Gondolatok  Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
» Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Könyveim (bár azt sem tudják, hogy élek)
éppolyan részeim, akár az arcom,
e szürke szemek, e szürke halánték,
mit hasztalan fürkészek a tükörben
s homorú tenyérrel tapogatok.
Érthető, hogy keserűn gondolok rá:
a leginkább énrám valló szavak
e lapokon állnak, mik azt se tudják,
ki vagyok én, s nem abban, amit írtam.
De jól van így. A holtak hangja mond ki
engem már mindörökre.
(Jorge Luis Borges)
Enveco Free Stat

Szemetelés

Gaba · 2001. október 18., csütörtök - 00:39 · fórum » 26

Mindig megdöbbent az a hétköznapi jelenet, amikor valaki az utcán eldobja a csikket, a csokipapírt, kiköpi a rágót, letekeri az országúton a kocsiablakot és kidobja a cigisdobozt, szendvicspapírt.

Nem is azon lepődöm meg, hogy ilyesmi előfordul, hiszen láttam már és látok napról napra eleget, sőt, van egy olyan ismerősöm, akit időnként látok ilyet tenni (más miatt azonban olyan nagyra becsülöm, illetve olyan viszonyban vagyok vele, hogy képtelen vagyok szóvá tenni előtte a dolgot), és megértem azt is, hogy nincs mindenhol karnyújtásnyira egy szemetes, és az autóban is tök macerás egy zacskót kijelölni szemetesnek.

Én azt nem vagyok képes megérteni, belehelyezkedve felfogni (ahogy a német mondja nagyon találóan: "das ist für mich einfach nicht nachvollziehbar"), hogyan tudja valaki mindezt szemrebbenés és lelkiismeret-furdalás nélkül megtenni, mintha mi sem történne, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna és semmi kivetnivaló nem volna benne.

Lehet, hogy csak én kaptam ilyen szigorú nevelést, hogy mindezt furcsának és elítélendőnek találom? (Lehet benne valami, mert nálunk a tányéron sem maradhatott ott semmi.) De mégis, segítsetek nekem! Akinek gyakorlata van a felhőtlen szemetelésben, írja már le, hogyan lehet elsajátítani ezt a könnyed eleganciát, ezt a nemtörődömséget. Szeretném szélesíteni a felfogóképességem!



FÓRUM: Szemetelés

a témát indította: Dankó Zoltán, 2001.10.18. 01:07 - 26 üzenet

főtéma: Gondolatok

serkans - #21133 - 2007. november 19., hétfő - 12:48 - Válasz erre...
ha már szemetelés: mi a helyzet a nyilvános wc -k tisztaságával?
pacsi12 - #20611 - 2007. május 1., kedd - 09:07 - Válasz erre...
Szia!!!Nagyon ügyesen megfogalmaztad!!!!!! Én sose szemetelek csak a tesóim, szüleim!!!! Szokták mondani, "az okos ember mások hibájából tanul"én szégyelem, hogy ebböl kellet tanúlnom, de köszönöm a szüleimnek!!!! Én arra az emberre is rászolk aki a szemem elött szemetel!!! "elnézést elhagyott valamit" ilyenkor mindíg felveszik és rám mosolyognak, pedig csak 16 éves vagyok!
Középesy G - #555 - 2001. november 25., vasárnap - 15:12 - Válasz erre...
A szemetelésnél olvastam a gondolataidat, az az igazság,hogy néha én is eldobom a csikket az utcán sőt azt hiszem én is benne vagyok a zárójeles ismerősök közt de CSAK a csikket és AKKOR ha nincs ott a közelben egy szemetes, mert pl: nyáron ha megyek az utcán és a farmerba gyűröm a csikket, hát akkor furcsán nézne ki a farmer a szenes csikktől. Ezt csak úgy mondom.De kihangsúlyozom csak a csikk és csak akkor ha nincs rá lehetőség! azt én is gyűlölöm mikor a kocsiablak le és a szemét ki. A kocsiba mindig a szemétproblémát megoldom az első szemetesig!
Keve - #437 - 2001. november 9., péntek - 10:50 - Válasz erre...
Egyébként tényleg az óvodák nagy részében gyűjtik az elemeket. Amiket én ismerek, mindben.
Keve - #436 - 2001. november 9., péntek - 10:48 - Válasz erre...
Talán olyan négy évvel ezelőtt történt meg velem az eset, miszerint otthon már nem igazán fértünk el, ezért , hogy egy kis lélegzethez jussunk, apukám évek alatt gyűjtögetett folyóiratait összeszedtem, dobozoltam és elkezdtem telefonálgatni. Mindenütt hasonló választ kaptam: Hát azt látni kéne, nem igazán foglalkozunk ilyesmivel...

No, akkor nekiindultam. Anyukám kis kerekes bevásárlókocsijára rákötöztem a cuccot (kb. 20-25 kiló), és húztam, húztam a városon keresztül egyik antikváriumtól a másikig.

Nem a pénzszűke vezetett (vezethetett volna az is), hanem sajnáltam kárba veszni édesapám gyűjtőmunkáját. Gondoltam valaki értékelni fogja. A végén már azért könyörögtem, hogy ugyan legalább hadd hagyjam itt, mert már leszakad a kezem, meg prostituáltra elegem van az egészből. Nem, nem és nem.

Átszakadt egy gát.

Most már nem bántam a gyűjtemény porbahullását, legalább a környezetvédelmi szempontok érvényesüljenek. Irány a MÉH. Ez már a harmadik napom volt, amit evvel töltöttem el. Nekiindultam immár szokásos kis pakkommal (hajléktalanok is rendesebb cuccal nyomulnak), és a szétrombolt hálózat megmaradt romjainál próbálkoztam. Nem akartam én különbet, csak szabadulhassak már meg végre ettől a tehertől a lehető legnormálisabban. Egy kafkai kisregény hőseként éreztem magam, akinek ez a sorsa, hogy napról napra, hivataltól hivatalig cipelje terhét, egész életén keresztül, hogy aztán sose lehessen nyugta, és ne tisztulhasson meg, nem kaphat föloldozást.

Szóval nagy nehezen találtam egy MÉH-jellegű lepusztult kis privatizált hulladék-átvevő egységet, amely hetente háromszor volt nyitva. Aznap volt az egyik alkalom. Csakhogy én 10 körül értem oda, az meg délben nyitott. De már ott álltak a hajléktalanok, hasonló, kisebb-nagyobb járgányokkal. Teljesen közibük illettem. Viszont már kegyetlenül nem volt kedvem megvárni a delet, ezért odamentem az egyikhez, mondván nekem nincs kedvem/időm megvárni a nyitást, ugyan adja már le helyettem és igyon meg egy sört az egészségemre.

Az ürge csak nézett rám, mintha egy brókerhez mentem volna oda a kis megspórolt 6700 forintommal, hogy valami jó kis befektetést szeretnék a pénzemnek. Szóval nézett rám, hogy mi a hátasigásháziállathímnemiszervet akarok én tőle. Hogy tisztázzam helyzetemet, egy kicsit alaposabban széjjelnéztem, s láttam hogy a pakkok, amelyekkel várakoztak a jóemberek, mind értékes alumíniumot, rezet, meg hasonló fémtárgyakat rejtettek. Papír egyiknél sem volt.

Közelebb oldalogtam az átvevőhely bejáratához, amely ajtaján nagybetűkkel (!) ékeskedett a felirat: Papírt nem veszünk át.

Áttört a vészgát is.

Hazamentem és kidobtam a kukába az egészet.

Elcsesztem három napot és 975 000 kalóriát az életemből, hülyét csináltam magamból, és a maradék zöld érzés is kiszürkült belőlem.
rgt - #435 - 2001. november 8., csütörtök - 23:57 - Válasz erre...
Ismeretlen hely feloldása (Budapesten legalábbis) minden szakorvosi rendelőintézetben és az iskolákban is van elemgyűjtő. (A sulikban nem biztos, hogy mindenütt, de én már engeteg helyen láttam).

Egyébként: (80) 269-446 Ökoszolgálat megmondja
Saláta - #433 - 2001. november 8., csütörtök - 18:53 - Válasz erre...
Hova tegyem a kimerült elemet? Kidobni nem akarom, a MÉH-be, ismeretlen helyen lévő veszélyeshulladékgyűjtőbe elmenni se időm, se türelmem. Ötlet?
bal - #423 - 2001. november 5., hétfő - 17:14 - Válasz erre...
Hali,
Tapasztalatom, mint ön- és környezettudatos egyén, hogy a legtöbbet a példamutatás segít. Nem rászólni kell az emberekre, hanem pl. tüntetően különválogatni a papírhulladékot, majd tüntetően elvinni a MÉH-be. Egy ideig szent borzadállyal nézik az embert, aztán a jobbérzésűek szemlesütve segítenek :-))
amúgy én a szemeteléssel azonos kategóriába sorolom pl. azokat, akik félliteres és egyéb vissza nem váltható üvegű üdítőket iszogatnak... Azt a palackot sehogy nem lehet újrafeldolgozni, tökéletes pazarlás :-( És a sor végtelen, hiszen annyira de annyira lusták vagyunk :-((((
bal - #422 - 2001. november 5., hétfő - 17:12 - Válasz erre...
Hali,
Tapasztalatom, mint ön- és környezettudatos egyén, hogy a legtöbbet a példamutatás segít. Nem rászólni kell az emberekre, hanem pl. tüntetően különválogatni a papírhulladékot, majd tüntetően elvinni a MÉH-be. Egy ideig szent borzadállyal nézik az embert, aztán a jobbérzésűek szemlesütve segítenek :-))
amúgy én a szemeteléssel azonos kategóriába sorolom pl. azokat, akik félliteres és egyéb vissza nem váltható üvegű üdítőket iszogatnak... Azt a palackot sehogy nem lehet újrafeldolgozni, tökéletes pazarlás :-( És a sor végtelen, hiszen annyira de annyira lusták vagyunk :-((((
Gaba - #420 - 2001. november 4., vasárnap - 17:15 - Válasz erre...
test
Gaba - #415 - 2001. november 4., vasárnap - 02:20 - Válasz erre...
Némely esetben talán tényleg hasznos lehet az ő általuk eldobott szemét felvétele, ahogy Lenhardt Bal ajánlotta, persze azért finoman.
rgt - #411 - 2001. november 4., vasárnap - 01:36 - Válasz erre...
Ja és még egy adalék, nem tudom észrevettétek-e magatokon vagy másokon: a rászólás sosem eredményes.

Ennek valami olyan cizellált udvariassági formában kell történnie, amit adot esetben -pl. dühtől forrongó agyvízzel- lehetetlen produkálni.
rgt - #410 - 2001. november 4., vasárnap - 01:34 - Válasz erre...
Miért veszélyesebb épp Budapesten hangot adni a nézeteidnek? Máshol is veszélyes, egy bizonyos agresszivitási küszöb környékén már teljesen mindegy kinek és mit mondasz, pórul járhatsz.

Amit felvetettél Gini, a "mi lesz belőlük" problémája már sokkal érdekesebb (igaz, szerteágazóbb is). Mi lesz azzal a számtalan lurkóval, akik a családjukban a szemetelés mellett bűnözést, társadalmi normasértést lát?

És a mai szemetelő felnőttek mit kaptak anno a szüleiktől? Hát a bűnözők? Az antiszociális magatartásuk miatt elviselhetetlen felnőttek? Mit tett a társadalom akkor és mit tesz most, hogy kibillentse ezeket a gyerekeket a családi környezet pusztító (anti)szocializációjából?
Gini - #409 - 2001. november 3., szombat - 20:08 - Válasz erre...
Nem gondoltam, hogy azt hiszitek teljesen komolyan gondolom a hülye emberek írtását ((:

De amikor dühös az ember, illetve mérgelődik, akaratlanul is szélsőséges dolgok jutnak az eszébe. Ez van.

Mindenki a toleranciával jön. Én meg mindig elmondom a véleményem. Figyelmeztettek is, hogy Budapesten ez egy életveszélyes dolog. Szóval ezentúl az utcán mindenkit tolerálok, de lehet hogy csak a biztonságom érdekében.
Gaba - #403 - 2001. november 3., szombat - 11:23 - Válasz erre...
Szerintem egyáltalán nem kell itt elmenni a toleranciáig, ez egy másik kérdés.

Egy dolog, hogy elítélem mások cselekedeteit (akár ki is fejezem ezt), és emellett jogalapot érzek arra, hogy egyből javaslatot is tegyek a büntetési formára.

Másik dolog, ha elítélem mások cselekedeteit (akár ki is fejezem ezt), csak emellett nem érzek jogalapot arra, nem érzem magam abban a pozícióban, hogy ítéletet is mondjak róluk (pl. adott esetben javasoljam a sterilizálásukat vagy akár a koncentrációs táborba küldésüket).

Szóval szerintem nem tolerancia kérdése ez, inkább önmagam pozícionálása.
Loreena - #402 - 2001. november 3., szombat - 10:37 - Válasz erre...
Szia Gini!

Gábor ma tényleg kötözködősen ébredt. :) Remélem, nem vette el a kedved az írástól! Egyetértek veled a felháborodásod miatt, de Gábornak is igaza van abban, hogy nem lehet ilyen radikáisan megítélni a dolokat. Szerintem jogosan lett érzékeny írásod befejező része miatt, csak egy kicsit eltúlozta a dolgot.

Azt hiszem, a tolerancia az egyik legfontosabb emberi tulajdonság. Szerintetek?
Gaba - #401 - 2001. november 3., szombat - 10:14 - Válasz erre...
Megértem a felháborodásodat, Gini. Szörnyű, hogy merre megy a világ. De szerintem a fogamzásgátló és a sterilizálás helyett egyből lehetne a főbelövés. Rendszeresen sortűzet kellene rendezni. Te csak mondanád, hogy kiket, a katonák meg lőnének. Így bizonyosan sikerülne fordítani azon, hogy merre halad a világ. A fundamentalista országokban bevált módszer az ilyesmi.

(Bocsánat, ne vedd túl komolyan, csak ma nagyon kötözködősen ébredtem...)
Gini - #400 - 2001. november 2., péntek - 20:45 - Válasz erre...
Most írok először a merengőbe.
Azért is teszem, mivel a szemetelés elkerülése szívügyem. Néhány hete lakom Budapesten, előtte egy festői szépségű - de ugyancsak szemetes - helyen laktam.
Minap hosszabb ideig utaztam egy buszon. Már eleve elítélően néztem egy négytagú családot, akik disznó módra zabáltak, mindent összepiszkítva a buszon, tubusból szipuzva a majonézt. De ez felett még túllép az ember, elvégre különbözünk, nem mindenkiben van szégyenérzet és lelkiismeret.
Na de amikor elkezdték a szemetet a mozgó, majd még a megállóban álló autóbuszból kidobálni, már kezdett forrni bennem a düh.
Nyugtatgattam magam. Csigavér - gondoltam, ne szólj bele. Ám ekkor az egyik kisfiú elvétette az ablak kicsiny rését és a paprikacsutka nagy ívet leírva a lábamnál landolt. Magam is csodálkoztam, hogy elindult érte. Igenis szóltam neki: - Nem tanítottak meg rá, hogy a buszból nem szabad szemetet kidobálni? Nézett bambán. Az anyja teli szájjal rámdörrent: - Mi köze hozzá? Majd a gyerek kezéből kikapva, kivágta az ablakon a szemetet.

Azóta morfondírozok azon, hogy mi lesz azokból a gyerekekből, akiknek ilyen szüleik vannak?
Hogy fogom jóra nevelni a gyerekem, ha maga körül csupa ilyen embert és bokáig érő szemetet lát.
Az ilyen anyák szedjenek fogamzásgátlót!
Az ilyen apák sterilizáltassák magukat!
És pont az ilyeneknek lesz 10 gyereke...
Teljesen "elbunkósodik" a világ.
És ez szomorú.
Gaba - #391 - 2001. október 31., szerda - 22:00 - Válasz erre...
rgt-vel értek nagyon egyet, de szerintem azért a jövő nem annyira sötét, én bízom a pozitív fejlődésben, hogy a környezetünkkel egyre nagyobb tudatossággal törődünk (Umweltbewusstsein).

És bizony sok múlik azon, hogy van-e hova dobni a szemetet. Érdemes ilyen szemmel tölünk nyugatabbra körülnézni.
SAROSSI Ders - #374 - 2001. október 19., péntek - 12:17 - Válasz erre...
" hogyan tudja valaki mindezt szemrebbenés és lelkiismeret-furdalás nélkül megtenni... "

bocsanat, hogy itt es most "lebunkozok" embereket, de en igy gondolom: aki ilyet tesz, az bunko. es sajna a bunko emberekben az a legrosszabb, hogy fel sem merul bennuk, hogy valamit rosszul csinalnak, onbizalmuk merhetetlen. szerintem az intelligencia pontosan ott kezdodik, hogy mielott barmibe belefognek, el"merengek", hogy az helyes-e, es egyaltalan.

es nem ugy teszek, mint multkor a bunko anyuci a bunko apucival, miutan megettek a sportszeletet vagy miszoszt, es a legnagyobb termeszetesseggel ott helyben az utcaeva tettek a papirjat.
a szemetes toluk 5 meterre, szepen uresen, tisztan varta hogy elsetaljanak hozza.
semmi.
csak az elegedett, jollakott abrazat.

mar nem emlekszem pontosan, hogy az asszony csak varandos volt, vagy pici gyerekkel voltak, csak arra, hogy elgondolkodtam, vajon ez a ket ember milyennek fogja nevelni a gyereket??
rgt - #371 - 2001. október 19., péntek - 01:34 - Válasz erre...
Azért ennyire messzemenő következtetéseket én nem vonnék le, megbocsátóbb vagyok, bár engem is sokszor zavar a kézből kiejtett szemét látványa. Ez inkább tudatlanság...

Budapesten élek, ez egy ilyen hely, gyakran tele a szemetes a trolimegállóban, a köztisztaságiak leszerelik a csikktartót, nincs hol elnyomni a cigarettát.
Nézem a kukásokat, ők a legnagyobb szemetelők, nagyon ritka, hogy feltakarítják maguk mögött amit mellészórnak.
Állnak a metró mozgólépcsőjéne végén a reklámcetli-osztogatók, fiatal egyetemisták többnyire, ha elvenném tőlük a vackot amit kínálnak, talán nyernének pár másodpercet -annyival előbb hazamehetnek- és néhány fillért, de nem veszem el, úgyis csak szemét lesz belőle. Mire leérek a peronra, már látszik, hányan elolvasták, mert tele van a föld fecnikkel. Ilyenkor dühös vagyok rájuk.
Ami inkább meglep, hogy a mai húszévesek ugyanúgy szemetelnek, mint talán mi annak idejn, hol van a környezeti nevelés hatása? Az állandóan szajkózott mondatok hogy az utánunk jövő generációknak kell majd megbírkózniuk a hulladékproblémával, ezek szerint mit sem ér.
Dankó Zoltán - #368 - 2001. október 18., csütörtök - 21:03 - Válasz erre...
Azt hiszem, Réka második esete nagyon tanulságos: ha egy értelmi fogyatékos nem szórja el a szemetet, ami lehet, hogy "csak beléprogramozott reflex" (bocsánat a gonosz feltételezésért), ám ez annál tragikusabb a szellmi teljesítőképessége teljében lévő, döntéseiért felelősséget vállalni tudó, autonóm morális lény szempontjából, aki mérlegelheti, hogy mit tesz, és megteszi, akinek semmi mentsége nem lehet tettére, mert hát valljuk be, az elég gyenge, hogy nincs szemetes a pár méteres körzetben!

Az a jó az emberben, hogy bensője külső tettekben megnyilvánul.

Igen, és miért nincs otthon is disznóól? Otthon miért változik meg a viselkedésminta? (LÁttam már példát, ahol nem változott meg, és otthon is mocsokban élt!:))
Réka - #367 - 2001. október 18., csütörtök - 14:55 - Válasz erre...
Teljes egészében Lenhardt Ballal tudok egyet érteni. Nem szabad megelégednünk azzal, hogy mi nem szemetelünk, hanem erre a társainkat, környezetünket is figyelmeztetni kell. Lehet tisztelettel és emberi hangon figyelmeztetni valakit, hogy ne dobálja szét a szemetét. Én két, számomra feltűnő és tanulságos eset szeretnék veletek megosztani.
Az egyik: Anyuka kézenfogva vezeti kb. 3 éves kisfiát. A gyerek első ránézésre, lángost eszik. Épp bekapta az utolsó falatot és a zsíros papírt, a pici gyerekekre jellemző természetességgel, eldobta. A mamája látta, de egyetlen szó figyelmeztetés nélkül annyiban is hagyta a dolgot és mentek tovább.
Másik engem nagyon meghatott. Minden reggel egy buszon utazok egy kb. 18 éves fiúval. Ugyanott, ugyanakkor száll fel, mint én. A fiú enyhén szellemi fogyatékos. Régóta figyelem, mert lenyűgöző, amilyen fegyelmezetten, késés és rohanás nélkül, ápoltan megy minden reggel a dolgára. Nem túl régen egy almát rágcsálva érkezett meg a buszmegállóba. Mikor befejezte az evést, kizökkenve a rá jellemző monotonitásból felnézett, egyértelműen szemetes után kutatva, ahová az almacsutkát dobhatná. Miután nem talált ilyet, megvonta a vállát és a zsebébe gyömöszölte a csutkát.
Természetesen nem azt akarom ezzel mondani, hogy mindenkinek a zsebe a megfelelő tárolóedény a szemete számára, hanem inkább az fogott meg, hogy ezt a fiút valaki nagyon gondosan megtanította rá, hogy nem szemetelünk!! Ha ő megtudta ez tanulni és eszerint is cselekszik, akkor azt hiszem ez mástól is elvárható.

Úgy gondolom, épp elég baj az, hogy annyi szemetet gyárt a világ, hogy lassan belefullad, de ha ezt még szerte szét dobáljuk, az minősíthetetlen igénytelenségre utal.
Lenhardt Bal - #366 - 2001. október 18., csütörtök - 14:31 - Válasz erre...
Dankó úr igazat mond. Az illető, aki szemrebbenés nélkül szórja szét maga körül mocskát, valószínűleg rosszabb dolgokra is képes. És rögtön szóva tenném Gábor megjegyzését ismerőséről: igenis mindenkinek meg kell mondani, hogy rosszat tesz, mégha kényelmetlen is felvállalni egy esetleges konfliktust. Ne legyél gyáva! Azért, mert különben tiszteled az illetőt, ez a szemetelés egy gusztustalan szokás, nagyfokú bunkóság! Aki környezete iránt ilyen mértékben közömbös vagy az önzőség vagy az igénytelenség magas szintjére jutott el.
Saját példáim: én a vadidegenre is rászolók, amikor ezt látom, sőt a pozitív nevelés kedvéért én magam hajolok le az ő szemetéért, hogy lássa a környezettel szembeni alázatomat. Úgy tűnt, hogy hatással van rájuk a szokatlan magatartásom.
Azt hiszem a kocsiban se lenne macerás zacskót keresni, ilyen erővel akár a saját lakásodban is szétszórhatod a szemetet, és rengeteg egyéb civilizációs nyűg volna, ami lefoszolhatna rólunk.
Kicsit próbáljon mindenki felelős lenni a világért, amelyben és amelyből él!!!
Keve - #362 - 2001. október 18., csütörtök - 09:24 - Válasz erre...
Én szoktam ilyen cselekedeteket elkövetni, de mindig lelkiismeretfurdalásom van. Vagy legalábbis legtöbbször. Akkor döbbenek meg igazán, amikor én látom, hogy más ezt csinálja. Látni sokkal döbbenetesebb, mint csinálni.

A nevelés nagyon sokat számít, de szerintem erőteljesen formál a környezeted által közvetített szocializáció. És én úgy érzem ez ügyben kell keresni inkább az okot. Egy erőteljesen tudatos és a részletekre, a kis dolgokra is odafigyelni tanító környezetben nőttünk fel, tanultunk és váltunk felnőtté. (Mármint Gábor meg jópáran, köztük én is.)
2017. május 29., hétfő
Írások » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  rosszcsont: Feltűntek valakinek a falak? 2009.06.02.
  rosszcsont: A legjobb dolog az életemben 2008.08.08.
  rosszcsont: Athos mellett, a tengeren 2008.08.04.
  rosszcsont: Háromszor sikerült legyőznöm a halált 2008.04.01.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Sven: Görbe tükör 2006.11.23.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Közvélemény »
Szoktál-e adakozni? Válaszd a legjellemzőbbet az alábbiak közül:   fórum » 1
A koldusmaffiának? Na ne!
Én is szegény vagyok.
Utcán sosem.
Csak antialkoholistáknak.
Ez az egyházak dolga.
Számomra fontos célú alapítványnak.
Akkor minek fizetek adót?
Adok mindenkinek, aki kér.
Nem, de Flasztert veszek.
Járatom a Fedél nélkül-t.
Az adóm 1%-át.
Inkább önkéntes munkával segítek.
Pénzt nem, csak élelmiszert.
Néha igen, néha nem.
 
 
Friss fórumtémák »
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Írj te is verset! (728 · Árvai Emil)
  Ünnep (93 · Árvai Emil)
  Istenes versek, történetek (59 · Árvai Emil)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu