| Idézetek » |
 |
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár veletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik,
ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne
próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem
meg nem reked a tegnapban.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek
eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján,
és ő feszít meg benneteket minden erejével,
hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása:
Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan. |
| (Kahlil Gibran) |
|
J. J. Marek: Svejk kalandjai a második világháború után
Nem minden szabadság egyforma. Van ilyen is meg olyan is, és némelyik szabadság, Palivec, rosszabb a börtönnél, a kis huncut. A szabadság, hogy úgy mondjam, dialektikusan megtapasztalt pofon. S ez nem olyan egyszerű dolog. Más országokban viszont az emberek annyira szabadok, hogy észre sem veszik, és akkor ez már ugyanaz, mintha nem lenne szabadságuk. Ez a szabadság, úgy ahogy van, cifra dolog, Palivec. Van úgy, hogy egyesek csak felszabadítanak és felszabadítanak, aztán egyszerre csak körülnéznek, és mindenütt börtön. - Svejk töprengve a korsó fölé hajolt. - Szinte azt mondanám, hogy az ember vagy szabad, vagy felszabadított.
|
|
| 2018. július 16., hétfő |
 |
|
Tartalom RSS
