"Nem az egész földet foglaljuk el, hanem csak egy lábnyomnyit, nem a hegyet csak képét a szemünkben, nem a tengert csak mozgékony erejét és felszínének tükröződéseit. Semmi nem a miénk, csak a látszat, ezért ragaszkodunk hozzá oly erősen."
"Az embernek nem szabad az ellenkezőjére fordulnia, mert minden, ami az emberben értékes, az sebezhető is."
"Milyen jó lenne, ha csavargó lennék, ö mindig találkozhat jó emberekkel, szép tájakkal. Derűs lelke mindig nyitva áll a széles égnek és a szabad útnak, amely nem vezet sehová de elvezet mindenhová. Csak ne ragaszkodna az ember a megszerzett helyhez."
"Az ember nem fa és éppen ezért a kötöttsége a szerencsétlensége is, elveszti a bátorságát és csökkenti a biztonságát. Kötődve egy helyhez az ember annak minden feltételét elfogadja, még a kellemetleneket is, önmagát ijeszti a bizonytalansággal, ami reá vár. A változás számára egyfajta feladás, a befektetett energia elvesztése. Valaki más foglalja el majd a helyét, és neki újra kell kezdenie. Ez a begubódzás az öregedés igazi kezdete, mert az ember addig fiatal, amíg nem fél az újtól, az újrakezdéstől. Maradva az ember tűr vagy támad. Változtatáskor megtartja szabadságát, készen áll arra, hogy megváltoztassa helyét és a rákényszerített feltételeket. Hová és hogyan menjen el?"
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és
bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek
álcázza magát. A szeretet fő-ellensége nem a gyűlölet,
hanem az érzelgős jóságoskodás; a hazafiságé nem a haza
megtagadása, hanem a méltóságteljes piócaság és
handabandázó honmentés; a szerelmi erkölcsé nem a
szerelmi erkölcstelenség, hanem a társadalmi tisztesség,
mely míg a leplezetlen bujaságot üldözi, százféle korcs
bujaságpótlékot kínál.
Tartalom RSS
