Gondolatok  Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
» Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Szemügyre véve a modern kort, a legfeltűnőbb a szakadatlan nyüzsgés, a loholás, a nyughatatlanság, s általában a folytonos változás és az egyre rohamosabban növekvő sebesség és az egymást egyre gyorsabban követő eseményekkel való versenyfutás; szétaprózódás a sokféleségben, amelyet nem egyesít már többé egy magasabb princípium ismerete. Analízis analízis hátán a hétköznapi életben, a tudományos elméletekben, az emberi aktivitás szélsőséges, végnélküli elaprózódásához és menthetetlen széteséséhez vezetetve minden olyan szinten, amelyben emberi aktivitás egyáltalán végbemehet. Szintézisképtelenség, dekoncentráció, amely utóbbi ellentéte pedig oly feltűnő a keleti szemekben; nos ezek a magától értetődő, elkerülhetetlen következményei az egyre fokozódó materializálódásnak, tudniillik maga az anyag nem más, mint az osztás és a multiplicitás alapelve; mellesleg ez az, amiért a materializmus a népek és emberek közt szigorúan csak viszályt, háborút és számtalan súlyos emberi konfliktust képes szülni. Mélyebb anyagba süllyedés: egyre szélesebb körű megoszlás, egyre több viszály, az ellenerők egyre nagyobb mérvű aktivitása, hatalombitorlása. Ezzel szemben az ember minél inkább felemelkedik a tiszta spiritualitáshoz, annál inkább részesévé válik az egységnek, ami kizárólag az egyetemes princípiumok elfogadó igenlése révén valósítható meg.
(René Guénon: A modern világ válsága, 1927)
Enveco Free Stat

Erdély - ahogy én láttam

Cruz · 2004. szeptember 7., kedd - 18:03 · fórum » 18

  következő » 
Erdély felé

Kelet felé menetelek,
Erdély felé menetelek
gondolatban.
Egy dallam
zeng
ajkaimon,
ujjaimon
citerahúr
peng,
Közel, s túl
fenyőillat leng.
Hegyek
néznek velem
farkasszemet.
Körülölel lassan
a táj.
Arcon csókol halkan
a Nyár.
S csak hallgatom az Éj
minden neszét,
Édes Erdély,
jövök, jövök Feléd!

(2004. 07. 29.)

Erdély


Egy szó, egy földrajzi név, s mégis mennyi mindent jelent. No persze, mindenkinek mást. És mégis, érdekes, de talán ez az egyetlen olyan téma, terület zaklatott mindennapjainkban, amelyet talán egyöntetűbben ítél meg a társadalom többsége, pártállástól, ideológiától és világnézettől függetlenül, mint mást. Nem nagyon szoktam hangsúlyozni, de nekem Erdély az 1991-es látogatásom óta valahogy kimondva, kimondatlanul, de a "szülőföld" szót juttatta eszembe. Minden túlzó és mesterkélt pátosz nélkül. Talán furcsa, hogy egy 15 éves fiú ilyeneket gondol, de ez az igazság.

Az eltelt 13 év alatt az emlékeim igencsak megfakultak, sok mindent elfelejtettem, de sosem tudtam feledni az "itthon vagyok" érzését. Azt a furcsa, megmagyarázhatatlan érzést, amit az erélyi városok utcáin éreztem, azt az érzést, mikor Korondon gyengéd erőszakkal becibáltak minket a házba, csakhogy itathassanak az anyaországból érkezővel egy kis barackpálinkát és közben a vállát veregették. (Mert nálunk az ilyen dolgok már akkor sem voltak szokásban. A féldiktatúra szabadabb, lazább világa szép lassan kimosta az emberekből a szolidaritás és az együttérzés képességét. A munkát pedig a jelen túlzó globalizmusa, a "nyílt társadalom" végzi be.) Nem tudom elfelejteni akkori udvarhelyi székely szállásadónk szavait a kitartásról és a bátorságról, mint ahogy lányának szőke haját és kék szemét sem...

Szóval bőven volt miért visszatérni. Már évek óta terveztem, hogy felnőtt(ebb) fejjel újra ellátogatok. Kíváncsi voltam, mi változott. Az emberekben, a lelkekben, a városokban, a falvakban. S aztán a gondolatot végre tett követte. Barátaimmal karöltve, július utolsó hetében elindultunk. Hazaérkeztem...

A határátlépés


Úti célunk a Székelyudvarhelytől 29 km-re, Csíkszeredától 20 km-re fekvő Kirulyfürdő. Itt volt szállás foglalva, ezt terveztük csillagtúra útvonalaink központjának. 20 óra után indultunk Zalaegerszegről, és kb. hajnali 5 órakor léptük át a határt Ártándnál. Morcosan forgatta a román határőr útleveleinket, hogy aztán szinte az ablakon át dobja be hozzánk. Ezt, és némi kolozsvári emléket leszámítva, semminemű problémánk nem volt a román emberekkel, sőt a legtöbbször kimondottan kedvesek és segítőkészek voltak hozzánk. Egy előítélettel kevesebb.

Nagyvárad


Az első rövidke városnézés. Valahogy Váradról rossz emlékeim voltak, csak a füstöt okádó kéményekre emlékeztem. Ehhez képest a belvárosa nagyon szép, bár nem nagyon volt időnk körülnézni. Estére több mint 300 km-rel keletebbre kell lennünk, és ez - emlékeimből ismerve az útviszonyokat - nem tűnt egyszerűnek. Akkor nem is igazán sejtettük, mi jöhet még.

Kolozsvár


Tábla Mátyás szülőházán, KolozsváronKolozsváron már kicsit többet sétálunk, bár a társaság most éri el a fáradtság mélypontját. Mátyás király szobra. Körülötte román zászlók, padok, karók, zászlórudak román színekben. Valaki szerint olyan, mint Budapesten a hidak. :) Funar mély nyomokat hagyott maga után... Giccshalmaz. De mégis. Viszonylag könnyen függetlenítjük magunkat a színkavalkádtól. Jókat derülünk a Mátyás szülőházán lévő angol feliraton a "nagy román király"-ról. Csak a szívünk ugrál közben, és a torkunkban szorít valami... És az utolsó rossz emlék. A pénzváltó szinte elénk vágja a felváltott Leit a magyar szó hallatán. Hangos "Viszontlátásra!" felkiáltással köszönünk el.

A Tordai-hasadék


A Tordai-hasadékLászló király jó nagyot suhinthatott a bárdjával, mert bizony nagyon kettéhasadt ez a hegy. Egy kis túrát csinálunk, de közben szépen elered az eső. Ez már igazi, erdélyi hegyvidék. Amerre néz az ember, sziklák mindenütt. Tovább, irány Torockó. Hihetetlenül rossz utak. 30-cal "száguld" a Tranzit mikrobusz, mi pedig a román kormányt foglaljuk dicshimnuszokba. Torockói utak Vajon miért pont a magyarlakta területeken nincs pénz az utakra? "Bosszúból" csinálunk is egy olyan igazi "magyarkodós", zászlós képet, a háttérben a Székelykővel. Aztán lassan ráborul a sötétség a tájra, csak reflektorunk világít. Mindenki fáradt, és türelmetlen.

Székelyudvarhely


Megérkezünk Székelyudvarhelyre, egy kis bevásárlás, egyeztetés a háztulajdonossal. Már vár minket Kirulyfürdőn. Valóban vár. Két székely az út mellett éjjel 11-kor. Egy házaspár. Mutatják az utat. Hosszan megyünk befelé a fenyveserdőbe a Daciát követve, sáros, köves úton. Szinte kísérteties. Célzok is rá, hogy lehet, hogy itt forgatták a nagysikerű Ideglelés című horrorfilmet. Az éjszakai erdő mindenesetre hasonlít. Nagy nehezen megérkezünk. Rövid bemutatkozás, aztán mindenki beszédül az ágyba. Nem nagyon tudok aludni, az ideút képei járnak agyamban, és az ágy is furcsán emelkedik a fej felé. Aztán valahogyan álomba merülök.

Házunk a Hargita aljábanMásnap verőfényre és patakzúgásra ébredünk. Már éjjel is hallottam, de azt hittem az eső esik. Ez a nem semmi: patakzúgásra ébredni! Az első reggel a Hargitán. Fáradt, álmos fejek mindenütt, de a szemek mást tükröznek. Körülnézünk a ház körül. Hát igen, ez már valami. Való igaz, éjszaka kissé idegennek tűnt a környék és a ház, most azonban... A tökéletesen berendezett ház a Hargita alján fekszik, felettünk 8-900 méter magas hegyek, tőlünk 50 méterre sebes folyású patak rohan. Mi kell még ezen kívül más? Kicsi a falu, nem is valódi. Inkább csak amolyan turistafalu, bár vannak, akik itt élték le az életüket. Találkozunk is néhányukkal, lovasszekérrel jönnek, megtöltik borvízzel az edényeiket. A patak zúg, felettünk pedig a fenyveserdőben jár a szél. Erdélyi szél. Fenyő a Hargitán A mobiltelefon pedig Hargitát ír ki. Hiába, itt még ennek sincs műíze. Aztán megebédelünk a közeli vendéglőben és első látásra "szerelmes" leszek a székely felszolgálólányba, amit persze a többiek némileg komolyan is vesznek, ettől kezdve aztán megvan az ugratás lehetősége számukra. Sebaj.

Csíksomlyó


A csíksomlyói búcsú színhelyeCsíksomolyón egy igazi esküvőbe botlunk. Annyi a magyar rendszám, mint égen a csillag. Csinos a menyasszony és a vőlegény. És kissé zavarodottak. De hát ki nem lenne zavarban ilyenkor. Benézünk a templomba és végigkísérjük a szertartás erejét. Reméljük, valóban egy életre szóló fogadalom szemtanúi lehetünk. Aztán a búcsú színhelyét nézzük meg a domboldalban, a nemrég emelt hármashalmot formázó színpadot. Gyönyörű vidék, elevenzöld, tömött, de gondosan kaszált fű mindenütt.

Csíkszereda


Csíkszereda következik. Szép kis város. Annyira jó, hogy akármerre fordul az ember, mindenhol magyar szót hallani. Kicsit kószálunk a városban, nézegelődünk. Közel vagyunk a jégcsarnokhoz, hát megnézzük. Nem túl szép épület, de hát mégiscsak itt verik el évente amúgy rendesen a Steauát. Hajrá, Csíkszereda!

A változatosság kedvéért ismét sietünk, mert estére Tusnádfürdőre kell érnünk. Kacskaringós, szerpentines utakon autózunk, Valaha gyár volt... valahol Balázsfalva környékén a betonkorlát egyszínűségét, csak néhol töri meg egy-egy "Vesszen Trianon!" felirat. A Szent-Anna tó gyönyörű, rengeteg fürdőző, bár már este 7 óra körül járunk. Románok, magyarok, németek és ki tudja még hányféle nép fiai.

Tusnádfürdő


Ákos koncertje TusnádfürdőnEste Tusnádfürdőn Ákos ad koncertet. Mire odaérünk, már hangolnak. Egyre gyarapodik a tömeg. Fényár, némi füst, és belekezd. Nem vagyok oda túlzottan Ákosért, de meg kell hagyni, jól nyomja. Kemény, rockos formára hangszerelve szólnak a dalok, a közönség együtt énekel. A koncert után benézünk az Anna-bálba. Vidám, székely fiatalok mindenütt, jó hangulatú egyszerű buli, báli zenekar. És decire mérik a pálinkát... Kicsit fáradtak vagyunk, mire hazaérünk...

Gyimes


Gyimesi tájÚj nap, új remény- szokta volt mondani egyik barátom. S valóban: a Gyimesekbe indulunk. A csángók földjére. Kicsit változik a táj, változnak a falvak. Egyszerűbbek a házak, s az emberek is másmilyenek. Csángók. A gyimesi csángók szerint őseik a katonai szolgálat elől futottak erre az erdős vidékre, ezzel kapcsolatos a csángó szó eredete is: csángó az, aki "elcsángált" (elment) a közösségtől. Útközben az egyik faluban folklór táborba botlunk. A kultúrházban gyerekek próbálják a koreográfiát. A jégkrémárus pedig erősen megbámulja "a magyar Erdélyért"-es pólómat. Nem időzünk túl sokat. A kisbusz ablakában mindenki a tájra tapad, szinte le sem tudja venni az ember a szemét ezekről a gyönyörű hegyekről. Lassan az ezeréves magyar határra érünk, Palánkára. Itt szinte minden román, román a tehenesnéni is, akivel találkozunk, miközben felmegyünk az emlékműhöz. "Itt lépték át a román csapatok az osztrák-magyar monarchia határát 1917-ben" betűzgetjük a román feliratot. Mellette zászlórúdon román trikolór. "Mi lenne, ha zászlót cserélnénk?" - szól a barátom, s már vonja is lefelé a kék-sárga-pirost. Félárbócon leng. Alulra pedig a magyar kerül. Fényképezkedünk. Három kereszt a Tolvajos-hágón Az országúton még egy vitorlarepesztő rohanás a magyar trikolórral, amit a bukaresti rendszámú autós kissé rossz szemmel néz, dudál rendesen. Jó utat Bukarestbe, pajtás! Aztán átlépjük a határt. 100 méterrel. "Egész szép hely, ez a Románia!" mondja valaki. Talán csak udvariasságból nevetünk. Belül valami nagyon szorít.

Mádéfelva, Gyergyó


A mádéfalvi emlékműMásnap Mádéfalván emlékezünk a 200 lemészárolt székelyre. Csokrok, virágok, koszorúk. Mindenütt. Tőlünk csak egy nemzetiszín szalag jutott. A turulmadár vigyáz a székelyek emlékművére, ahol még 13 évvel ezelőtt is őrt álltak éjjel a helyiek, hogy megvédjék. Gyergyószentmiklós főterén is körülnézünk. Gyönyörű a katolikus templom. Összetalálkozunk egy idős nénivel, aki egy népdalt énekel nekünk, megígérjük, hogy küldünk neki egy fényképet.

A Gyilkos-tó és a hegymászás


Panoráma a Gyilkos-tó felettA Gyilkos-tó felé menet elered az eső. Zuhog rendesen. Nem lesz ebből már se csónakázás, se túrázás. Aztán mire odaérünk, lassan eláll. Néhányan nekivágunk a tó feletti hegyeknek. Nagyszerű élmény. Az első kifulladás után a túristaútvonal egy bekerített karámon vezet keresztül. Vacilálunk, hogy merre, hogyan. A román hegyi pásztor kedvesen útba igazít minket, sőt még messziről is utánunk kiabál valamelyik előkerített, magyarul néhány szót beszélő családtag: "A kereszt nem arra van!" Jó, jó. Úgysem tudtunk keresztről, tehát csak megyünk előre. Közben kisütött a nap, verőfény minden. A nagy tisztás után meredek, sziklás emelkedő következik. A lányok feladják, majd megvárnak minket a tisztáson. Hiába a szandál, nem a legjobb hegymászófelszerelés. No de, igaz magyar fel nem adja, gyerünk tovább. A meredek rész után végre újabb hatalmas tisztás, és újabb-újabb hegygerincek. Már szeretnénk látni a fővonulatot és lepillantani. Valaki megkérdi, hogy nem ez-e az a tipikus hely, ahol medvék tanyáznak? Nem igazán akarok válaszolni. Kissé lelohadt mosollyal fedezzük fel az egyik főgerincet.

Csodás a táj. Pihenünk. Itt fent olyan egyszerű minden. Nincs magyar és román. Jobb és baloldal. Itt csak a természet van és mi. Milyen porszem is az ember. Fenyőfák, rétek, hegyek és felhők. Wass Albert szavai dobolnak a fülemben:" Nézd a fát. Nézd a hegyet. Nézd meg a folyót vagy a tengert. És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ... És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten." Kinyújtom a kezem kétoldalra, kitárom. A barátom lefényképez. Itt minden az enyém, a miénk.

Visszafelé már nem gondolunk medvékre, virágot szedünk a lányoknak, és a patakból iszunk. Mint a mesékben. Az is. Meseország. Tündérország. A Békás szoros sziklafalai sötéten magasodnak fölénk, szinte elveszünk a nagy kanyarokban. Tetőablak kellene erre az autóra. Szinten kitekeredik a nyakunk, úgy bámulunk felfelé. Hazafelé újra csöpög az eső.

Este van mire, beérünk Zetelakára. Zete várát keressük a kék-fehér csapat tiszteletére. Majd lassan rá kell döbbennünk, hogy az már csak valami maradvány. Helyes székely leány igazít útba, elkísér minket. Székely gyermekek A hegy tövében, háttérben a várral fényképezkedünk. Egy újabb ismeretség.

Aztán az út menti fogadóban újabb meglepetés vár. Kisgyerek éneklik a magyar és a székely himnuszt. Kissé könnybe lábad a szemem. Vastaps kíséri a csemetéket, akiket összeállítunk egy kép erejéig.

Udvarhely, Farkaslaka, Parajd, Szováta, Korond


"Szolgálatra jelentkezem, Uram!"Reggel jófajta kis köményessel fogad a gazda. Ettől is könnybe lábad a szemem. Nem a meghatottságtól. Udvarhelyen megbámulom a Vasszékelyt. Némelyek szerint él a szobor. Elhiszem nekik. Tényleg él. Őrzi a várost, védi a székelyt. Gyopárt nem hoztam neki, mint ahogy a feliraton áll, de egy kis nemzetiszín szalagot átnyújtunk. "Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!" ezt írjuk a fehér sávba. Tamási Áron sírjára is jut belőle, Farkaslakán. Parajdon merengőn pihen a sóbánya a mélységes mély tárnákban. Csakúgy, mint Szováta. Talán Monarchiáról, a békebeli évekről nosztalgiáznak. "Engem ne szidj, én nem rájuk szavaztam" - áll egy magyar rendszámú autó ablakán. Korond teljesen kiépült. Csinos kis bódék a házak előtt, tele portékával. Rengeteg magyar, vásárolnak. Nincs is ezzel semmi gond. Este otthon aztán csorbaleves vár, köményes, no meg áfonyás pálinka. Jó alap a szalonnasütésnek induló házibulira... Későn kerülünk ágyba...

Bözödújfalu


Bözödújfalu, templom a tóbanSzerdán Bözödújfaluba indulunk. Hosszú, út vezet az elárasztott faluig. A végén nem is tudunk továbbmenni, ragad a kerék a sárban. Gyalog folytatjuk. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, kislány lép hozzánk. Szalmából font koszorút kínál eladásra. "Nem kell" - intek. Aztán belenézek a szemébe. Jézus! Elmondhatatlan, velőig hatoló, szívfakasztó szomorúság ül benne. Nem tudok többé a szemébe nézni. Mindig csak mellé pislogok. Minden sóhajtás egy kín lehet neki. Sípol a tüdeje. Nem akarom hallani! Mert önző vagyok. Mert csak a szépet akarom látni mindig, és mert nem akarom tudni, hogy a magam kis miniatűr gondjaimon kívül hatalmasak vannak még a világban... Kekszet és némi leit kap. Integet a ház ablakából: "Csókolom!" A dühös könnyeken át szinte csak érzem, mint látom a vízből kiálló templomot. Bözödújfalu, az emlékmű Íme, az ember. Így kell szétzúzni egy évszázadokon át fennálló, egyedülálló közösséget. Katolikus, unitárius, görög katolikus és székely szombatosok éltek háborítatlanul egymás mellet, míg egy őrült víztározót nem akart építeni. Mert itt, minálunk ez a szokás. A divat. Kitelepítgetni, deportálgatni, lágerbe zárni, börtönbe csukni, kivégezni. Csak úgy, az internacionalizmus jegyében.

Talán megérezte Reményik már 1923-ban?


Atlantisz harangoz

Mint Atlantisz, a régelsüllyedt ország,
Halljátok? Erdély harangoz a mélyben.
Elmerült székely faluk hangja szól
Halkan, halkan a tengerfenéken.
Magyar hajósok, hallgatózzatok,
Ha jártok ottfenn förgeteges éjben:
Erdély harangoz, harangoz a mélyben.


És mindezt egy olyan ember tette, akit a 1989-es forradalomig tiszteltek a felvilágosult Nyugaton, mert nem volt annyira szolgalelkű szovjet uraival, mint mondjuk a mi magyarországi vezéreink. Talán ezt is látniuk kéne az akkori nyugati vezéreknek, akik szívesen hívogatták magukhoz Ceaucescut. Divat volt vele tetszelegni. Díszdoktor volt neves európai egyetemeken. Vajon most is büszkék még rá, azokon az egyetemeken?... Így múlik el a világ dicsősége.

Megnézzük az emlékművet és mindenki a könnyeivel küszködik. Visszafelé újra az ablakban a kislány. Intek neki. Odaadom maradék szőlőcukrom, amit a fáradságra tartogattam. "Tessék, Kiscsillag." súgom halkan, hogy a többiek ne hallják. Ettől félünk a legjobban. Ha mások látják a gyengeségünket. Talán neki több szüksége van rá. Csak áll ott, gyámoltalanul, félszegen. Integet.

Kőrispatak, Marosvásárhely, Segesvár


Segesvár éjjelKőrispatak, szalmakalap-múzeum. A Szőcs család nem adja meg magát. Nem sodródik az árral. Megteszik, amit megtudnak. Igaz hittel, és tettel. Követendő példa mindenki számára. Erőt és kitartást kívánok nekik!

Marosvásárhelyen már kevesebb magyar szót hallani, de azért könnyen meg tudjuk kérdezni, merre van a Félsziget fesztivál. Éjjeli séta Segesváron Republic koncertre igyekszünk. Jól nyomják a srácok. A rendező arra kér mindenkit, hogy ne lökdössék a színpad előtti rácsokat. "Nem lesznek mindig itt a rácsok!" mondja. Úgy legyen! Önfeledt, éneklő tömeg, trikolórok mindenütt. Nyaralunk. A szállásra útban, az éjjeli Segesvár. Nagyon szép, kivilágítva, kár hogy nappal nem láthatjuk.

Nyergestető, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy


Kopjafák, keresztek a Nyergestetőn"Meg nem adta magát székely, mint szálfák törtek ketté." Hirdeti a székelykapu másnap a Nyergestetőn 1848-49-es szabadságharc csatájára emlékezve, ahol a többszörös oroszt túlerővel szemben védték a szorost a honvédek, amíg bírták. Kézdivásárhelyen Gábor Áron szobra. És az újságárus néni. Egyik barátom cigarettát vesz. Fizet. Kicsit belezavarodik a lei-be.
"Hát, nehéz megszokni ezeket a nagy pénzeket" - mondja.
"Mire hazamennek, megszokják."
"Az lenne a jó, ha maguknak se kellene megszokniuk."
"Nem is szokjuk meg mi, ameddig élünk!" - így az újságárus néni.

Vagonlakások Balázsfalva köryékénSepsiszentgyörgyön egy rövid séta, egy kis nézelődés. Hihály vajda (Vitéz Mihály) szobra tekintélyes. Bár ha belegondolunk, hogy mindössze egy hónapig volt Erdély vajdája, hát nem túl nagy dicsőség. Mellesleg utóbb éppen korábbi szövetségese, Basarab ölette meg. No de, ne tapossunk más népek érzékenyébe.

Otthon finom gombapaprikás vár. És nem, nem, a többiek határozott kívánságára sem eszem a káposztástésztából!! :)

Búcsúzás


Búcsú a Hargitától

Fenyőágak suhogtak az éjjel,
Hegedű sírt halkan a szélben.
Rohanó patak zúgó, köves partján,
Égostromló hegyek tarka alján.
Gazdag volt a fű azon a tájon,
Madár aludt békésen az ágon.
Gyantaillatú néma kiáltással
Faóriások beszéltek egymással.
Nem hallotta senki, csak én
-a búcsúzás megható éjjelén-
És a Hold, a régi, igaz jó barát
Ezüstködbe bújtatta önmagát.
Hirtelen fényleni láttam az erdőt,
Lópaták kavarta csillagpor felhőt
Fújt hozzám a hűvös nyáresti szél,
"Mintha csak a Királyfi intene felém"
- gondoltam, de aztán eltűnt a látomás,
Csak én voltam, egyedül, senki más.
S az öreg Hold kacsintott le reám,
Csillagfényben ragyogott a ruhám.
Azon az utolsó éjszakán,
Azon az utolsó éjszakán,
Fent, magasan, a drága Hargitán...

(2004. 08. 02.)


Hát, igen, eljött a búcsú pillanata. Nehéz lesz itt hagyni ezt a hegyet. Kissé elérzékenyedve búcsúzkodom házigazdáinktól, mi tagadás. Aztán már csak az út ráz az autóban. Megszólal a székely himnusz. A dallam lassan átjárja a szívet és elgondolkoztat. Mindenki hallgat a kocsiban...

Gyulafehérvár, Vajdahunyad, Déva


Gyulafehérvár, ortodox koronázó templomGyulafehérvár furcsa. Eddig nem ilyenek voltak a román városok. Tiszta terek, gyönyörű templomok, minden tökéletes. Azt hiszem valamiféle "kirakatváros" lehet. Mindenesetre szép. Aztán Vajdahunyad visszazökkent a valóságba. Mintha a Holdon járna az ember. Vagy a szétbombázott Drezdában. Szürke-fekete mocskos emeletes házak, szétkorhadó gyártelepek, vagonlakások. Szegény Hunyadiak ha látnak onnan fentről, nem hiszem, hogy boldogok lennének a vár látványán. Biztos, hogy jó volt a románoknak, Gyulafehérvár, érseki székesegyház hogy most nem a Szent Korona alá tartoznak? Néha felmerülnek bennem ezek kérdések. Bemenni már nem tudunk. 5-kor bezár a vár. A gyár nem. Mert már nincs gyár. Csak munkanélküliség, por és kosz. No meg, szenvedés, és kéregető gyerekek. Rend van itt, kérem szépen. A szomszédban valami vámhivatal, a finánc nagyon figyel. Nem tudom, mit féltesz barátom, mit lehet innen elvinni?

A dévai gyermekotthon Déván megnézzük a gyermekotthont. Kevés édesség és néhány könyv, amit viszünk. Körülugrálnak a gyerekek, bemásznak az autóba. Mennyi erő, mennyi gyengédség kell ezeknek a kis "ördögöknek" a gondozásához. Csak mindig legyen olyan ember, aki áldoz erre. Aki olvasta valaha Csaba testvér írásait az interneten, annak nincs kétsége, hogy lesz, mindig lesz itt olyan ember.

Újra a határon innen


Aztán hirtelen csak véget ért... Még megszálltunk a határ mellett egy éjszakára, reggel pedig átléptük a trianoni határt Nagylaknál.

Hazafelé napnyugtakorFura érzések kavarognak bennem. Ez lenne a híres transzszilván nosztalgia? Nem tudom, de valahogy nem tudok szabadulni tőle. Soha, sehol máshol nem érzem, éreztem azt, hogy bár 1000 km-re vagyok szülővárosomtól, de mégis OTTHON vagyok. Hogy úgy járom az ismeretlen város utcáját, mintha életem 27 évében csak erre jártam volna, hogy úgy tudok mosolyogni idegen emberre, mintha réges régi barátom lenne, és ugyanígy mosolyognak rám vissza idegenek. Hogy a román parkolóőr elmondja, hogy 6000 lei egy órára a parkoló, de nekünk 2000-ért ad jegyet. Hogy van olyan hely, ahol még nem szégyen a tiszta szó, és az egyenesség. Fura dolgok ezek. Megmagyarázhatatlanok. Talán nem is kell rájuk magyarázatot keresni. Csak elfogadni. Úgy, ahogy van. Visszavágyom.

És a Vasszékely áll. Talán mosolyog is egy kicsit a bajusza alatt. De őrt áll. Szilárdan. Rendületlenül... Adhatnál egy kis erőt, te, Drága Vasszékely, nekem is, és nekünk is, magyarországi "csángóknak". Mert mi vagyunk az elcsángáltak, mi vagyunk a valódi szórvány-magyarok. A Te néped az igazi magyar. Megmutathatnád egyszer, hogy kell télben-nyárban mindig csak egyenes gerinccel állni.

Visszatérek majd. Meglásd. Akkor majd beszélgetünk. Mindenről. Megbeszéljük a mi közös dolgainkat. Beszélünk a Hargitáról, a hegyi patakról, a fenyőkről, a tiszta levegőről, a gyergyószentmiklósi öreg néniről, a Gyilkos tó felett lakó román hegyi pásztorról, a kézdivásárhelyi újságárusról, a dévai gyerekekről és a bözödújfalui lányról, az elhagyott magyarigeni református templomról... De addig, addig csak őrködj. Ugye elmondod majd, hogy kell ilyen rendíthetetlenül állni? Ugye, így lesz?

Emlékszel? "Nem lesznek itt mindig a rácsok!"

Úgy legyen!
  következő » 



FÓRUM: Erdély - ahogy én láttam

a témát indította: Középesy G, 2004.09.07. 19:58 - 18 üzenet

főtéma: Gondolatok

tsabee - #7289 - 2005. február 1., kedd - 14:39 - Válasz erre...
Ugyan azt mondom, mint az előző topikba: PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ.
ilyen egyszerű. De hogy gondolod azt, hogy a "románok" írtották ki az erdőt?
Harangi Gyuri - #7279 - 2005. február 1., kedd - 12:37 - Válasz erre...
Szia Gábor!
Bizonyára tudod ki vagyok.Sokmindenben egyet értünk de ebben a témában fölleg mert mint tudod én is voltam kinnt a székelyeknél.Nagyon tetszett az egész mindenség és csak az zavart hogy (bocsi a kifelyezésért " románok ") irtották ki majdnem az égész erdőt. Kérdem én MIRE JÓ EZ???
ujbill - #6173 - 2004. december 6., hétfő - 14:33 - Válasz erre...
koszi a szep leirast....ujbill
Cruz - #5622 - 2004. szeptember 17., péntek - 10:05 - Válasz erre...
elnézést, helyesen : "Kedves Szilárd!"
Bocs! :)
Cruz - #5621 - 2004. szeptember 17., péntek - 10:03 - Válasz erre...
Kedves Szikárd!

Tegnap este valami eszembe jutott, így talán könnyebb megérteni mit is érzünk. Talán sokan emlékeznek még azokra az időkre, mikor 89-ben megnyílt a határ és rengetegen jártak át vásárolni Ausztriába. Először csak néztünk, hogy milyen szépen kaszáltak az út melletti részek, nincs szemét, és hogy szinte még a levegő is tisztább. Nos, valami ilyesmit érzünk talán a lelkünkben, ha Erdély földjére lépünk. Ilyenkor nem figyel annyira az árnyoldalakra az ember... (de azt hiszem írtam én azokról is :))
szfingsz - #5609 - 2004. szeptember 15., szerda - 13:05 - Válasz erre...
Köszönöm a magyarázatot! Én csak egy átfogó képet hiányoltam, a "jó" mellett a "kevésbé jó" dolgokkal. Persze lehet, hogy ti csak a "jó" dolgokra figyeltek, hisz talán csak az maradandó...
Süni - #5608 - 2004. szeptember 14., kedd - 23:04 - Válasz erre...
T med (med)!

Nem tudom, hogy a nekem címzett gondolataiddal igazolni, vagy cáfolni akarsz-e, de én továbbra is állítom, hogy azzal, ha az ember néhány részletet felmutat, még nem állítja azt, hogy az egész ugyanolyan. Sohasem gondoltam, hogy a valóság csak fehér vagy fekete és azt sem állítottam, hogy a román csak gonosz és a magyar csak jóságos. Ezek a te szavaid, nem az enyémek.
Cruz - #5604 - 2004. szeptember 14., kedd - 08:06 - Válasz erre...
Ez pontosan így van, Med! Azt hiszem ez ki is derült az írásból...
med - #5603 - 2004. szeptember 13., hétfő - 19:48 - Válasz erre...
T Suni (Bozoki Istvan)!

1982-ben biciklivel jartam be Erdelyt egy baratommal. Rengeteg elmenyt szereztunk, nagyreszt pozitiv elmenyt.
Devara delutan erkeztunk, a terkep szerint kemping vart bennunket. Csakhogy arviz miatt bezartak. Hol aludhatunk. A helyi lakosok buntetessel voltak fenyegetve (azota sem tudom igaz-e, de nem is erdekes) ha kulfoldieket befogadnak. Nehany hazba bekopogva, ezzel utasitottak el bennunket. Egeszen addig, mig egy roman nagycsaladhoz nem erkeztunk. Ok vallaltak a kozkazatot, igaz, csak egy ejszakara.
Abban az idoszakban nagyon sokat voltam Erdelyben es termeszetesen a magyarok is vallaltak altalaban a kockazatot. Sot, annal sokkal tobbet is.
De: a valosag sohesem fekete vagy feher, nem csak gonosz roman, es josagos magyar, alternativak vannak,
Süni - #5602 - 2004. szeptember 13., hétfő - 18:50 - Válasz erre...
T Szil(árd)!
Ha valaki megmutat néhány részletet, ha elmeséli a vele történteket, vagy elmondja érzéseit, az még nem jelenti azt, hogy mindent megmutatott és elmondott. Egy-egy kis történet vagy fénykép nem az egész, csak töredék. De egy kis töredék is jellemezheti az egészet. Hisz a tenger is csak sok-sok vízcsepp. Mi, akik szeretjük Erdélyt (a tájat és az embereket), tudjuk, hogy ott sincs "paradicsomi állapot", de ott még sürün találkozni olyan értékekkel, amelyek az anyaországban már ritkaság számba mennek.
Te ezt írtad bemutatkozásként: ...szeretem a valóságot, vágyom a valóság után. ... Simone Weil azt mondja, hogy a valóság szeretet.
Hát mi Erdélyben megtapasztaltuk már a valóságot, a szeretetet; azt a sugárzást, amiröl Te is írsz. És éppen Önmagunkban, a saját lelkünkben találtunk rá; öröm, bánat, szívet melengetö, vagy -facsaró érzés, rácsodálkozás, vagy éppen gyönyörködésként a tájban. Az a szépség, amit mi felmutatunk, az igaz is. A saját szemünkkel láttuk. Fényképes bizonyítékunk van róla. Miért nem felel ez meg a valóságnak?
Süni
Cruz - #5600 - 2004. szeptember 13., hétfő - 07:56 - Válasz erre...
Ez egy útleírás. Azt írtam le, amit éreztem, láttam. Ha novellát írtam volna vagy regényt, biztos belekerültek volna más dolgok is. Egyébként a felvetésedre a válaszom (Erdélyben sem mindenki aranyember) már korábban leírtam a Közélet... fórum rovatban. De egy kicsit hadd gonoszkodjak. :) Mi "nem felel meg a vlóságnak" az írásban?
szfingsz - #5585 - 2004. szeptember 11., szombat - 11:51 - Válasz erre...
Szisztok Mindannyian! Szép és jó, amit írtok, szívet melengető, de lenne egy kifogásom...Szerintem sokminden nem felel meg a valóságnak! Erdélyben, úgy, mint bárhol a világon, vannak jó és kevésbé jó emberek is (úgy, mint Magyarországon is) és ez így van rendjén! Valahogy ti csak arra figyeltek és csak azt hiszitek el, hogy ott van a "haza" a totális "paradicsomi" állapot, ahol csak gerinces, tiszta és becsületes emberek élnek! Ébresztő! Ezt a világot, amelyet Erdélyre vetittek ki, keressétek inkább önmagatokban és lássátok Erdélyt olyanak, amilyen. Bocs a "beszólásért", de nem érezlek benneteket igazságosnak. Inkább az igazat szeretem, mint a szépet. Ja, én is erdélyi vagyok!
Minden jót Nektek!
Szil
Anyda - #5567 - 2004. szeptember 10., péntek - 00:23 - Válasz erre...
Az elöttem szólók már minden szépet és jót elmondtak,én már csak csatlakozni tudok...és szívből gratulálni!Örülök,hogy olvashattalak.Köszönöm.
Cruz - #5553 - 2004. szeptember 9., csütörtök - 07:41 - Válasz erre...
Köszönöm szépen a dícséretet. A képek pedig Fitos Gábor barátom művei, aki szintén bent volt a csapatban. Nagyon remélem, hogy minél hamarabb visszatérhetek Erdélybe.
Süni - #5549 - 2004. szeptember 8., szerda - 21:25 - Válasz erre...
Kedves Cruz!
Sport-nyelven szólva "csúcsot dobtál", ezt túlszárnyalni nagyon nehéz lesz, ha valaki meg is próbálja. Magasra tetted a mércét, s könnyedén "átvitted". Ezek után meggondolom, hogy merészeljek-e még valamivel jelentkezni a merengön. Mostmár tudom, hogy az én képeim miért jelennek meg oly sokára. Ilyen minöséget képben és szövegben nem mindenki tud felmutatni. Örülök, hogy olvashatom írásod és láthatom képeid. Gyönyörü és szívszorongató emlékeket ébresztenek bennem. Az OTTHON vagyok érzését én is pontosan így éltem meg, s nem fogom soha elfelejteni.
Gratulálok a "müvedhez" és köszönöm...
-Süni-
Karesz1977 - #5543 - 2004. szeptember 8., szerda - 08:12 - Válasz erre...
Le a kalappal! Egy szöveg, ami mindenkit megérint, és pár kép ami mindekit elrepít Erdélybe. Igényes, szórakoztató, de legfôképpen elgondolkodtató, olvasmányos "iromány" ez, barátom. :o))
Mégegyszer gartula!

-Karesz-
Szabolcsi Erzsébet - #5540 - 2004. szeptember 7., kedd - 23:15 - Válasz erre...
Örülök, hogy olvashattam élménybeszámolódat. Tényleg mindenkinek mást is jelenthet Erdély, de a benyomások, a torokszorító érzések, a meghitt beszélgetések varázsa és a táj szépsége mindannyiunknak örök ünnepet jelent, s erőt ad a hétköznapokhoz.
Középesy G - #5539 - 2004. szeptember 7., kedd - 19:58 - Válasz erre...
Szia, csak gratulálni tudok, SZUPERJÓ minden!!! Szenzációs, amit feltettél!!!:) A képek és szöveg....:)))) "édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk"!!!!
2017. június 24., szombat
Írások » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  rosszcsont: Feltűntek valakinek a falak? 2009.06.02.
  rosszcsont: A legjobb dolog az életemben 2008.08.08.
  rosszcsont: Athos mellett, a tengeren 2008.08.04.
  rosszcsont: Háromszor sikerült legyőznöm a halált 2008.04.01.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Sven: Görbe tükör 2006.11.23.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Közvélemény »
Szoktál-e adakozni? Válaszd a legjellemzőbbet az alábbiak közül:   fórum » 1
A koldusmaffiának? Na ne!
Én is szegény vagyok.
Utcán sosem.
Csak antialkoholistáknak.
Ez az egyházak dolga.
Számomra fontos célú alapítványnak.
Akkor minek fizetek adót?
Adok mindenkinek, aki kér.
Nem, de Flasztert veszek.
Járatom a Fedél nélkül-t.
Az adóm 1%-át.
Inkább önkéntes munkával segítek.
Pénzt nem, csak élelmiszert.
Néha igen, néha nem.
 
 
Friss fórumtémák »
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Írj te is verset! (728 · Árvai Emil)
  Ünnep (93 · Árvai Emil)
  Istenes versek, történetek (59 · Árvai Emil)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu