Címlap      Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
  Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
» Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Vajon miért járnak az emberek moziba? Mi csalogatja őket egy sötét terembe, ahol két órán át egy vászonra vetített árnyjátékot figyelnek? Szórakozni akarnak? Egyfajta kábulatra vágynak? Bizony, mennyi szórakoztató tröszt és konszern működtet mozit, televíziót és sok egyéb látványosságot világszerte. De nem ebből kell kiindulni, hanem a film elvi lényegéből, mely a világ birtokbavételének és megértésének igényével áll kapcsolatban. Úgy gondolom, általában azért jár az ember moziba, hogy ráleljen az eltűnt, az elvesztegetett vagy a még birtokba nem vett időre, hogy élettapasztalatot szerezzen, mivel a film minden más művészetnél inkább bővíti, gazdagítja, illetve náluk tényszerűbb módon koncentrálja az emberi tapasztalatot. Sőt, nemcsak gazdagítja, hanem, fogalmazzunk így, jelentős mértékben ki is egészíti. Ez jelenti a film valódi erejét, és nem a "filmcsillagok", a kalandok és a szórakoztatás. Az igazi film nézője nem is annyira néző, mint inkább tanú.

És vajon mi a filmrendező munkájának lényege? Feltételesen az idő megformálásaként határozható meg. A szobrászhoz hasonlóan, ki a jövőbéli tárgy formáját már belülről érezve fog hozzá a márványtömb megformálásához, hogy azután eltávolítson mindent, ami fölösleges, a filmművész is az élettények hatalmas és tagolatlan összességének birtokában faragja le "az idő tömbjéből" és dobja el mindazt, mi fölösleges, csak a készülő műhöz szükséges, a filmes ábrázolás révén értelmet kapó elemeket hagyja. Az alkotói szelekció ezen aktusa valamennyi művészeti ág sajátja.
(Andrej Tarkovszkij: A megörökített idő)
Enveco Free Stat

, 1. fejezet

 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,  hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.  Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.  Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél.  Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében.  Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.
2017. április 24., hétfő
Keresés a Bibliában »
Hatókör:
Fejezet:  Vers:
» Tartalomjegyzék
 
Bibliafordítás
 
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu