Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
» Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Mert nem lehet csak a valóságnak, a célszerűnek élni... Valami fölösleges is kell az élethez, valami rikító és csillogó, valami szépség, ha még olyan olcsó szépség is. Az emberek legtöbbje nem bír a szépség káprázata nélkül élni. Valami kell, ha más nem, egy hatosos képeslap, mely - vörös és arany színekben – a naplementét ábrázolja vagy a hajnalt az erdőben. Ilyenek vagyunk.

Nem, ennek a nőnek nem kellett semmiféle olcsó mütyürke, ami kárpótolhatja, megvesztegetheti. Ennek az egész kellett, az egész élet, a sors, minden veszélyével. Ez tudott várni.
(Márai Sándor: Az igazi (részletek))
Enveco Free Stat

Indiánnapló 12 - Sarkítás

Nobodi · 2002. november 11., hétfő - 20:59 · fórum » 5

« előző  következő » 
Nagyon sokat köszönhetek a minket körülvevő embereknek, akik meghallgatnak és odafigyelnek rám, akik elmondják a véleményüket, vagy akár csak egy mosollyal, vagy egyéb kedvességgel megajándékoznak. Úgy tűnik, mégsem olyan rossz hely ez a világ. Bár egyedül vagyunk, de legalább együtt vagyunk egyedül. A különféle véleményeken, elmesélt élethelyzeteken eltöpreng az ember, és kialakítja saját álláspontját.

Nyilvánvaló, hogy nagyon sok vélemény úgy hangzik el, hogy az illető nem tudja pontosan, mi az én helyzetem, mik is történtek köztünk. Van, aki többet tud, van, aki kevesebbet, mégsem csak ezen múlik minden: hogy mennyire igaz vagy hamis egy közeli barát vagy egy idegen véleménye. A fontos az, hogy engedjem hatni a kijelentést és elgondolkodjam rajta. A dialektika ügyes eszköz a problémák megértésére.

A véleményeket nem meghallgatni óriási dőreség, nagy gőg kell hozzá, hogy valaki megengedje magának. Aki pedig kritikátlanul átveszi mások véleményét, az úgy jár, mint Naszreddin hodzsa, aki nagyon megelégelte, hogy az emberek hol a fiát, hol őt, hol mindkettőjüket ültetik a szamár hátára, és végül saját vállaira emelte a szamarat, hogy véget vessen a szóbeszédnek, így téve magát igazán nevetségessé.

Izgalmas dolog az emberi gondolkodás. Az általánosítás, elvonatkoztatás segítségével igazodunk el a világban, általa lehetséges egyáltalán a gondolkodás és a nyelv. Nélküle csak megállíthatatlanul sodródnánk egy hatalmas, színes ködben. Ugyanakkor egyértelmű a szavak, gondolatok és a világ közti ellentét. Amint kimondunk, vagy akár gondolunk valamit, máris eltávolodtunk a valóságtól. Minden kimondott szavunk egyúttal önmaga cáfolata is.

Nyilván még érinteni sem tudom ezt a hatalmas problémakört, csak picit érzékeltetni próbálom, hogy bár gondolkodás és nyelv nélkül élni sem tudnánk, minden közlésben jelen van az általánosítás, és a valóságtól való eltérés. Hallgatok rá, de rögtön vitába is szállok vele.

Az állítások egy különleges formája a sarkítás: a kiejelentés a világ közti szakadék szándékos kiszélesítése. Remek retorikai eszköz. Felráz, mint egy pofon, és vitára, állásfoglalásra késztet. De sarkított véleményeket teljesen igaznak elfogadni nagy hiba volna. Mindez csupán eszköz, katalizátor, egy lehetőség.

A fentiek szellemben (de a személyes érintettség miatt faramuci módon mégis sarkítva) szeretnék válaszolni egy ismerős kijelentéseire, vagy inkább belekapaszkodni a szavaiba és a magam kedve szerint kicsit eljátszani velük. Hiszen számomra nemcsak az a fontos, hogy ő pontosan mit gondolt, mit értett a kijelentésen, hanem hogy bennem mit kavart fel, indított el.

Többször is elmondta, mind a kettőnknek is, hogy "Ti nem vagytok egymáshoz valók", meg hogy "Nem rontottatok el semmit, egyszerűen nem illetek össze", és személyesen nekem, hogy "Keress magadnak inkább magadhoz illőt". Aztán, mikor megmutattam neki, és végigolvasta az Indiánnaplót, rögtön bele is kapaszkodott egy kijelentésembe: a 6. rész utolsó bekezésébe. Hogy végre megengedem, sőt, kimondom, hogy nem teljesen illettünk össze. Lám, lám!

A kijelentés azért veszélyes, mert joggal érthetnénk úgy is, hogy "nem jó embernél próbálkoztál, keresd meg a neked rendeltet", vagyis hogyan is sikerülhetne Eszterrel a dolog, felejtsd el őt, és egyszer csak megtalálod azt, akivel minden úgy megy majd, mint a karikacsapás. Csak hagyni kell, hogy megtörténjen (és utána csak lebegsz a langyos boldogságban rogyásig).

Ez a naiv és szélsőségesen romantikus szemlélet gyökeresen szembenáll a pszichológus szavaival: "egy új kapcsolat sokat ad, de el is vesz, a problémák pedig ugyanúgy elő fognak jönni".

Nem hiszem, hogy túl sok olyan pár létezik, akik között mindig minden őszintén, surlódás nélkül passzol, akik nem nyelnek semmit, nem hoznak kompromisszumokat, akinek az egész kapcsolat erőfeszítés nélkül megy, akivel le lehet élni egy egész életet anélkül, hogy konfliktusok lennének. Ha léteznek is, úgy viszonyulnak ők a többiekhez, mint az öttalálatos szelvény az összes játékba adott lottószelvényhez.

Nincsenek igazi tapasztalataim a témában, de fontosnak tartottam végiggondolni, megfogalmazni mindezt, márcsak magam miatt is, hogy ne essek abba a hibába, amibe, azt hiszem, elég sokan, hogy a szakítás után semmit sem tanulva azzal a naivitással lépek be egy új kapcsolatba, hogy "csak hagyni kell megtörténni a dolgokat, én a múltkor sem rontottam el semmit, egyszerűen nem voltunk egymáshoz valók..."
« előző  következő » 



FÓRUM: Indiánnapló 12 - Sarkítás

a témát indította: Középesy G, 2002.11.11. 23:40 - 5 üzenet

főtéma: Indiánnapló

annkaleb - #20835 - 2007. agusztus 29., szerda - 23:29 - Válasz erre...
kedves Nobodi,
ne hidd el, hogy nem vagytok egymáshoz valók. Ha szeretni tudod, biztosan van benne valami, ami hozzád tartozik. És nyugodj meg: nincsenek tökéletes kapcsolatok, nincsenek vita nélküli együttélések, vagy ha igen, akkor az nem igazi szerelem, hanem önbecsapás. Az igazi szerelem tud vitatkozni, elmondja a saját véleményét, de el tudja fogadni a másikét, ha az igazabb. És főként: kibír egy-két veszekedést.
Nóra - #1285 - 2002. november 12., kedd - 18:07 - Válasz erre...
"elég sokan, hogy a szakítás után semmit sem tanulva azzal a naivitással lépek be egy új kapcsolatba, hogy "csak hagyni kell megtörténni a dolgokat, én a múltkor sem rontottam el semmit, egyszerűen nem voltunk egymáshoz valók..."

Mennyire igazad van...
Van egy kedves tibeti történet, ami valami hasonlóról szól. Sétálsz az utcán, beleesel egy mély gödörbe. Fáj, és nagyon-nagyon nehezen mászol ki. Később megint sétálsz az utcán, ismét a gödörben találod magad. Megint csak nehéz a kikecmergés, de már tudod, megy ez neked. Még később megint ugyanott sétálsz és megint csak a gödörben kötsz ki. Már nagyon unod, de legalább gyorsan ki tudsz jönni, hiszen tudod, mit kell tenned. Végül egyszer csak egy másik utcán kezdesz el sétálgatni...

Kíváncsi vagyok, nektek miről szólt ez a kis mese...
Natali - #1282 - 2002. november 12., kedd - 00:47 - Válasz erre...
egyelőre ajándékképpen itt egy :) <- kedves

csiszolódás... csiszolódás... volna mitmondanom róla, de meg kell gondolnom, mit írok. ok, ha meggondoltam, visszatérek. addig csiszolódok a gondolatokkal.
Nobodi - #1279 - 2002. november 11., hétfő - 23:59 - Válasz erre...
Köszönöm a tanácsot, jó meghallgatni a tapasztaltabbat. Én nagyon kezdőnek érzem magam.

A csiszolódás fontos dolog, csak attól félek, hogy ha túl nagy a surlódás, akkor két dolog történhet: vagy véresre sebződik valaki, vagy olyan védőszerelést húz magára, amitől az egész teljesen más lesz.

Tehát csak egy bizonyos határig jó egy ilyen "összecsiszolódás", nem szabad túlerőltetni a dolgot. Gondolom én, a kezdő és nagy spekuláns (ő, aki hangosan beszél és keveset mond)... :)
Középesy G - #1278 - 2002. november 11., hétfő - 23:40 - Válasz erre...
Kedves Nobodi!

Nem az összeillés, hanem az összecsiszolódáson nagyon sok múlik. Én még nem láttam két teljesen összeillő embert, szerintem nincs is ilyen. Én is házas vagyok, de nem a házasságon múlik a dolog. Arról szól, hogy az emberek, férj és feleség össze tud e csiszolódni! Én a házasságom előtt öt évig étem együtt a párommal. Sajnos nálunk is sok vita volt, bár talán ez jobb, mert kiadtam a felgyülemlett dolgokat, vagyis Ő is kipakolt. Ez nálunk sajnos néha sokáig elhúzódott és ebből nagyobb vita lett. A polc túlságosan is megtelt. Tény, hogy sajnos a mai rohanó és túlfeszített világban nagyon nehéz e közös meg beszéléseket összehozni. Sokan azzal érvelnek, hogy ki hordja a papucsot és ki a cipőt. Ez hülyeség. Ezt már közel a negyvenhez tudom mondani. Némi tapasztalat után.
2017. november 22., szerda
Indiánnapló » legújabbak
  Nobodi: Indiánnapló 22 - Jogerős ítélet 2003.05.16.
  Nobodi: Indiánnapló 21 - Kihajózás 2003.04.13.
  Nobodi: Indiánnapló 20 - Summa summárum 2002.12.30.
  Nobodi: Indiánnapló 19 - Szeret, nem szeret 2002.12.23.
  Nobodi: Indiánnapló 18 - Kit érdekelsz? 2002.12.17.
  Nobodi: Indiánnapló 17 - A szeretkezés öröme 2002.12.15.
  Nobodi: Indiánnapló 16 - A végső érv 2002.12.09.
  Nobodi: Indiánnapló 15 - Ábrándok, találkozások, félelmek 2002.11.30.
  Nobodi: Indiánnapló 14 - Vergődő cet a fövenyen 2002.11.24.
  Nobodi: Indiánnapló 13 - Ne sírjatok, lányok! 2002.11.20.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Friss fórumtémák »
  Indiánnapló 22 - Jogerős ítélet (14 · annkaleb)
  Indiánnapló 17 - A szeretkezés öröme (1 · annkaleb)
  Indiánnapló 16 - A végső érv (24 · annkaleb)
  Indiánnapló 15 - Ábrándok, találkozások, féle (3 · annkaleb)
  Indiánnapló 14 - Vergődő cet a fövenyen (1 · annkaleb)
» Indiánnapló 12 - Sarkítás (5 · annkaleb)
  Indiánnapló 21 - Kihajózás (1 · szildiko)
  Indiánnapló 20 - Summa summárum (9 · Nobodi)
  Indiánnapló 19 - Szeret, nem szeret (6 · Bölcs)
  Indiánnapló 18 - Kit érdekelsz? (2 · Nobodi)
  Indiánnapló 13 - Ne sírjatok, lányok! (1 · Nóra)
  Indiánnapló 11 - Statisztikai eset (12 · Nóra)
  Indiánnapló 10 - Édes november (5 · Natali)
  Indiánnapló 9 - A matracvivők (8 · Natali)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu