A gyermek, akit szültél tíz fontot nyom. Ebből nyolc font víz, a többi egy maréknyi szén, nitrogén, kén, foszfor, kálium és vas. Így tehát nyolc font vizet és két font hamut hoztál a világra. És ennek a te gyermekednek minden cseppje valaha egy felhő párája, hókristálya - köd, harmat, forrás vagy egy városnyi szennyvíz csatorna vize volt.
A szén és nitrogén minden atomja valaha milliónyi különböző vegyület része volt.
Te csak összegyűjtötted azt, ami már megvolt...
És az emberek milliói között mit is hoztál a világra?
Egy szalmaszálat, egy porszemet, egy semmit.
Olyan elesett, hogy még egy baktérium is megölheti, amely olyan kicsiny, hogy ezerszeres nagyításban is csak pontnak tűnik a látómezőben.
Ez a semmi azonban hús-vér testvére a tenger hullámainak, a viharnak, a villámnak, a Napnak és a Tejútnak.
Ez a porszem testvére a búzakalásznak, a fűnek, a tölgynek, a pálmafának, a sárgarigófiókának, az oroszlánkölyöknek, a csikónak és a kiskutyának.
Van benne valami, ami érez, vizsgálódik, tűr, vágyik, örül, szeret, bízik, gyűlöl, hisz, kételkedik, vonz és taszít.
Ez a porszem gondolataival mindent átfog: a csillagokat és az óceánokat, a hegyeket és a szakadékokat.
És mi lenne a lélek tartalma, ha nem a világmindenség, csak dimenziótlanul? |
Tartalom RSS
