Gondolatok  Fórum   Versek   Galéria    Biblia   Idézetek Rosszcsont Indiánnapló
Keresés »
 
Bejelentkezés
Név:
Jelszó:
    
» Elfelejtetted a jelszavad?
» Regisztráció
 
Tartalom
» Gondolatok
  Fórum
  Versek
  Galéria
  Biblia
  Idézetek
  Rosszcsont naplója
  Indiánnapló
  Keresés
  Linkgyűjtemény
  Közvélemény
  Alkotók
  Regisztráció
  Jelszóküldés
  Impresszum
  Bannercsere
 
  RSS feed Tartalom RSS
  Fórum RSS feedFórum RSS
Idézetek »
Ha a kvantummechanika nem rázott meg, akkor bizonyára nem értetted meg.
(Niels Bohr)
Enveco Free Stat

Az útkeresés

Krónikás · 2003. január 28., kedd - 13:57 · fórum » 2

« előző  következő » 
H. már korábban elhatározta, hogy egyes szám első személyben fogja írni a regényt, mert így sokkal személyesebb lehet a hangvétel. A címe már akkor megfogalmazódott benne, amikor még azt sem tudta miről fog írni, csak megtetszett neki a mondat. Azóta apró szilánkokként már egyes részeket is megalkotott gondolatban. Csak még azzal nem volt tisztában, hogy milyen keretbe foglalja az egészet, mi legyen az alaptörténet. Bízott benne, hogy menetközben majd kialakul. A teljesen letakarított íróasztala közepére tette a gondosan letisztogatott írógépet, és jobb kezéhez pedig egy csomag A4-es géppapírt.

Betekerte az első lapot a gépbe, és közepére tiszta nagy betűkkel felírta a címet, majd alá a kiegészítő szöveget:
A SÖTÉT OLDAL KRÓNIKÁSA

Saját élményei, álmai, vágyai és félelmei alapján lejegyezte: F.H.

"Ez eddig könnyen ment" - gondolta. Újabb lap, és elkezdett írni, gyorsan, ahogy éppen felbukkantak a gondolatai:
Ült a konyhában a töredezett viaszosvászonnal letakart, billegő lábú konyhaasztalnál. Hallgatta a csapból csöpögő víz monoton kopogását. Előtte a félig kiürült borosüveg. Tompult agyával sikertelenül próbálta meg felidézni azt a pillanatot, amikor kisiklott az élete. Bizonytalan gondolatai ellenére a kezdő és végpontokat kristálytisztán látta.

Az egyik végén a végtelen hosszú, gyerekkori falusi nyarak. Most is érezni vélte a meztelen talpa alatti forró földet, ahogy szaladt a poros úton hogy utolérje az előtte futó szomszéd kislányt. Az egész világból nem látott mást csak a lány hátát verdeső két vastag copfot.

A másik végén itt a konyha a lepattogzott zománcú mosogatóval, a mocskos falú szoba, a dohos fürdőszoba és a penészes falú WC.

A két vég között pedig csak valami gomolygó köd. Mintha úgy múlt volna el az élete, hogy nem is élt volna. Semmi emlék, semmi olyan pillanat amiben megkapaszkodhatna. Érezte, ahogy könnyei végigfolynak az arcán. Siratta az eltűnt gyerekkort, a meg nem élt életét, a meg nem történt pillanatokat.

"Nem jó!" - tekerte ki a papírt a gépből. - "A főhősnek nem egy agyament alkoholistának kell lennie, hanem egy olyan emberről kellene írnom, aki viszonylag jó egzisztenciát harcolt ki magának, csak azután vakvágányra futott az élete." - Új papírt tett a gépbe:
Az erősítő lámpái melegen parázslottak a sötét nappaliban. Töltöttem magamnak még egy pohár italt, kényelmesen elhelyezkedtem a bőrfotelban. Újra nekiugrottam a megszokott témámnak, vagyis hogy kielemezzem a helyzetemet. Hogyan is jutottam ide, hogy már semmi nem érdekel, semminek nem tudok örülni, semmi kihívást nem érzek az életben?

Pályakezdőként még volt hitem és volt célom. Hittem, hogy van értelme annak amit csinálok, örömet leltem a munkámban, ami nap mint nap sikert hozott, és így azt éreztem, hogy két legyet ütök egy csapásra: a szakmában is elismert leszek és közben egyre több pénzt keresek. Azután valahogy eltolódtak a hangsúlyok és a szakmai sikernél fontosabb lett az anyagi jólét hajszolása. Először hajtottam a saját lakásért, hogy ne a szüleimmel kelljen laknom. Utána hajtottam a nagyobb lakásért. Aztán hajtottam a még nagyobb lakásért. Közben hajtottam az egyre jobb bútorokért. Mindig követtem a trendeket, 2-3 évente cseréltem a nappalim berendezését. Jelenleg éppen a minimálkoncepciónál tartok, és elértem azt, hogy a több mint egy évtizedes folyamatos változtatás, bútorbeszerzés után a fehérre festett falú nappalimban itt van ez az egyetlen fotel, amiben most a zenét hallgatom. Mert persze közben hajtottam a hi-fi cuccokért. Aztán hajtottam a még jobb hi-fi cuccokért. Végül hajtottam a high-end felszerelésért. Ekkor eladtam a CD játszómat, a több mint ezer darabos CD gyűjteményemet, és visszatértem a bakelit lemezekre.

Most pedig 15 év hajtás után itt ülök a 70 nm-es nappalimban, amely nagyobb mint más 4 fős család teljes lakása, ahol az egész életüket leélik, hallgatom a csöves erősítőn és az audiofil kiadású LP-n a dzsezzt, közben iszom a 12 éves whiskyt és nagyon, de nagyon szerencsétlennek érzem magam.

Ezt a lapot is félredobta az asztal mellé. Nem egy gazdag, dekadens, szenvelgő alakról akart írni. A devianciáról és a szexualitásról akart írni:
Ma éjjel megint anyámmal álmodtam. Ott feküdt előttem meztelenül az ágyon, kéjesen elnyújtózva. Lassan, egyenként vettem a számba a lábujjait és finoman nyalogattam őket. Majd végtelen lassúsággal elkezdtem a lábfejét csókolgatni, azután egyre feljebb és feljebb, végig a lábszárán, a combján át a forró ágyékáig. Már teljesen be volt gerjedve, egész teste felhevülten lüktetett a hófehér lepedőn. Gyönyörű mellén keményen feszült a bimbója ahogy mutatóujjával lassú, körkörös mozdulatokkal izgatta. Amióta csak szexuálisan érett lettem, mindig is megőrültem a testéért. És még most, annyi idő után is jobb teste volt mint a huszonéves szeretőmnek.

"Ez sem jó!" - tépte ki a papírt a gépből. "Nem egy vérfertőző állatról van szó, hanem egy normális, heteroszexuális, de túlfűtött személyről."

Egymás után írta le a különböző variációkat, de egyik sem tetszett igazán neki. Kezdett kétségbe esni, hogy talán mégsem olyan könnyű íróvá válni. Különböző személyiségek vázlatai kavarogtak a gondolataiban. Órákkal később kezdte csak úgy érezni, hogy a gomolygó ködből egy távoli alak körvonalai kezdenek kibontakozni. Izgatottan betekerte a gépbe a nagyon sokadik üres lapot, és újra nekivágott:
MAGAMRÓL PÁR SZÓBAN...

Napjaimat egy körülbelül 8 nm-es cellában töltöm. Valójában nem köztörvényes bűnözőként vagyok egy börtönben, hanem inkább jellemezném ezt egy olyan intézetnek, ahol vegyesen vannak (a szó kriminológiai értelmében) ártatlan és bűnös lelkek, a közös bennünk, hogy valamilyen szinten ideg- és elmekórtani kezelés alatt állunk. Napjaink csendben telnek, a dühöngők az épület másik szárnyában vannak elszállásolva...

Hajnal is elmúlt, mire végzett az első húsz oldallal. Normális esetben ilyenkor szokott felkelni, hogy induljon a munkába. Most azonban nem nagyon érdekelte a munkahely, úgy érezte, sokkal fontosabb dolgok várnak rá, de először is egy jó nagy alvásra lenne szüksége. Ledobta magáról a ruháit, lehúzta a redőnyöket a hálószobában, hogy vaksötét legyen, és meztelenül bezuhant az ágyba. Magára húzta a takarót és hamarosan mély álomba zuhant. Előtte még, az ébrenlét és az álom határán az eszébe villant, hogy a mai mulasztással lassan az utolsó csepp is betelik a pohárban a főnökénél, de nem igazán izgatta a dolog.
« előző  következő » 



FÓRUM: Az útkeresés

a témát indította: szildiko, 2003.01.28. 16:28 - 2 üzenet

főtéma: Gondolatok

kárókatona - #1667 - 2003. január 29., szerda - 00:30 - Válasz erre...
Kedves Krónikás!

Nagyon tetszik a történeted. Remélem, folytatod mielőbb, kíváncsi vagyok az íróra és a művére!
Kárókatona
szildiko - #1666 - 2003. január 28., kedd - 16:28 - Válasz erre...
Jóóóóó!:)
csak így tovább!
2020. január 20., hétfő
Írások » legújabbak
  Bazsó Éva Andrea: Négy vers 2009.12.03.
  rosszcsont: Feltűntek valakinek a falak? 2009.06.02.
  rosszcsont: A legjobb dolog az életemben 2008.08.08.
  rosszcsont: Athos mellett, a tengeren 2008.08.04.
  rosszcsont: Háromszor sikerült legyőznöm a halált 2008.04.01.
  birgi: Play/Pause 2007.08.03.
  Floridli: Egy tücsök éneke 2007.05.21.
  Nyugodt Némber: cafat 2007.04.26.
  Sillingi Julianna (Vigi): Félszeg madár 2007.03.28.
  Sven: Görbe tükör 2006.11.23.
 
  RSS feed Tartalom RSS
Közvélemény »
Szoktál-e adakozni? Válaszd a legjellemzőbbet az alábbiak közül:   fórum » 1
A koldusmaffiának? Na ne!
Én is szegény vagyok.
Utcán sosem.
Csak antialkoholistáknak.
Ez az egyházak dolga.
Számomra fontos célú alapítványnak.
Akkor minek fizetek adót?
Adok mindenkinek, aki kér.
Nem, de Flasztert veszek.
Járatom a Fedél nélkül-t.
Az adóm 1%-át.
Inkább önkéntes munkával segítek.
Pénzt nem, csak élelmiszert.
Néha igen, néha nem.
 
 
Friss fórumtémák »
  Ünnep (95 · Árvai Emil)
  Istenes versek, történetek (60 · Árvai Emil)
  Írj te is verset! (731 · Árvai Emil)
  leszek a muzsad, almajanos (93 · felix44)
  Néhány vers és gondolat (1 · Redfield)
  Kezdő írók könyvkiadása (7 · pisch ferenc)
  SOS FELHÍVÁS!!!! (7 · pisch ferenc)
  Szép gondolatok (71 · Árvai Emil)
  Kérés (19 · almajanos)
  Kedvenc versek (180 · Árvai Emil)
  üzenet (2 · pisch ferenc)
  ŐSI HINDU TÖRTÉNETEK (16 · almajanos)
  A remenytelen szerelem meg mindig tart (661 · Blue)
  Feltűntek valakinek a falak? (3 · rosszcsont)
  Számítógépes kérdések, problémák... (295 · DevilGuy94)
  vmi` (1 · Imrecske)
  Apám halála II. (2 · Felleg)
  Nostradamus-jóslatok (22 · cido)
  kezdő íróknak van e esélye verset, vagy reény (1 · pisch ferenc)
  Reménytelen szerelmek vajon miért van ez (2 · remuszba)
új téma létrehozása...
 
Fórum RSS feedFórum RSS
Biblia »
Biblia Tudsz róla, hogy nálunk megtalálod a Bibliát? Válaszd ki a kívánt könyvet, vagy hajts végre komplex keresést a teljes szövegen.
Copyright © 2001-2004 merengő szerkesztőség · Minden jog fenntartva. · RSS feed
hosted by meselia.hu