Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
» Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.
(Márai Sándor)
Enveco Free Stat

Napraforgó, 26. rész

rosszcsont · 2002. agusztus 14., szerda - 13:45 · fórum » 14

« előző  következő » 
Három év egy idegen országban, 3 év, mintha száműztem volna magam a hazámból, mintha kitéptek volna gyökerestől, hogy idegen földben eresszek gyökereket. Én nagy bátran hatalmas zöld leveleket növesztettem, büszkén fordítottam a fejem a Nap felé... a gyökerek azonban, akkor még nem tudtam, hiába keresnek tápanyag után a földben, hiába szívják magukba az itteni föld levét, nem tudnak abból semmi hasznos anyagot felküldeni, ami a fotószintetizáláshoz kellene.

A túl nagy meleg az oka, az emberek, a zaj, a színek? Ki tudná megmondani? A sóvárgás azonban a rég megszokott föld után soha nem múlik, sőt mintha az idő elteltével csak egyre kínzóbbá válna. Újra és újra nyújtóztatnánk leveleinket az éltető fény felé, de hiányzik valami, az a ki.-tudja-megmondani-mi, a dolgok összessége, úgy, ahogy volt. Mert hát, milyen állam az, ahol zsömlét sem lehet kapni, milyen hely, ahol a lencselevest nem füstölt oldalassal főzik, nincsenek sem Julcsi nénik, sem Sanyi bátyók a szomszédban, akiket utálni lehet, vagy jót beszélni velük, mielőtt az ember hazamenne. Aki elpletykálja nekünk, ki lesz a polgármester, hogy a Piroska megint megcsalta az urát és, hogy a Manyikának megint lánya született. Mintha mindenki más kódokkal működne itt ezen a vidéken, pedig hát az ember tudja minden ember elvileg egyforma, mindenkinek két füle van, mindenki szereti hallani a nevét stb. De valahogy mégsem ugyanaz. Mégsem, mégsem... Mikor mehetnék már haza?


Benyitott az ajtón, és megpillantotta, és akkor meglátta a fehér alakokat, ahogyan Vivaldi zenéjére táncoltak. Mintha a paradicsomba lépett volna.

Az egyetlen gyógyír szenvedélyére a zene tisztasága a hangok szárnyalása.


  • Részegekkel kórust énekeltek

  • Széchenyi fürdő jelenet / Krúdy

  • Levelezés üzenetekben

  • Cigányok alszanak nyáron az egyetem mellett, fehér lepedőkkel takaróznak

  • Görög színház a hegyen, rálátás a tengerre, a kikötöre




Esteledett, a fények lassan imbolyogva, titokzatosan sejlettek át a gomolygó gőzben a forró tengervíz felett. A telihold sugárzóan ragyog, sárgállik a tiszta égen. Éppen hogy alábukott a Nap és beesteledett, fénye és illata még valahol ott kószál a gőzben.

A szökőkútból sugárban ömlött a forró víz, ilyenkor nem kell szólni semmit, csak élvezni a látványt, tagjainkat a vízben elnyújtóztatva nézni a sakkozókat, közben pedig gyengéd érintésekkel körülfonni párunkat. Érzékeink kitágulnak, ki tudja miért, minden kellemes emlék eszünkbe jut nagy hirtelen.

Beszélni nem sokat kell ilyenkor, bár vannak megszállott fecsegők, akiknek viszont a beszéd legalább olyan élvezet, mint a vízben való lebegés. Ők ketten nem sokat beszéltek, de így is megértették egymást. Két kötekedő, lehetetlen alak, akik viszont a kellő pillanatokban nagyon tudják élvezni az élet minden egyes örömét, és hogy mikor jönnek el azok a pillanatok, azt ők nagyon is pontosan tudták.

Fürdőpapucsok, ledobott törölközök, minden olyan meghitt és otthonos. Fürdő, ahol közösen mártózik mindenki, szerelmespárok adják át magukat a csókoknak, most itt szemet hunynak felette, a gőzben úgysem látszik tisztán semmi, talán ezért ez itt nem is annyira erkölcstelen, mint úgy máskülönben szokott lenni, de ki foglalkozik itt erkölcsi kérdésekkel egyáltalán? Az arcok úgysem igazán felismerhetőek, vizes haj, ugye, kisimult vonások. Akárhogy is, mindenki diszkréten kuksol a lépcsőjén, nem ártja magát a mások dolgába. Titokzatos egy világ ez...

A kapun túl mindjárt más embereket láthatunk, más közeg, itt már, ugye, ennek az igen szigorú és csökönyös gravitációnak a törvényeihez kell alkalmazkodniuk. Minden egyes lépés küzdelem... nem lebeghet az ember csak úgy kényére-kedvére. És, ugye, ahogyan alkalmazkodunk a dolgokhoz, mi is átvesszük azok tulajdonságait.

Térjünk is vissza a medencéhez, ahol az imént oly kellemesen elidőzgettünk. Ugye, ott maradtunk, hogy ők ott ketten együtt élvezték, mind egymás társaságát, mind a fürdőzés nyújtotta örömöket. Kapcsolatukat az erős vonzódás egyértelművé tette.

Persze a másik oldalon mindkettőjük nagy titokzatoskodó lévén nem sokat árult el magáról, lassan fedték fel egymásnak kártyáikat, ez persze a bizalmatlanságból is adódott. A lánynál meg ehhez az is hozzáadódott, hogy tudta: az eszére fog hallgatni, és visszatér vőlegényéhez. Nem lett volna boldog, ha nem fejezheti be egyetemi tanulmányait, de talán Görögországba is örökre beleszeretett. Semmiben nem volt biztos. Eldöntötte az esze szerint, de érezte, hogy talán most a szívére kellett volna hallgatnia. Érezte, hogy itt most, ebben a helyzetben a szív lett volna az első, de mégis az esze győzött. Mindenesetre tudta, és félelem töltötte el attól, hogy rosszul döntött. Még hetekkel a visszatérés után is lelkiismeret-furdalást érzett, hogy szó nélkül távozott. Érezte, hogy nem ez volt helyes lépés. Az igazság az, hogy most zavarban volt, eddig mindig az eszére hallgatott, de most furcsa módon nem tűnt helyesnek, amit az esze tanácsolt, megszokásból döntött így. Tudta, biztosan tudta, hogy ennek a lépésnek következményei lesznek, méghozzá hosszú távon. Ez pedig különösen nyugtalanította. Most először volt az övé valaki, aki megfelelt igényeinek. Mindenki más persze elmondta a véleményét, rosszallották, hogy hat évvel idősebb a fiúnál, hogy a fiú nem fejezte be iskoláit. Mindezeket máskor önmaga is figyelembe vette volna, most azonban szembeszállva ezekkel -- helyesebben figyelembe sem véve ezeket -- folytatta a kapcsolatot. Érezte, hogy valamilyen különösen fontos ez a dolog, ez az ember az ő számára.

A szakításhoz az egyedüli kapaszkodót azzal találta meg, hogy a fiú nem kereste; a telefont náluk kikapcsolták, a rádiótelefonját pedig ellopták, és jelen pillanatban anyagi okok miatt nem vett másikat. Valahogyan mindig később ment haza stb., mondvacsinált okok más szóval. Nagyon jól tudta, hogy a fiú nem fogja keresni, büszkeségből sem. Főleg az után, hogy karácsonykor magára hagyta őt, megváltozott vele szemben. Sokkal bizalmatlanabb lett.

Mióta itt megérkezett Görögországba , érezte, hogy boldogtalan, érezte, hogy nem választott jól, reménykedett, hogy ki tudja majd javítani. Bár érezte, hogy kevés az esélye rá. Aggódott, hogy elveszített valakit, aki nagyon fontos volt neki. Most már mindig ott lesz benne egy érzés, ami nem engedi, hogy felszabadult legyen. Az a bizonyos kis ördögöcske, kis szarvaival és csalafinta vigyorával, rákacsintott és meghúzva vállát csak annyit mondott: "Mi a fenét keresel Te itt, mondd? Hogyan tudod majd végigcsinálni ezt az egészet szerelem nélkül? Te, akinek annyira fontos, hogy valakit szeress és hogy szeretve legyél. Nevetséges! A helyedben máris hazamennék, és bocsánatért esedeznék, ha még ugyan érdemes!"

A csípős nyelvű menyecske visszadarálta: "Csak nem megyek vissza bocsánatot kérni! Nem ettem meszet! Hallatlan! Még ilyet! Inkább örök életemben boldogtalan leszek!"

Nem volt kedve csendet teremteni köztük, más esetekben az asztalra csapott és azt mondta: "Csend legyen, azt a kutya meg a macska! Én fogom eldönteni a kérdést és nem ti! Teringettét!"

Mire lesz jó az egyetemi diploma, ha közben senki nem lesz mellette, aki őt megértené? Erre a gondolatra megfagyott az ereiben a vér.


Mindenesetre folytatta megszokott mindennapjait, reménykedett, hogy visszanyerheti lelkében az egyensúlyt, de hétről-hétre csak növekedett a vágy benne, hogy viszontláthassa a fiút. Üzenetekben megírta neki a gondolatait, de egyáltalán nem volt biztos, hogy nem veszített el mindent, már most. A fiú valószínűleg már nem veszi komolyan. Most érezte először: nem tehet a szíve szerint.

Hatalmas szenvedélyek éledtek benne, az élet követelései jogos tulajdonáért…


Körbe-körbe jár..., hatalmába kerít,
Nem ereszt karmai közül.
Feléje gondolok és szertefoszlok a semmiben.
Jelen vagyok mindenhol, bárhol is jár-kel, s lelkemet viszi...
Hol járhat most, felhők szélén vagy a Nap kapujában?

Kezdetben még csak szememet
Kapcsoltam ki, hogy homlokcsontom
Belső falára fesselek,
De most átlépem s elvetem
A vizuálist és kibontom
Végső valódat, testtelen
És anyagtalan ideádat,
Mely oly tökéletes marad, ahogy most látás nélkül látlak,
Kiben nincs romlás s változat,

Ki nem öregszik, el nem vásik,
Ki megvéd földi utamon
S kin meditálok mindhalálig
Te azt hiszed: és túl azon.


Egyszer fordítva fogtam meg s úgy néztem
Gyöngyház látcsövemmel a színpadot,
Hol törpék vibráltak a messzeségben
Amióta megjöttél, így vagyok.

A külvilággal elmerült mögötted.
Szomorú vagy és ideges. Nekem kell vinnem a szót. Holnapra tán többet beszélsz! Vidítsd fel! Várj türelmesen!

De társaságban, hol egymástól messze ülünk, úgy érzem mégis, hogy veled
Esküdtem össze a teremtés ellen,
Hogy régen tudok minden titkot rólad
S lelkünk-testünk egy hullámon lebeg.
Mindkettőben sötét kék éji csónak.


Egyedül vándorlok a semmi sivatagában
és nem találom az utat a minden felé.
Évezredek víziói hatolnak be tudatomba
és a végtelenek találkozásánál lassan átlépem önmagam kapuját.
« előző  következő » 



Új téma létrehozása

Főtéma: Rosszcsont naplója
Témanév:
Rosszcsont naplója: Napraforgó, 26. rész (Rosszcsont - 2002.08.14.)
Az első hozzászólás (bevezetés):

Új téma létrehozásához be kell jelentkezned, amit most egyúttal meg is tehetsz (persze ha korábban már regisztráltad magad):

Név:

Jelszó:

2017. április 27., csütörtök
Rosszcsont naplója » legújabbak
  rosszcsont: Feltűntek valakinek a falak? 2009.06.02.
  rosszcsont: A legjobb dolog az életemben 2008.08.08.
  rosszcsont: Athos mellett, a tengeren 2008.08.04.
  rosszcsont: Háromszor sikerült legyőznöm a halált 2008.04.01.
  rosszcsont: A fény harcosának jellemzői 2003.01.22.
  rosszcsont: Pici kis kamra 2002.09.06.
  rosszcsont: Csalódtam és megújultam 2002.09.04.
  rosszcsont: Napraforgó, 27. rész 2002.08.15.
» rosszcsont: Napraforgó, 26. rész 2002.08.14.
  rosszcsont: Napraforgó, 25. rész 2002.08.13.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Friss fórumtémák »
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Athos mellett, a tengeren (17 · rosszcsont)
  Háromszor sikerült legyőznöm a halált (14 · rosszcsont)
  A fény harcosának jellemzői (37 · Rege)
  Pici kis kamra (2 · mártus)
  Napraforgó, 18. rész (2 · szfingsz)
  Napraforgó, 24. rész (2 · malna)
  Napraforgó, 1. rész (5 · székelyleány)
  Napraforgó, 12. rész (3 · rosszcsont)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Szerzők, alkotók »
Rosszcsont
Rosszcsont
Felhőkről lógatom lábaim, s a tenger mélyéről csillagokat merítek.


Hajnalban a fűszálak hegyén remegő cseppekben bujkálok,
hajak göndörségében, fiókok mélyén.
Az est koboldjaival tartok, mikor lemegy az éj...
Versei:
 Rosszcsont (2004.05.24.)
 Irka-firkák (2002.03.23.)
 
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu