Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
» Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Sose hagyjuk, hogy az erkölcsi érzékünk utunkba álljon, amikor helyesen akarunk cselekedni.
(Isaac Asimov)
Enveco Free Stat

Indiánnapló 19 - Szeret, nem szeret

Nobodi · 2002. december 23., hétfő - 14:15 · fórum » 6

« előző  következő » 
Rögtön, miután szakított velem, Eszter bevallotta, hogy sosem szeretett igazán. Ezen nagyon kiborultam, és ekkor ő finomította a dolgot, hogy igazából csak másfél éve. Így utólag ezen gondolkodva, Eszterrel erről beszélgetve kezdem sejteni (biztosat csak Eszter tud, majd beszélek még vele erről), hogy valójában félig-meddig igazat mondott már az első alkalommal: sosem szeretett igazán. Elfogadta az én szeretetemet, sőt, azt akarta, hogy szeressen. De nem volt a számára egyértelmű a viszonyulása hozzám. Ezt azonban nem mondta el nekem, inkább önmagát próbálta meggyőzni.

Akárhogy is van, szörnyű belegondolni. Ezek alapján kiderült, hogy évekig félreértettem Esztert, vagyis nem éreztem, hogy pontosan mi van vele. Sőt, többé-kevésbé ráerőltettem az akaratomat. Nagyon vak voltam, hogy ilyet tettem, ő meg persze nagyon néma. Mindez igaz akkor is, ha Eszter akarta volna a dolgot, és ha voltak is nagyon szép pillanatok, időszakok az életünkben, és nyilván komolyan gondolta a házasságot is. De mégiscsak egy egyenlőtlen, félrebillent dolog volt.

Különös belegondolni, hogy milyen lehetett neki sokszor mellettem, valaki olyan mellett, akit nem szeret szerelemből. Mostanában én is újra megtapasztaltam azt a fura, borzongató érzést, ami egy ki nem egyenlített viszony hideg oldalára esik. Milyen különös, mikor lehet, hogy egyenesen tiszteled, szereted az illetőt, de nem tudod viszonozni az ő vágyát, az ő ragaszkodását, szeretetét. Nyilván teljesen aránytalan egy ilyen apróságot az Eszter és közöttem lévő kapcsolathoz viszonyítani (hiszen mi össze voltunk házasodva, sok évig együtt éltünk), de még csak rosszabb így belegondolni.

A legszörnyűbb az egészben, hogy mindezt nem sejtettem. Hogy azt hittem, azért nagyjából rendben mennek a dolgok. Hogy közös jövőnk van, hogy együtt öregszünk meg. És a másik oldalról természetesen az a rossz, hogy Eszter hagyta, hogy így menjenek a dolgok. Vagy igazán hitte, tényleg élt benne a remény, hogy ő vagy én megváltozhatunk, hogy megváltoznak majd a dolgok, hogy még megszerethet az évek alatt, hogy végül is jóra fordul minden, és nagyon jó lesz együtt? Valószínűleg ez lehetett, de meg kell kérdeznem tőle...
« előző  következő » 



FÓRUM: Indiánnapló 19 - Szeret, nem szeret

a témát indította: Kiss Daisy, 2002.12.27. 17:34 - 6 üzenet

főtéma: Indiánnapló

Bölcs - #1587 - 2003. január 4., szombat - 18:44 - Válasz erre...
A szüleim mindketten elvált emberek voltak, mikor egymásra találtak. Számukra ez a második volt az igazi. 33 évig éltek együtt, és tényleg egyre jobb lett a kapcsolatuk, az évek során összekoptak, mélyült a szeretetük. Ezzel nem azt mondom, hogy nem voltak nehézségeik, konfliktusaik, de eldöntötték, hogy együtt maradnak, és megpróbálták ezt megvalósítani. Mikor most nyáron meghalt az édesapám, édesanyám úgy érezte, hogy a másik felét veszítette el. Azóta is így van. Nem találja a helyét nélküle. Szerintem ez így szép, nekem pedig jó példa.
én 9 éve élek házasságban, és nekünk is egyre jobb lett. Fiatalon házasodtunk össze, sokat csiszolódtunk, és egyre harmonikusabb a házasságunk. Nem tudnám elképzelni, hogy nincs a párom, vagy mást keressek helyette.
Azt hiszem a sok válást is lehet a felvilágosodás számlájára írni, persze nem általánosítva, mint annyi minden mást a nyugati kultúrában. Régen eszébe sem jutott az embereknek, hogy elváljanak, inkább megpróbálták megoldani a gondjaikat, vagy szenvedetek egy házasságon belül. Az sem jobb, ha szenvednek. Lásd Kárász Nellit Németh László: Iszony c. regényében. De ne mindig a válás legyen a megoldás.
Egy kapcsolatért dolgozni kell! Az ifjú szerelmesek, házasok azt hiszik, hogy megy minden magától, pedig mindkettőnek bele kell adni mindent ahhoz, hogy működjön. És ha nem megy egyből? Iskolába is 8-12-17 évig jártunk. És még akkor sem tudunk mindent az életről. Miért gondoljuk, hogy a házassághoz, együttéléshez nem kell tanulni egymás szeretetét, elhordozását, elviselését?
Nobodi - #1583 - 2002. december 30., hétfő - 10:19 - Válasz erre...
marina: ez nagyon jó ötlet, engem is roppantmód érdekelne!

Bölcs: szerintem nem olyan egyszerű a dolog, mint ahogy az a keleti asszony vázolja. Miért ne következhetne a lángolás után nálunk, nyugaton is egy elmélyülés, egymás egyre jobb elfogadása, szeretete? Én inkább más mozgatórugókat gyanítok amögött, hogy miért megy tönkre ennyi kapcsolat. Valószínűleg igaza van azoknak, akik a probléma gyökereit a nyugati kultúrában keresik: az individualizmus, az önmegvalósítás, a hagyományok, közösségek szétesése és még lehetne sorolni...
marina - #1581 - 2002. december 29., vasárnap - 18:34 - Válasz erre...
ha egy kapcsolat végetér, főleg ha unalomba fullad, az emberben óhatatlanul az merül fel, hogy mivel a kapcsolat nem volt életreszóló, nem is szerettük egymást "igazán".
az én életreszólónak hitt kapcsolatomnak is ez lett az utolsó tanulsága számomra, (pedig nyilván tele volt őszintén boldog pillanatokkal - szóval a tanulság is sántít valahol v pedig minden tökéletesen reménytelen)
most az jut eszembe, h nem lenne rossz, ha olyanok is hozzászólnának a témához, akik éppen úgy érzik, megtalálták az Igazit v akiknek a szülei boldogan élnek együtt sok év után
Bölcs - #1580 - 2002. december 28., szombat - 18:45 - Válasz erre...
Egyszer a tévében, vagy két éve, a távolkeleti házasságról hallottam riportot. Talán egy indiai asszony nyilatkozott így: A mi rendszerünk, mármint, hogy ismeretlenül, a szülők választása alapján házasodunk, jobb mint az európai. Nálunk a semmiből csak egyre jobb lesz, míg az európai (nyugati) stílus szerint, a lángoló szerelem egyre hidegebb lesz, míg végül csődbe megy. Talán igaza volt talán nem.
Nobodi - #1579 - 2002. december 28., szombat - 09:27 - Válasz erre...
Kedves Kiss Daisy!

Megtisztel a figyelmed, nagyon köszönöm, hogy erről kérdezel.

A helyzet az, hogy ezek a bejegyzések itt nem egy megfontolt, komoly bölcs többéves elmélkedésének kerek, leszűrt eredményei, hanem egy hétköznapi, vívódó, tipródó ember aktuális és erősen elfogult tépelődései.

És hogy konkrétan a kérdésre válaszoljak: azóta beszéltem a nejemmel erről, és úgy van, ahogy sejteni lehetett: kapcsolatunk elején ott volt a lángolás, tehát mondhatjuk, hogy szeretett engem (és most nem akarom firtatni, hogy ez a szeretet pontosan mit jelenthet), és aztán megtört valami, nagyjából két éve, ő határozottan ekkorra datálja az érzelmi elszakadást. És ennek természetesen voltak jelei, bár kétségtelenül nem elég határozottak.

És én még mindig azt hiszem, hogy tényleg élt benne a remény, hogy még jóra fordulhat, hogy még megváltozhat minden, ezért maradt. Számomra ez hihető és elfogadható, de erről is beszélek majd még vele.

Köszönöm.
Kiss Daisy - #1577 - 2002. december 27., péntek - 17:34 - Válasz erre...
Kedves Nobodi,

ne haragudj, hogy kívülállóként teszek fel ilyen kérdést-veheted költőinek is, vagy csupán az írásba foglalt gondolataimnak...
A kérdés: Te hiszed, hogy valaki reménykedik benne, hogy akár ő, akár a párja megváltozik és "végül is jóra fordul minden", ha állítólag soha nem szerette azt a másikat? Akkor miért reménykedne?
Tudom, minden eset, kapcsolat más és más, nincs két összehasonlítható, és az ember általában csak a saját kapcsolatát ismeri(többé -kevésbé), vagy legalábbis azt gondolja, hogy ismeri. Én is így vagyok ezzel,de talán pont ezért érzem azt, valami nem kerek a leírt dolgokkal.
Szerinted voltak a házasságotokban olyan jelek-így utólag nézve-, amik jelzések voltak erre a "nem-szeretlek"-re, csak esetleg Te nem értetted?

Vigyázz Magadra,

Daisy
2017. július 26., szerda
Indiánnapló » legújabbak
  Nobodi: Indiánnapló 22 - Jogerős ítélet 2003.05.16.
  Nobodi: Indiánnapló 21 - Kihajózás 2003.04.13.
  Nobodi: Indiánnapló 20 - Summa summárum 2002.12.30.
» Nobodi: Indiánnapló 19 - Szeret, nem szeret 2002.12.23.
  Nobodi: Indiánnapló 18 - Kit érdekelsz? 2002.12.17.
  Nobodi: Indiánnapló 17 - A szeretkezés öröme 2002.12.15.
  Nobodi: Indiánnapló 16 - A végső érv 2002.12.09.
  Nobodi: Indiánnapló 15 - Ábrándok, találkozások, félelmek 2002.11.30.
  Nobodi: Indiánnapló 14 - Vergődő cet a fövenyen 2002.11.24.
  Nobodi: Indiánnapló 13 - Ne sírjatok, lányok! 2002.11.20.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Friss fórumtémák »
  Indiánnapló 22 - Jogerős ítélet (14 · annkaleb)
  Indiánnapló 17 - A szeretkezés öröme (1 · annkaleb)
  Indiánnapló 16 - A végső érv (24 · annkaleb)
  Indiánnapló 15 - Ábrándok, találkozások, féle (3 · annkaleb)
  Indiánnapló 14 - Vergődő cet a fövenyen (1 · annkaleb)
  Indiánnapló 12 - Sarkítás (5 · annkaleb)
  Indiánnapló 21 - Kihajózás (1 · szildiko)
  Indiánnapló 20 - Summa summárum (9 · Nobodi)
» Indiánnapló 19 - Szeret, nem szeret (6 · Bölcs)
  Indiánnapló 18 - Kit érdekelsz? (2 · Nobodi)
  Indiánnapló 13 - Ne sírjatok, lányok! (1 · Nóra)
  Indiánnapló 11 - Statisztikai eset (12 · Nóra)
  Indiánnapló 10 - Édes november (5 · Natali)
  Indiánnapló 9 - A matracvivők (8 · Natali)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu