Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
» Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Ahelyett, hogy engednénk, hogy érzelmeink magukkal ragadjanak és kelepcébe csaljanak, hagyjuk, hadd tűnjenek el, mint az ujjunkkal vízbe írt betűk.
(Dilgo Khyentsé Rinpoché)
Enveco Free Stat

Indiánnapló 18 - Kit érdekelsz?

Nobodi · 2002. december 17., kedd - 00:35 · fórum » 2

« előző  következő » 
A lányokkal úgy vagyok, mint szegény Gombóc Artúr a csokoládéval: "Ha megkérdezték tőle, hogy milyen csokoládét szeret a legjobban, habozás nélkül fújta, mint aki éjjel-nappal ezen töri a fejét: a kerek csokoládét a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon." Önkényesen most úgy értelmezem mindezt, hogy Artúr nem habzsolta őket nyakra-főre, hanem ha egy is jutott neki, annak nagyon örült és megbecsülte, akármilyen formájú is volt.

Tetszik nekem minden lány, akivel csak találkozom. Elvarázsol a nőiességük, a bájuk, mosolyuk, megjelenésük, a sóhajtásuk, és leginkább persze a szemük. Úgy érzem, boldog lennék szinte akármelyikükkel. Pedig hát, ha valamit tanultam az Eszterrel való kapcsolat kudarcából, az az, hogy még sokkalta felelősségteljesebb legyek. Szeretném jól csinálni, szeretnék jól választani. És nyilván nem szeretnék rosszat tenni senkivel, csalódást okozni másoknak. (Vagy ez elkerülhetetlen volna?)

De hogyan kéne jól csinálni? Milyennek kell lennie az igazi társnak? Vajon pontokba lehetne szedni? Van-e egzakt definíció, kombináció, amit csak be kell táplálni valami hatalmas számítógépébe és az kiadja a lehetséges alanyokat? Nyilvánvalóan nincs. Természetesen a sorsra bízom magamat, és remélem, hogy meglelel majd, akit meg kell. Ha pedig mást szánt nekem a sors, akkor hát az lesz.

De az ember mégiscsak spekulál, kombinál, ábrándozik, jár az agya. Valamit csak kellett tanulnom a kudarcomból. Kell lenniük kapaszkodóknak, szempontoknak. Ha a külsőt tekintjük, akkor maradok Gombóc Artúrnál: semmiféle határozott elvárást nem tudnék lefektetni. Nem tudom, milyen színű legyen a haja, milyen az alkata, a fellépése, a nevetése. Az alsó és felső határ nyilván mindenkinek valahol ott van, hogy egyikünk se szégyellje se magát, se a másikat: nyilván nem érezném jól magamat sem egy csúnya lány, sem az esti filmben szereplő James Bond-lány oldalán. De ezen túl legyen pontosan olyan, amilyen: kerek, gömbölyű, szögletes, vagy hosszú.

De túl a külsőn mégiscsak kellene lennie valaminek, ami határozottan megállapítható, valami tulajdonságnak, ami igazán fontos a másik emberben. Valami, ami alapján el lehetne dönteni, hogy egymáshoz valók vagyunk-e, hogy van-e esélyünk egy hosszú kapcsolatra.

Korábban volt már szó a jövőképről. Hát, igen, itt valószínűleg nem szabad alapvető ellentmondásnak lennie, természetesen olyan valakit szeretnék, akinek fontos a család, a gyerekek, az egymás iránti elkötelezettség. De rengeteg ilyen ember van, tehát ezzel sem mondtam még sokat. Muszáj őrültnek is lennie; nagyjából úgy és annyira, mint én. És még sorolhatnám a kisebb-nagyobb vágyakat, elképzeléseket.

De mostanában kezd körvonalazódni bennem egy igazi szempont. Ha elolvassátok, azt mondjátok majd, hogy feltaláltam a spanyolviaszt, hiszen ezt mindenki tudja, enélkül nincs is értelme egy szerelemnek. És így is van. Mégsem árt róla beszélni, foglalkozni vele egy kicsit.

Hogy érthetőbb legyen, kicsit korábbról kezdem. Az érettségi után, a huszas éveim elején kezdődött el egy fantasztikus változássorozat az életemben, amikor kezdtem végre kikászálódni abból a kátyuból, amibe talán kamaszkorom hajnalán bonyolódtam bele igazán: az állandó magammal foglalkozás, önmagamban forgás, mindennek a saját szempontomból való szemlélete (azt hiszem, nagy veszély ez minden befelé forduló embernél). Ahogy kezdett kinyílni a szemem, elkezdtem végre másokra figyelni. Magamból kiindulva, magamat ismerve elkezdtem észrevenni, mi megy végbe a másikban. Mindennapi tapasztalatom és kiindulópontom lett az a nyilvánvaló alapigazság, hogy minden ember szeret magával foglalkozni, és mindenki örül, ha kíváncsi rá valaki.

Emlékszem, micsoda hihetetlen élmény volt végre kilátni a bezártságomból, és a saját áporodott levegőm helyett megérezni, megtalálni az utat a másik emberhez, az ő világához. Az egyik legnagyobb esemény az életemben. Úgy éreztem, megleltem az élethez vezető egyik titkos utat, hogy végre kinyílt a szemem. Hirtelen minden ember és minden helyzet érdekes lett. Többé nem unatkoztam, nem támadtak váratlanul rossz hangulataim. Végre nem önmagamban örlődtem, hanem teljesen lekötöttek és elvarázsoltak az emberek. A világ életre kelt.

Ugyanakkor tudni kell, hogy igen sok gyakorlati haszna is van annak, ha az ember érzi, tudja, hogy mi zajlik a körülötte lévőkben, illetve tudja, hogy az emberek imádnak magukkal foglalkozni és lelkesednek azért, aki érdeklődik utánuk, kíváncsi rájuk. És aki számára ez ismeretlen, annak aligha van reménye arra, hogy befolyásolja mások életét. Azt hiszem, egy jó szélhámos sem lehet meg e nélkül a képesség nélkül.

Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy eljutottam volna valamiféle megvilásodott állapotba, és azt sem próbálom egy pillanatra sem tagadni, hogy sokszor a magam érdekében használom fel ezeket a megfigyeléseket. Jogos mindenfajta szkepszis is arra vonatkozóan, hogy vajon megérthetek-e bármit is a másik emberből, ami nincs meg bennem (de ha már itt tartunk: vajon nincs-e meg bennem minden emberi, ha képes lennék megélni, felfedezni?). Egy biztos: nagyon megváltozott az életem. Magamat is egészen máshogy látom azóta.

Azt gondolom, hogy mindképpen olyan társat szeretnék, akit érdeklek, aki kíváncsi rám, illetve aki engem is ugyanígy foglalkoztat. Mégpedig igazán, lelkünk mélyéből fakadóan, őszintén. Mintha egymásban találnánk meg valamit, amit egész életünkben kerestünk, ami úgy hiányzik, mint az elveszett kincs. Nemcsak amiatt a "sérelmem" miatt gondolom így, mert Eszter soha nem volt igazán kíváncsi rám (mindig elsősorban magával volt elfoglalva, én inkább csak egy mellékszereplő voltam, aki hol megérintette, hol csak jól jött, és néha inkább kellemetlen volt), és nagyon jól esne, ha lenne valaki, aki igazán kíváncsi volna rám. Hanem azért, mert ha hihető, hogy megtalálhatunk egymásban valamit, ami hosszan leköthet bennünket, akkor van remény, hogy nem ununk rá egymásra. Hogy tudjuk egymást szemlélni egy életen át. Feltéve persze, ha valóban odafigyelünk egymásra, ha valóban odaadjuk magunkat a másiknak, ha tudunk ügyelni a tűzre...
« előző  következő » 



FÓRUM: Indiánnapló 18 - Kit érdekelsz?

a témát indította: Csilla, 2002.12.18. 17:48 - 2 üzenet

főtéma: Indiánnapló

Nobodi - #1565 - 2002. december 19., csütörtök - 16:42 - Válasz erre...
Kedves Csilla!

Nagyon tetszik, amit írsz, és valószínűleg nagyon igaz. Jó lenne megtalálni ezt a hasonlóság és különbözőség közti arany középutat!

A hasonlósághoz még eszembe jutott valami. Olvasni társkeresőkben az olyan igényeket, hogy "Legyen jó humora!". És ebben nagy igazság van. Mert ha két ember jól érti egymás humorát, ha egy helyzetben vagy történetben ugyanaz fogja meg, nevetteti meg őket, az azt jelenti, hogy van bennük a mélyben valami nagyon közös. Szóval ha humorosnak, izgalmasnak találja a másikat, az jó jel.
Csilla - #1562 - 2002. december 18., szerda - 17:48 - Válasz erre...
A múlt héten az egyik barátommal pontosan erről a témáról beszélgettünk. Nem akartunk mi az "élet nagy dolgairól" értekezést tartani, de valahogy mégis erre soródott a beszélgetés. Amiket leírtál sokmindenben egyezik azzal amit mi is megállapítottunk. Tény az, hogy nem tudhatjuk érdemes-e a tökéletesen megfelelő partnerre várni, egészen egyszerűen azért, mert nem tudhatjuk létezik-e olyan. Az emberben az idők során talán kialakul némi preferencia bizonyos tulajdonságokkal szemben és megpróbálja azokat keresni a másikban, azután egyszercsak azon kapja magát hogy egy jót kacagott rajta az élet és olyan embert talál szimpatikusnak aki távolról sem felel meg eme gondosan felállított értékrendnek. Ha ezt vesszük alapul akkor csatlakozom a Gombóc Artúr elvhez, és azt mondom jöhet a kerek csoki,a szögletes csoki...mindegyiknek megvan a maga bája csak meg kell látni. Gondolm rengetegen feltettük már magunknak azt a kérdést, hogy mitől működik egy kapcsolat és mitől válhat hosszú életűvé. Bevallom én nem találtam rá választ, csak a sötétben tapogatózom, de az már körvonalazódott bennem, hogy nagyon fontos az, hogy az ember külöbözzön a másiktól, ugyanakkor hasonlítson is rá. Két egyforma személyiségű és érdeklődési körű ember azt hiszem rövid távon remekül kijön egymással, de hosszú távon hiányozni fog a szín, az élet a "kakaó". Ha viszont nagyon más akkor meg egymás idegeire mennek majd. Ezért a legnehezebben mgvalósítható arany középutat kellene valahogy meglelni. Legyen őrült de egy kicsit másképpen mint én, viszont a nagy mérföldkövek tekintetében gondolkodjon úgy mint én. Közelítsük meg ugyanazt a célt egy kicsit más oldalról. Persze most ezeket az "okosságokat"itt leírtam, de nem tartom kizártnak hogy holnapután, vagy a jövő hónapban már egészen mást írnék le. Talán azért is nehéz ez, mert a saját elvárásink is változnak és nem tudjuk önmagunknak sem megmagyarázni mi is az amit keresünk, de azért nem érdemes feladni. :)
2017. november 22., szerda
Indiánnapló » legújabbak
  Nobodi: Indiánnapló 22 - Jogerős ítélet 2003.05.16.
  Nobodi: Indiánnapló 21 - Kihajózás 2003.04.13.
  Nobodi: Indiánnapló 20 - Summa summárum 2002.12.30.
  Nobodi: Indiánnapló 19 - Szeret, nem szeret 2002.12.23.
» Nobodi: Indiánnapló 18 - Kit érdekelsz? 2002.12.17.
  Nobodi: Indiánnapló 17 - A szeretkezés öröme 2002.12.15.
  Nobodi: Indiánnapló 16 - A végső érv 2002.12.09.
  Nobodi: Indiánnapló 15 - Ábrándok, találkozások, félelmek 2002.11.30.
  Nobodi: Indiánnapló 14 - Vergődő cet a fövenyen 2002.11.24.
  Nobodi: Indiánnapló 13 - Ne sírjatok, lányok! 2002.11.20.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Friss fórumtémák »
  Indiánnapló 22 - Jogerős ítélet (14 · annkaleb)
  Indiánnapló 17 - A szeretkezés öröme (1 · annkaleb)
  Indiánnapló 16 - A végső érv (24 · annkaleb)
  Indiánnapló 15 - Ábrándok, találkozások, féle (3 · annkaleb)
  Indiánnapló 14 - Vergődő cet a fövenyen (1 · annkaleb)
  Indiánnapló 12 - Sarkítás (5 · annkaleb)
  Indiánnapló 21 - Kihajózás (1 · szildiko)
  Indiánnapló 20 - Summa summárum (9 · Nobodi)
  Indiánnapló 19 - Szeret, nem szeret (6 · Bölcs)
» Indiánnapló 18 - Kit érdekelsz? (2 · Nobodi)
  Indiánnapló 13 - Ne sírjatok, lányok! (1 · Nóra)
  Indiánnapló 11 - Statisztikai eset (12 · Nóra)
  Indiánnapló 10 - Édes november (5 · Natali)
  Indiánnapló 9 - A matracvivők (8 · Natali)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu