Gondolatok  Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
» Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
A "személyiséggé nevelés" manapság nevelési eszmény lett, ellentétben az általános tömegmentalitás követelte szabványos kollektív- vagy átlagemberrel. Eközben helyesen ismerik fel azt a történelmi tényt, hogy a világtörténelem nagy fölszabadító tettei vezető személyiségektől indultak ki, és sohasem a mindenkori szekunder, lomha tömegtől, amelynek a legcsekély megmozduláshoz is folyton szüksége van demagógra. [...] Magától értetődően csodálom ezt a magas nevelési eszményt. Csakhogy kik nevelnek személyiséggé? Első és legfontosabb helyen a megszokott impotens szülők, akik sokszor maguk is félig vagy egészen gyerekek holtukig.
(C. G. Jung: A személyiség kialakulása, 1932)
Enveco Free Stat

Végtelen mély sebek, I. rész

amazonasz · 2005. május 15., vasárnap - 14:09 · fórum » 14

« előző   
Az élet olykor, mint tikkasztó, forró száraz sivatag nehezedik ránk, melyben az ember nehézkes ólom léptekkel vonszolja magát tovább, és tovább, egy remélt, pihentető oázis felé. Másszor meg száguldó folyóként rohan velünk, s hol feldobnak, hol mélybe rántanak vad örvényei, a parttalan mederben pedig, úgy tűnik sokszor,- nincs kiút. Majd csalóka vágyak, és illúziók, pompázatos, hamis mezején haladunk, hol a bódító csalfa virágok illata, valójában égető parázzsá válik lelkünkben. Így hozzuk létre önmagunkban, az el nem múló fájdalmak bölcsőjét, s az örökké vérző, végtelen mély sebeket.

I. rész


Az elegáns, fekete Mercedes csillogó metálfényén, nesztelen surrannak tova, az útszéli fák elmosódó árnyai. A májusi napfény simogató sugarai már előcsalogatták az illatozó kertek virágain zsongó rovarokat. A szürke angol szövetből készült öltöny, kimért pontossággal követte Zoltán izmos testének vonalait. Természetesen a nyakkendő is illett hozzá. Igen, nagyon is hiú volt a megjelenésére, pedig már betöltötte a 36. évét. Még az ágynemű huzatok színéhez is, külön-külön hozzáillő pizsamát vásárolt magának. "Fontos, hogy az ember mindig adjon a külsejére" - mondogatta. Ezt persze elvárta Esztertől is, akivel már több mint négy éve élt együtt a kanadai Alberta tartomány, Red Deer nevű, paradicsomi szépségű városkájában. A mintegy hatszáz méter magasan fekvő hullámzó fennsíkot, nyugaton a szikláshegység égbenyúló csipkés bércei szegélyezik. A városkát a Red Deer River dúsan kanyargó habjai szelik ketté. Nyugatabbra, az egyik ilyen U-alakú kanyarulat, a Great Chief Park üde zöld fövenyét öleli körbe, míg keleten a Gratz Lake patkót formáló tavai hívogatják a kirándulókat.

Az autó halk csikorgással befordult, a narancssárga-fehér homlokzatú, patinás Best Western hotel bejárata elé. A királykék alapú, aranyszínű betűkkel írt koronás címer, jól kiemelte a szálloda amúgy is karakteres megjelenését. Gyakran megfordult itt, Születés- vagy névnapokat, egyéb fontos eseményeket mindig itt tartotta, ennek a szolidan finom szállodának valamelyik termében. Attól függ, hány vendégre számított, vagy az emeleti kistermet, vagy a földszinti több mint kétszáz főt befogadni képes éttermet bérelte ki. A londiner elésietett a lépcsőkön. "Jöjjön, Mr. Zoltán, Mr. Frenk már várja önt, kérem, kövessen, odavezetem."

Zoltán már nagyon készült erre az üzleti találkozóra. Itt dolgozott nem messze, az Utility Billing Service Center alkalmazottja ként, de nemrégiben Mr. Frenk, egy kecsegtető állásajánlattal kereste meg. Igaz, a munka nem helyben, hanem a mintegy 160 km-re levő Calgaryban van, de mit számít ez, mikor a tét évi 50000 dollár. Ennyivel kaphatna többet, ráadásul végre megint a szakmájában, hídmérnökként dolgozhatna, és rábíznák az egyik hatalmas projekt vezetését. Az angol tudásával sosem volt baj. Kitűnő nyelvérzékének köszönhetően, már a középiskola végén letehette a felsőfokú nyelvvizsgát. Később számtalan üzleti tárgyaláson, és konferencián vett részt, ahol nyelvtudása hamar teljesen kicsiszolódott. Ma már csak kevesen veszik észre, hogy nem Kanadában született.

A megbeszélés több mint két órán át tartott, de sikerült. Mindent elért, amit szeretett volna. Vivaldi lágyan ringó, halk zenéje töltötte be az utasteret, amint közeledett hazafelé, a zsúfolt 612. sugárúton.
- Eszter, gyere kicsim, képzeld csak sikerült. 120 ezer dollárt fogok keresni, Érted? 120 ezer dollárt! Most már mindent megvehetünk, bármit, amit csak akarsz.

Az emeletről karcsú, törékeny, hosszú szőke hajú fiatal nő libegett alá a lépcsőn. Zoltán boldogan felkapta, majd körbetáncolt vele a nappaliban.

- Újra tervezhetek. Már alig vártam, hogy eljöjjön ez a pillanat. Szeretem a szakmámat. Nagyszerű érzés alkotni. Először csak belülről látod a merészen ívelő híd kecses körvonalait, majd a rajzasztalon lassan alakot öltenek a kusza vonalak, és végül, egyszer csak a valóságban is testet ölt. Ott áll előtted, teljes pompájában, és tudod, hogy benned fogant, te hoztad a világra.

Eszter halvány mosollyal szemlélte párja túláradó szavait. Már Budapesten is ilyennek ismerte meg. Hat évvel ezelőtt, amikor kikerült a főiskoláról, elnyert egy pályázatot. A vállalatnál aztán egy karcsú, izmos, jólöltözött fiatalember osztályára került. A férfi Harley Dawidson arcszeszt használt, és minden mozdulata lendületes, energikus megjelenést sugárzott. Már az első percben nehezen tudta levenni róla a tekintetét, de nem akarta, hogy észrevegye, és esetleg tolakodónak tartsa. Néhány hónap múlva, a cég bulit rendezett Siófokon az egyik vízparti motelban, ahova őt is meghívták. Egy nagyobb projekt sikeres befejezését ünnepelték. Zoltán szinte szárnyalt a boldogságtól. A tervek nagy részét ő készítette, volt tehát mire büszkének lennie.

A felesége nem tudott eljönni, mert a kislányuk belázasodott, a nagyszülők pedig messze laktak az alföldön. Az esküvőjüket, még a kecskeméti nagytemplomban tartották, utána azonban, hamarosan felköltöztek Budapestre, hiszen itt sokkal jobban el lehetett helyezkedni. Már őt éves házasok voltak. Krisztina, a kislányuk még nem volt egészen három éves, és most otthon feküdt az anyukájával. Nem volt nagy a baj, mindössze egy hőemelkedéssel járó légúti fertőzés parancsolta ágyba.

Az erős széltől habos, fehér tajtékot vetettek a Balaton partra futó hullámai. A távoli morajlást azonban elnyomta a zenekar hangos játéka. Az elfogyasztott whisky, és pezsgő mennyiségével egyenes arányban emelkedett egyre magasabbra a hangulat. Egyszerre csak azon kapták magukat, hogy már a harmadik számot is együtt táncolják, és nem cseréltek partnert. Sőt, nem is akartak másokat bevonni a társaságukba. Gyengéd, lehelet finom mozdulatokkal karoltak egymásba. A lassú számoknál pedig, szinte teljesen összesimultak, mígnem, egy andalító lágy muzsika alatt, szótlanul összeértek ajkaik. Már nem volt visszaút. Persze, ha akarták volna, talán még meg tudtak volna állni ezen a ponton, de az alkohol ördögi találmány. Úgy fosztja meg az embert gátlásaitól, hogy közben az áldozat ezt észre sem veszi.

A reggeli napfény első sugarai, halvány derengő fátyolként árasztották el a szobát, ahol egymás mellett szorosan összebújva feküdtek. Ruháik szanaszét, hevertek a földön.

- Jó... jó reggelt kicsim, vajon hány óra lehet? - szólalt meg zavartan. Ki akart szállni az ágyból, de észrevette, hogy egyáltalán nincs rajta még a legintimebb holmija sem. Kissé feszélyezve érezte magát a lány előtt. Úgy döntött, megvárja, amíg az elmegy zuhanyozni, akkor majd felöltözik. Eszter azonban karjait széttárva, álmosan végignyújtózott az ágyon. Bársonyos keze, a takaró alatt rásimult a férfi testére, és lassan, alig észrevehetően, egyre lejjebb csúszott. Szinte megszédült ettől az érintéstől. Egész testén, alig észrevehető, vibráló remegés futott végig. Eszébe villantak, az éjszaka történései, és kívánta, hogy újra átélhessen mindent. Engedte, hogy az események magukkal sodorják, pedig lelke mélyén valami azt súgta, fel kellene öltözni, és azonnal elmenni innen. El, amíg nem késő, mert ki tudja hova sodorja ez a zavaros áradat. Büszke volt arra, hogy mindig ő irányította a saját sorsát, de most nem ez történt. Égető, perzselő vágyak kerítették hatalmába, félresöpörve minden tartását, és józanságát. Görcsös merevsége lassan engedni kezdett, amint nézte a lány fodrosan hullámzó gyönyörű haját, kellemesen ívelt duzzadó, halványpiros ajkait.

Késő délután volt, amikor lementek ebédelni. Már csak ők maradtak a társaságból, a többiek még reggel hazaindultak.

- Kérlek, ne haragudj rám - törte meg a csendet Eszter kellemes, dallamosan csilingelő hangja. - Azt hiszem, már az első percben beléd szerettem, amikor megláttalak. Tudtam, hogy feleséged van, és gyereked. Ezért nem akartam, hogy észrevedd. De tegnap este történt valami. Talán a pezsgő, vagy egyszerűen csak a hangulat hozta magával, nem tudom. Már képtelen voltam magamban tartani. Annyira akartam a közelségedet. Érezni, hogy itt vagy mellettem, az illatodat, az érintésedet. Én vagyok a hibás. Nem kellett volna idejönnöm. Biztos voltam benne, hogy ebből baj lesz. Egy nő mindig megérzi az ilyesmit. De hazudnék, ha azt mondanám bármit is megbántam volna abból, ami kettőnk között történt. Nem, dehogy, sőt élveztem minden percét a veled töltött időnek, de most félek. Nagyon félek, mert nem tudom mi következik. Téged is féltelek, mert nem akarom felborítani, kettétörni az életedet. Azt hiszem ki kellene lépnem, és elmenni valahova. Valahova messzire, távol tőled, ahol az évek talán majd begyógyítják ezt a sebet. Igen, így a helyes, ezt fogom tenni. Visszamegyünk Pestre, és én holnap már nem megyek dolgozni. De azért remélem, nem fogsz haraggal gondolni rám. Ez nagyon fájna.

Zoltán gondolataiban végigsuhantak az elmúlt esztendők emlékképei. Zsuzsi növekvő pocakjának hullámzása, amint Krisztina, hol az egyik, hol a másik helyen rugdosta belülről apró lábaival. A viták és veszekedések, melyek különösen lányuk érkezése után váltak egyre gyakoribbá. Zsuzsa karcsú alakja a szülés alatt teljesen megváltozott. Több mint negyven kilót szedett fel magára. A hormonháztartása felborult, és külseje három évvel a szülés után sem változott semmit. Hiába írt fel az orvos különböző gyógyszereket, egyik sem bizonyult eredményesnek.

Zoltán, bár ezt még önmagának sem ismerte be, lassan, fokozatosan elhidegült tőle. Későn járt haza. Nem volt más nőkkel kapcsolata, de minden idejét a munkájának szentelte. Tizennégy-tizenhat órákat dolgozott. Főnökei ennek persze nagyon örültek, hiszen nagyszerű szakember volt. A családi gondokról pedig nem beszélt senkinek. Szerette a kislányát, de ennyi munka mellett, nem alakult ki szoros kötődés közöttük. Kapcsolatuk, egy, egy jó éjt puszival, és néhány vasárnapi sétával ki is merült, amikor levitte a játszótérre hintázni. Ám ilyenkor is a benti terveken gondolkodott, amíg Krisztike a többi gyerekkel hintázott, vagy homokvárat épített, az ő szemei előtt csavarok, pillérek, és szegecsek jelentek meg. Egyszer sem "kóstolta meg" a felkínált homok pogácsát, nem dicsérte meg a parányi kezek készítette várat, és alagutat sem. Csak most döbbent rá, hogy az utóbbi időben Zsuzsa mennyire keveset jelentett neki. Már nem érezte azt a különös, kellemes, jólesőn bizsergető érzést, amit az első években, felesége közelsége mindig kiváltott belőle.

- 7855 Ft - zökkentette vissza a valóságba a pincér mély baritonja. - Igen, igen, persze, de kérnék még két kávét és egy üveg ásványvizet is. Két pohárral. - tette hozzá.

- Nem, kicsim, egyáltalán nem te vagy a hibás. Valami megpattant bennem, bennünk. Csak most gondoltam végig igazán. Már jó ideje a munkába menekülök, csak azért, hogy ne kelljen szembesülnöm azzal, amit már régóta tudok. Mert saját magam előtt sem akartam beismerni, hogy Zsuzsával, semmi sem olyan mint régen. Semmi sem olyan. Az álmokat, vágyakat, kíméletlenül szétszórta az idő sodrása. Szétnézek, és csak ürességet találok mindenütt. Száraz, tikkasztó ürességet, melyet az állandó munka sem tud kitölteni. Nem tudom mi volna helyes, hogyan kellene ebből az ördögi körből kilépnem, de érzem, hogy így nem maradhat. Valamit tennem kell, mert ez senkinek sem jó.

Elgondolkodva rágyújtott egy cigarettára, hosszasan kifújta a füstöt, és nézte, amint a kékesszürke, hömpölygő felhőcske, lassan beleolvad a semmibe. Valójában nem is dohányzott. Talán négy éve is van már, mikor utoljára cigaretta volt a kezében. Mindig is határozott, racionális ember volt. Sosem tudtak felülkerekedni rajta a problémák. Mindenre hamar megtalálta a megoldást. Most azonban csak ült elgondolkodva, és kétségbeesetten kutatott gondolatai között, de eredménytelenül. Szokatlan volt számára ez az érzés. Életében talán először volt igazán tanácstalan.

- Veled akarok élni. - szólalt meg váratlanul, s mélyen Eszter szemeibe nézett. - Igen. Tudom, hogy ezt akarom. Soha sem lehetnék boldog, ha nem így döntenék. Már reggel is ez járt a fejemben, de elhessegettem magamtól a gondolatot. Sőt, ezt már akkor is tudtam, amikor felkértelek táncolni, és rám néztél azokkal a kedves, meleg barna szemeiddel. Egész testemen átsuhant valami különös, megmagyarázhatatlan remegés. Akkor féltem kimondani, amit éreztem. De már biztos vagyok benne. Nem engedem, hogy elmenj, mert szükségem van rád.

Közben kéz a kézben kisétáltak a parkba. Lejjebb a hullámok monoton morajlása hallatszott, a vízpárába burkolódzott partról. Távol, a badacsonyi hegyek felett, a vörösen izzó napkorong lassan nyugovóra készült, bíborszínre festve az elszórtan kóborló vékony felhőfoltokat, és a ringatózó, smaragdzöld vizet. Az égen egy megkésett vadkacsa sietett hangos hápogással, a távoli nádas felé.

- Elnézést, uram, halló, elnézést kérek, hogy zavarom önöket, de a kollégám nem írta be, hogy miben állapodtak meg. Ugye megérti, de nekem tudnom kell, hogy maradnak-e még tovább.

Kérdőn egymásra néztek. Tekintetükkel a másik titkos gondolatait fürkészték, miközben az álmos nap fáradtan megtámaszkodott a távoli hegyeken, utolsó pillantásával végigsimítva Eszter gyöngyöző, hosszú szőke haját, különös színt kölcsönözve ezzel a leomló, fel-fellebbenő fürtöknek.

- Igen. Kérem, írjon be még egy éjszakára mindkettőnket. - válaszolta Zoltán határozottan. A recepciós visszasietett a motelba. Eszter eltűnődve kusza ábrákat rajzolt cipőjével a homokos partra.

- És holnap? Holnap mi lesz? - kérdezte halkan.

- Szembe kell néznünk önmagunkkal, a sorsunkkal. Ez a mi életünk, csak nekünk van jogunk eldönteni, hogy mit tegyünk. Akár helyesen döntünk, akár nem, egyedül rajtunk múlik mit hoz a holnap, a holnapután. A jövőnket egyedül csak mi szabhatjuk meg, senki más. - mondta a férfi. Hangjából őszinte eltökéltség sugárzott.

Az ég keleti peremén, mint apró szentjánosbogarak, megjelentek az első csillagok. Egyre többen és többen, amint az éj lehúzta sötét függönyét a lassan pihenni térő táj felett. Csak a szúnyogok kaptak új erőre a mindent elborító sötétségtől, és vészjósló zümmögéssel vetették magukat az arra járókra.

- Gyere, kicsim, menjünk be innen. Még a végén megesznek minket. - Azzal nagyot csapott a bal karján falatozó vérszívóra.
« előző   



Új téma létrehozása

Főtéma: Gondolatok
Témanév:
Gondolatok: Végtelen mély sebek, I. rész (Sándor Gyula - 2005.05.15.)
Az első hozzászólás (bevezetés):

Új téma létrehozásához be kell jelentkezned, amit most egyúttal meg is tehetsz (persze ha korábban már regisztráltad magad):

Név:

Jelszó:

2017. agusztus 20., vasárnap
Írások » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  rosszcsont: Feltűntek valakinek a falak? 2009.06.02.
  rosszcsont: A legjobb dolog az életemben 2008.08.08.
  rosszcsont: Athos mellett, a tengeren 2008.08.04.
  rosszcsont: Háromszor sikerült legyőznöm a halált 2008.04.01.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Sven: Görbe tükör 2006.11.23.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Közvélemény »
Szoktál-e adakozni? Válaszd a legjellemzőbbet az alábbiak közül:   fórum » 1
A koldusmaffiának? Na ne!
Én is szegény vagyok.
Utcán sosem.
Csak antialkoholistáknak.
Ez az egyházak dolga.
Számomra fontos célú alapítványnak.
Akkor minek fizetek adót?
Adok mindenkinek, aki kér.
Nem, de Flasztert veszek.
Járatom a Fedél nélkül-t.
Az adóm 1%-át.
Inkább önkéntes munkával segítek.
Pénzt nem, csak élelmiszert.
Néha igen, néha nem.
 
 
Friss fórumtémák »
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Írj te is verset! (728 · Árvai Emil)
  Ünnep (93 · Árvai Emil)
  Istenes versek, történetek (59 · Árvai Emil)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu