Gondolatok  Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
» Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Az érzéki szerelem el akarja hitetni velünk az égi szerelmet; egymaga hiába próbálná, de mert öntudatlanul ott él benne az égi szerelem része, sikerül neki.
(Franz Kafka)
Enveco Free Stat

Szép gondolatok

Gaba · 2005. június 1., szerda - 11:42 · fórum » 71

Hogy ez valódi, vagy nem, nem tudom, nem jártam utána, mindenesetre szép gondolatok. (Április 13-án kaptam e-mailben, most olvastam csak végig.)



Gabriel García Márquez egészségi okokból visszavonult a nyilvánosságtól (nyirokrákja van). Úgy tűnik, egyre súlyosabb. Búcsúlevelet küldött barátainak, ez az Internet segítségével is terjed. Ajánlom, hogy olvassátok el az utóbbi idők legzseniálisabb latin-amerikai elméjének igazán megható írását.


Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék
egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...

Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod". Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.



FÓRUM: Szép gondolatok

a témát indította: Timea, 2005.06.01. 19:58 - 71 üzenet

főtéma: Gondolatok

Árvai Emil - #24684 - 2011. március 26., szombat - 06:34 - Válasz erre...
Szép képek. Ez is lehetséges.

http://tv2.hu/naplo/video/a-bezzeg-falu
Árvai Emil - #24683 - 2011. március 12., szombat - 07:59 - Válasz erre...
Ismeretlen:
"Ha az ember szemét kimossák a könnyek, utána tisztábban lát."
(parokia.hu)
Árvai Emil - #24679 - 2011. február 15., kedd - 04:53 - Válasz erre...
"Két dolgot soha nem értünk meg egészen: a mindenséget, s önmagunkat. Minden tudománynak elérhetö tárgya csak e kettö között fekszik, s éppen ez az ok, melyért a tudományban teljes megnyugvást nem találhatunk."
Eötvös József
Árvai Emil - #24677 - 2011. február 12., szombat - 07:31 - Válasz erre...
"Két monológ nem egyenlö egy dialógussal."
Karl Barth
Árvai Emil - #24673 - 2010. december 27., hétfő - 19:20 - Válasz erre...
NÉGY GYERTYA
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első: Én vagyok a Béke! De az emberek nem tudnak életben tartani, el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett az egykor fényesen tündöklő lángra.
A másik azt mondta: Én vagyok a Hit! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: Én a Szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kellene mindörökké!
Elkeseredésében menten sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: Ne félj. Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a Remény!
A gyermek szeme fölragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, és a lángjával újra életre keltette a többit...

(M.M., MERA Antenna 2010/6)
Árvai Emil - #24672 - 2010. december 23., csütörtök - 18:14 - Válasz erre...
IGAZI BARÁTSÁG (történet az internetről)

Wisconsin államban, Milwaukee-ben egy tizenéves fiú rákos volt, és több hetet töltött a kórházban, ahol sugárkezelésnek és kemoterápiának vetették alá. Közben kihullott a haja. Amikor hazafelé tartott a kórházból, aggódott - nem a rák miatt, hanem a szégyenérzet miatt, hogy kopaszon kell visszamennie az iskolába. (Azt már korábban elhatározta, hogy nem fog parókát viselni vagy sapkát hordani.)

Amikor hazaért, belépett az ajtón, felkapcsolta a villanyt. Legnagyobb meglepetésére sok-sok barátja ugrott fel és üdvözölte:
- Isten hozott itthon! - kiáltották.
A fiú körülnézett, és alig akart hinni a szemének:
barátai mindnyájan kopaszra nyiratkoztak...
Árvai Emil - #24376 - 2009. október 11., vasárnap - 20:42 - Válasz erre...
" A rosszra mindig van ésszerü magyarázat, meglehet, hogy a sátán
maga. Levezethetö valamilyen érdekböl, haszonvágyból, tunyaságból,
hatalom- és kéjvágyból, gyávaságból, ilyen vagy olyan
ösztönkielégítésböl, ha másból nem, hát végsö soron valamilyen
örületböl, szadizmusból, mit tudom én, melyik perverzitásból a sok
közül, és talán mindegyikből egyszerre, viszont ami valóban
irracionális, és amire tényleg nincs magyarázat, az nem a rossz,
ellenkezöleg: a jó. Éppen ezért engem már rég nem a vezérek,
kancellárok és egyéb címzetes uzurpátorok érdekelnek, akármilyen
érdekességet tudtok is elmondani a lelki világukról, nem, a diktátorok
élete helyett engem már réges-rég kizárólag a szentek élete érdekel,
mert én ezt találom érdekesnek és felfoghatatlannak, én erre nem
találok pusztán ésszerü magyarázatot"
(Kertész Imre)
Zoé84 - #23971 - 2009. június 23., kedd - 12:36 - Válasz erre...
Városaitokban olyan élet folyik, ahol semmilyen módon sincs lehetőségetek olyan emberi életet megélni, amilyenben mi bármikor is éltünk. Itt ugyanis nem a fejlettségekről beszélek vagy a helyszínekről, hanem arról az energiaközösségekről, amelyek az életet fenntartják. Ugyanis tudd hát meg, hogy az élet alapja a közösen megtermelt energiatér, mely minél nagyobb, annál erősebben működik. A család csak egy szegmens, itt sok család sok szegmenséről kell beszéljünk, ha egyáltalán valós társadalmi erőteret akartok léteztetni.


Az élet legfontosabb formája a közösség, azé a közösségé melyet ti alakítotok ki szeretetben, békében, hitben, érvekben, ösztönökben és szívjóságban. Ez ugye annyit tesz, hogy megteszed benne azt, amit a szíved parancsol rád, hogy tegye.


Vállalni kell! Vállalni a közösséget, embertársaitokkal, vállalni az együttélés szabályait és örök törvényeit, mert az ember társas lénnyé lett tervezve és ez semmilyen korok óta sem nem változott meg. Fogadjátok hát meg a szót, éljetek közösségekben, mert csak ez vezethet el benneteket a közös jövőbe. Egyéni jövő nem létezik. Nincsenek egyedüli fény utak, csakis mindig közösség kövezi ki annak az Egynek a fény útját. Közösség nélkül még az az Egy sincs.
Árvai Emil - #23917 - 2009. június 10., szerda - 06:26 - Válasz erre...
VALAHOL EGY ISKOLÁBAN...

Valahol egy iskolában volt egy tanító, akit a gyermekek nem kedveltek. Azt hitték róla, hogy rideg és kemény természetű, s amikor csak tehették, igyekeztek bosszúságot szerezni neki. S ha egy gyerekcsapat erre törekszik, bizony sok keserűséget tud okozni. A mi tanítónknak is bőven volt része mindabban, ami jó tanító szívének fájhat.

Nos, egy napon az iskola játszóterén az egyik fiú súlyosan megsebesült. Néhányan futottak a tanítóért; ő minden dolgát félretéve sietett a sebesülthöz, s azonnal orvosért küldött. Aztán lehajolt a földön fekvő gyermekhez, majd gyöngéden fölvette karjába. Kedvesen, meleg hangon, szeretettel szólt hozzá, bátorítgatta, vigasztalta és vigyázva kötözgette sebét...
A fiúk szemébe könny szökött, amikor tanítójuknak ezt a megindító gyöngédségét látták, és suttogni kezdtek egymás között: "Nézd, hiszen szeret bennünket!"

Ettől az esettől kezdve megváltozott az iskola képe. A fiúk egészen másként néztek tanítójukra. Amennyire elhanyagolták dolgaikat korábban, annyira szorgalmasak lettek ezután; amennyire engedetlenek voltak azelőtt, annyira igyekeztek most már mindenben kedvébe járni tanítójuknak.
Mindezt a változást a szeretet csodálatos hatalma művelte.

(Hastings: Isten napjai c. könyvből)
Árvai Emil - #23918 - 2009. június 10., szerda - 06:26 - Válasz erre...
VALAHOL EGY ISKOLÁBAN...

Valahol egy iskolában volt egy tanító, akit a gyermekek nem kedveltek. Azt hitték róla, hogy rideg és kemény természetű, s amikor csak tehették, igyekeztek bosszúságot szerezni neki. S ha egy gyerekcsapat erre törekszik, bizony sok keserűséget tud okozni. A mi tanítónknak is bőven volt része mindabban, ami jó tanító szívének fájhat.

Nos, egy napon az iskola játszóterén az egyik fiú súlyosan megsebesült. Néhányan futottak a tanítóért; ő minden dolgát félretéve sietett a sebesülthöz, s azonnal orvosért küldött. Aztán lehajolt a földön fekvő gyermekhez, majd gyöngéden fölvette karjába. Kedvesen, meleg hangon, szeretettel szólt hozzá, bátorítgatta, vigasztalta és vigyázva kötözgette sebét...
A fiúk szemébe könny szökött, amikor tanítójuknak ezt a megindító gyöngédségét látták, és suttogni kezdtek egymás között: "Nézd, hiszen szeret bennünket!"

Ettől az esettől kezdve megváltozott az iskola képe. A fiúk egészen másként néztek tanítójukra. Amennyire elhanyagolták dolgaikat korábban, annyira szorgalmasak lettek ezután; amennyire engedetlenek voltak azelőtt, annyira igyekeztek most már mindenben kedvébe járni tanítójuknak.
Mindezt a változást a szeretet csodálatos hatalma művelte.

(Hastings: Isten napjai c. könyvből)
Árvai Emil - #23822 - 2009. május 26., kedd - 05:46 - Válasz erre...
Carla Muir írásában olvasható a következő történet:

Egy nagyvárosban egy sikeres kozmetikai cég pályázatot hirdetett a lakosság körében: a legszebb nő fényképét kellett beküldeniük egy rövid történet kíséretében. Pár héten belül több ezer levél érkezett. Az egyik annyira megragadta egy munkatársuk figyelmét, hogy a főnök asztalára tette. Olyan fiú írta, aki elég nehéz családi körülmények között élt. A következők álltak levelében: "Az utcánk végén lakik egy gyönyörű asszony. Minden nap meglátogatom. Amikor nála vagyok, a világ legfontosabb gyerekének érzem magam. Ha a problémáimról beszélek neki, mindig végighallgat. Megért engem, és mikor hazaindulok, utánam szól, hogy milyen büszke rám." A fiú a következőképpen fejezte be levelét: "Ezen a képen láthatják, hogy ő a legeslegszebb asszony. Ha majd egyszer megnősülök, azt szeretném, hogy nekem is ilyen szép feleségem legyen, mint ő."
A főnök érdeklődését fölkeltette a levél, elkérte a hozzá tartozó fényképet. A titkárnője erre megmutatta neki egy idős, ráncos arcú, ősz hajú, kerekesszékben ülő asszony fényképét.
"Ez az asszony nem nyerheti meg a pályázatot - mondta a főnök. - Ugyanis akkor az egész világ megtudná, hogy a szépséghez nincs szükségük a mi termékeinkre."

Ez a fiú értékes igazságot fedezett föl: a szépség - a valódi szépség - belülről fakad és onnan sugárzik kifelé. Hogy hol van az igazi szépség forrása? A szívünkben.
-----------------------------------------
(E. Mittelstadt. Lydia 2009/1)
Árvai Emil - #23823 - 2009. május 26., kedd - 05:46 - Válasz erre...
Carla Muir írásában olvasható a következő történet:

Egy nagyvárosban egy sikeres kozmetikai cég pályázatot hirdetett a lakosság körében: a legszebb nő fényképét kellett beküldeniük egy rövid történet kíséretében. Pár héten belül több ezer levél érkezett. Az egyik annyira megragadta egy munkatársuk figyelmét, hogy a főnök asztalára tette. Olyan fiú írta, aki elég nehéz családi körülmények között élt. A következők álltak levelében: "Az utcánk végén lakik egy gyönyörű asszony. Minden nap meglátogatom. Amikor nála vagyok, a világ legfontosabb gyerekének érzem magam. Ha a problémáimról beszélek neki, mindig végighallgat. Megért engem, és mikor hazaindulok, utánam szól, hogy milyen büszke rám." A fiú a következőképpen fejezte be levelét: "Ezen a képen láthatják, hogy ő a legeslegszebb asszony. Ha majd egyszer megnősülök, azt szeretném, hogy nekem is ilyen szép feleségem legyen, mint ő."
A főnök érdeklődését fölkeltette a levél, elkérte a hozzá tartozó fényképet. A titkárnője erre megmutatta neki egy idős, ráncos arcú, ősz hajú, kerekesszékben ülő asszony fényképét.
"Ez az asszony nem nyerheti meg a pályázatot - mondta a főnök. - Ugyanis akkor az egész világ megtudná, hogy a szépséghez nincs szükségük a mi termékeinkre."

Ez a fiú értékes igazságot fedezett föl: a szépség - a valódi szépség - belülről fakad és onnan sugárzik kifelé. Hogy hol van az igazi szépség forrása? A szívünkben.
-----------------------------------------
(E. Mittelstadt. Lydia 2009/1)
Árvai Emil - #23779 - 2009. május 10., vasárnap - 14:18 - Válasz erre...
"Nem kudarc van, hanem tanulság."
(internetröl)
------------------------------------------
"Minden megélt nehézség, tapasztalat lehet: eröforrás vagy teher, - és ez attól függ, mit kezdünk velük. Nem kell engednünk, hogy a múltbeli nehézségek aggodalmakkal, szorongásokkal töltsenek el bennünket. Elfogadhatjuk öket úgy is, mint leckéket, amelyek az épülésünket szolgálták, amelyek által fogékonyabbak, együtt érzöbbek lehetünk, amelyekböl tanulhatunk, és amelyek által növekedhetünk."
(Family magazin 2009/2, 20.old.)
Árvai Emil - #23704 - 2009. március 29., vasárnap - 18:06 - Válasz erre...
ORRA-átállitás:
alázattal, amelyikünk fönnhordja;
reménységgel, aki orrát lógatja.
Árvai Emil - #23549 - 2009. február 25., szerda - 17:48 - Válasz erre...
Holden Caulfield - #23485 - 2009. február 5., csütörtök - 20:27 - Válasz erre...
a küldött mail címmel vmi nem okés, negyedszerre próbálok küldeni rá levelet és mindig jön a visszajelzés, hogy nem sikerült a kézbesítés. Szóval ha van másik mail címed, megpróbálkoznék azzal, ha nincs, akkor felírom ide a novellát.
Nash - #23479 - 2009. február 4., szerda - 17:58 - Válasz erre...
elküldtem egy emailen a mail címet.
Holden Caulfield - #23477 - 2009. február 4., szerda - 11:52 - Válasz erre...
nem akarom feltenni, de ha adsz egy e-mail címet, elküldöm az egyiket.
Nash - #23467 - 2009. február 2., hétfő - 17:05 - Válasz erre...
csak úgy megkérdeztem.:) feltehetnéd egy prózádat...kíváncsi lennék rá.
Holden Caulfield - #23460 - 2009. február 1., vasárnap - 17:20 - Válasz erre...
Hát, olyasmi:) prózával próbálkozom, zöldfülű vagyok, de én élvezem:) miért kérded?
és igen, tetszett a "foszlány".
Nash - #23456 - 2009. január 30., péntek - 21:11 - Válasz erre...
Köszönöm a véleményezést. igazából alőször, azt kell mondjam, hogy huhh... ennyire mélyen még én magam sem elemeztem ki ezt a kis "izét" ahogyan hívom az ilyen jellegű foszlányaimat. amúgy rátapintottál a lényegre.Az értelmezéseddel nincs gond, itt ott beleköthetnék, dehát mindegy.meg ,már minek is idézzem Aranyt.
nos ezek szerint valamilyen téren, mégis csak érthető...:) Ennek a versikének története van, amely elég hosszú, de ezt nem szeretném publikussá tenni...
szóval mégegyszer köszönöm a pozitív kritikát.(remélem annak szántad:) )
zárásként, csak így stílusosan válaszolva az első kérdésedre: egyszerűen csak egy véleményt szerettem volna olvasni erről a foszlányról.és ez számomra fontos.
már csak nekem lenne egy kérdésem: és te? alkotsz?
Holden Caulfield - #23430 - 2009. január 19., hétfő - 00:50 - Válasz erre...
Szia, nekem is ez az első hozzászólásom, azért regisztráltam, h elmondjam, mit gondolok az írásról és megkérdezzem, mennyire sikerült megértenem:)
Először is azt kérdezném meg, hogy irodalmi célod van az írással, vagy a benne rejlő gondolatról kérted ki az idelátogatók véleményét? Amennyiben nem irodalmi, akkor ugord át a szövegemet a következő bekezdésig. Ha igen, akkor: a "láttam, nem csak néztem" számomra zavaró, kissé megkopott szólás, ami csak olyan írásba illik, aminek a nyelvezete végig rájátszik a köznyelvre. Az utolsó két mondat hatásos, az viszont nem világos számomra, hogy hogyan állhat meg a beszélő a sír előtt azután,h átlépte a kertkaput. A kertben van eltemetve a kedves? Vagy a kertkapu után a fantázia birodalmában lépett át, s ott ment el a sírhoz? Ha az utóbbi, az jó ötlet! Javasolnám, hogy tedd egyértelművé (egyértelműbbé), hogy melyik a kettő közül, de lehet, hogy másnak pont az eldönthetetlenség tetszik. Azt még nem értem, h a halálát vagy elmenését tudó kedves miért volt "rideg" a beszélővel?

A gondolati tartalmával kapcsolatban olyasmire jutottam, hogy a beszélő az elvesztett kedves miatt érzet bánatát szégyelli, s a szenvedését próbálja elnyomni. Az írás végére felszabadul a saját bűntudata alól. A hóra esett egy szirom, amire rálépett s nem vette észre. Úgy értelmezem, mintha a szirom a beszélő jelképe lenne: a fájdalma miatt érzett bűntudata megtapossa önmagának egy fontos részét, a jogát a fájdalomhoz, vagy a személyiségét összetartó erejét, vagy valamit, amit inkább csak érzek, mint értem, hogy mi is az, de mindenképp a személyiségének elidegeníthetetlen része. Szóval rálép a sziromra, és utána észreveszi, hogy a hó eltakarja a sírt. Azaz talán az ártatlanságban, ami jelenthet sokmindent, itt talán azt az állapotot jelenti, amiben a kedvessel élt, szóval ez az ártatlanság eltakarja a sírt. Rájön, hogy vissza kell kerülnie abba az ártatlanságba, amiben a kedvesével volt, mert nem úgy adózik illendően a kedves emlékének, ha a szenvedés nézőpontjából látja, hanem ha megmenti magának az ártatlanságot (ha felismeri, az az állapot miktől volt ártatlan) s azt továbbviszi a további életébe. Lehet amúgy, hogy a sziromra lépés azt jelképezi, hogy "rosszul" viszonyult eddig az emlékhez, a fájdalomból nézte és nem a rárakódó havat látta?
A fentiek csak ötletek az értelmezésben, lehet, hogy rosszul látom a szöveget. A gyászt a saját bőrömön még szerencsére nem kellett tapasztalnom, így a vélemémyem arról sem feltétlenül mérvadó, de azt hiszem, egy ideig szenvedni kell miatta. Aztán, ha az ember már úgy érzi, vágyik a szenvedés utáni enyhülésre, akkor megtanulni viszonyulni a veszteséghez. Talán úgy, hogy felismeri: a kedvessel addig úgy összeolvadtak, mintha egy ember lettek volna, s ez most már nem csak mintha: a kedves (a túlvilágot most nem vesszük figyelembe) a partner lelkében marad meg, a partner személyiségével egyesülve, beléolvadva. Kibővítve a személyiségét a kedves személyiségével. S olyan, a partner belső világának nagyon gyönyörű zugát alkotja, ahova a partner bármikor visszahúzódhat, ha szépségre van szüksége.
S mivel a kedves a személyiségének része lett, egy új kedves találása sem lehetetlen egy bizonyos idő eltelte után. De ez mind csak az én elképzelésem, véleményezhetitek.
Nash - #23397 - 2009. január 2., péntek - 18:18 - Válasz erre...
Egy éve ment el. Vagy kettő, már nem tudom. El engedni nem akarom, nem fogom. Pedig hányszor megmondta, ne sírjak, ne forduljak magamba. Megígértem, de nem teszem. S emiatt sétáltam hajnalban az utcán, hittem ,hogy keze fogja az enyém. Ujjai átfonják az enyémet. Gyötrődtem, mert hazudtam. Úgy engedtem el, hogy hazudtam. Fogtam a kezét. Nem sírt, rideg volt. Én se könnyeztem, mert tudtam,hogy neki elviselhetetlen a fájdalom, hogy elhagyja életünk. A paradicsomot, amit a szegénységből felépítettünk, magunknak. Csak magunknak, ketten...
Leesett egy szirom a hóra. Nem éreztem, ráléptem. Átléptem a kertkapun, lassan magamba roskadva mélyen. Megálltam a sír előtt, s láttam... Láttam, nem csak néztem.
S akkor megértettem,hogy mire jó az élet.
Befedte a hó a sírokat, eltakarva a magányt.


u.i: teljesen új vagyok ezen a fórumon. nem is ez a lénye, hanem az ha az előbbi íráscafatról kritikát mondanátok, mindenenemű hozzászolást várok, és szívesen fogadok
előre is köszönöm
retisz - #23394 - 2009. január 2., péntek - 14:59 - Válasz erre...
Szép az élet vagy nem szép,de ha ezt elolvasod,lehet hogy megérted:)

Gabriel García Márquez egészségi okokból visszavonult a nyilvánosságtól (nyirokrákja van). Úgy tűnik, egyre súlyosabb. Búcsúlevelet küldött barátainak, ez az Internet segítségével is terjed. Ajánlom, hogy olvassátok el az utóbbi idők legzseniálisabb latin-amerikai elméjének igazán megható írását.

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.


Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.


Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.


Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.


A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!


Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.


Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.


Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.


Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.


Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.


Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra,
hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.


Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz.


Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.


Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".


Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.


Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.


Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire
szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy
azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.


Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.
Ritucka - #23368 - 2008. december 27., szombat - 20:12 - Válasz erre...
Az élet szép.
És ezt vajon ki mondta?Akinek minden összejött?Mindene megvan?
Vagy egy író, költő, akinek éppen jól alakult az élete..akárki.
Az élet valóban szép? Sokak használják ezt a mottót.
De vajon értik is?
Sok a kérdés mi? Lehet válaszolni, bátran.
Érdekel, hogy mit gondoltok erről.
2017. július 26., szerda
Írások » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  rosszcsont: Feltűntek valakinek a falak? 2009.06.02.
  rosszcsont: A legjobb dolog az életemben 2008.08.08.
  rosszcsont: Athos mellett, a tengeren 2008.08.04.
  rosszcsont: Háromszor sikerült legyőznöm a halált 2008.04.01.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Sven: Görbe tükör 2006.11.23.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Közvélemény »
Szoktál-e adakozni? Válaszd a legjellemzőbbet az alábbiak közül:   fórum » 1
A koldusmaffiának? Na ne!
Én is szegény vagyok.
Utcán sosem.
Csak antialkoholistáknak.
Ez az egyházak dolga.
Számomra fontos célú alapítványnak.
Akkor minek fizetek adót?
Adok mindenkinek, aki kér.
Nem, de Flasztert veszek.
Járatom a Fedél nélkül-t.
Az adóm 1%-át.
Inkább önkéntes munkával segítek.
Pénzt nem, csak élelmiszert.
Néha igen, néha nem.
 
 
Friss fórumtémák »
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Írj te is verset! (728 · Árvai Emil)
  Ünnep (93 · Árvai Emil)
  Istenes versek, történetek (59 · Árvai Emil)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
» Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu