Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
» Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Ne utasíts el könnyelműen jó cselekedeteket, csak mert azt hiszed, kevéssé segítenek. Idővel a vízcseppek egy óriási edényt is megtelítenek.
(Jack Kornfield)
Enveco Free Stat

Márai Sándor: Válás Budán (részletek)

Az ember csak él, vágyakozik, ismerkedik, szeretkezik, aztán megnősül, megél egy nő társaságában szerelmet, születést és halált, aztán megfordul lábikrák után az utcán, néha tönkremegy egy hajviselet vagy egy száj forró lehelete miatt, pillanatokra úgy érzi, polgári ágyakban vagy mellékutcák szennyes találkaszállóinak törött rugós hencserein, hogy kielégült, néha fellengzősen nagylelkű egy nővel, sírnak és fogadkoznak, hogy most már ők ketten együtt maradnak, segítenek egymásnak és egymáson, egy hegytetőn élnek, vagy a nagyvárosban...

De aztán fordul az idő, egy év, három év, vagy két hét – megfigyelted, hogy a szerelemnek, mint a halálnak, nincs órával, vagy naptárral mérhető ideje?...- s a nagy terv, melyre vállalkoztak, nem sikerült, vagy nem egészen úgy sikerült, ahogyan elképzelték. S akkor szétválnak, haraggal vagy közömbösen, s megint reménykednek és újrakezdik, más társakat keresnek. Vagy fáradtak már, s együtt maradnak, elszívják egymás életkedvét és életerőit, s betegek lesznek, kissé megölik egymást, meghalnak. S utolsó pillanatban, mikor lehunyják szemüket, értik már?... Mit akartak egymástól? Csak engedelmeskedtek egy vak és nagy törvénynek, melynek parancsa a szerelem leheletével újítja örökké a világot, s szüksége van párzó férfiakra és nőkre, hogy a fajta éljen?... Ez minden? S ők közben, szegények, mit is reméltek, személyesen? Mit adtak egymásnak, mit kaptak a másiktól? Milyen titokzatos és félelmes könyvvitel ez... S csakugyan személynek szól ez az érzés, mellyel egy férfi egy nő felé fordul? Nem a vágynak szól, örökké és csak a vágynak, mely néha, átmeneti időszakokra, testet ölt? S a mesterséges izgalom, melyben élünk, nem lehetett célja a természetnek, mikor megalkotta a férfit és asszonyt adott melléje, mert látta, hogy nem jó nekik egyedül.

Az élet kötelesség, melynek eleget kell tenni, persze terhes és bonyolult kötelesség, melyet néha önfeláldozással kell elviselni. Így gondolkodott. Tudta szánni és sajnálni az embereket, de nem tudta feloldozni őket. Hitt az akaratban, minden az akarat, így hirdette, akarat és önként vállalt engedelmesség, szelídebb szóval: alázat, keresztényi alázat segíthette át csak a vergődő embert az élet elviselhetetlen – de nem volt-e túlzott, korszerű, fellengzős ez a szó? -, az élet nehezen elviselhető válságain. Elviselhetetlen?

...van-e más reménység, más gyógyulás, mint amelyet Isten küld az embernek?

Ezek a szavak: "helyünkön maradni" és "teljesíteni kötelességünket", számára telítve voltak valamilyen nagyon egyszerű, egyáltalán nem fellengzős, kézzelfogható tartalommal... Mi volt ez a "kötelesség" a gyakorlatban, a mindennapok pátoszmentes gyakorlatában? Ragaszkodni ahhoz, ami van, ahhoz az áhítatos hagyományhoz, az életformák szerény egyszerűségéhez, az együttélés feltételeinek szabatosságához, ragaszkodni mindenhez, ami látható és bebizonyított, ami valóság, ami érzés, akarat és emlék közössége, s elutasítani mindent, ami kétely, ami bontás, ami szétbomlás és ösztönös becsvágy, egyéni felelőtlenség. Az ő számára ezek a szavak: "alázat" és "lemondás" még ősi, erős értelmükben éltek, erősebben és közvetlenebbül, mint a vallása parancsai.

Mindent el fogok követni, hogy bízhass bennem. Így csak az ír, aki fél attól, hogy el kell fogadnia egy ember bizalmát.

Valami eltört benne, s a sebesült ember már csak védekezés volt, szabatosság, megközelíthetetlen tartózkodás.

...a "férfiasság" nem az, ha tönkremegyünk valamiben, amit nem bírunk elviselni – talán férfiasabb az alku, a megoldás, amennyire az már lehetséges, s a "következményeket levonni" néha annyi, mint megalázni magunkat és megmutatni sebeinket...

Amint haladt az életben, megismert embereket, átlátott sorsokat, azt vette észre, hogy azok az emberek, kik egyensúlyban maradnak, akik ellenállnak, legtöbbször nem is érkeznek különösen szerencsés családi körülmények közül...Miféle tartalékból táplálkoztak az ilyen lelkek?... úgy vette észre, hogy az "egész" a döntő, a család légköre, éppen az, hogy "igazi" család-e, belülről, mélyen, csakugyan egymáshoz húznak-e szülők és gyermekek?- s ha ez a belső összetartozás egybefogta a családot, a szülők veszekedhettek is, a gyermeket fenyíthették is, az anya kioszthatta pofonjait, az apa lehetett rosszkedvű, zsémbes vagy szűkmarkú, a család mindenestül mégis összeállott közösségnek, senki nem didergett, s a gyermekek nem kaptak traumákat, lelki sebesüléseket egy-egy apai pofontól. A szülők egymáshoz való viszonyukban lehettek szenvedélyesen gyöngédek, vagy szenvedélyesen erőszakosak, veszekedhettek és andaloghattak – valahogy mindez a családhoz tartozott, mint a születés és a halál, mint a nagymosás és a befőzés, minden együtt számított csak, s a gyermek a "szigorú" apa közelében is otthon érezte magát. Úgy hitte, ez az, ami eldönti egy fiatal élet alapérzését, ez a fajta családiasság. Ez az őszinteség, ez az együvé tartozás, ez a jóban-rosszban ingatag, jellembeli gyöngeségekkel átszőtt családiasság persze csak akkor ért valamit, ha egészen mélyen volt őszinte és szándéktalan. De ki tudott megítélni belső tartalmában egy családot?

A pillanatra fel kell készülni: nem külön, ünnepélyesen, nem alkalomszerűen, a kegyelem feltételei inkább csak a készenlét és alázat. Már az is elég, ha nem védekezünk. Talán erről volt szó: nem kellett védekezni... Volt valami félreismerhetetlen az emberben, valami, ami csaknem kiabált, csak nem kellett süketen elmenni a parancs mellett. De "nem védekezni", az majdnem annyi, mint cselekedni, mint megtenni azt, amihez lusták vagy gyávák vagyunk, talán ez a legnehezebb, ez a beleegyezés a másik akaratba, melyet nem is eszméletünk, inkább csak személyiségünk belső, másíthatatlan törvénye parancsol nekünk... Sokáig élt így, dolgozott, élt a családban, hivatalában, ítélt és meghatározott, s közben tudta, hogy "védekezik", hogy egy hang, a süket sötétben, valahol, mást parancsol... Az ilyen állapot a derengéshez hasonlít, az ébredés előtti félálomhoz, már halljuk a világ neszeit, de még nem értjük tisztán, az álom gyanús árnyaival már csak lazán ölel át, talán mindjárt föl kell ébredni, minden következménnyel... Néha évekig tart és rejteget ez a süket derengés.

A házasság szentség, különös kegyelem, Isten szándéka, az ember fogadja el, mint mindent, ami Istentől jön és avatatlan kezekkel ne nyúljon hozzá.

Csak erősnek maradni. Már megtanulta, hogy a test gyáva, meglapul, mint a lázadó fenevad, ha korbácsot mutatnak neki. A lélek minden.

Mikor csukódik be egy lélek?... zárkózottsága oly teljes, föltétlen, mint egy növényé, amely ösztönös készséggel és bonyolult értelemmel összecsukja valamilyen homályos veszélyérzetben kelyhét, szét lehet roncsolni, talán egyszerű érintéssel meg lehet semmisíteni, de önként nem adja már ide titkát...

Már nem félek... vagy, óvatosabban, talán úgy mondhatnám, nem félek annyira. Néha csaknem kíváncsi vagyok. S egészen mélyen, minden szándékunk alján, néha azt hiszem, minden cselekedetünk alján él és hat ez a kíváncsiság, ez a vágy, a megsemmisülés vágya... ó, ez nagyon erős. Erősebb, mint a kéj. Erősebb, mint a szeretet. Ez a legerősebb, ez a vágy. De erről nem szabad beszélni, tudom.

...azt az érinthetetlent, ahol egy lélek bezárkózik, amolyan szentek szentje ez... ahol egyedül van sorsával, a jellemnek az a sötétkamrája, ahová idegen nem nyithat be soha... hogy ez is van... Az emberek ragaszkodnak a törvényhez, mely sorsukat igazítja....



Új téma létrehozása

Főtéma: Idézetek
Témanév:
Idézetek: Márai Sándor: Válás Budán (részletek) (Takács Eleonóra - 2003.05.27.)
Az első hozzászólás (bevezetés):

Új téma létrehozásához be kell jelentkezned, amit most egyúttal meg is tehetsz (persze ha korábban már regisztráltad magad):

Név:

Jelszó:

2019. agusztus 18., vasárnap
Friss fórumtémák »
  Istenes versek, történetek (60 · Árvai Emil)
  Írj te is verset! (731 · Árvai Emil)
  Ünnep (94 · Árvai Emil)
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu