Gondolatok  Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
» Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Mikor a testet, a szavakat és a lelket vizsgáljuk, valójában valami állandót keresünk. A személy fogalma csak akkor érvényes és egészséges, ha úgy tekintünk rá, mint az egyetemes összefüggések egy különleges megvilágítására.
(Matthieu Ricard)
Enveco Free Stat

Végtelen mély sebek, II. rész

amazonasz · 2005. május 26., csütörtök - 16:34 · fórum » 14

« előző   
Kéz a kézben megindultak a motel bejárata felé. A tücskök körös-körül megkezdték szokásos esti hangversenyüket, és egymást túlharsogva húzták érces hangú, mélabús nótájukat. Az ösvény kanyarogva szelte át a széltől zizegő, dúslombú fákkal és bokrokkal tarkított parkot. Lassú léptekkel, szótlanul ballagtak, miközben lelkükben forgószélként kavarogtak a vadul cikázó gondolatok. Az érzelmek fájdalmakkal, gyötrelmekkel, vágyakkal, és kétségekkel megrakott hatalmas tajtékzó hullámai ostromolták szívüket.

Vacsora közben Zoltán törte meg először a súlyosan rájuk nehezedő csendet.

- Alaposan átgondoltam mindent. Nincs olyan döntés, ami mindenki számára csak jót hozna. Minden lehetőség, amely közül választhatok, fájdalmas csapást mér a jelenre, vagyis mindenkire, akiket érint. Ha Zsuzsával maradnék, sosem bocsátanám meg magamnak, mert tudom, mit érzel irántam, és amíg élek, mindig eszembe jutna, hogy hagytalak elmenni. Ő is, én is, egész életünkben magányosak maradnánk, hiszen nyilvánvalóan kimennék dolgozni valahova külföldre, hogy még annyit sem kelljen hazajárnom, mint eddig. Már kaptam is néhány ajánlatot pár héttel ezelőtt, de eddig nem válaszoltam egyikre sem. A kislányom pedig, ebben a légkörben nőne fel. Ezt semmiképpen sem kívánom neki. Újra úgy élni a feleségemmel, mint régen... nem, ez már biztosan nem menne. Ha bármilyen kicsi esélyt láttam volna erre, akkor ezt régen megtettem volna. Amikor elmondom Zsuzsának, hogy elhagyom, tudom, hogy ez neki mennyire rosszul fog esni. Azt is tudom, hogy sírni, sőt, zokogni fog, de a lelke mélyén már biztosan számított valami ilyesmire. Hiszen három éve, hogy nem élünk igazi házaséletet. Eleinte még néhányszor megpróbáltuk megbeszélni a gondokat, de jó ideje, már ezt sem tesszük, csak hallgatunk, vagy pár közömbös dolgot hozunk fel, de ami mélyen a lelkünkben van, arról egyikünk sem beszél. Csak felhők, és felhők. Gomolygó fásult szürkeség, időnként feltámadó viharokkal. Nagyon vágyom már a napsütésre. Ha veled vagyok, akkor minden ragyog. Újra képes vagyok meghallani a madarakat, és érezni a virágok, a selymes fű illatát, és hogy milyen jó is élni. Ezt már nagyon régen nem éreztem így.

- Milyen kedveseket mondasz nekem! Én is örülök, hogy rád találtam. Még nem volt soha tartós kapcsolatom, igaz, egyszer sem éreztem ennek szükségét, de most hirtelen minden olyan más lett. Mintha mindig is hozzám tartoztál volna, csak a sors elrejtett előlem, de végre most itt vagy, és azt akarom, hogy ez ne múljon el soha, hanem mindig velem maradj. Mégsem olyan könnyű, mert nagyon sajnálom a feleségedet. Otthon ápolja a beteg kislányt, és közben arra vár, hogy te hazaérj. Bizonyára főzött is valamit, kimosta a ruháidat, rendet csinált, és talán, most éppen azokra a napokra gondol, amikor még rohantál hozzá, átölelted, megcsókoltad, és szép szavakat suttogtál neki. Lehet, most ő is éppen azon tűnődik, mitől hervadt el, mindez olyan hirtelen. Nagyon együtt érzek vele, és ettől kicsit keserű, ez a csodaszép pillanat, hogy itt lehetek veled.

- Ne gondolj most erre. Ez a nap, ez az éjszaka egyedül csak a miénk. A holnap majd kivárja a saját idejét, de most semmire sem akarok figyelni, csak terád. Azt akarom, hogy semmi se álljon közénk, sem a múlt, sem a jelen, sem a gondok. Ma éjjel csak mi ketten vagyunk. A világot, minden bajával és gondjával kizárjuk, és nem engedjük be ide. A bajok ott lesznek holnap is, akkor majd találkozunk velük, de addig még várhatnak.

A csendes félhomályban összemosódott két lázasan ölelkező árnyalak. S miközben az ajkak egymásra találtak, karjaik lágy, szoros ölelésben fonták át egymás lángoló testét. Már nem hallották a dúdoló szelet, a sétány mögött morajló vizet, a tücskök kitartó nótáját is elnyelte a feltörő mámoros szenvedély.

- Aludj kicsim, aludj, édesem - simította végig Zsuzsa Kriszti meleg homlokát.

- De hol van apuci? Miért látom őt olyan nagyon ritkán? Már nem szeret minket?

- Dehogynem, kicsim, ő nagyon szeret téged, csak túlságosan elfoglalt. Sokat dolgozik, hogy legyen szép ruhád, játékod, és minden, amit szeretnél. Ő azért dolgozik, hogy nekünk jó legyen.

- De anyu, nekem ez nem jó, mert én őt is szeretem, és tudod, nekem az lenne a jó, ha ő is itt ülne most veled.

- Tudom, kicsim, tudom, hidd el, nekem is nagyon... - Már nem tudta végigmondani, amit akart. Hangja alig észrevehetően elakadt, és hosszasan nézett kifelé az ablakon a távoli végtelen semmibe, messze, a hold előtt átúszó sötét felhők fölé.

Eszébe jutott a délutáni telefon. Az illető nem mutatkozott be, de ő megismerte a hangját. Kovács Nándor volt, a férje kollégája. Ő volt az, aki annak idején szerette volna megkapni azt a kinevezést, de Zoltán sokkal jobb, precízebb szakembernek bizonyult, így főnökei mellette döntöttek. Ezt azóta sem tudta lenyelni, és várta a pillanatot, hogy valamivel árthasson neki. Most úgy érezte, eljött az ő ideje.

- Halló, Kepesi Zoltánnéval beszélek?

- Igen, tessék én vagyok az. Ön kicsoda?

- Ez most nem fontos. A férjéről szeretnék mondani néhány szót. - Azzal belekezdett. Nem hagyott ki egyetlen apró részletet sem. Úgy tett, mint aki nagyon sajnálja azt, ami történt, de valójában a lelke mélyén örült neki. Nem számított, mekkora fájdalmat váltanak ki a szavai, csak az a sötét bosszú hajtotta, ami olyannyira jellemző a buta korlátolt emberek észjárására.

- Anyuci, te sírsz? Miért sírsz? Én nagyon szeretlek, és többet nem kenem össze a terítőt, meg a ruhámat sem, és mindig szót fogadok, csak ne sírj! - Azzal apró kis kezeivel szorosan átkarolta az édesanyját, és kedves arcocskájával hozzásimult. Zsuzsa erősen összeszorította ajkait. Minden erejére szükség volt, hogy leküzdje a feltörni készülő zokogást. Nem, egyszerűen most nem tehette meg, hogy szabad utat engedjen a szívébe hasító fájdalomnak, mert ennek a bájos tündéri csöppségnek ő jelentette a biztonságot, a támaszt. Nem rémisztheti meg, hiszen nem is értené, mi a baj. Lassan összeszedte magát. Az anyai szeretet le tudta győzni a lelkét mardosó fájdalmat.

- Nem, nem sírok, kedvesem. Azt hiszem, talán valamit belefújt a szél a szemembe. - Megtörölte az arcát és a szemét, lágyan elmosolyodott, és halkan énekelni kezdett egy kedves, nagyon régi altatót. Talán még a nagymamától hallotta valamikor.

Szellő királyfi érkezett a rétre
Egy dalocskát dúdolt, a nyuszika fülébe
Harangvirág csendül, puha fű az ágya,
Alszik már a kis nyúl, békés lesz az álma.


- Én is álmos vagyok, mami. Ugye, a szélkirályfi azért jött, hogy a kis nyuszinak énekeljen?

- Igen, kedvesem, persze hogy azért.

- Úgy, ahogy te is szoktál nekem énekelni?

- Igen, kicsim, pontosan úgy.

- Akkor az a királyfi biztosan olyan aranyos, mint te vagy mamikám.

- Cssss! Aludj csak, kicsim, aludj.

Krisztike kedves, cserfes kicsi szája lassan elcsendesedett, és arcocskáján bájos mosollyal, mély álomba szenderült.

Zsuzsa átment a másik szobába, és lelkéből előtört minden visszatartott könny, minden elfojtott érzelem. Fejében a gondolatok oly szélsebesen, oly gyorsan követték egymást, hogy már szinte nem is értette a bennük érkező szavakat, csak érezte azt a kimondhatatlan fájdalmat, amit hordoztak magukban. Lassan elhagyta minden ereje, és zokogva az ágyra roskadt. Nem érzett sem gyűlöletet, sem haragot, csak a szívét tőrként átjáró mondatokat, melyek ott zakatoltak a fülében.

Órák teltek el így vagy talán évszázadok? Egy örökkévalóságnak tűnt számára az idő ebben a szörnyű, fájdalmas pillanatban. Megint eszébe jutott, a másik szobában békésen alvó kedves kicsi lány. Neki törődnie kell vele. Nem szabad, hogy az ő pici lelke is megsérüljön. "Nem, ezt nem engedem meg!" - zökkent vissza a valóságba. Fáradt tagjai újra megteltek élettel, ahogy megtört szívét betöltötte a gondoskodás, a világ legszebb érzése, az anyai szeretet. Egész éjjel egy percet sem aludt, de reggelre átgondolt mindent. Úgy érezte, sikerült megnyugodnia.

Parányi lábacskák topogása hallatszott az előszobában.

- Anya, éhes vagyok. Készen van már a kakaóm?

- Persze, kicsim, gyere, már meg is terítettem neked.

- Olyan szépet álmodtam, de olyan nagyon szépet mamikám! Akarod, hogy elmondjam? Egy kisnyuszika aludt az ölemben, és egy kedves tündér énekelt nekünk. Tudod, nagyon hasonlított rád, és egy szélkirályfival repültek a réten. Remélem, este is eljönnek, amikor majd alszom.

A bejárati ajtó csengője, éles hangon belekezdett, a jól ismert trillázó dallamba.

- Csengettek, Anyuci, gyere, nézzük meg, ki az! ... Apa, apa, hol voltál ilyen sokáig? Már nagyon vártalak ám! Képzeld, egy nyuszika aludt az ölembe. Hoztál nekem valamit? Egy csokit szeretnék, vagy inkább egy mesekönyvet, amibe kis nyuszik vannak, meg tündérek.

- Krisztikém, kedves, gyere, mert kihűl a kakaód. Engedd apát átöltözni. Majd utána beszélgethetsz vele, de most edd meg a reggelidet.

- Jó, anya, csak tudod...

- Igen, tudom. Mindent egyszerre akarsz elmesélni. De csak szépen sorjában. Mindennek eljön majd az ideje.

- Szervusz, drágám, még nem is köszöntem neked. Ez a kis csöppség soha nem fogy ki a szavakból. Már egészen tisztán beszél, és úgy látom, nagyon felvágták a nyelvét.

- Szomorú, hogy csak most veszed észre, mennyit fejlődött a kislányunk. Mert nagyon értelmes, és sokszor hiányol téged. Nem érti, vajon miért foglalkozol vele olyan keveset.

- Tudod, mennyit kell dolgoznom. Alig vagyok itthon, és akkor is csak fáradtan beesem az ágyba. Nem sok időm marad, de azért néha lementem vele a játszótérre.

- Persze, és amíg ő hintázott, te csavarokat rajzoltál, meg oszlopokat egy papírra. Amikor betörte a fejét, a szomszéd néni vigasztalta meg. Még jó, hogy éppen arra járt, és elvitte az orvoshoz. Három öltéssel varrták össze a kis bőrét. Te csak órák múlva kerested, hogy hol van. Észre sem vetted, hogy eltűnt.

- Igen, egyszer valóban volt ilyen, mert akkor is nagyon fáradt voltam. De utána elvittem fagyizni, és aznap este én meséltem neki.

- Talán ez volt az egyetlen alkalom, hogy meséltél neki, mert szégyellted, ami történt.

- De máskor is...

- Zoltán, ne mentegetőzz folyton. Itt nem rólam van szó, hanem a te kislányodról, aki rólad beszél az óvodában, aki minden este vár, hátha egyszer időben megjössz, és akkor te is oda ülsz az ágyára, és beszélgethet veled. Nem elég, ha tudja, hogy szereted, ezt éreztetned is kell vele.

- Igen, azt hiszem, igazad van. Néhány éve már, hogy valami megpattant bennem, valami elszakadt, amiről azt gondoltam, soha sem romolhat el, mindig tökéletes lesz. De az álmok elröpülnek, és a valóság sokszor egészen más.

- Csak a te valóságodba nem fér bele az igazi szeretet. Fogalmad sincs mi az. Csak azt tudod, hogy a tökéletes öltönyödhöz nem illik az én betegségem. Az, hogy 40 kilót híztam, és még nem állt vissza a régi súlyom, mert a hormonok nem működnek jól. Tudod, hogy ez a terhesség mellékhatása, hogy a kislányunkért szenvedtem, és majdnem belehaltam, de így már nem mutathatsz be a német partnereknek. Neked csak ez a fontos, a látszat, a külsőség, és mindaz, amivel reprezentálni lehet. Nem vagyok több számodra egy rozsdás hídnál, amit le kell cserélni, újat kell építeni helyette. Igen, rendkívül elegáns vagy, de belülről szánalmasan sivár és üres. Kár, hogy erre csak most ébredtem rá. Pedig észre kellett volna vennem, már akkor, amikor minden ágyneműhöz hozzáillő pizsamát vettél, amikor a legmárkásabb arcszeszt választottad, pedig tudtad, hogy nekem nincs egyetlen harisnyám se, amiben elmehetek a munkába. Látnom kellett volna, mennyire önző és érzéketlen vagy mások iránt. De sajnos nem láttam, mert szerelmes voltam, és elhittem, hogy te is szeretsz, csak azért, mert ezt akartam hinni.

- Zsuzsa, beszélnem kell veled, valami fontosat kell mondanom. Nem is tudom, hol kezdjem, félek, nem fogod megérteni, és...

- Ne szenvedj tovább, Zoli, Kovács kollégád már megelőzött. Nagyon részletesen beszámolt mindenről. Krisztit holnap néhány napra elviszi a nagymama Kecskemétre. Akkor majd mindent megbeszélünk. Addig játssz vele egy kicsit. Neki semmit sem szabad ebből éreznie, hiszen, még olyan ártatlan és őszinte. Majd később, ha már valamennyire megérti, akkor majd elmagyarázom neki. De addig egyelőre hadd legyen boldog. Nem akarok fájdalmat okozni neki, és remélem, te sem.
« előző   



Új téma létrehozása

Főtéma: Gondolatok
Témanév:
Gondolatok: Végtelen mély sebek, II. rész (Sándor Gyula - 2005.05.26.)
Az első hozzászólás (bevezetés):

Új téma létrehozásához be kell jelentkezned, amit most egyúttal meg is tehetsz (persze ha korábban már regisztráltad magad):

Név:

Jelszó:

2017. április 24., hétfő
Írások » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  rosszcsont: Feltűntek valakinek a falak? 2009.06.02.
  rosszcsont: A legjobb dolog az életemben 2008.08.08.
  rosszcsont: Athos mellett, a tengeren 2008.08.04.
  rosszcsont: Háromszor sikerült legyőznöm a halált 2008.04.01.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Sven: Görbe tükör 2006.11.23.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Közvélemény »
Szoktál-e adakozni? Válaszd a legjellemzőbbet az alábbiak közül:   fórum » 1
A koldusmaffiának? Na ne!
Én is szegény vagyok.
Utcán sosem.
Csak antialkoholistáknak.
Ez az egyházak dolga.
Számomra fontos célú alapítványnak.
Akkor minek fizetek adót?
Adok mindenkinek, aki kér.
Nem, de Flasztert veszek.
Járatom a Fedél nélkül-t.
Az adóm 1%-át.
Inkább önkéntes munkával segítek.
Pénzt nem, csak élelmiszert.
Néha igen, néha nem.
 
 
Friss fórumtémák »
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Írj te is verset! (728 · Árvai Emil)
  Ünnep (93 · Árvai Emil)
  Istenes versek, történetek (59 · Árvai Emil)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu