Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
» Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Mint a méhek a fullánkjukat, úgy a kicsapongó életet élők is hátrahagynak magukból minden találkozás után valamit, ami fájdalmat okoz.
(Cyril Connolly)
Enveco Free Stat

FÓRUM: Indiánnapló 22 - Jogerős ítélet

a témát indította: Nóra, 2003.05.17. 13:54 - 14 üzenet

főtéma: Indiánnapló

annkaleb - #20840 - 2007. agusztus 30., csütörtök - 00:04 - Válasz erre...
örvendek, hogy sikerült.
... hittem benned:)
Nobodi - #1970 - 2003. május 23., péntek - 16:16 - Válasz erre...
Nagyon köszönöm a törődést Mone-nek és a többieknek.

Semmiképpen nem érzem "sikeresnek" vagy akár szerencsésnek a dolgot. Olyanok vagyunk Eszterrel, mint két vállalkozó, akik felelősen elvállaltak egy projektet (házasság), majd megbuktak vele. Ehhez képest gyenge vigasz, hogy a végén azért még jó viszonyban vagyunk, nem fújunk egymásra, de ettől még nem lesz a feketéből fehér.

Mindenesetre Mone-vel együtt remélem, hogy Eszterrel mindketten jól zárjuk (hogy a maximumot hozzuk ki), és még inkább remélem, hogy a legközelebbi "projekt"-nek jobban futunk neki, jobban megfontoljuk, és jobban csináljuk.

Köszönöm, köszönjük még egyszer mindenkinek!
Mone - #1954 - 2003. május 21., szerda - 22:31 - Válasz erre...
Szerintem a dologból a maximumot hozta ki Nobodi, megtett mindent, amit ebben a helyzetben tenni lehet. Nagyon fontos, hogy szelíden érjen véget, s ne emelkejenek (újabb) falak kettejük közé.
Ehhez nagy lelkierő kell. El kell érni, el kell jutni erre a szintre, s ez fájdalmas, hiszen nem annyira magától értetődő. Talán azt a legnehezebb dolog elérni, hogy simán menjen, ennek a simaságnak nagy ára van, de arra módot ad, hogy a lelki küzdelem talán véget érjen, s a szerencsésen induló második nagy fejezet elindulhasson.
Remélem, a második részben fejlődő energia segít begyógyítani a sebeket. Bizom benne. Kívánom neked.
Nóra - #1944 - 2003. május 21., szerda - 14:30 - Válasz erre...
Nagyon okos meglátás, igazad van.

Ugyanakkor Nobodi talán épp ezt a formát és feldolgozási, értelmezési módot találta alkalmasnak ahhoz, hogy a hátsó szobában forrongó gondolatait kifejezze.

Ahogy meg is osztotta velünk egy hozzászólásában, sajognak sebek azért.

Azt, hogy mi van a hátsó szobában, nos ezt nagyon keveseknek adatik meg igazán kifejezni.

Mi, többiek csak próbálkozunk. Még akkor is, ha írásban tesszük ezt. Épp ettől olyan megrázóak Nobodi szavai: mindannyian, akik itt beszélünk róla, látjuk-érezzük mögötte a csöndes fájdalmat, ami kifejezhetetlen.
rosszcsont - #1942 - 2003. május 21., szerda - 12:07 - Válasz erre...
Nora!

Egyetertek veled abban, hogy eppen azert mert fajdalmas a szakitas, tiszteletremelto, hogy ilyen formaban tudtak elvalni. Talan igy kevesebb sebet sikerult ejteni a masikon (?)
Ketelkedem viszont abban, hogy erzelmeink elnyomasaval eloremozditanank a sebek begyogyulasat.
Nem ertek egyet azzal, hogy enunk "arnyoldalat" mindig egeszseges bezarnunk a hatso szobaba.
Lehet, hogy a "civilizacio" a tobbiek elismeroen bolintanak majd viselkedesunkre mi pedig egy ideig nagyon buszkek lehetunk magunkra.
Szerintem azert legalabb annyira fontos kerdes az, hogy onmagunkkal mennyire sikerul rendezni "kozos dolgainkat". Mert azt ugye senki nem vonja ketsegbe, hogy alapvetoen megis ez a legfontosabb.
Vigyazni kell nehogy atcsusszunk onaltatosdiba.
Nóra - #1935 - 2003. május 20., kedd - 20:42 - Válasz erre...
A fájdalom ellenére is (vagy épp azért!), tiszteletreméltó a hozzáállásuk, mindkettőjüknek!

Nagyon könnyű is volna, ha nem fájna.
Ezt éreztük mindannyian olyan megrázónak a nyugodt, kiegyensúlyozottnak tűnő sorokat olvasva!

Ezért gondoltuk végig mindannyian, hogy mi hogyan viselkedtünk ezekben a helyzetekben.
Nobodi - #1927 - 2003. május 20., kedd - 12:35 - Válasz erre...
Pontosan úgy vagyok vele, ahogy rosszcsont megírta.
rosszcsont - #1926 - 2003. május 20., kedd - 12:21 - Válasz erre...
Bennem egyaltalan nem keltett pozitiv erzeseket. Inkabb egy nagy urt ereztem olvasas kozben. Amolyan vihar utani csend.
Kezdodik a dolgok ujrarendezodese. A regi rend mar vegervenyesen elmult.
Persze a vege tenyleg jo olyan szempontbol, hogy ilyen formaban tudtatok lezarni. Bar nem vagyok benne biztos, hogy a valas barmilyen formaban elviselheto lenne. Csak igy "civilizaltan" visszatartjuk a bennunk kavargo erzelmeket. Csak ennyi a kulonbseg szerintem.
A sebek azert ugyanugy luktetnek.

rosszcsont
szildiko - #1915 - 2003. május 19., hétfő - 13:25 - Válasz erre...
Nekem nagyon furcsa, kicsit 'déja vu' érzés volt olvasni az Indiánnaplót. Kísértetiesen hasonlított a történet az enyémre, amit (mostmár) volt barátommal éltem át, csak ott én voltam Eszter, és sajnos nem lett/lehetett ilyen jó a vége.
Másrészt kavarognak bennem az érzések, mert most 'mentem férjhez'/házasodtam és nagyon nem szeretném most, hogy véget érjen. Sem így, sem máshogy.

Örülök, hogy rendezted magadban, és le tudtad ilyen szépen zárni a kapcsolatotokat Nobodi.
Minden jót kívánok!
Nóra - #1910 - 2003. május 18., vasárnap - 15:07 - Válasz erre...
meg is lehet fordítani: ugyan mindannyiunkkal megtörténhet, ami velük (már akinek van kit elveszítenie), de bár így lehetne végigcsinálni...
BiGa - #1909 - 2003. május 18., vasárnap - 14:36 - Válasz erre...
Kívülről nézve milyen gyorsan zajlik minden - a Te életed a nap 24 órájában zajlik, és pár hetente leírsz valamit. Az egész indiánnaplót egy órán belül végigolvashatom, miközben hetek/hónapok viaskodásai és örömei állnak mögötte.

Örülök a békés lezárásnak, egyúttal fájó dolog újra találkoznom vele, hogy ilyen az élet. Hogy bárkivel (velem is) bármikor megtörténhet, ami Veletek...
Nóra - #1906 - 2003. május 17., szombat - 20:40 - Válasz erre...
Én is ezt kívánom!

Tisztára olyan, mint egy amerikai film ezzel a happy enddel.-)))
(Meg a bírósági jelenettel, naplementével...)

És tessék, erre ez a valóság...
Középesy G - #1905 - 2003. május 17., szombat - 18:16 - Válasz erre...
Nagyon megható a vége és jó, hogy nem volt nagy vita, manapság az sokszor van sajna, remélem mindkettőtöknek jól fog alakulni az élete, minden jót kívánok!
Nóra - #1904 - 2003. május 17., szombat - 13:54 - Válasz erre...
Örülök ezeknek a szavaknak!
Örülök, hogy van ilyen, amiről írsz!
2020. agusztus 12., szerda
Friss fórumtémák »
  Ünnep (95 · Árvai Emil)
  Istenes versek, történetek (60 · Árvai Emil)
  Írj te is verset! (731 · Árvai Emil)
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu