bítia (Suada Pearl)

A regisztráció ideje: 2005. január 25., kedd - 19:54

Fórumhozzászólásai száma: 449

A létrehozott témák száma: 3

Eredeti nevem: Kata.
1977. aug. 12.-én születtem.
Nem voltam soha eminens tanuló, és nem azért, mert nem lett volna hozzá képességem. Egyszerűen nem érdekelt… Amihez nagyban hozzájárultak az általános iskolai tanáraim. Azt mondta az egyik, hogy én vagyok az, akinek még a gazdaasszony képző sem menne. Bizonyítottam. Nem neki. Magamnak. Van két szakmám, érettségim, és volt idő, mikor terveztem a főiskolát is… közbejött pár dolog, ami miatt végül a diploma messze áll tőlem.
Ez a húgom, akit nagyon szeretek. Szüleink, mióta különélnek, az volt a célom, hogy neki olyan boldogulást tudjon édesanyánk teremteni, ami nem menne úgy, hogy én főiskolára járok. Ráadásul, elkezdtem dolgozni, és olyan remek csapatba kerültem, hogy nem volt szívem otthagyni a bandát… Nem bántam meg, bár a diploma sokszor hiányzik a boldogulásomhoz.
Voltam menyasszony, alig hat hétig. Elvileg egy éve már férjes asszonynak kellene lennem, ha minden úgy halad, ahogy a volt vőlegényem elképzelte. Aztán közbejött az a férfi, akit jelenleg is az életemnél jobban szeretek. Akkor persze nem ez volt az indok, mert amikor a gyűrűt visszaadtam, még nem sejtettem, hogy mit érzek a Pacemakerem iránt. Akkor csak azon merengtem, hogy én férjhez megyek, és mi van, ha nem a jövendőbelim az igazi… Itt jutottam arra, hogy szakítok vele, bár nem volt könnyű.
Most, ha visszanézek a múltamra, csak az jár a fejemben, hogy nem csinálnék semmit másként. Bár voltak (és biztos lesznek további) hibáim, de azok kellettek, hogy azzá legyek, aminek most mondhatom magam. Hogy ki vagyok? Egy olyan 28 éves nő, akinek a legfontosabb, hogy abból az iszonyatosan nagy szeretetből ami benne lakik, minél többeknek átadjon. Aki érzékeny a körötte zajló eseményekre, aki úgy beleéli magát sokszor mások fájdalmába, hogy az már neki is fáj.
Szeretem a verseket, jómagam is írogatok ha elkap az ihlet. Nem műremekek, de a legkedvesebbeket ideírom… (szerettem volna többet is elküldeni a versekhez, de nem támogatja ez a vacak, nincs megfelelő program telepítve hozzá...esetleg valaki tudna jobb 5lette előállni?)



Csak csendben

Csak csendben vágyódóm utánad.
Várom, hogy holnap újra látlak.
Mint kisvirág a fényt,
Melyik nehezen tűri az éjt.


Pillekönnyű érzés!
Ilyenkor az fog el,
Csak repülök az árral,
Indigó-kék szárnnyal: Feléd!
Ne szólj, ne törd meg a varázst,
Engedd, hogy élvezzem ezt az Érzést!
Könnyed pilleszárnyak
lágy rezdülését.


..

Csak csendben: behunyom a szemem,
Kedves arcod magam előtt látom,
Két világ forr bennem össze:
Ébrenlét és Álom.


Szellő, ahogy játszik a levéllel,
Zizzenés száll az ágról,
Ezernyi apró félsszel szívemben
Rettegek - velem így játszol.
Ezer kínt, Poklot járok meg,
Tűz éget, láva a vérem,
Lélek, csak hálni jár testembe.
Egyet: csak a szerelmedet kérem!!
Kérném, ha volna merszem.

Csak csendben! Igen, úgy! És érted!
Zokogok legbelül a mélyben.
Mint kisvirág a fényért,
A tátongó, fekete éjben.



Meditálok…

Ágytámlámnak dőlve
Gondolataimat elzárom
Kiűzöm testemből a
Felgyűlt feszültséget
Semmire nem gondolok…
Semmire nem gondolok…
MONDOM SEMMIRE!
Közben azt veszem észre,
Hogy kúszol be lassan
Elnémított elmémbe:
Filmkockákként jelennek
Meg az emlékek,
Kedves szavak (sziklakert, cicák, Laci…)
Az első csókod íze.

Már nem küzdök ellene!
Engedem, hogy eltöltsd az elmém,
és bennem lüktet,
zúgja, zajongja a szívem
a neved,
és minden dobbanással
árad tagjaimba…
SZERETLEK, Szeretlek,
szeretlek…



Lélekurna


Vacogok! Nagyon,
nagyon sötét van...
A hideg a húsomba vájja
Éles karmait,
Vinné magával azt,
Amit féltve őrzök.

De nem adom!
Drága kincsként vigyázom,
rettegve, hogy eltörik
Fénye. Énem minden
Tudata, bája....
Hamvai csak a régi szépnek?

Emlék képek millió
Számmal, feltörnek,
És kandalló-meleggel
Élesztgetik minden tagom,
Szívem minden szeretetével.
Ez mind én vagyok?!



Ahova álmodlak

Most is ott vagy, ahova képzeltelek:
Tarka huzatú párnák közt,
Az ágyamba fektetlek.
Ahova az álmom költött.

Hajad göndör csigáival játszva,
Mézízű csókod ajkamon.
Gyengéd érintésedre várva
Saját magam meglopom.

Ott vagy a párnámon
- színes rózsák szerteszét -
És én melletted fekve hallgatom
Szíved dallamos zörejét.

Ahova minden éjjel álmodlak:
Lábammal átölelve derekad,
Karjaimba zárva ringatlak,
Figyelem csókot nyíló ajkadat.

Megosztva Veled ágyamban a gyönyört,
Nyelvem a bőröddel játszik.
Ez az a szenvedély, mely engem régóta gyötör,
Most lángokat akarok, a tüzet mi benned alszik.

Szeress! Fedezd fel hát mindenem!
Minden eldugott zug, itt téged vár.
Forró a bőröm, a leheletedtől ég a testem,
Szeress Kedves! Most nincs határ.

A kezem arcodon, de siklik egyre lejjebb…
S még fegyvert talál ujjam, hevesen ver szíved.
Ellenállást legyűrve, hatolsz minél beljebb és beljebb
S engedem, hogy körbefonjanak a szikrázó színek.

Lüktet a testem tested alatt,
Körmöm nyomán a hátadon vér szalad,
Betakar a csend, a szobám némán hallgat,
Csak a szenvedély nyög, a sóhaj, mi felszakad.

Végig iramlik az ereimben a tűz,
Számolva a perceket, pihegve tartalak.
De közel a hajnal, ágyamból kiűz…
S tudom újra eltűnsz onnan, ahova álmodlak.

Üzenetküldés

Ha üzenetet szeretnél küldeni bítia részére, akkor jelentkezz be, illetve regisztrálj, ha még nem tetted volna meg.