|
||||||||||||||||||
|
Görbe tükörSven · 2006. november 23., csütörtök - 10:24 · fórum » 6
Megszállott kezdőművész vagyok. :) Szeretném, ha elolvasnátok és véleményt mondanátok irományomról.
Fekszem az ágyon. Odaszögez valami kimondhatatlanul nehéz érzés. Körülöttem tótágast áll a világ. Fejemben zakatol a néhol álommá mosódott emlékkép. Fel- felrémlik homályos sziluettje ? egy suta kézmozdulat, egy ferde mosoly, testemet végigsimító bágyadt kacaj. Lassú, lágy lépteivel végigtáncol bordáimon, kopogtat mellemen- vajon üres ott belül? S kacéran, dalolva tovalibben. Felfedezem a sarokban, mereszti rám két pillanatig a szemét, hogy aztán porcicát fújva arcomba, percekig ne lássak mást, mint egy könnybe lábadó zöld tekintetet. S már ott lóg a függönyön. A kiállhatatlan tépi körmeivel, hasítja fogaival, míg azt megunva öreget játszva átvánszorog a könyvespolcra. Nézi-nézegeti a szép rendbe rakott lélek-irományokat majd hopsz, egyet ugorva-rúgva szétlöki azokat, s elégedett arccal néz utánuk, míg én mozdulatlanságba dermedek. Csak szemeimmel követem. De neki ez nem elég. Már ott is van a fiókomnál. Kihúzza azt, s benne komótosan turkálva kiválogatja a magamból feltépett, szavaimtól átitatott lapokat. Nem törődik ő azzal se, hanyagul szertehányja a szobámban, kiteríti előttem önmagam, majd csúfos mosollyal megtiporja azokat. Önfeledten bolondoz, s rákiált egy-egy lélekdarabra. - Hát te meg minek születtél? Hogy több legyen a szemét? Ezzel fecnikre tépi, és gyönyörrel figyeli, hogy hullnak ki kezéből. Aztán rám néz a mindent-tudó, mindent-értő Szemével. Arcomon a kín vonaglik keserűséggel. De szót nem ejtek. Hisz szavaim lenn a földön megalázva-szaggatva. Az álnok csúfosan megrángatja fülem, s harsogva belekiált. - Semmirekellő! Aztán nekiiramodik, tiporja vágyaim. Nem bírom tovább. Lehunyom szemem. Szemhéjam mögött hullámvonalak zúgnak tova, lassan kérdéssé csavarodva. A válasz ott ül előttem, de szememet rányitni nem merem. Percillatú, félénk háromig számolok magamban: eltűnik a káprázat. Az ablakon át besüt a fekete alkony: külsőleg minden rendben. De zsibbasztó csend ül a tekintetemen. Zalaegerszeg, 2006. szeptember 11. FÓRUM: miért nincs itt a szerelema témát indította: Christian mylord, 2006.12.18. 11:21 - 6 üzenet főtéma: Gondolatok
A szavaid tartalmasak , mélyrehatóak. Azt éreztem ,hogy jól
bánsz velük. A kissé pszichológiai megvilágítás számomra érték, bár egy lelkében igényes embert tükröz, nem egészen értem az írás célirányosságát. Hasznos és gondolataiban szabad írás. Nekem teteszett. Folytasd amit elkezdtél, sok sikert hozzá. Maci
Kedwes Christian!
Sajnálom, hogy a Tél Neked rossz emlékeket hozott eddig, már értem, miért írtad ezt. Talán történik majd az életedben valami áttörés és már nem lesz borús a tél. :) Az jutott eszembe, hogy lehet, hogy ez nektek a pároddal walamiféle próba, hogy mennyire erős a szerelmetek. Wagy csak pont abban az időszakban wagytok, mikor "a cél érdekében mindent" építitek az életeteket. Mindenesetre kitartást és sok-sok szerencsét kíwánok Nektek a towábbi életben! :) Ég Veled.: Vivien.
Halkan alvócsendes semmi
Magányba borúl a lét Szeretne veled lenni A telefon sem szól A szív össze szorul Ezekben a percekben is minden Rólad szól Tőled nyeri értelmét a pillanat Fogan meg és adja Nekem a boldogságot Mikor nem vagy velem Rohangálsz agyam labirintusában S öleled át emlékeim De zavaros a szívem Merész az eszem Torzulás mozdulás Alaptalan gondolkodás Szakad fel belőlem Végül az egészet széttépem S feledésbe temetem
Kedves Vivien!
A dologhoz hozzá tartozik az, hogy nekem van egy menyasszonyom aki munka ügy miatt esztergomban van 3 hónapja én pedig győrben és sokszor nagyon hiányzik.2-ét évvel ezelőtt pedig ugyan így novemberben ért véget egy 2 1/2 éves szerelem hát nekem ezéet ilyen a tél rossz emlékek rossz dolgokat szülnek feledem emlékeim feledem problémáim. A lány akivel most vagyok őt azon a szomorú télen ismertem meg itt győrben és barátok voltunk sokáig februárban elköltöztünk tatabányára közös munka miatt és ott márciusban össze költöztünk és egy hónap múlva már együtt jártunk és idén szeptemberben három hónap várakozás után igent mondott nekem.és hidd el nagyon sokat küzdöttünk mi azért, hogy még mindig együtt lehessünk mert amilyen jól hangzik az egész történetünk így dió héjjban volt és van is olyan kellemetlen sok szarság az életünkben mikor ilyet ír az ember inkább rezgés a hitben hogy miéet nem lehet mindig együtt lenni de ami van azt kell elfogadnunk és minden apró lehetőséget kihasználunk az együtt létre
Hogy miért kell ennyit szenwedni a szerelemért?
A wálasz oly egyszerű. A Szerelem egyfajta kiteljesedés, mint az élet. Meg kell harcolnod s szenwedned azért, hogy értékelni tudd késöbb a jót, a gyönyört, a Szerelmet. Fájnia kell, hogy majd begyógyuljon a seb. Ha mindent megkapnál egyetlen perc alatt, nem értékelnéd, mert természetesnek éreznéd. "Minden év telén eljön az a pár hét mikor úgy érzem együtt haldoklom a természettel és alig várom már a változás fényét." Ez a téli depresszió, ami a legtöbb embernél jelen wan, mikor eljön a sötét éwszak...s ha újra itt a tawasz, az égbolttal együtt lelkünk is fényárban fürdőzik :) Vivien.
Miért kell ennyit szenvedni a szerelemért, hogy kell ezt a fájó érzést elterelni oda hol nem létezik a hiány miért kell a szerelemnek épp olyan fájónak lenni mint amilyen boldog.Közelség távolság elméletilegmindegynek kellene lenni de mégsem az mi fáj az érintés hiánya az illat ami nincs itt vagy az, hogy mit sem tudok rólad de mégis tudok hisz oly sokszor érezlek, hogy hogy kell felülkerekedni a hiányon hová veszik az a sok vidámság és boldogság mikor újra elkell válniegymástól ha mi irányítjuk miért nincs elég erő hogy eltudjuk viselni a hiányt.SZERELEM ÉLETésHALÁL.Minden év telén eljön az a pár hét mikor úgy érzem együtt haldoklom a természettel és alig várom már a változás fényét.Oly sok mindenki van a világban de miért te vagy egyedül ember?A vágyak erdeében azt az egy fát vágnám ki ami a közös létet jelenti mindenek felett
|
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||