A legjobb dolog az életemben

Jó lenne minden nyelven tudni. A világ összes nyelvén.

Egy kétszer húsznapos gyerektábor volt a legjobb dolog az életemben.

A világ minden tájáról érkeztek gyerekek, persze a közös nyelv a görög. A tábor a Görög Külügyminisztérium Gyermektábora, ahol külföldre szakadt görögök gyermekeit, unokáit látják vendégül. Oroszország, Belgium, Olaszország, Franciaország, Palesztin terület, Jordánia, Németország, Magyarország, Lengyelország, Egyiptom. Nekem egy másik magyar lánnyal 15 gyerekünk volt, Magyarországról. A második alkalommal nekem Németországból ugyanennyi.

Aranyosak voltak, ahogyan megérkeztek szépen sorjában, a gurulós bőröndjeikkel. Volt, aki este, volt, aki éjszaka, volt, aki nappal. A Palesztin területről és a Jordániából érkező gyerekek le voltak döbbenve, hogy maguknak kell mosniuk a zoknijukat és a fürdőrucijukat. Otthon ugyanis számos cseléd szedte össze utánuk a koszos zoknit, és leste minden óhajukat. Egyébiránt a jordáni gyerekek voltak a legarisztokratikusabbak, három nyelven beszéltek, arab-francia-angol, és pontosan tudták, milyen helyzetben hogyan kell viselkedni. Később mégis szorgalmasan mostak a Dolce Gabbana zoknijukat egyedül. Megszoktak, hogy ezt most így kell. Egyik gyereknek sem volt baja a másikkal, pusztán azért, mert más nyelven beszelt. Nagyon sokszor együtt játszottak, még így is, hogy nem mindenki tudott jól görögül.

Reggelente, 20 perccel az ébresztő előtt, megszólalt a zene a kis házakban elhelyezett hangfalakból. Mindennap volt nyelvóra, melyet mi tartottunk. Ez azért volt izgalmas, mert mivel a 8 és 12 év közötti gyerkőcök voltak, és akadtak egészen kicsik is. Volt olyan gyerek, aki egyáltalán nem beszelt görögül. Vele lufikkal próbáltuk megtanulni a színeket. :) Egy bűbájos, francia, szőke kislány volt. A tanórát a tábor területén belül bárhol meg lehetett tartani: akár egy fa tövében, vagy magában az ebédlőben, amelynek nem voltak falai, oszlopok tartottak csak az árnyékolóvásznat, lehetett mindenhonnan látni a tengert. Estig tartottak a programok. Az egyik nap egy délután induló, estébe nyúló akadályversenyt, illetve találós versenyt tartottunk. Nagyon elvezték. Futkorászás, találós kérdés stb.

A legkülönösebbre és a legszebbre azonban a vége sikerült. Beesteledett, felettünk a hatalmas csillagos ég, mellettünk a tenger.
Minden országnak külön háza volt, innen vezettük a bekötött szemű gyerekeket a leaszfaltozott kosárlabda-pályához, ahol sorban segítettünk nekik leülni, majd hanyatt feküdni - a szervezők útmutatása szerint. Mikor levettek a kendőt a szemükről, eléjük tárult a csillagos ég. A sok kisgyerek virágalakokat alkotva feküdt a kosárlabda-pálya meleg aszfaltján. Még szóhoz sem jutottunk ámulatunkban, megszólalt a zene, és szépen lassan, mesével egybekötve telt el a következő egy óra, egészen az elszenderülés határáig. A kisebbek el is aludtak. Őket kézben vittük az ágyukba. :)