nagy szerkezet, szabályosan összeállitva, de a csavarok néhol jobban meg vannak húzva, az összecsavarozott lemezecskék hol alul, hol felül futnak. Valami oka persze mindennek van, semmi sincs csak úgy véletlenül, a természet mindent oda tesz, ahol annak a helye van. Úgyhogy mindenki ugyanazon a prototipushoz tartozik, mégis mindenki egy-egy megismételhetetlen altipus. A lélek mindenkiben más.

Általában ha a mi szerkezetünk hibás akkor a másikban keressük a hibát. Persze ez megakadályoz abban minket, hogy megtaláljuk saját szerkezeti hibánkat és kijavitsuk azt. Ez az adott rendszernek elég nagy tökéletlensége. Persze ez sem biztos, lehet, hogy ez is jó valamire. Ha a saját olajkályhánk nem működik, akkor nem a szomszédéhoz hivunk szerelőt. Ha azt akarjuk ugye, hogy megjavuljon és újra fűteni lehessen vele. Igazából mindenki saját magát ismeri legjobban ideális esetben, mert ez legtöbbször igy nem igaz, ha baj van elmegyünk valakihez, akitől azt remeljük, hogy majd ő megírja hozzánk a használati utasitást.

Tulajdonnképp mindenki igy rohangál, vagyis a legtöbben. Van egy párjuk is, akivel úgy vannak együtt, mint ahogyan használ valamit az ember, amit valamikor megvásárolt, kapott valakitől, vagy találta.