Érdekes tapasztalatokra tesz szert az ember, ha társaságba jár, lányokkal találkozik, beszélget és különféle mélységű kapcsolatokat hoz létre. Az elsősorban testi jellegű kapcsolat nekem eddig teljesen ismeretlen volt, csak most értettem meg, miről is van szó. A múltkor azt írtam, hogy nem akarok kapcsolatot pusztán a szex kevéért. Nos, azóta beszéltem egy fiúval, aki elmondta, hogy ő viszont pontosan ezt tartja fontosnak, és ezért teremt kapcsolatokat. Akkor gondolkodtam el először azon, hogy valóban, miért lenne ez rossz...

Mi rossz lehet abban, ha két egészséges, egymásnak imponáló ember játszik egymással, ha együtt hódol a szexualitás szenvedélyének? Odafigyelve egymásra, egymást tiszteletben tartva, a másik testét mintegy kölcsön véve miért ne élhetnék meg a szexualitás örömét? Be kell, hogy valljam - akár szégyen, akár nem -, hogy a gondolkodásom ugyanarra a rugóra jár, mint akármelyik férfitársamé: egy csinos nővel bármikor, bárhol, bármit.

Hadd meséljek el két történetet. Gyerekkoromból vannak emlékeim a vadászatról. Micsoda izgalom volt! Még most is az orromban a benzingőz különös illata, amint a hajnali sötétben az erős és határozott vadász beindította a Nivát. Aztán beérve az erdőbe a halk lopakodás kötelező némaságban, az elhelyezkedés, figyelés, várakozás, a madarak varázslatos, egyre élénkülő éneke, és végre az állatok motozása az először vörösen, majd sárgán derengő ég alatt, és persze a lövések, majd kinek a kétségbeesett menekülés, kinek a nyöszörgés, az utolsó rángások, kinek az izgatott futás a zsákmányért. A teríték, a feldolgozás, főzés, sütés, ivás, nevetés, nagyfiús érzés. Érettebb fejjel persze borzalmas brutalitásnak érzem a vadászatot, és nagyon ellene vagyok, de a lövéseken, ölésen, haldokláson, véres avaron kívül minden csupa varázslat, izgalom volt.

A másik egy dokumentumfilm Romániáról, amit pár éve láttam. Arról mesélt az erdész, hogyan vadásztak Causesku és barátai. Volt, hogy helikopterrel vitték őket az erdei helyszínre, ahol először jól beittak, majd kitántorogtak a faházból, és a rét széléről agyonpuffantották az erre a célra odaterelt nyomorult párákat. Remek mulatság lehetett.

Hát, valahogy ilyen kapcsolatot érzek a szerelmeskedés és az egyéjszakás szex között. Megtörténik az aktus mindkettőben: eldörül a lövés, és ott fekszik leterítve, akit akartál. De hogyan? És valóban pusztán a lövés a lényeg? Mi történik előtte, utána?

Nem tudom elképzelni, valósan átélni pedig nem is akarom, hogy milyen lehet úgy szeretkezni valakivel, hogy csak használjuk egymás testét, hogy milyen lehet álarcok mögött rejtezkedve bekebelezni, amire szükségem van. Lehet vajon ilyet hazugság és a másik becsapása nélkül csinálni? Tényleg megtörténhet, hogy mindkét ember egy "elkötelezettség nélküli" éjszakát vár el a másiktól? Hogy nem is érdekli más, csak a kielégülés?

Persze, tudom, a határvonalakat nehéz meghúzni, nehéz egyértelműen megállapítani, hogy mikor tesszük szeretetből, szerelemből, unalomból, megszokásból, puszta testi vágyból, helyettesítésből, akármiből. És nem akarok senkit sem elítélni, aki ilyet tesz, mert, ahogy írom, nem tudom, hogy megy ez.

De ha valamit tudok, hát azt tudom, milyen egymásra mosolyogva, egymás bőrét cirógatva összebújni egy jó szerelmeskedés után azzal, akit igazán szeretsz. Hogy milyen szeretkezés közben őszintén rámosolyogni, megsimogatni, hogy milyen elfeledkezni magadról és azt keresni, ami neki jó. Hogy milyen hevesen csókolózni, szerelmeskedni azzal a lénnyel, akit a világon legjobban szeretsz és tisztelsz, akivel élményeid vannak, akivel a legjobb a világon beszélgetni. Meg hogy milyen vasárnap reggel a tea és a pirítós illata, a csendes együttlét hangulata.

Elfogadom, ha valóságtól elrugaszkodott, javíthatatlanul romantikus alkatnak tartotok, aki idillekbe ringatja magát, de szerintem a szeretkezés mindig az kellene, hogy legyen, ami: az intimitás beteljesülése, az odaadás egyfajta csúcspontja. Ebből kiragadni, igazi környezetétől megfosztani csak megalkuvások árán lehet.