Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
» Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
A jóságról

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre
egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és
melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid,
mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint
a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
Enveco Free Stat

Napraforgó, 18. rész

rosszcsont · 2002. agusztus 6., kedd - 00:46 · fórum » 2

« előző  következő » 
Vajon hol kezdődik a szerelem és hol ér véget? A szív egyszerre alámerül a pokolba, de fent lebeg a paradicsomban is. Az édenkert rózsáinak illatától és nektárjától részegül, s a pokol kénköves maró lángjai nyaldossák szívét. Egy időre egyesül a természettel, átveszi annak ritmusát, és ösztönösen cselekszik. Elveszíti önmagát, de egyesül a világmindenség csillogó, szárnyaló végtelenségével. Ezért adná oda mindenki mindenét, csak egy órára, vagy csak egy másodpercre is belefelejthesse önmagát, átléphesse saját létezésének küszöbét, hogy túláradjon, és egyesülhessen a másikban a világ minden részével egyszerre, valami születés előtti állapottal, amikor még nem bomlott semmi részekre, minden egyensúlyban van és ezért minden tökéletes.

Egyesülni mind a négy dimenzióval egyszerre és szétáramolni benne. Hogy azután újra rémületesen darabokra essen minden szét, és újra szembesülhessünk a saját önző világunk tökéletlenségével.

A legkegyetlenebb az volt, hogy tudott játszani, vagy leginkább automatikusan úgy viselkedett, ahogyan kell. De ahogy eltűnt az egyik, abban a pillanatban újra kikristályosodtak érzelmei, a másikkal kapcsolatban. A legteljesebben össze volt zavarodva. Már lelkiismeret-furdalást sem érzett. Miért is kéne lelkiismeret-furdalást érezni azért, mert valakit szeretünk?

Az sem érdekelte cseppet sem, vajon a másik szereti-e őt tiszta szívből, nem méricskélt semmit, egyszerűen csak teljesen átadta magát érzelmeinek és a másiknak. Még féltékeny sem volt. Pedig a másik megkérte, csinálják hármasban a legjobb barátnőjével (itt, Görögországban), talán máskülönben megalázónak is érezte volna, de beleegyezett minden gondolkodás nélkül. Csak jó játéknak tekintette, amit megint együtt élvezhetnek. Egyszerűen szeretett. De ha valaki nagyon képes szeretni, nagyon meg is szenved érzelmeiért. Ez is a természet egyensúlyát igazolja.

Esténként az ágyban sorra jutottak az eszébe a gondolatok, amiket még feltétlenül és halaszthatatlanul közölnie kellene a másikkal. Soha nem érzett ilyen közléskényszert.

Néha azonnal szakítani akart, hogy kilépjen ebből az ördögi játékból, de képtelen volt rá. Rátalált valamire, ami rosszabb volt mindenfajta kábítószernél. Megtalálta az ajtót, ami egyszerre vezetett ki a világmindenségbe és vissza saját magába, az ajtót, amit ha kinyitott, nem létezett többé valóság, hétfő vagy szerda, nem léteztek többé a feladatok, amiket meg kellett oldania, és amik általában mindig ott tolongtak agyában feltartóztathatatlanul, sem az eső után latyakos utcák, sem pedig a hétköznapok. Minden úgy volt jó, ahogyan volt. Semmi nem érdekelte. Semmi, a szenvedélyén kívül. Elkezdett dohányozni is. Mintha minden szenvedés, ami eddig érte most kijöhetett volna helyéről, hogy megtisztuljon.

És tudta, hogy erről kell lemondania előbb vagy utóbb.

Na, ma volt az, az utóbb. Persze belekeverte tudat alatt egyik barátnőjét is, akiről tudta, hogy rosszhírű. A lényeg, hogy nem szakítottak, de ő tette le a telefont.

Hogy azután mi történt? Nem jött el a moziba, mert azt hitte, hogy valami szex-partit akar összehozni a barátnőjével és a fiújával. Amikor kijött a moziból, felhívta. Közölte vele, hogy szereti és, hogy szüksége van rá. Ezt muszáj volt közölnie, így teljes szívből, hogy tudja a másik, senkit sem fog jobban szeretni nála. Letette a telefont, és teljesen üresnek érezte magát.

Többet nem hívta fel, illetve három hete, hogy nem hívja. Elmúltak a szenvedélyes gondolatok is, amik átszőtték estéit. Most, hogy így kitisztultak gondolatai, rájött, hogy még mindig szereti, csak idő kell, hogy rendezze gondolatait, ügyeit, munkát találjon.

Úgy érezte, hogy addigi társával semmi közös célja nincs többé. Egyszerűen felsőbbrendűnek érezte magát nála, és ezt a másik is tudta de nem akart tőle semmit sem kérdezni. Viszont csak ő tudta, hogy a szenvedély, amit végre sikerült megtalálnia, mindig hiányozni fog neki, mindig... Soha nem tudja már elfelejteni az éjszakákat, egyedül az ágyában, miközben gondolatai és egész pszichéje máshol járt. Erre szokták mondani, hogy szenvedélyesen beleszeretett valakibe... Kínos!

Mire végre leperegtek a várva várt hónapok lassan-lassan, ugyanolyan lassan hamvadt ki a tűz köztük, és már nem értett semmit, csak annyit, hogy egyedül van, csak azt, hogy nem érti meg senki. Elveszítette a szeme elől a célt, a célt, amit olyan erősen tudott, hogy ott van mindig maga előtt, a célt, amit mindig csak üldözni kell, és a végén akkor is győz majd. Erre azonban, hogy a célt egyáltalán nem fogja látni, sőt egyáltalán azt sem fogja tudni, vajon volt-e egyáltalán ilyesmi. Mit keres ő itt? Ez járt a fejében. Az egészet erőpróbának fogta fel, de valahol elvesztette az eredeti értelmet. Elvesztette saját magát is. Elvesztette az értelmét lényegének.
« előző  következő » 



FÓRUM: Napraforgó, 18. rész

a témát indította: malna, 2004.10.04. 11:39 - 2 üzenet

főtéma: Rosszcsont naplója

szfingsz - #5697 - 2004. október 6., szerda - 11:27 - Válasz erre...
Köszi rosszcsont! Ez nagyon szép!
malna - #5696 - 2004. október 4., hétfő - 11:39 - Válasz erre...
Gyerekek, ahogy ezt olvasom, hát...! nagyon tuti! köszönöm annak, aki iderakta!

csak az érti, aki már átélt ilyet!

szuper!

M. :-)
2017. október 18., szerda
Rosszcsont naplója » legújabbak
  rosszcsont: Feltűntek valakinek a falak? 2009.06.02.
  rosszcsont: A legjobb dolog az életemben 2008.08.08.
  rosszcsont: Athos mellett, a tengeren 2008.08.04.
  rosszcsont: Háromszor sikerült legyőznöm a halált 2008.04.01.
  rosszcsont: A fény harcosának jellemzői 2003.01.22.
  rosszcsont: Pici kis kamra 2002.09.06.
  rosszcsont: Csalódtam és megújultam 2002.09.04.
  rosszcsont: Napraforgó, 27. rész 2002.08.15.
  rosszcsont: Napraforgó, 26. rész 2002.08.14.
  rosszcsont: Napraforgó, 25. rész 2002.08.13.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Friss fórumtémák »
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Athos mellett, a tengeren (17 · rosszcsont)
  Háromszor sikerült legyőznöm a halált (14 · rosszcsont)
  A fény harcosának jellemzői (37 · Rege)
  Pici kis kamra (2 · mártus)
» Napraforgó, 18. rész (2 · szfingsz)
  Napraforgó, 24. rész (2 · malna)
  Napraforgó, 1. rész (5 · székelyleány)
  Napraforgó, 12. rész (3 · rosszcsont)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Szerzők, alkotók »
Rosszcsont
Rosszcsont
Felhőkről lógatom lábaim, s a tenger mélyéről csillagokat merítek.


Hajnalban a fűszálak hegyén remegő cseppekben bujkálok,
hajak göndörségében, fiókok mélyén.
Az est koboldjaival tartok, mikor lemegy az éj...
Versei:
 Rosszcsont (2004.05.24.)
 Irka-firkák (2002.03.23.)
 
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu