Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
» Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
A mítoszt nem szabad közelről nézni. Úgy túlságosan egyszerűnek, sőt primitívnek látszik? A mítosz se nem igaz, se nem hazugság. Aki a kicentizett valóság felől közelít, nyomban pofára esik.

[...]

A mítoszok persze elképesztően hasonlítanak egymáshoz, a Hős mindig a világ ellenére lesz hőssé. Kell az újabb, meg újabb bizonyíték, hogy az ember nem egy racionális kis güzü, aki felkel, felöltözik, kimegy, melózik, és párzik. Majd meghal és berakják koporsóstól a földbe. A Hős nem alkuszik, nem áll be a sorba. Legyint a pénzre, előre érzi az idők szagát, a szavai elsöprik a kételyeket és tudja, mit miért csinál. Hite van, hite egy szétesett világban, amikor körülötte mindenki kufár, vagy olcsó kis kurva. A hős eligazodik a világban, fölismeri, ki a hal, ki a penge. Ki az, aki csak úszik az árral, és olyan mindegy neki, hogy ezernyolcszáznegyvennyolcat vagy ezerkilencszáznyolcvanhatot írnak... A körülmények betápláltak valamit a fejébe, s ha beszélne, akkor is csak tátog, bambán meredve maga elé? Bezzeg a pengék, akik belehasítanak a dolgok közepébe, a lényegre vágyva... Csontig hatolnak, metszenek, ők megmutatják, mi rejtőzik a kor bőre alatt... Belőlük lesz a Hős, aki átértékelhet mindent, szembeköpheti a közízlést, és fölmagasztosíthatja azt, amitől másnak jó ha hányingere támad. Fölemelheti a legócskább közösülést, és a testek misztikus egyesülésévé változtathatja. Amikor a korpuszok fölszikráznak és energiát cserélnek...
(Ómolnár Miklós: R. B. Kapitány, avagy pengék és halak)
Enveco Free Stat

Feltűntek valakinek a falak?

rosszcsont · 2009. június 2., kedd - 23:46 · fórum » 3

Feltűntek valakinek a falak? Miért teljesen simák és zárnak be derékszöget egymással általában? Nem hinném, hogy a természetben létezett ilyen -- már a barlangok falaira gondolok --, nem voltak sima falak, teli voltak hepe-hupával, sem derékszögek nem léteztek. A fehér szinről ne is beszéljünk. Minden épitmény kifejezi, jelképezi, képviseli a benne lakók gondolkodásmódját, lelkét.

Miért van szükség az ennyire szabályos dolgokra? Talán az emberek egóját jelképezi minden egyes ház, amely "uralja" a tudattalant, az ösztönöst, a természetet? A fehér szint esetleg betudhatjuk a baktériumokkal szembeni túlélési harc eredményeként, ami valahogy megszokásként megmaradt. Gaudinál persze sokkal kényelmesebb minden: lyukak, kiugrások, mélyedések, színek. Az ember egyből másképpen érzi magát, más iányba terelődnek a gondolatai.

Látszólag minden ember ugyanaz: két szem, két fül, egy fej stb. (normális esetben, ugye), nem tudom, hány száz csont ugyanott, ugyanúgy kötődve egymáshoz. És mégis, kicsit mindenkinel máshogyan futnak az inak, néhol erősebbek, néhol gyengébbek, idegszálak futnak mindenhonnan az agy felé. Olyan, mint egy nagy szerkezet, szabályosan összeállitva, de a csavarok néhol jobban meg vannak húzva, az összecsavarozott lemezecskék hol alul, hol felül futnak. Valami oka persze mindennek van, semmi sincs csak úgy véletlenül, a természet mindent oda tesz, ahol annak a helye van. Úgyhogy mindenki ugyanazon a prototipushoz tartozik, mégis mindenki egy-egy megismételhetetlen altipus. A lélek mindenkiben más.

Általában ha a mi szerkezetünk hibás akkor a másikban keressük a hibát. Persze ez megakadályoz abban minket, hogy megtaláljuk saját szerkezeti hibánkat és kijavitsuk azt. Ez az adott rendszernek elég nagy tökéletlensége. Persze ez sem biztos, lehet, hogy ez is jó valamire. Ha a saját olajkályhánk nem működik, akkor nem a szomszédéhoz hivunk szerelőt. Ha azt akarjuk ugye, hogy megjavuljon és újra fűteni lehessen vele. Igazából mindenki saját magát ismeri legjobban ideális esetben, mert ez legtöbbször igy nem igaz, ha baj van elmegyünk valakihez, akitől azt remeljük, hogy majd ő megírja hozzánk a használati utasitást.

Tulajdonnképp mindenki igy rohangál, vagyis a legtöbben. Van egy párjuk is, akivel úgy vannak együtt, mint ahogyan használ valamit az ember, amit valamikor megvásárolt, kapott valakitől, vagy találta.

A legjobb dolog az életemben

rosszcsont · 2008. agusztus 8., péntek - 16:21 · fórum » 14

Jó lenne minden nyelven tudni. A világ összes nyelvén.

Egy kétszer húsznapos gyerektábor volt a legjobb dolog az életemben.

A világ minden tájáról érkeztek gyerekek, persze a közös nyelv a görög. A tábor a Görög Külügyminisztérium Gyermektábora, ahol külföldre szakadt görögök gyermekeit, unokáit látják vendégül. Oroszország, Belgium, Olaszország, Franciaország, Palesztin terület, Jordánia, Németország, Magyarország, Lengyelország, Egyiptom. Nekem egy másik magyar lánnyal 15 gyerekünk volt, Magyarországról. A második alkalommal nekem Németországból ugyanennyi.

Aranyosak voltak, ahogyan megérkeztek szépen sorjában, a gurulós bőröndjeikkel. Volt, aki este, volt, aki éjszaka, volt, aki nappal. A Palesztin területről és a Jordániából érkező gyerekek le voltak döbbenve, hogy maguknak kell mosniuk a zoknijukat és a fürdőrucijukat. Otthon ugyanis számos cseléd szedte össze utánuk a koszos zoknit, és leste minden óhajukat. Egyébiránt a jordáni gyerekek voltak a legarisztokratikusabbak, három nyelven beszéltek, arab-francia-angol, és pontosan tudták, milyen helyzetben hogyan kell viselkedni. Később mégis szorgalmasan mostak a Dolce Gabbana zoknijukat egyedül. Megszoktak, hogy ezt most így kell. Egyik gyereknek sem volt baja a másikkal, pusztán azért, mert más nyelven beszelt. Nagyon sokszor együtt játszottak, még így is, hogy nem mindenki tudott jól görögül.

Reggelente, 20 perccel az ébresztő előtt, megszólalt a zene a kis házakban elhelyezett hangfalakból. Mindennap volt nyelvóra, melyet mi tartottunk. Ez azért volt izgalmas, mert mivel a 8 és 12 év közötti gyerkőcök voltak, és akadtak egészen kicsik is. Volt olyan gyerek, aki egyáltalán nem beszelt görögül. Vele lufikkal próbáltuk megtanulni a színeket. :) Egy bűbájos, francia, szőke kislány volt. A tanórát a tábor területén belül bárhol meg lehetett tartani: akár egy fa tövében, vagy magában az ebédlőben, amelynek nem voltak falai, oszlopok tartottak csak az árnyékolóvásznat, lehetett mindenhonnan látni a tengert. Estig tartottak a programok. Az egyik nap egy délután induló, estébe nyúló akadályversenyt, illetve találós versenyt tartottunk. Nagyon elvezték. Futkorászás, találós kérdés stb.

A legkülönösebbre és a legszebbre azonban a vége sikerült. Beesteledett, felettünk a hatalmas csillagos ég, mellettünk a tenger.
Minden országnak külön háza volt, innen vezettük a bekötött szemű gyerekeket a leaszfaltozott kosárlabda-pályához, ahol sorban segítettünk nekik leülni, majd hanyatt feküdni - a szervezők útmutatása szerint. Mikor levettek a kendőt a szemükről, eléjük tárult a csillagos ég. A sok kisgyerek virágalakokat alkotva feküdt a kosárlabda-pálya meleg aszfaltján. Még szóhoz sem jutottunk ámulatunkban, megszólalt a zene, és szépen lassan, mesével egybekötve telt el a következő egy óra, egészen az elszenderülés határáig. A kisebbek el is aludtak. Őket kézben vittük az ágyukba. :)

Athos mellett, a tengeren

rosszcsont · 2008. agusztus 4., hétfő - 11:23 · fórum » 17

Az Athos-utakat vezettem. Mivel nőknek nem lehet belépni a Chalkidiki félsziget harmadik lábán található kolostorköztársaságba, a Mount Athos területére, férfiaknak pedig csak vízummal, így ez az út abból állt, hogy hajóval közelítettük meg a harmadik félszigetet, és pár fontos dolgot elmondtunk a turistáknak minden egyes kolostorról.

A kolosorköztársaságnak külön bírósága is van, a legtöbben vegetáriánusok, áramot elméletileg nem használnak. Körben annyira tiszta a tenger, hogy egész jól lelátni. Ahol nagyon mély ott különös színe van, leginkább a mélykék bársonyhoz hasonlít. A természet a félszigeten majdnem teljesen érintetlen, már így beszélik azok, akik jártak itt. Ez így rendben is lenne ugye.

A kolostorköztársaság kikötője Dafni ? itt köt ki minden hajó, aki utasokat szállít ide. Mindjárt az első út alkalmával közelitettünk Dafni felé, furi volt, nem értettük: most akkor kikötünk itt ennyi nővel a fedélzeten? Akkor mégis megkockáztatják a szerzetes urak a dolgot? De nem. Végül idős szerzetes apókát tett fel a mi turistahajónkra a Dafni kikötőjéből érkező bárka. Különösen nézett ki, szokásos fekete csuha, fehér haj, a bőre viszont olyan különösen tiszta volt, a tekintete pedig szinte sugárzott.

Egy kis szedett-vedett tarisznya volt nála. Amolyan koldustarisznya. Ebből azután különös misetárgyak kerültek elő, ki tudja hányadik századból valóak. Kitette őket a fedélzeten a fedetlen részre. Soha nem vettem részt hajón misén. Alattunk a mélykék Égei tenger, itt a közelben tört szét annak idején Xerxész flottája, közben mindenhol fel-felbukkannak a delfinek. Mi meg misézünk.

Erre már az unott angol turisták is kíváncsiak lettek, de szerencsére valahogy senkinek nem jutott eszébe elővenni a fényképezőgépét. Megállt a hajó motorja is, és mi a nagy feneketlen kékségen a tengeren jellemző különös csendben hallgattuk és néztük ahogyan ez a szerzetes levezeti a szertartást. A végén elővette a bazsalikomágacskáját és megáldotta a hajó első útját ebben a szezonban. Na, ha ilyenek lennének a misék lehet, hogy lehet, hogy sűrűbben járnék templomba. Egyébként református vagyok (apu debreceni lévén vagyis eredetileg Máramaros-szigeti), de később anyai óhaj-sóhajra megkereszteltek katolikusnak is.

Számomra a vallás nagyon személyes és szent. Többnyire azt hiszem, panteista vagyok. A természetben hiszek. Így már stimmel, hogy Isten mindenhol jelen van. Nekem ez volt az első kételyem: vajon hogyan lehet valaki egyszerre mindenhol ott? Mikor egy volt osztálytársamat, aki pap lett, arról faggattam, hogy az Eoszforosz (fényvivő) vajon miért negatív figura a keresztény világban, nem is válaszolt. Akkor erről ennyit.

Háromszor sikerült legyőznöm a halált

rosszcsont · 2008. április 1., kedd - 11:34 · fórum » 14

Napi 400 szó vagy 4000? Ez az evidencia. Ha leírod, aszongya, akkor az már a tiéd. Nem beszélhet le senki az írásról. Ez is stimmel. Sőt, csak én írhatom le. Úgyse értek semmi, de semmi máshoz, csak a firkáláshoz. Firkálni a papírra. A szavakat.

Talán akkor eltűnik ez a kellemetlen érzés is, hogy nem csinálok semmit.

Mindhárman alszanak. Szuszognak a paplan alatt. Megvannak most már mindhárman, megérkeztek. Háromszor sikerült legyőznöm a halált. Igaz, csak egy pillanatra, mikor megszülettek. Igazából ezért katartikus élmény a szülés, ez az egyetlen kizárólagos alkalom, amikor fityiszt mutatsz a halálnak. Igen, a mindenki által rettegettnek. Aki nem tesz kivételt, és nem jelenti be magát. És nem tudunk róla semmit. Ja, kérem ezért félünk tőle. Bár nem tudom, ez a félés-dolog mennyire van rendben. Jól ki van ez találva.

Mindenesetre mikor a mellkasodra teszik a véres, ismeretlen, síró, kis lényt, akkor érzed, egy pillanatra legyőzted ezt az emberfeletti jelenséget, a halált. Hogy azután életed végéig küzdj vele ismét, de most már elsősorban a kis lény életéért. Most aztán munkára fel! A kicsi meg nagyon kicsi, 2 hónapos. Nem baj, minden nap nő, tűnnek el napról napra a megszületés viszontagságaiból szerzett nyomok, lelkiek és testiek. Már mosolyog is.

Nagyon sok minden vár leírásra. Az elmúlt évek alatt megváltozott minden szerencsére. Nem voltak az írás évei. Mostanában érzem úgy, hogy muszáj írni. Látom a sort a gondolatokból, csak úgy tülekednek egymás tetején-hátán. És végre a régiek, eredetiek, nem teszetoszaságok sora, nem kéretlen társaság. Itt, kérem, mindenkinek van mondanivalója, és megvan a maga helye és feladata. Na. Persze ez az áramszünet direkt kedvez a gondolatok áramlásának.

Végre. Leszállunk az elektromosság diktálta embertelen tempóról. Vissza egy emberi ütemre. Vajon miért tetszik az embereknek a sebesség? Talán mert tudjuk, hogy soha nem lehet igazán a sajátunk. Elfelejtjük, hogy egy embernek mindenhez, mindig gondolkodnia kell, magunkévá kell tenni a dolgokat, ami nem megy gyorsan. Nagyon nem megy gyorsan. Lassan megy. Nagyon lassan.

A fény harcosának jellemzői

rosszcsont · 2003. január 22., szerda - 10:36 · fórum » 37

A fény harcosa mindig csinál valami szokatlan dolgot. Lehet, hogy táncra perdül az utcán munkába menet, vagy egy idegen szemébe nézve beszél neki a szerelemről első látásra.

Néhányszor a fényharcos megvédi az ideát, amelyben hisz, még akkor is ha ez nevetségesnek látszik.

A fény harcosa megengedi saját magának hogy minden napot másképpen éljen meg a többihez képest.  tovább »

Pici kis kamra

rosszcsont · 2002. szeptember 6., péntek - 14:40 · fórum » 2

Isten nem öli meg az embereket, mert azok szórakoztatják őt. Mindig mások és mások, sohasem tanulnak, bájos és tudatlan gyermekek, zajonganak, feleselnek, rosszalkodnak. Némelyikük még odáid is elmerészkedik, hogy viháncol. Néha megtépik egymást, akad közöttük felettébb gonosz is.  tovább »

Csalódtam és megújultam

rosszcsont · 2002. szeptember 4., szerda - 12:18 · fórum » 14

Veszítettem és nyertem, csalódtam és megújultam. Kevergek a magányosság sivatagában, mindennel és mindenkinél távolabb. Próbálom megérinteni őket képzeletben, de hiába. Sodródom a messzeségben. Lelkem üresen mint egy kép nélküli keret keresett elveszített dolgait.

Mindenem a padláson a poros könyvek alatt, amiket a cserepek eltakarnak a külvilág elöl gondosan. Puhán csillog a por, mint havazás után a táj az est fényében. Minden lélektelennek és lényegtelennek látszik, csak én tudom, hogy kíváncsi szemek elöl örökre rejtve marad a lényeg és így sohasem lesz igazán poros. A por alatt vakító fehéren tündökölnek a papiruszok félénk, könnyed kis testei.

Napraforgó, 27. rész

rosszcsont · 2002. agusztus 15., csütörtök - 05:15 · fórum » 14

Szeptember 11. után:

Ma a háborúról álmodtam. Az egész úgy kezdődött , hogy felébredtem úgy hat óra körül, és meg voltam győződve róla, hogy kitört a háború. Gépkocsik indultak, és valahol szólt a televízió. Na, gondoltam, elkezdődött. Először egy kicsit megijedtem, mert úgy gondoltam: most aztán minden meg fog változni, vége a Clinex-kendők, a Schwarzenegger-filmek korszakának. De aztán rájöttem, hogy nem pozitív irányban változnak majd a dolgok, hanem negatív irányban. Minden kiszabadul az ellenőrzés alól. Minden gonosz, rossz erő a felszínre kerül, megszűnik majd létezni az állam, minden fanatikus előtérbe kerül: a háborúnak a megfelelően kemény emberekre van szükség.  tovább »

Napraforgó, 26. rész

rosszcsont · 2002. agusztus 14., szerda - 13:45 · fórum » 14

Három év egy idegen országban, 3 év, mintha száműztem volna magam a hazámból, mintha kitéptek volna gyökerestől, hogy idegen földben eresszek gyökereket. Én nagy bátran hatalmas zöld leveleket növesztettem, büszkén fordítottam a fejem a Nap felé... a gyökerek azonban, akkor még nem tudtam, hiába keresnek tápanyag után a földben, hiába szívják magukba az itteni föld levét, nem tudnak abból semmi hasznos anyagot felküldeni, ami a fotószintetizáláshoz kellene.  tovább »

Napraforgó, 25. rész

rosszcsont · 2002. agusztus 13., kedd - 13:13 · fórum » 14

A történet elég banális.

Valahogy az egész életem olyan kusza, talán, mert a kezdésnél elrontottam, azzal, hogy eljöttem otthonról. Nem mondom meg volt rá az okom, de a tesóm mégiscsak otthon maradt. Képtelen voltam a kompromisszumkötésre, ez itt az igazság. Meg hát, a nagymamámmal szemben nem tűrtem el semmilyen támadást, tulajdonképpen ő nevelt fel. A mostohaapámat még kivárom, ősi ellenségek lettünk, már tiszteljük egymást. Ha valamelyikőnk majd meghal, a másik elszomorodik majd, és úgy fogja érezni, egy kicsit önmagából veszített el valami pótolhatatlan alkatrészt.  tovább »

2017. szeptember 21., csütörtök
Friss fórumtémák »
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Athos mellett, a tengeren (17 · rosszcsont)
  Háromszor sikerült legyőznöm a halált (14 · rosszcsont)
  A fény harcosának jellemzői (37 · Rege)
  Pici kis kamra (2 · mártus)
  Napraforgó, 18. rész (2 · szfingsz)
  Napraforgó, 24. rész (2 · malna)
  Napraforgó, 1. rész (5 · székelyleány)
  Napraforgó, 12. rész (3 · rosszcsont)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Szerzők, alkotók »
Rosszcsont
Rosszcsont
Felhőkről lógatom lábaim, s a tenger mélyéről csillagokat merítek.


Hajnalban a fűszálak hegyén remegő cseppekben bujkálok,
hajak göndörségében, fiókok mélyén.
Az est koboldjaival tartok, mikor lemegy az éj...
Versei:
 Rosszcsont (2004.05.24.)
 Irka-firkák (2002.03.23.)
 
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu