Gondolatok  Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
» Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Fájdalmas érzéseink fenyegetésében élünk: harag, vágy, gőg, féltékenység és a többi. Mindig készen kell lennünk arra, hogy a megfelelő fegyverrel szembeszálljunk velük. Az igazi hívőt örök éberségéről ismerjük fel.
(Dilgo Khyentsé Rinpoché)
Enveco Free Stat

A galamb

Cruz · 2005. november 2., szerda - 08:01 · fórum » 6

« előző   
Hűvös volt a Hajnal, sűrű, ragacsos. A Köd belepte a fákat, az épületek falát, az ablakokat, rárakódott az arcokra, behatolt a pórusokba, mélyen a csontokba szivárgott, hogy az szinte már fájt és nyálkás ujjaival bilincsbe szorította a lelkeket. Csend volt. Csak egy galamb búgott valamelyik párkányon, mintha az elveszett Ártatlanságot siratná és keresné valahol a padlásokon. Furcsa, érdekes galamb volt, a nyáron születhetett. Fehér volt, hófehér, csak a hátán világított néhány érdekes, sötét toll. A Mozdulatlanság, mint egy éppen jóllakott hajléktalan, álmosan feküdt a villamossíneken, és néha lustán körbejáratta szemét a téren, ha Szél megpiszkálta kopott zubbonyát. Az Idő is lassan lépdelt a kockaköveken, megállt olykor-olykor a kapualjakban és maga elé mosolygott néha, mint a ráncos arcú, sima lelkű, bölcs öregemberek.

Aztán hirtelen előbújt az Első Napsugár. Kacéran ránevetett a fákra, megcsiklandozta a bokrok alját és kézen fogva elővezette testvéreit. Együtt néztek az ébredő szemekbe és csókot leheltek az ajkakra. A Köd ijedten kapta össze sátorfáját és kimenekült a Városból az erdők sötétlő mélyére, ahol a Fény csak ritka vendégnek számított. Megtelt a tér emberekkel. Hosszú ballonkabátok töltötték be a teret, és a galamb csodálkozva figyelte a forgatagot. Sietős léptű, fáradt és kialvatlan, de elszánt arcú embereket látott. Már napok óta hallotta nappal a rémisztő és elviselhetetlen zajokat, amik elől a padlásra menekült, a nyugtató, meleg, homályos puhaságba, oda ahol született. És a galamb, akárhogy is gondolkodott nem értette, mi történt a világgal... De most nem robajlott semmi, nem rengett a föld, és nem mozogtak az ereszek. Csend volt, de a Nyugtalanság ott ült a kéményeken és gonoszul vigyorgott, kérges kezét pedig végighúzta olykor a tetőcserepeken, amitől összeszorult az emberek szíve.

Egy lány és egy fiú jött a tér túloldaláról. Egymás mellett jöttek és fogták egymás kezét. A padokhoz mentek a ligetbe, a fák alá. A fiú letette a bőr táskát, amit szorongatott, és átölelte a lányt. Nem szóltak, csak nézték az utcát, a teret, a Várost. És néha jobban szorították egymás kezét és néztek egymás szemeibe hosszan, szótlanul... Emberek verődtek csoportba a tér egyik sarkánál. Nyakukba akasztott nehéz, fekete, fém dolgokat cipeltek néhányan. Aztán egy ember érkezett loholva a tér sarka felől és izgatottan magyarázni kezdett valamit, mire a többiek körbevették, és feszülten figyelték minden szavát. Mindketten odanéztek a padról, és ijedten oda fordította fejét a galamb is. "Mennünk kell" - mondta a fiú, s a lány bólintott. Elindultak. Amerre mentek, kinyílt a tér, a Szél hónuk alá nyúlt, a Napfény simogatta a hajukat, és a szürke üstökű Ősz csak mosolygott a meghatottságtól, ahogy rájuk nézett. "Istenem, milyen fiatalok, milyen szépek" - gondolta magában, és elmorzsolt egy könnycseppet az arcán. Csak a Szomorúság bujkált lábujjhegyen a ligetben, fatörzstől fatörzsig lopakodva, kis zubbonyában és nyaka köré tekert sáljában - ami lobogott utána futás közben - úgy nézett ki, mint egy ágrólszakadt csavargó. A tér sarka felől zaj hallatszott. És egyre erősödött. A fiú szorosabban fogta a lány kezét, és meggyorsította lépteit. A lány csak szállt mellette, mint egy kis pillangó. A tér lassan kiürült, s a galamb ijedten figyelte, hogy hová mennek, az emberek, akiket soha nem értett...

Odaértek a kapualjhoz. Magához húzta a lányt. Mélyen beszívta haja és bőre illatát, megcsókolta nyakát, és átölelte. Ijedt, apró madárszív vert a kis női kabát mögött, érezte. "Szeretlek" - szólt a fiú. "Szeretlek" - mondta a lány. Egymásra mosolyogtak. Valaki rájukiáltott az egyik ablakból, s közben a dübörgés már kellemetlenül hangos lett A fiú mondott még valamit, amit a lány nem értett, csak riadt szeme válaszolt helyette. Megszorította a kezét, aztán belökte a kapuajtón.

Lassú, egyenes léptekkel elindult a fiú a tér sarka felé, ahol az imént az emberek tanácskoztak. A zaj szinte már fülsiketítővé vált. Lette a bőrtáskát és szétnyitotta. Rongyos, szakadozott háromszínű selymet vett ki belőle, amit nyaka köré csavart, lassan, akkurátusan, nyugodtan. Aztán újra belenyúlt a táskába, és sárgás színű folyadékkal teli üveget vett a kezébe. Az Ősz kissé félrehajtott fejjel nézte a ligetből, és megint nem tudott uralkodni magán, hát eleredt a könnye. Hosszú patakokban folyt az arcán, egészen le, végig a szürke szakállon, és a könnycseppek apró, játékos nyomokat hagytak a porban. A fiú felnézett. Mondott valamit, csak úgy magában, amit az Ősz a zajtól már nem hallhatott. Visszanézett még egyszer, utoljára a tér másik vége felé, megkereste azt a kapualjat, elidőzve egy pillanatig. Aztán szorosabbra fogta az üveget, elmosolyodott és kilépett a tankok elé...

Egy galamb repült át a téren, messze, fent, magasan a háztetők felett. Furcsa, érdekes galamb volt, a nyáron születhetett. Fehér volt, hófehér, csak a hátán világított néhány érdekes, sötét folt. Mintha csak a pehelytollak közé ivódott, rászáradt vér lett volna...


2005. 10. 20.
« előző   



FÓRUM: A galamb

a témát indította: Középesy G, 2005.11.03. 08:51 - 6 üzenet

főtéma: Gondolatok

Cruz - #15565 - 2005. november 9., szerda - 09:13 - Válasz erre...
Sztem a történet szemponjából lényegtelen. a "nyáron születhetett" rész pedig csak arra utal, hogy idén született a madár...
kurkuma - #15564 - 2005. november 9., szerda - 08:36 - Válasz erre...
Cruz írta (#15561, 2005. november 9., szerda - 07:59):
> A galambok többször költenek egy évben, így ősszel is.



Akkor ezt lehet, hogy rosszul tudtam, bár ha emlékeim nem csalnak -annak idején rengeteg galambunk volt- mindig tavasszal/nyáron voltak kis galambok de lehet, hogy rosszul emlékszem, régen volt........
Cruz - #15561 - 2005. november 9., szerda - 07:59 - Válasz erre...
A galambok többször költenek egy évben, így ősszel is.
juanitaescudo - #15549 - 2005. november 8., kedd - 14:20 - Válasz erre...
Kotozkodni lehet! :-)
kurkuma - #15548 - 2005. november 8., kedd - 13:12 - Válasz erre...
"Egy galamb repült át a téren, messze, fent, magasan a háztetők felett. Furcsa, érdekes galamb volt, a nyáron születhetett. Fehér volt, hófehér, csak a hátán világított néhány érdekes, sötét folt. Mintha csak a pehelytollak közé ivódott, rászáradt vér lett volna..."


Nem kötöszködni akarok (!!!!!!) de itt érzek némi képzavart.
Az egyik, hogy a galambok nyáron "születnek" nem is születhetnek máskor, természetanya ezt nagyon jól elrendezte..

A másik pedig, hogy ha a galamb magasan repül, feltételezve az iró perspektiváját, akkor a hátát semmiképpen nem láthatja...

Mégegyszer mondom nem kötöszködni akarok, nem akarok senki munkájábol gúnyt üzni!!!!!!!!!!
Középesy G - #15469 - 2005. november 3., csütörtök - 08:51 - Válasz erre...
Szia, megint tetszik az írásod, gratulálok!:))
2017. május 23., kedd
Írások » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  rosszcsont: Feltűntek valakinek a falak? 2009.06.02.
  rosszcsont: A legjobb dolog az életemben 2008.08.08.
  rosszcsont: Athos mellett, a tengeren 2008.08.04.
  rosszcsont: Háromszor sikerült legyőznöm a halált 2008.04.01.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Sven: Görbe tükör 2006.11.23.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Közvélemény »
Szoktál-e adakozni? Válaszd a legjellemzőbbet az alábbiak közül:   fórum » 1
A koldusmaffiának? Na ne!
Én is szegény vagyok.
Utcán sosem.
Csak antialkoholistáknak.
Ez az egyházak dolga.
Számomra fontos célú alapítványnak.
Akkor minek fizetek adót?
Adok mindenkinek, aki kér.
Nem, de Flasztert veszek.
Járatom a Fedél nélkül-t.
Az adóm 1%-át.
Inkább önkéntes munkával segítek.
Pénzt nem, csak élelmiszert.
Néha igen, néha nem.
 
 
Friss fórumtémák »
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Írj te is verset! (728 · Árvai Emil)
  Ünnep (93 · Árvai Emil)
  Istenes versek, történetek (59 · Árvai Emil)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu