Gondolatok  Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
» Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Sokunk számára egy afrikai falu, egy ázsiai metropolisz vagy egy amerikai nagyváros lerobbant negyedének mindennapi életével való szembesülés igazi "kulturális sokkot" jelent; az elveszettség érzését, ami abból ered, hogy nem értjük, miért viselkednek az adott kultúra tagjai a látott módon.

A kulturális sokk gyakran a kulturális felsőbbrendűség érzésével párosul; az, ahogy "mi" csináljuk (étkezünk, építkezünk, neveljük gyerekeinket), felsőbbrendűnek látszik annál, ahogy "ők" csinálják.

Idővel és egy kis türelemmel azonban mind az elveszettség, mind a felsőbbrendűség érzése eltűnik.
(M. Cole és S.R. Cole: Fejlődéslélektan)
Enveco Free Stat

Falusi temetés

Krónikás · 2003. február 10., hétfő - 08:10 · fórum » 4

« előző   
Nehezen ébredt az időkapcsolós rádióból megszólaló zenére. Alig 1-2 órát aludt csupán. Hajnali 3 lehetett, amikor végre taxit hívott a lánynak, és most alig múlt 5 óra. Sietve zuhanyozott és öltözködött, majd élénkítőnek ivott két kávét. Sokat kell majd vezetnie, hogy leérjen a szabolcsi faluba a délelőtt kezdődő temetésre.

Az út eseménytelenül telt. Amikor megérkezett, számára is meglepő módon könnyen megtalálta a temetőt. Ha egy nappal korábban kérdezi valaki, hogy hogyan kell eljutni oda, akkor fogalma sem lett volna. De most, hogy ott kanyargott autójával a falu poros utcáin, egy csapásra felidéződtek a régi, gyerekkori emlékek.

Leparkolt a temető bejáratánál és gyalog indult befelé. Még alig ácsorogtak páran a kiásott sírgödör közelében. Lassan gyülekeztek az emberek: ismerősök, szomszédok, rokonok. Nézte őket és megdöbbent, mennyire megöregedett mindenki. Próbálta a ráncos, megviselt arcok mögött felfedezni a régi vonásokat. Mintha egy fura panoptikumba csöppent volna, ahol nem az igazi hasonmások vannak, hanem mindenkiről csak egy torz karikatúra a 30 évvel későbbi önmagáról. A falusi élet kegyetlennek bizonyult: a hajdani vonzó kislányokból nem harmincas, érett asszonyok lettek, hanem a munkába belefáradt, kedvetlen családanyák.

A sok ismeretlen-ismerős között feltűnt egy valódi ismerős. Az itteni, régi szomszédjuk volt, Feri bácsi. Gyerekkorában nyaranta rengetegszer volt náluk, és szinte egész nap a fiával, Kisferkóval játszott. Nézte Feri bácsit, és csodálkozott, hogy a többiektől eltérően mennyire nem fogott rajta az idő. Még mindig ugyanaz a szikár termet, ugyanaz a konok arckifejezés. Már majdnem öntudatlanul odaköszönt neki, hogy "Csókolom Feri bácsi", amikor villámcsapásként érte a felismerés. Rádöbbent, hogy nem Feri bácsit látja, hanem Kisferkót. Csak éppen Kisferkó néz ki most pontosan úgy, mint Feri bácsi 30 évvel ezelőtt.

"Úristen, mi lettünk a felnőttek" - sikoltott bele az agyába a gondolat. Hatalmas keserűség vett erőt rajta. Mintha 3 tizedmásodperc alatt 30 évet öregedett volna. Most tudatosult benne, hogy már ő sem egy kisgyerek, aki itt, a temetésen rácsodálkozik a felnőttek világára. A többiek szemében ő is csak egy kiégett férfi, akiben rég meghalt az az életvidám városi kisfiú aki annakidején itt töltötte a nyarakat.

Elkezdődött a szertartás. A sírásók hátrébb húzódtak. Az egyikükön erősen látszódott a reggeli féldecik hatása. F.H. hallotta a pap sablonos szövegét, a kappanhangú kántor énekét, de csak mint háttérzaj jutott el a tudatáig. Inkább nyomorúságos gondolataival volt elfoglalva. Az elkeseredéstől könnyek gyűltek a szemébe és végigfolytak az arcán. "Talán ilyenkor mások sem a halottat siratják, hanem a saját, lassan elfolyó életüket" - gondolta. Kézfejével megtörölte a szemét és az orrát. Ekkor megérezte a kezén a tegnapi lány illatát. Ezt különösen szerette. Sokszor megtapasztalta már, hogy szeretkezések után mennyire beleivódik a bőrébe a lányok hüvelyének az illata. Gyakran volt, hogy még az együttlétek utáni másod-harmadnap a rengeteg kézmosás ellenére is érezte az izgató, de egyre halványuló illatot. Ez mindig előhívta belőle a szeretkezések emlékét.

Most is az eszébe jutottak a tegnapi események. A találkozó, ami előtt már napok óta csak a lányra tudott gondolni, reggeltől estig ő járt az eszében. Három-négy hete jöttek össze az egyik internetes chat csatornán, és azóta egyre szűkülő körökben kerülgették egymást. Úgy érezte, végre talált valakit, aki maximálisan megérti és akivel legbensőbb gondolatait is megoszthatja. Végül néhány napja megbeszélték, személyesen is találkoznak. Azóta tartott nála ez a felfokozott érzelmi állapot.

A találkahelynek kijelölt söröző felé lépkedve ugyanaz a dolog foglalkoztatta, mint ami egyfolytában az utóbbi hetekben. Minduntalan megpróbálta megalkotni magában a lány külsejét. Elképzelte a lányt úgy, mint álmai leggyönyörűbb asszonyát, és úgy is mint egy borzalmas baleset által megcsonkított emberi roncsot, akit csak internetes kapcsolatai által táplált reményei tartanak életben. Az utóbbi változat valami perverz élvezettel töltötte el. Otthon esténként maszturbálás közben újra és újra arról képzelgett, hogy milyen lehetne szeretkezni vele, hogyan fogja kiemelni a tolókocsiból hogy végigfektesse az ágyon, hogyan fogja végigcsókolgatni amputált lába csonkjait.

Ahogy közeledett a találkozó helyéhez a torka teljesen kiszáradt, pulzusa felgyorsult, tenyere izzadni kezdett.
"Tiszta nevetséges vagyok" - gondolta magában. Eszébe jutott előző napi beszélgetése az anyjával. Ismét jól összevesztek, mert anyja szerint már legalább 5 éve megállapodott családapának kellene lennie. Anyja megint a kedvenc témáján lovagolt, hogy miért nincs neki is már unokája mint sok hasonló korú barátnőjének. Ehhez képest itt meg úgy siet a randevúra mint egy szerelmes gimnazista.

Odaért a sörözőhöz, határozott mozdulattal benyitott az ajtón. Rögtön meglátta a lányt a megbeszélt asztalnál.

Tárgyilagosan szemlélve még csinosnak is mondhatta volna: karcsú, magas volt, barna hajú ("legalább nem festett szőke" - sóhajtott fel magában), vállig érő hajjal, szexisen öltözködve...

...de valahogy, valami meghatározhatatlan módon mégis teljesen érdektelennek tűnt számára az egész.

Az eddigi hetek várakozásának izgalma egy pillanat alatt szertefoszlott. Mosolyt erőltetett az arcára és elindult az asztal felé.

A lány koktélt ivott, F.H. maradt a sörnél. A harmadik körnél jártak.

Megint csak kényszerpályán érezte magát, mint az egész addigi életét. Annyiszor megtörtént már vele, hogy nem volt akaratereje változtatni a történéseken, pedig csak egy szavába, egy mozdulatába került volna. A legjellemzőbb példa mindig az volt - ami annyiszor megtörtént már vele - hogy vásárlás után fizetéskor látta amint a pénztáros rosszul ad vissza, mégsem szólt sohasem. Nem gyávaságból, vagy félénkségből de maga sem tudta hogy miért nem. Most is csak annyit kellett volna tennie, hogy udvariasan elköszön a lánytól és hazamegy. Valami tehetetlenség mégis visszatartotta. Ehelyett itt ült, és színlelt érdeklődéssel hallgatta a lányt ahogy az életéről mesélt. Majd ő mesélt a gyerekkoráról, a végtelen falusi nyarakról. Látta a lányon, hogy egyre jobban begerjed, egyre jobban belelovalja magát most induló kapcsolatukba. Tudta, hogy nemsokára le fognak feküdni egymással. Semmi kedve nem volt hozzá, mégis hagyta magát sodortatni az eseményekkel.

Másfél óra múlva a lakásán a hálószobában vadul tépte le róla a ruhát. Sokszor végigjátszott mozdulatokkal izgatta a lányt, harapdálta a fülcimpáját, nyalogatta a mellbimbóit, nyúlt fel a hüvelyébe.

- Szeretlek... szeretlek... - lihegte a lány, aki talán maga sem tudta mi a szerelem, csak boldog volt, hogy annyi magányos éjszaka után végre egy férfi keze simogatja felhevült testét.

F.H. gyűlölte a maga alatt vonagló lányt. Gyűlölte saját magát, gyűlölte az egész céltalan életét. De legjobban mégiscsak a lányt gyűlölte, hogy miért nem veszi észre, hogy semmit nem érez iránta. Haragudott rá, amiért majd rá hárul az a kellemetlen feladat hogy elküldje. Miért nem veszi a másik magától észre, hogy teljesen közömbös számára? Miközben dühödten és ritmikusan mozgott a lányban, egy másik lányról álmodott. Arról a lányról, akire mindig vágyott. Akit mindig is elképzelt magának. Akivel nem kellene szeretkeznie, sőt még csak beszélgetnie sem, hogy érezzék egymáshoz tartozásukat. Aki mellett órákig tudna szótlanul ülni. Aki mellett a néma csend nem kínos hallgatás, hanem meghitt együttlét lenne. Aki mellett nem érezné azt a görcsöt ami kamaszkora óta kísérti ha egy lány társaságában van: az állandó szórakoztatás igényének görcsét, az érdekes személyiségnek tűnés görcsét, a rettegést az unalomtól. Aki mellett a legsablonosabb és giccsesebb helyzetek is igazi élményt adnának. Akivel izgatott örömmel menne el egy külvárosi moziba huszadszor is megnézni egy régi, fekete-fehér filmet. Akinek a szemébe nézve bele tudna szédülni egy másik világegyetembe. Aki mellett éjszaka végigfeküdve egy stégen órákon át tudná hallgatni a hullámok moraját és szótlanul nézni a csillagokat.

A lány közben a csúcspontra jutott. Ő is elengedte magát, arra a lányra gondolt akit sohasem kaphat meg, és hosszan, erősen lövellt az alatta fekvő testbe.

Elernyedve feküdtek egymás mellett. A lány mozdult meg elsőnek.
- Mindjárt jövök - lehelt egy puszit a fülébe, és eltűnt a fürdőszobában. F.H.-nak nem volt kedve az ágyon fekve várni, amíg visszaér. A derekára csavart egy törülközőt, és kilépett 6. emeleti lakásának az erkélyre. Azt várta, hogy a hűvös éjszakai szellő egy kicsit felfrissíti, de fülledt, párás volt a levegő. Lentről, a mélyből fojtogatóan szállt fel az autók benzingőze. Az alkoholtól, a rossz levegőtől felkavarodott a gyomra. Kihajolt az erkély korlátján, és öklendezve hányni kezdett. Próbálta kihányni magából az iménti szeretkezés emlékét, az egész napját, a hiábavaló élményeit.

Közben a szertartás a végéhez ért, a résztvevők kezdtek elszállingózni. A sírásók összeszedték a szerszámokat, hogy ők is elballagjanak a kocsmába elkölteni a borravalót. A félrészeg sírásó megtántorodott, és nekiesett a szomszédos sír vadonatúj márvány emlékművének. Az ásó hegyes vége élesen csattant a márványon, apró, kagylószerű mélyedést pattintva ki belőle.

- A k... isten b... meg! - szakadt ki megszokott természetességgel a sírásó szájából. Majd mintha mi sem történt volna, egykedvűen a vállára dobta az ásót és tántorogva a többiek után szédelgett.

F.H. szeme akaratlanul is rátévedt a most keletkezett mélyedés feletti, friss aranyozástól csillogó feliratra: "Kecskés Béla élt 68 évet". Se születési, se halálozási évszám. Elakadó lélegzettel olvasta újra és újra a feliratot. Az idő örvénye ismét kezdte a mélybe húzni.

"Az nem lehet, hogy ugyanez a sír volt! Az lehetetlen!" - gondolta. Mintha csak tegnap lett volna, olyan erősen és tisztán jelentek meg - ma már sokadszor - évtizedes emlékei. A nyári szünidők, amikor ha már elunták Kisferkóval otthon a kertben a játékot, az egyik kedvenc szórakozásuk a temetőben való bújócskázás volt. Közben végigböngészték szinte az összes sírfeliratot. Emlékezett rá, amikor először találtak rá Kecskés Béla sírjára. Már akkor is nagyon réginek látszódott, hosszú-hosszú évek óta nem gondozhatta senki. A márvány sírkő már el volt ferdülve, az aranyozás régen kikopott a bevésett betűkből. A felirat alatt egy érdekes, kagylószerű mélyedés volt, valami kemény tárgy pattinthatott ki egy darabot a márványból.

És most itt látja ugyanazt a síremléket, csak vadonat újonnan, abban a pillanatban amikor a sérülés keletkezett! Beleszédült az idő megmagyarázhatatlan kavargásába. Összevissza kezdett kalimpálni a szíve, elgyengülve roskadt le a szomszédos sírra.

Kétségbeesve próbált valami racionális magyarázatot találni. Olyan magyarázatot, ami megfelel minden misztikumot tagadó világnézetének. Onnan, ahol ült jól látszódott a márványtömb oldala. Hirtelen jött a felismerés: "Nincs rajta a felirat! Nincs rajta a felirat!" - Mint egy fuldokló a szalmaszálba, úgy kapaszkodott bele ebbe az apró kis gondolatba, és ismételgette magában vég nélkül. Emlékezett rá, hogy régen a márvány oldalába kesze-kusza betűkkel egy felirat volt belekarcolva. Talán egy olyan gyerek lehetett, aki szintén mókásnak találta az elhunyt nevét. A felirat csak egy szó volt: "kecskebéka". Idegesen, megkönnyebbülve felnevetett. "Nem ugyanaz! Itt a bizonyíték, nincs rajta a felirat. Még nem tudom mi a magyarázat, de az biztos: a világ racionális. Ami most új azt nem láthattam a múltban és csak a jövőben fog majd régivé válni."

Gyerekzsivajra lett figyelmes. Nem messze tőle négy-öt cigánylurkó szaladgált a sírok között, ahogy annakidején ők is tették. Az egyik fiú kivált a csoportból és felé tartott. Olyan 7 éves forma lehetett, mezítlábas, majdnem koromfeketére barnított testtel. Útközben lehajolt és felvett valamit a földről. Odaért a sírhoz. Kezében egy hegyes kődarabot tartott. Letérdelt a sír mellé, és a márványtömb oldalára ákom-bákom betűkkel belekaristolta: "kecskebéka". Felállt, ránézett F.H.-ra. Összekapcsolódott a tekintetük. A kis cigánygyerek mélytüzű szeme nem egy neveletlen lurkó szeme volt. Feketén és gonoszul izzott mint a pokol apró kis démonáé. Ledobta a kezében tartott követ F.H. lába elé, majd futva visszaindult a többiek felé.

F.H. ült a síron, nézte a cipője melletti kődarabot. Nézte a porban szaladgáló hangyákat. Nézte, nézte az apró kis öntudatlan rovarokat és nem volt róla meggyőződve, hogy többet ért az életből mint azok ott lent, a mélyben.
« előző   



FÓRUM: Falusi temetés

a témát indította: szildiko, 2003.02.10. 13:16 - 4 üzenet

főtéma: Gondolatok

nahual - #1688 - 2003. február 13., csütörtök - 18:26 - Válasz erre...
Számomra az egész történet döbbenetes... és felemelő.
Én magamban még soha nem tudtam így megfogalmazni az álmodott lány személyét mint a történet szereplője/írója..?

"egy másik lányról álmodott. Arról a lányról, akire mindig vágyott. Akit mindig is elképzelt magának. Akivel nem kellene szeretkeznie, sőt még csak beszélgetnie sem, hogy érezzék egymáshoz tartozásukat. Aki mellett órákig tudna szótlanul ülni. Aki mellett a néma csend nem kínos hallgatás, hanem meghitt együttlét lenne. Aki mellett nem érezné azt a görcsöt ami kamaszkora óta kísérti ha egy lány társaságában van: az állandó szórakoztatás igényének görcsét, az érdekes személyiségnek tűnés görcsét, a rettegést az unalomtól. Aki mellett a legsablonosabb és giccsesebb helyzetek is igazi élményt adnának. Akivel izgatott örömmel menne el egy külvárosi moziba huszadszor is megnézni egy régi, fekete-fehér filmet. Akinek a szemébe nézve bele tudna szédülni egy másik világegyetembe. Aki mellett éjszaka végigfeküdve egy stégen órákon át tudná hallgatni a hullámok moraját és szótlanul nézni a csillagokat."
Gaba - #1685 - 2003. február 11., kedd - 14:26 - Válasz erre...
Remélem, lesz folytatás!
rosszcsont - #1684 - 2003. február 11., kedd - 11:39 - Válasz erre...
Gyerekek, ez zsenialis!!!!!!!!!
szildiko - #1683 - 2003. február 10., hétfő - 13:16 - Válasz erre...
Huhhh... ez nem 'piskóta'....
2017. július 26., szerda
Írások » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  rosszcsont: Feltűntek valakinek a falak? 2009.06.02.
  rosszcsont: A legjobb dolog az életemben 2008.08.08.
  rosszcsont: Athos mellett, a tengeren 2008.08.04.
  rosszcsont: Háromszor sikerült legyőznöm a halált 2008.04.01.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Sven: Görbe tükör 2006.11.23.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Közvélemény »
Szoktál-e adakozni? Válaszd a legjellemzőbbet az alábbiak közül:   fórum » 1
A koldusmaffiának? Na ne!
Én is szegény vagyok.
Utcán sosem.
Csak antialkoholistáknak.
Ez az egyházak dolga.
Számomra fontos célú alapítványnak.
Akkor minek fizetek adót?
Adok mindenkinek, aki kér.
Nem, de Flasztert veszek.
Járatom a Fedél nélkül-t.
Az adóm 1%-át.
Inkább önkéntes munkával segítek.
Pénzt nem, csak élelmiszert.
Néha igen, néha nem.
 
 
Friss fórumtémák »
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Írj te is verset! (728 · Árvai Emil)
  Ünnep (93 · Árvai Emil)
  Istenes versek, történetek (59 · Árvai Emil)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu